Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-06 / 283. szám

ELLBNZtiK 19 3 0 december 0. lUBMiH m KERESZT ílL-K ASUL SZEGED TANYATENGERÉBEN Hogy él és küzködik az Aísóianyák népe? ,.Copyright by Ellen:ék and Pub­licitás Press Service." Szegedi abótanyák, december hó. Hívott a tanya, hogy elmondja bajait. A >zegedi mnyavilág, amely a város 166.000 holdas határában 140.131 holdon szélesedik és amely közigazgatásilag csak olyan szegedi föld, akár bent a városházi:! előtt az aszfaltos Széchenyi téren. Büszkén is vallja magát a tanyai ember szegedi pol­gárnak. A tanyabirodalmat átszelő köves utón igyeikvősen szaladt velünk dr. Balogh István alsótanyai plébános autója. Ilyen autó sem rohangál több Magyarországon. Az autó a plébánia missziós autója. Ezen járja a plébános ur a rengeteg kilo­métereket, az autóra szerelt különleges uti- bőröndjében hordozva tábori oltárát, a be­tegek, a keresztelcndők olaját, krizmáját, a szentelt vizet, misekönyvet, a mennyország arany, ezüst, .selyem- és gyolcsvászon-kelilc- keiit. A SjiííTiepapríkás löítlrén Elhagytuk Domaszáket, el Feketeszélt, Nagyszéksóst és vágtunk át Mórahalmon, hogy ráköszöntsünk a Biróhegyre. Hegy? Hát hegy annyiban, hogy a vadvizek nem lepik el ezt a rész;, de csak olyan síkság a hegy is, akár a tanyavilág többi parcellája. A ködöstekintetü novemberi napsütésben mindenünnen piroslott felénk a fehér tanya­falakról a rengeteg paprikafüzér. Mahagóni- vörösen és kiabáló skarlátpirosan. Élet és kincs ez a rengeteg pirosság. Aztán beértünk a faluba, Alsótanya köz­pontba. A tanyák szivébe. A sarki kocsma­ablakban széles, nagy cédula. Lányok, (legé­nyek figyelmeztetője és hivogatója, hogy a kisfarsangon már csak egy bál lesz, vasár­nap a Savanyánál. Szemben a templom előtrt a kálváriás ligetben a hősi emlék tábláira 1071 hősi halott neve van írva. Ennyi életet áldozott a ta­nya a nagy háborúnak. Odaadta az Aprókat, a Kotogánokat, a Börcsököket, a Babarczia- kat, a Szélpálokat és a Förgetegeket. Mosolygós fiatalember Ikarikázott felénk a keskeny homokuton. a tanyai tisztiorvos. Mosolygott, de milyen sápadt volt a ké­pe, amikor leugrott biciklijéről. Lakodalom­ból jött az egyik 'tanyáról és a lakodalmi ebéd bürgepapr kása nagyon kifogott a doktor uron. Most van szezónja az Advent első va­sárnapjáig tartó íkrsfarsangban a násznak ide- kint a tanyán. Ráérő az idő is. De csodálko­zom, hogy még a legrangosabb gazdaház- nái is mindenütt egyfajta a lakodalmi menü; bér­kapaprikás. Másra még lakodalomban sem tdik, mert szegény a tanyabirodalom. Ha még aztán pacallevest is tálalnak, az már igazin grófi dolog. De bor, az van. Sok termett, olcsó, 20 fillér literje. Nem szamorodni, de csak bor, a homokadta. De a szegénységgel vár­junk, ne (keseredjünk már most azon, hogy ez a nagy, dolgos, szorgalmas, piros magyar sziget, a tanyavilág 45.000 főnyi népe, leve­seken, kenyéren és krumplipaprikáson, böjti napokon pedig csípős b rkaturón ál. Van itt a központban minden, még ta­nyai fiskális is. Dr. Rechtenwahr Kristóf ügyvéd ur a tanyaiak „Röktönvárd" doktor u=a. Ócskay M hály. Ocskay Kornél opera­énekes testvéröccse, aki maga is színész volt, az alsótanyák kántora. Csodálkoztak is a nyáron az itt járó olasz vendégek, amikor a tanyai kántor a parókián olaszul énekel­gette nekik az operákat. Úri formájú kúr a Balogh plébános ur pa­rókiája. A parókiával szemben a rendőrségi székház, a székház mellett a kilenc tanyai lo­vasrendőr lakótelepe. És mindenfelé a Kle- belsberg-isko'ák. Az egyik a 16-os kilomé­terkőnél, a más k a 26-osnál. Már csak az öregek között vannak anal­fabéták. Igaz, hogy a kis tanyai nebulóknak hosszú kilométereket kell gyalogolni őszi nagy sa­rakban, téli nagy fagyokban is a betű, a tu­domány után. Még mozi is van a központban. Vasárnap és ünnepnap játszik. A mozi szomszédságá­ban bank. Őszi élei a parókia körűi A tanyai templom tornyában éppen te­metésre harangoznak. Őszi idő van, most van ideje kint a tanyán a halálnak is. Meri: nyáron, a nagy munkaidőben, nem érnek rá a halállal komázgaini a tanyaiak.. Az irdatlan darab földön az alsó­tanyai plébánia 11.000 leikéből uguszrtusban mindössze ketten költöztek át a nyugodul- masabb világba. Egy 93 éves öregasszony és egy 21 éves legény. A (legény is azért, mert szivenszurták. Nyáridőben a haldokló is ma­gához tér. Ágyasitól kiteszik az ámbitusra, a napra, a tan vaud varra, hogy az aprócska gyerekek, a kutyáik, a macskák, a csirkék vigyázzanak rá. Mondom, van itt minden a központban, gazdasági felügyelő, közigazgatási kirendelt­ség, határőr laktanya, amelyet száz főnek épitotitek, de amelyben, most csak kilencen lóiknak, p>osta, patika, még Stefániás védőnő is. Huszonegy kilométerre vagyunk a város­tól és ide még huszonegy kilométer messze­ség az alsótanyák keleti széle, ahol a kclébiai határral ölelkezik a szege­di határ. Külön élet, külön világ, kupolás födele az égboLlozat, pádimentuma ia valamikor futó, most megkötött homok. Gárdistái a tanyá­nak a sok-sok egyenesdereku, büszke akácfa. Minden egyes akác féltett külön vagyon­tárgy. A tanya ékessége és hasznossága, tü­zelője és szerszámfája. A plébánia gyönyörű virago-kertjét már lletarolta a november, de élnek és virítanak a pompás őszirózsák és milyen nehezen sár­gul az akácok zöld lombja. Bent a selyemio- bogós templomban a szentély egyik üvegke­pén Szent István király ajánlja fel koroná­ját az égi Nagyasszonynak. Az ablakfestő fiatal Kossuth Lajosnak pin- gálta az öreg szent királyt. Tudatosan vagy akaratlanul? — ki tudja most már! Bakos Ákos. Szekér az úion Irta: TAMÁS ERNŐ. Még ragyogott a nap. A halatonparti falu állomásán megúszó’alt a csengő. Dübörgés hangját hozták a sínek . . . Berobogott a pesti gyorsvonat. A mozdony gőzt fújva pöfögött. A fővárosból szombat ’ délután ideutazó fér­fiak leugrottak a lép>csőkről és odasiettek a rájuk várakozó lányokhoz, asszonyokhoz. Ella férje is megérkezett. Iván kezet csókolt és aztán együtt hazasétáltak a szállásukra. Ozsorma után künn ültek a verandán, A Balaton víztükrének fehérre ha'ványuló sze­gélye csillogott a partra vezető dülöut tálnak zöld lombjai között. Ella az asztalra könyö­kölve cágarettázott és nem is leplezve ked­vetlenségét, mé'ázott a viz felé. Egyszerre vontatottan, tompa hangon megszólalt: — Csónakázni hívtak ma délutánra. Be- eveznek a tó közepére. Unalmas itt, alig is­merek valakit. Szerettem volna velük men­ni. Még nem csónakáztam a Balatonon, — A hangját szemrehányó« árnyalta. — Csak azért nem mentem, mert te jöttél. Tudom, hogy bántott volna, ha nem várlak a vonat­nál . . . — Jobb, hogy nem mentél — felelte Iván, — Veszélyes csónakon, messze bemenni a vízre. — Érdekes lehet. Ha legközelebb hívnak, bizony elmegyek. — (Kik hívtak? — Fürdő vendégek. Fretteiemberek. Most ismerkedtem meg velük. — Szóval azt sem tudod, hogy mennyire gyakoroltak az evezésben és az ismeretlen emberekkel e1 mentél volna csónakázni, holott úszni sem tudsz. A szép fiatalasszony megvonta karcsú vál­lát, elibiggyesztebte szép száját és dacosan felelte: — Bánom, hogy nem mehettem el. Érde­kes lehet egy könnyű csónakon a nagy viz közepén. Legközelebb el is megyek. Velük megyek, bizony! Hirtelen elborult a Balaton vize. A hal­ványkék víztükör haragoszöldre vált, színe ijesztően elsötétült, napszállati szél borzolta, a hullámverés ellenségesen verte a partsze­gé’ yt. Ella és Iván ebből csak annyit vettek észre, hogy a fák közöt már nem csillogott a tó vizének csikja 'ás mintha kissé elborult volna az alkonyati ég. A meleg alábbhagyott, a levegő kellemessé tisztult. A párbeszéd megakadt köztük, némán cigarettázva üldö­géltek. — He’lottók. már? — szólt be hozzájuk az utcáról egy női hang izgatottan, a köszö­nést is feledve. — Nem. Mi történt? — felelte Ella. — Hirtelen haragos lett a víz és messze a tó közepe táján, egy csónak felborult.. . Hárman voltak . . . Egy férfi úszva mene­kült, kimentették . . . egy nő, meg egy férfi u vízbe fűlt. — Kicsodák? — M'ág nem tudják. Kihalászták őket a vizbő1. Szekéren hozzák a holttestüket. Nem­sokára ide érnek. Megyek, megnézem. Nem jönnek? Sietek. Jó estét! — és már el is sietett a poros utón a part irányába. Ella felugrott a kerti székről. — Gyere menjünk! Meg akarom nézni — szólt hevesen Ivánhoz. — Ugyan! Miért néznénk meg. Te nem tu­dod, milyen borzodályos látvány a vizihul- la! Mit akarsz nézni rajtuk? Nem nőnek való . . . — Nem nőnek való! Meg akarom nezni! Ha nem jössz, magam megyek — válaszolta konok elhatározással és izgatottan a fiatal- asszony. Megigazította a buját, kipirositotta az aj­kát. A szemében élénkség, izgalom csillogott, az újság ingere. Keskeny, kivágott félcipője belegázolt a porba. Leim a parton már többen álldogáltak a világos nyári alkonyaiban. A parlamenti utón, a vasútállomás felől, szekér közeledett. Döcögött és rázódott a két saroglya. Desz­káinak terhét rádobott ponyva takarta. Nem látszott ki alóla semmi. A holttestek alakjá­nak körvonalai sem rajzolódtak ki a gyűrött ponyván és igv talán még megrenditőbb volt, amint a szekér az esti csöndben döcögött, rázódott és aki ott állt és várt, tudta, hogy a ponyva alatt — mint parasztszekéren a zsíák — két ember fekszik holtan: két em­ber. Néhány órával előbb mosolyogva, az életöröm napsugarában indultak csónakázni a nevelejtskék szinü, szabidén ringó Bala­tonra. . . Ella nagy zöld szemének esi’lógása eltűnt, mint a napszállati fény az elsötétült víz szint­jein. A fiatalasszony szótlanul a csöndben, odahuzódott Iván mellé. Gyöngén a vállához támaszkodott és bár nem szokta tenni, most be’ekaroh a férje karjaiba. — Hová viszik őket? — kérdezte halkan, majdnem rekedten. — A falu temetőjébe ... A halottasbázba. Ella városban nőtt fel. Nyilván sohasem lá­tott olyan zsupfödeles, padozatján kunyhót a kopott szentmiháJtylövával, amilyen a falusi temetők kísérteties halottasháza. Mégis meg­borzongott. — Menjünk — mondta elfultan —- men­jünk haza — és szorosan fogva Iván karját, elindultak vissza a partróL. Csak most, hogy a halottszállító ponyvásszekeret látta — érez­te a halál megborzasztó sirhideg leheletét. A férfi elgondolkozva ballagott. Hideg fu­tott végig a hátán. Ha nem ma érkezik ide, talán Ella szép fiatal teste is ott rázódna most a szekéren a ponyva alatt hidegen, me­redten. Megrázkódott és elűzte a rémképet. Nem ás gondolta végig a szörnyű eshetősé­get, hogy még a képzelt vég rettenete se il­lethesse e gyönyörű, ifjú életet. Besötétedett. Komor csönd ülte meg a tá­jai. Kolompszó hallatszott. Fullafsztó porfel­hőt vert a falu főútién közeledő csorda. A fölvert por elf öld te előlük a szekeret, amely befordult a kereszti!ton a temető felé. A fekete estében tűz piroslott elő: a ko- vácsmühelyben még lobogott a láng. Az ala­csony házak tűzhelyéről a vacsora jószága párolgóit, a kertekből itt-ott virágillat szállt feléjük, amint lassan a karjuk összefonódá- 1 sának önkéntelen mozdulatával gátat köthet­nének a halál ellen. Erezték egymáshoz si­muló testűk melegségét: érezték az életet. ni nimmmmmmsatamummmmm CSODÁLATOS... I !A EREDI ...ÉS EREDETI CSAKIS A GALLIA-ban LAKKAL ÁTITATOTT SELYMEK A estélyi ruhák színházi ruhák kazakok keppekrészrL GALLIA-BAN 1 11 »»n— kaphatók. Cluj, Hr. Ue: erai Neculcea 2. (Renner-paioti; Brasov, Sibiu, Piaţa Libertăţii Nr. 3. Str. Reg. Mar i ('í.ibadsáztér (Eioasor (He'ituier***!: M -gy méreteket ölt Angliában a ífvén!5ány-mözf7a"amí# LONDON, (december hó.) Angliában egyre nagyobb méreteket ölt a „vénleány­ra ozgalom.1 A mozgalom hívei maguk han­goztatják büszkén ezt az elnevezést. A kö­vetelésük az, hogy a vénleányokat ..egyen- jogosiLsák" az asszonyokkal. Most ugyanis az a helyzet, hogy az asszonyok már nő éves korukban kapnak öregségi járadékot a társadalomb-ztositótól, a hajadonok azon­ban csak tíz évvel később. Nemrég szabályos politikai pártot ala­kítottak a vénkisasszonyuk. A „Vénlány Párt“ vezére Miss Florence White cukrász­nő. Az uj párt Blacpoolban, a textil szak- szervezet székhazában tartotta zászlóbonió gyűlését. — Embertelennek tartjuk, hogy a vén­lányokkal a társadalmi biztosítás szem­pontjából másképpen bánnak, mint az asz- szonyokkal, — jelentete ki Miss White. — Az asszonyok, akár özvegyek, akár nem, 55 éves korukban öregségi járadékot kap­nak. a vénlányt azonban „férfinak“ tekin­tik és igy csak 65 éves korában jogosult az öregségi járadékra. Ha az üzemi munka tuLságosan nehéz egy 55 éves asszony szá­mára, akkor nem volna szabad megenged­ni ugyanezt ilyenkora vénleányoknak sem. Különben is igen sok vénleány, akit tönkre­tett a munka és a magányosság, meghal, mielőtt 65. évét elérte volna. A gyűlésen szót kért egy férjes asszony, Mrs. Hallworth és szembeszállt a vénlányok követeléseivel. A takarékosság szempontját hangoztatta: — Kormányunk roskadozik a terhek alatt, a munkanélküliség és a különböző járadékok folyton növelik adóinkat. És önök éppen akkor akarják kazafiatlanul még inkább megterhelni az államkincstárt, amikor a költségvetés egyensúlya veszélyben van ... Miss Heetor visszautasította a takarékos férjes asszony támadását, majd ezeket mondta: — A vénlány általában becsületes és tiszteletreméltó teremtés. Azt állítom, hogy nincs olyan nő, aki életének egy bizonyos pontján férjhez ne tudna menni, ha akar. De csak nagyon bátor és nagyon egyenes- lelkű nő választhatja a vénlány sorsát és tarthat ki mellette dicsőségesen. Mi soha- nem voltunk terhére senkinek, elfogadtuk a magányosságot és különösen azt a nagy fájdalmat, hogy nincs gyermekünk. Nem követeljük a kormánytól, hogy férjet ad­jon nekünk, csak azt, hogy egvenjogusitson bennünket a férjes asszonyokkal és özve­gyekkel, mert nekünk is jogunk van élni és miértünk nem fog dolgozni soba senki. Miss Florence White jelöltséget vállalt egy időközi képviselőválasztáson, Anglia déli részében. Választási plakátjain csupán ennyi olvasható: VÉNLÁNY JELÖLT A mozgalom egyáltalán nem tréfadolog: Angliában ugyanis két és félmillió „vén­lány“ él. Ha ezek egységesen szervezked­nek, hatalmas politikai erőt képviselhetnek. TéRFISZABÖÍv FIGYELMÉBE! Az őszi szezon divatlapjai már nagy választékban kaphatók az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel b azonnal szállítunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents