Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-06 / 283. szám

1936 december 6. ELLENZÉK TRILBY -1936 Hipnózisban kiderült egy debreceni úri­asszonyról, hogy tehetséges színésznő. „Akinek nincs tehetsége, hipnotikus be­folyásolás útján sem lesz tehetséges“. Nyilatkozik az idegorvos, az énekíanár és a filmrendező Meleg, narancssárga, mesterséges nap­fény ragyog a szobában A falak mellett üll- nek a meghívott müvész-zsüri tagjai. A szoba közepén, szemben a mesterséges napfénnyel ül egy csőszéken Horváth Ad­rienne behunyt szemmel. Mellette áll és rö­vid parancsokat pattogtat dr. Vincze Ala­dár egyetemi tanársegéd, főorvos, aki hosz- szu ideig az egyetemen hipnózist; adott elő. így szólít a főorvos: —- Maga most mélyen alszik!... Mélyeb­ben alszik!... Sokkal mélyebben alszik!... Fi­gyeljen jól ide!... Én kimegyek a szobából. Maga engedelmeskedni fog & jelenlévő film­rendező urnák. Kettőjükön kívül nincs itt senki!... Filmfelvevő műteremben vannak! A rendező ur utasításokat fog adni, alkalmaz­kodjék hozzájuk! Furcsának találja és nem is tudja szó nélkül hagyni, hogy a filmren­dező ur paprikapiros inger visel... A jelenlévők, névszerint Petráss Kálmán őrnagy, Pásztor Béla filmrendező a felesé­gével, Angelo, Alpár Gitta énaktanárja, Érdy Pál operaénekes, egy ismert ügyvéd és né­hány idegorvos, meglepetten néztünk a film- rendezőre és megállapítottuk, hogy halvány- kékszinü inger visel. A főorvos kiment a szobából, mi, többiek, mintegy io—-12-en bentmaradtunk. A széken iilve-alvó uriasszony kinyitotta a szemét. Meglepetten pislogott. Majd kirob­bant belőle a nevetés. — Miént mulat? — kérdezte a filmren­dező. — Engedje meg, — válaszolta a. fiatal asz- szony, a kacagással küzdve, — de azt soha­sem láttam, hogy komoly, felnőtt férfi ilyen piros inget viseljen... Magának jól áll a fe­kete ‘bőréhez és a sötét hajához, — tette hozzá vigasztalólag. — Különben is csak ketten vagyunk a műteremben. Senki sem hallotta, hogy kinevettem. — Dehogy vagyunk íkatten! — csattant fel a rendező. — Nézze csak milyen kárör- vendően mosolyognak rajtam a jelenlévők. — Miért akar becsapni, rendező ur? Hi­szen rajtunk kívül nincs egy lélek se a mű­teremben... — No nincs semmi baj... Most elmesélem egy bűnügyi filmem nagy jelenetét. Próbálja megjátszani... Maga egy gondtalan, boldog, fiatal asszony. Vidáman jön haza a lakására. Felcsavarja a villanyt. Leveti a, bundáját. Megigazítja a frizuráját. Egyszer csak meg­pillantja a férjét a földön, vértócsában fek­szik. Meggyilkolták!... Maga eszelősen rábo- ruil, szólogiatja, de hiába... Figyeltünk. Horváth Adrienne ílejátszoirta a jelenetet. De hogyan!... Becsületére válnék Elisabeth Bergnernek is. Az egyetemi tanársegéd visszajött, három­perces mély álomban megnyugtatta a fiatal asszonyt, utána pedig felébresztette... Ébren volt, mosolygott, semmire sem em­lékezett. A filmrendező odafordult hozzá és megkérdezte, el tudná-e játszani a követ­kező jelenetet: — Maga egy gondtalan, boldog fiatal asz- szony. Vidáman jön haza a lakására. Felcsa­varja a villanyt. Leveti a kabátját. — És igy tovább. Figyelmesen hallgatta a feladatot, mintha soha éleiében nem hallotta volna. És eljátszotta. Ég és föld különbség volt a keţto között. Ez a nem mindennapi kísérlet Vincze Ala­dár dr. egyetemi tanársegéd, főorvos tudo­mányos intézetében játszódott le. A főorvos arra kéri, hogy tárgyilagos be­számolót Írjunk, mert 1936-ban már furcsa dolog egy Tr'lby-história. Aki nem látta, könnyen félreérthetné. Az eset előzményei különben a következők: Horváth Adrienne egy debreceni törvény- széki bíró lánya. Sohasem játszott színpadon, nem is voltak színészi tervei és igy nem is tanult játszani. A közelmúltban felkérték egy műkedvelő jellegű szereplésre. Két nappal a fellépés elölt lámpaláz fogta el. Az esi rendezői ijedten vittek el az egyetemi tanársegédhez, aki meg­vizsgálta... A főorvos a következőket mondja a to­vábbiakról: — Késő éiiöl hozták el hozzám a nagy­ságos asszonyt. Elpanaszolták, hogy két nap múlva fel kell lépnie. Nem ttudják, mi tör­tént vele, de tény, hogy képtelen a szerep­lésre. Megvizsgáltam. Kiderült, hogy tele van gátlással szerencsétlen családi körülmé­nyei folytán. A mult depressziós hatása mi­att folyton köhécselt, kereste a szavakat, kapkodott. Képtelen volt kihozni a képes­ségeit. A legmélyebb hipnotikus álomba me­rítettem. Három percig tartott iaz egész. Ez alatt az idő alatt megkapta a parancsot, hogy két nap múlva, távollétemben is nyu­godt legyen. Nekem ugyanis Bécsbe kellett mennem. Amint utólag hallattam, nagy si­kere volt az estélyen. Ezután jó ideig nem láttam Horváth Adriennét. Egyszer újra el­hozták hozzám apró ideges panaszokkal. Újra hipnotizáltam. Közben kiderült, hogy tehetséges. Ha hipnotikus Ikurát kap, kitűnő alakításokra képes. — Egyik vizsgálatnál véletlenül jelen volt Érdy Pál operaénekes, aki a látottak hatá­sára rábeszélt, bogy vigyük át Horváth Ad­riennét Alpár Gitta énektanárához, Makay Ajándékozzon szépséget SCHERE Hót lehet e szépséget ajándékozni? Igen! Minden egyes üveg Scherk arcvizben benne rejlik. Tegyen egy üveg Scherk crcvitol a karácsonyi asztalra! Hosszú hetekre ajándékoz örömet. Üvegek á Lei 62" 103" 164" 300" 475". Lotion JFş cia íeT Scherk {SCHERK ARCVIZI Mihályhoz. Az énektanár előtt teljesen őszin­tén jelentette íki a fiatal asszony, hogy bot- fülü és nem tud énekelni. Mégis lettünk egy kísérletet ebben az irányban is. Szintté mese- szerű, de kiderült, hogy jó hanganyaga van és érdemes vele foglalkozni. Bárdos Artur színigazgató meghallgatta a fiatal uríasszonyc és azonnal leszerződtette egyik színházához. Hóry László. KÖVESS ISTVÁN Kétszáz éve annak, hogy földim: Zajtai István nótárius háborús riadalomra ébredt budai szál­lásán. A török összeveszett az orosszal s a harcba Ausztria is beleavatkozott. Verbuvá­lás indult, mire Zajtai uram is ö&szepakkolt, nehogy a rekruták madzaggal-mérésétől tá­volmaradjon. Lovát — a tizenöt markos zsu- fa fakót — hatvan aranyért eladta s örmény kereskedők ekhós szdkerén indult vissza fa­lujába. Négy napig tartott, míg beérkeztek Satmarba, hol -a 'katonaság már megkezdte a legények összefogását. Hiripi és Sugár ci­gányok húzták a piacon a talpaiávalót s nagy volt földim csodálkozása, midőn itulajdon fiát ismerte fel & vidám társaságban, amint sujtásos, cifra huszármundérban, csizmá­ján sarkamtyutaréjjal, pipával szájában kur­jongatott. — Mit művelsz Sándor? — ki állott fia felé. — Mi vitt rá, hogy katona lettél, hi­szen Budán hivatalit szereztem számodra. — Hivatal?.. .— kacagott a jó fiú. — Egy főispánnak sincs ilyen jó dolga! Táncolok, a cigány meg huzza! Eszem-iszom, amint ked­vem itartja. Aztán tudja jól édesapám, hogy a tentát mennyire utálom. Sohse búsuljon, — vicekáplár leszek nemsokára! — Ha ilyen kedved van, rád adom apai áldásomat! — súgta az öreg, telve aggoda­lommal. — Jóságáért majd szép törökpipát kap arab dohánnyal és el nem jövök, mig egy— két selyemkaftánt nem hozok! Az örmény kereskedők közben tovább hajtottak s elvitték az örvendetes hirt Zaj­tai falujába, honnan az öregbiró, ikisbiró, is­kolamester, harangozó veres zászlókkal vo­nultak elébe s verses köszöntővel fogadták a falu határában. — Ábrahám, Jákob, Izsáknak Istene, senki hatalmadnak nem állhat ellene —- kezdte a polgári-tanács élén az öregbiró, aztán meg- Iköszörülte torkát és tovább folytatta: — Gu­lya, bika, bármely fene, — megtartod azt, kinek elveszni kellene. Megmented Dávidot Góliát kezétől, nótáriusunkat bikák döfésé­től s kihuzád őtet a csősznek árkából, mint Jónást ama cethaílnak torkából. Hogy vele ezt letted magad jóvoltából, Te-Deumot halljad mindnyájunk szájából. Mondjuk hát mindnyájan: — Te-Deum laudamus! Ezt dl­végezvén, itt egy borjut damus, a falu gaz­dája süsse meg oramus, kinél örömünkbe mondjuk: ma bibamus... Zajtai István meghalottan hallgatta az ára­dozó szavakat, majd papírlapot vett elő, összeráncolta homlokát s emelt hangon a következő választ adta éljenző hiveinek: — Hie sum ego, qui sum: Nagy-Zajtai István. Tíz hetet töltöttem — tudják ken­tek — Budán. Akadjon előmbe akármmő téma, szólok pro et contra, nem leszek én néma s határozok is: szalma-e vagy széna? Magam is örvendek, hogy kenteket látom s a jó harmóniát rekomandálom. A falu ro­vását hibásnak bizonyára nem találom... Ez lenne halálom!... — Gyertyával! kéne keresni ilyen okos, deákos férfiút! — mondták megelégedetten a falusiak. Nótárius uram azonban nem so­kat törődött velük, csak féleségét vigasztalta: — Sohase búsulj édes! Majd megkergeli a tatárokat is fiad! Annyi teve fogja kin­cseit hazacipelni, hogy a szomszédba: kell ezeket bekötni. Meglásd: — Mohamed ko­porsóját is hazahozza! — Adjon Isten Sámson-erőt Sándorunk­nak... — hagyta rá végül a hűséges, szófo­gadó asszony. Megvsgasztalódott, öilelte, si­mogatta urát és tréfálkozni kezdett, mig a községházára vonultak. — Még Zajtai Sándor Bég lesz! ... — ka­cagtak. Néhány perc muilva megérkezett Gvadá- nyi József gróf ezredes, kíséretével, lóháton. Magával hozta Sándort is s bevitte a nótá­rius Ikaiceíiláriájába. — Na öcsém— mondta.— itt van méltó- ságos gróf Károlyi Ferenc regement-óbester és kommandáns ur parancsolattya, olvasd el, mig apáddal tárgyalok. Ismerd meg a Káro- llyi-huszárok regement-exerckiumát! Tanuld meg, ha iazt akarod, hogy jó huszár váljék belőled. El ne feledd, hogy a jó mars, — a legelső figura. A hallgatás pedig olyan le­gyék, hogy még a susogás se hali-szék a so­rokban. K:-ki csak magára és jobbszárnyára vigyázzon. Sándor összeütötte sarkantyúját s átvette a papírlapokat. A falhoz álilitott padra ült az irodában s csöndesen olvasni kezdte: „Kommandó-szó: — Fel a fegyvert! Expíi- káció: — Amint, az karabély az horogban vagyon, csünél fölveti a katona jobbkezit foil, mennyire az karja éri, minden itesthaj- lás nélkül .a csü hátára lefelé hüvelkc és el­ső ujjávaJl. Emeli az karabélyt igényesen és teszi az vastag végivel az combjára. Csusz- tattya le az kezeit, serpenyőin folii 1 meg­markolván az fegyvert, — hüvelkével pe­dig szorítván az csüve hátán, observáilván, hogy a balkezéneik az három ujja ló’gaziitásra való csak, ezért az kantárszárnak a lórul uj- jain által kölll kimenni, hogy az közép öreg- ujjával szoríthassa, úgy moderálván hosszát az kantárszárnak, hogy az figunatételekben •lónak szája ne rántussék.“ Elolvasta tizszer, aztán felsóhajtott: — Nem lesz könnyű káplári rangot nyer­ni a Károlyi-regementben! Gvadányi ezredes meg hozzákezdett a ver­buváláshoz. Nagy könyvet vett elő, felnyi­totta s témával beírta: Mozgósítás — 1736 — Zajta. Vonalakat húzott s iegfalőd beirta: Zajtai Sándor ...... Károlyi-huszár. Itff ISI fóéZOTl Felsődubrány községben megöltek egy Mayerbüchler Anna nevű „ame- rikás‘‘ asszonyt. Az asszony hosszú időn át dolgozott Amerikában s aztán hazajött, hogy itthon élje le öreg nap­jait. Az a hir járta, hogy vagyont ta­karékoskodott össze. Az egész falu megkörnyékezte. Az egyik pénzt kért tőle kamatra, a másik ajándékba kér­te. A harmadik jó drágán rá akarta tukmálni rossz földjét. A negyedik vendéglőjét akarta jó. felezett áron a nyakába varrni. Az ötödik társnak hívta bukófélben levő boltjához. Nem adott senkinek egy cenet sem. Nem ment semmiféle üzletbe. Egy éj­szaka aztán rablók törtek rá. Megöl­ték. Vagyonát elrabolták. Föl jegy zé­seiből kiderült, hogy 2000 dollár kész­pénz, v alame nnyicske honi pénz s 500 dollár értékű ékszer volt a va­gyona. A gyilkosokat eddig még nem sikerült kinyomozni. Ez volt hát az a mesés vagyon, egy munkásélet össze- zsugorgatott centjeinek összes ered­ménye. Bár lehet, hogy Felsőclubro- ványban ez is mesebeli nagy vagyon­nak számit. Régi nóta ez. Az „óhazában‘‘ min­den hazatérő amerikásban dúsgazda­got látnak. Gyakran a hazatérő ame- rikóts maga is szítja ezt a látszatot. Azután mindenki az amerikás dollá- raira áhítozik. Akik otthon gazdagod­tak meg, azokra sokkal kevésbé sza­lad rá a sok éhes potyalcső vagy terv­kovács. A dollárra azonban úgy száll­nak rá, mint a legyek a mézre. Mint­ha a dollár pelyva lenne. Mintha Amerikában dollárfák szegélyeznék a Streeteket, Avenueket. Squareket s Placeokat. Csak meg kell rázni a dol­lárfát s ölbe hull a töméntelen sok dollár. Hej, pedig hogy meg kell dol­gozni ezért Amerikában s hány ember roskad össze, zúzza magát a dollár utáni hasztalan kapkodás közben! Meglepően sok hazatért amerikást fosztanak ki, ölnek meg. Dollárai mi­att. S gyakran csak azután derül ki. hogy nem is duskálkodott a töménte­len dollárok olyan óriási tömegében a szerencsétlen áldozat, mint ahogy azt a legtöbb hazatért amerikásról hi­szi az óhazai jámbor vagy kevésbé jámbor közönség. Ifi 51e ■■ es en $esép Természetes körülmények között az egész­séges férfi megőrzi sexuális képességed tel­jes egészükben GO—65 éves koráig, viszont ezeknek a képességeknek teljes vagy részle­ges eltűnése olyan rendellenesség, amelynek okait kutatni kell. Az egyedüli orvosszer, amely a gyengesé­get gyógyítja, a Reton. A Retan nem izgató­szer, ha Hsa három napi kúra után érezhető: ez a hatás azonban erős és tartós. § Miután a Reton tabletták a gyengeség bel­ső előidézőire hatnak, a hatás csodálatos. A férfi újjászületik és visszakapja ifjúsá­gát. A kezelés módja: naponta 3 tabletta. Egy tubus, amely 25 tablettát tartalmaz 98 lej. Kapható az ország összes gyógyszertáraiban és drogériáiban. Vezérképviselet: E. & L. dona, Bucureşti III. Sir. Speranţei 37.

Next

/
Thumbnails
Contents