Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-24 / 19. szám

; r if 1931 január 24. is A VERHETETLEN JOSEPHINE Iru: Castano-Kőszeghy Marianne A párisi Folies-Bergére hatalmas előcsarno­kában két monumentális festmény fogadja a közönséget. Modem piktor kezemunkaja, ez azonnal megái api iható, bár túlságos stjái- zádtságuk néhol szinte émelygősen hat. Port­ré mindkét kép. Ugyanaz a karcsú, a végte­lenségig nyúlánk nőt akt: Josephine. * Csillogó fehér fogak: nagyok, egészségesek, fiatalok. Fiatal! valóban ez a fogsor és ahogy, kissé sztereotypen, vegigvii.log az egész elő­adáson át, szakadatlan jókedvben, szinte pri­mitiv vidámságban, egyszerre megértjük e nő rendkívüli sikerének titkát, ö kell a mai ember idegeinek. Asszony, de nem észlény. Nő, aki mind­végig csak nő marad és nem követel szelle­mi elismerést. Nő: fiatal, üde és örökké jó­kedvű. Mosolya, ez az állandó, szüntelen mosoly, ez a minduntalan felvillanó, káprá­zatos fogsor is csak Örömö-t, csak derűt áraszr maga körül. Az a nő, aki két kézzel ajándékozza a vidámságot, a napsugarat, ami lényéből kiárad, — nő, aki megelégszik az­zal a mindenesetre hihetetlen sikerrel, melyet kizárólagos testiségének hatásával elért. Ez a legelső benyomás, így láltjuk egyelőre Josephinet, a táncos­nőt. *• Elsötétített szinipad. Lassankint világoso­dik meg a kép. Sugár minaretek tornyai buk­kannak fel a homályból. Arábia. A sejk ud­vara. A szinpad egy darabig üres. Kü önös, ide- genszerü zene. Egyszerre nagy fegyvercsörte- tésseí, két lorzomborz katona rohan elő. Utá­nuk belép gazdájuk, az ellenséges törzsfő­nök. Félelmetes jelenség. MegÖapulnak az oszlopok mögött. A sejk leányát akarják elrabolni. Betánccal Josephine. Hófehér lepelben tán­col, repül, libeg az ór ási színpadon. [Moz­dulatai légiesen kecsesek, mint játékos fiaitól pítducé; a tánc, a lendület utó érheteden könnyedséggel olvad át mozdulataiban egyet­len végtelen elernyedésbe. A lest pillanatra megpihen, lassan megvonaglik, majd egy vé- geérhetet'ennek látszó allegro ütemére ismét felszökken a magasba. Lába alig éri a földet, étherikusan vékony figurája, mint repülő fantom, uralkodik e percben az elbűvölt né­zők fölötti. A sejk leánya azt hiszi, egyedül van az éjszakában. Szilaj táncában egymásután ejti el fá yifaíit. Egyre kevesebb testén a lepel, egy­re diadalmasabban bontakozik ki a gyönyö­rű torzo, egy mulatt nő teste, mely azonban tökéletes. Az uto'só lepel' lehull. A rablók csak e percre várnak. E'őrohan a törzsfőnök és katonáival megragadja a mez­telen leányt. Küzdelem kezdődik. A sejk leánya irtóza­tos erőfeszítéssel' k'tépi magá; támadóinak karjaiból. Újra táncba kezd, — kegyelemért esdő, könyörgő táncba. Ebben a hol mély­ségesen mega ázkodó, hol féktelen emberi szenvedélyektől viharzó láncban nyilvánul meg Josephine Baker egész szédületes művé­szete. A holdkórosan vizionárius tek met mellett is mindvégig nevető száj, a csapzot- tan homlokba hulló ébenfekete fürtök: ez az egész e áléit, rémületbe dermedt arc, mint felej.heteden emlék, kiséri groteszk és tragi­kus mimikával ,a lánc haláüravált szédületét. Egyetlen néma könyörgés már csak a sejk leánya és karcsú teste e percben nem fejez ki mást, csak egy agyonsujtott fiatal madár uto'só szárnycsapdosását. A sejk leá'nya meg van mentve. A lörzs- fonök megkönyörül és szabadon ereszti őt. Elvonul katonáival. ♦ Joseohine Br.ker e néma pantomimmel bi­zonyította be tánctudásának meglepetésszerü fejlődésér. Régebbi sikereinek színhelyét, Pa­rist, egy időre Londonnal cserélte föl. Majd egy darabig nem hallatott magáról. Pars most újra viszontlátja őt és ujjáérett művé­szetté:. Drámai és lendületes, kifejező és meg­babonázó mozdulatai uj tökéletesedés felé vi­szik, ragadják ezt a különös mulatt nőt. Ez már az uj, a fejlődő Josephine, ak-ben ma már csak kevés marad; a régi, az elcsépelt, agyonutánzott Josephine Bakerből. Egykori groteszk mozdulatai, az ulon-utfélen fel'épő Joseph ne-smitálorok álul halálosan unal­massá váll, hires kókilerlópések, — ma már a mu'té. Egy számban azonban Josephine mégis visszatáncol' e régi énjébe. Úgy, ahogy évekkel ezelőtt ismerte meg őr Európa. Viszontlátjuk a hajdani pózokban* meztelen testét derékban övezó exotikus háncs-szoknyácskában. Újra ott ugrál, hajla­dozik, ringatózik, szertelenül és mégis mind­végig graciózusan. Azonban — e percben úgy hat ez az excentrikus félvér nő, mint önmagának kísérlete. Mintha nem is ő lenne már ez, minika nem k az ő mozdulatai len­nének ezek az agyonismételt, ezerszer lá­tott, erőltetett hajladozások, ezek a bizarr, előre és hlátrailekeredések — mintha már nem is ő lenne ez, Josephine Baker, oki ped g még­is megteremtője lett egyidőben e groteszk táncstilusnak. Josephine azonban tűié te ön­magát. Hiába muilatkoziik meg e számában ismét annak, aki valaha volt, eredeti őslé­nyének prmitiv természetességében. Ezt a genret azóta agyonutánozták és Josephine Baker ma már hiába nyújtja benne szikrázó kedvének, temperamentumának legjavát — nincs ezzel sikere többé, A már egyszer va­lamikor Hatott dolgok, a „déjá vu“ érzése kel­lemetlenül uralkodik dl a kritikusabb néző lelkén. • Kér Josephine típust ismerünk meg Jose­phine Baker, a táncosnő elemzésében. Az igazi Josephine azonban míg sokkal több, — rengeteg. Százsz nü egyéniségének vará­zsát éppenugy ismeri a másik Páris, a civil­életben szórakozó Paris, valahányszor fölke­resi a „Chez Josephine Baker“-t, a nagy sztár röv desen, mint legelegánsabbnak kine­vezeti bárját, a Rue Francois I-er legújabb attrakcióját, ahol előadás után decens esté­lyiruhában viszontlátjuk Josephinet, amint sajátkezüleg kevergeti a coctailt vendégei szá­mára. Azonban e különleges amerikai nő lé­nyének még más, újabb árnyalatait tárja föl a megepelt közönség előtt. Drámai izga­lomba fokozódó egyíelvonásosban, egy eddig ismeretlen Josephine jelenik meg a színpa­don. Josephine, mmt Barbara, a flataíi anya a ragyogó, ,a szépséges Luisiana szigelén. A bie- dermayer kor krinolinos levegőjében, nagy estélyről távoznak a ház vendégei, gyarmati katonát sztek és családjaik. Barbara, a házi­asszony egyedül marad. Lefekvés előtt a fe­kete dajka mégegyszer behozza gyermekét, egy elragadó, göndörfüntös kis csöppséget. Barbara énekel. Ez uj. Josephine és a lira! Az altatódal, ahogy most ez a mulatt nő énekli, pici gyermekét ölében ringatva, vég tűlenül szelíd, lágy, elzsongitó és megható. A közönség lelekzetét visszafojtva figyel. Egy más, egy idegen, melegszívű, mélyenérző asszony gyönyörű francia dala ez. A gyermek elalszik ágyacsikájában. Bar­bara lábujjhegyen eltávozik. A színpad egészen üres. De mi történik! Nesztelenül, egy hiuz ügyességével, fegyveres band'ták törnek be íz üresen maradt terembe. A még nem tel­jesen civilizat Luisiana állandó rémei, vad Növény mind jóillatu és mind jóhatásu 1 l ém? Eme cscd'latos növény k Szerencsé? kéverétének kö­szönheti páratlan sikerét a CISBEY TEA Megnyugtat, tisztit, gyógyít, fe'frissit Székrekedésben szenve­dik, idegetek, májbajasok, n/i a.ásóktól, szédülétekt31 szen­vedők, rcmíott vériek - próbáljál ok ki ezl a teát. A legenyhébb ás mégis leghatáso- sab > h tó. Visszaadja a nyugodt álmot, egészséget és jókedvet! CISBEY TEAfólerakati Romániában: Bücufbsíí, Iii! Etr. Toam ei 103 Cisbey !ea minden gyóg tárban és dngéri'ban kapható nomádok hatolnak be a gyarmati liszt ott­honába, hogy elrabolják a gyermeket. Barbara visszatér. Világosságot gyújt. A kis ágy üres. Egyetlen elektromos feszültség a levegő. A Folies óriási nézőtere és Barbara határta­lan izgalma eggyéválik e pillánál ban. Látni kell ekkor Joseph ne — Barbarát, a fájda­lomtól őrjöngő fiatal anyát, a rémület dé­moni kitörésében. És látni kell, miként ol­vad át ez eszeveszett, bénító fájda om az anyai szeretetnek mindenekfölött győzedel­meskedő extázisába, m dőn egy fekete szolga jelenti, hogy a gyermek meg van mentve. A boldogság átszellemült sugárzása árad szét Barbara arcán, amikor isimé: magához öleli a megtépázott kicsi fecskefiókáit, — a gyermekét. Fdlszabadu t érzések vihara ho- zsannáz k át hálaadó dalán és a cinikus pá- risiak nem rös. ellik előkaparászni zsebken­dőiket. Mindenki meg van halva. Gyermek­rablásokról elegett olvastunk cigánvhistór ák- han és rendőri krónikáikban, de ennek a kis pöttöm, krinolinos, hosszuszáru, buggyos emberpa’án iának szerencsés megkerüléséi ilyen meghatódott, örömös érzéssel még nem véste senki úgy a sz vünkbe, mint ez az is­meretlen asszony: a lírai Josephine Baker. A siker névtelen katonái A főviMgcslt© A nézőtér sötét lesz. A két oldalrefiektor s2ivalaku fényt dob a sötétvörös függönyre. Gongütés. A színpad függönye kettéválik. Megkezdődik a játék. A játék, amely min- den egyes esetben egyúttal a siker eléréséért vivott harc is. Ennek a harcnak van vezérkara, vannak stratégiai vezetői, veteránjai, előkelő rangú tisztjei s altisztjei. £s vannak — mint min­den harcnak: közkatonái, névtelen katonái, keményen küzdő emberei, akik nem szere­pelnek soha a nyilvánosság előtt. Hatalmas és megfeszített munkájuk, kisegítője, felfo- kozója, fontos kelléke a sikernek. Mos! hiá­ba rajzolja meg a tervező mérnök a legszebb pa’otát, ha névtelen munkáskezek nem épí­tik fel, nem hordják hozzá össze az anya­got, nem teremtik valósággá. A színház névtelen katonái: kellékesek, diiszletmunkások, világosítók, ügyelők és a többiek nem szerepelnek a színes kommüni­kékben, a darabokról Irt beszámolókban, a szinlapon soha. Rendező ,színész, karmester, diszletrendező neve állandóan ott van a kö­zönség szeme előtt, munkájuk ismert ered­ményeik is. De a színház sok-sok mninkaka- bátos, overaflos közkatonájáról keveset vagy semmit sem tud a közönség. Ezért Íródik ez a iripaxtsorozat: hogy megszólaljanak egyszer ők is, elmondják, hogy dolgoznak, hogy él nek, miről álmodnak. Hogy is van csak? Legyen világosság! A színpadi előadás me­nete is igy kezdi el a saját külön é’etét. El­alszanak a nézőtér lámpáé, kigyuJmak a szín­padi reflektorok. Még mielőtt a gong bele­vágna a csendbe. Itt ü! mellettem egv díszlet próba öt perces szünetében a színház egyik fővilágositója, akit Stern ur néven ismer görl és primadon­na és főrendező. Nagyon rokonszenves, in­telligens ember ez a Stem ur, nincs az a filmcsillag, aki nagyobb biztonsággal, rutin­nal adna interjút nála. Hogy lett fő világosi tő? Hogy kerül t a színházhoz? Felel mindenre szépen, itt van dióhéjban az élete. Mint lakatos szabadult fel Budapesten. Aztán áttért a villanyszerelésre. Ilyen mi­nőségben került a Vadás-z-céghez. Katonaság után átmenetileg állás nélkül maradt, ekkor hivta fel egy barátja a figyelmét arra. hogy a színháznál egy világosítót keresnek. Jelent­kezett Janovics dr. akkori színházánál 192(3- bam és azonnal felvették. Legelső munkája egy fürdőhenger-ja vitás volt. dr. Janovícsék- nál. Három hónalp imilva már fővilágositó volt. Tizenegy éve vezeti hát Stern ur titokzatos kapcsolótáblája előtt, az ügyelőpult felett, a magasban 0 színpadi világítási effektusokat, fényhatásokat. Ö bocsát holdfényt a bűbá­josán szunnyadó primadonna aTanvszőke fe­jére, mialatt a zenekar a nagy tangót játsza. Ö vezényli a napfelkeltét s parancséira nyugszik le a nap. Modem Zeusként, titkos gombnyomásokkal vezeti és irányítja a töb­bi világositól. Ha a szubrett a pikáns háló­szoba-jeleneinél eloltja a lámpát, akkor is Stem ur keze van a dologban. Egy kis mesterségbeli trükkről kérdezem. — Hogy készül a holdfény? — Kétféle holdfényünk vain — feleli — az egyik az álló holdfény hatásvilágitáshoz. a másik a mozgó, felkelő, vagy lemenő hold­hoz. Az első a szenes lámpa, a másik a fe hér-tej-opá] bura. sárga, piros, kék-szioégő keverék. Ez mozgatható. Hát ezt nem túlságosan értem. Most kér­dezek valami kőnyebbet. — Milyen daraboknál vannak a legnehe­zebb világítási feledatok? — Azoknál a daraboknál, amelyeket Gróf főrendező ur rendez. Gróf. aki a díszletek felállítását nézi. köz­beszól: — Stenn ur. nem kell elárulni az összes trükköket. Stern ur bólint és nem árul el több trük­köt. Csak elmondja, hogy a legnehezebb da­rabok világosítói szempontból a következők voltak: Cs ókról -csókra, Mersz-e Märy, Miss Amerika és legutóbb Aki mer, az nyer. — Kedvenc műfaja? — kérdezem. — Csakis operett. — Vágyai, tervei? — Csakis a fiammal kapcsolatban. Van egy négyéves kisfiam. Szeretőéin, ha elektro­technikai mérnök lenne. — Szóval elektromérnök — jegyzem. — Nem kérem. Elektro-technikai mérnök Nem mindegy. Azt hiszem, a négyéves pici Stern nek egyelőre mindegy. — Kik a munkatársai? — Együtt dolgozom a világositokkal. Van egy, aki lenn a kézi reflektorokat kezeli. mozigépész is világit. De állandóan terme szelesen együtt dolgozom az ügyelővel. Terntos'zeíes hangon teszi hozzá: — Akivel állandóan együtt is szidnak ben nőnket. Még csak egy kérdéssel zavarom Stern j urat, aki előző nap estétől egyfolytában dol­gozott másnap délelőtt 11-tig, amikor az in terju történt ts aki mégis imádja a színházat — Valami mulatságos esetet kérek. Kicsit gondolkozik. — Kérem, ez talán másnak nem is mulat­ságos, de nekem olyan tragikomikus volt. hogy elmondom. Úgy dolgoztam a Mis-; Amerika próbáin a kollegámmá.!, mint ee'' őrült. A iegnngvohb munkában voltam fenn. mikor Iliász rendező ur felszólt: \! . Stem, maga alszik? (JJ. L.j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents