Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-30 / 301. szám

T936 éécembét 3Ö* ríZTJfftTtüK B*in$z5 az örültek házában Az angyalföldi elmegyógyintézet lakója Hvanka Gézáné, aki Sírasscrne liefen százezer pengőfel fiár@§lg@fá meg ego nanhof Tisztítsa, de ne csiszolja N*«» u »fíi diruSlii 4t cmtalU, hanam é fogiománcot kíméli cM. worü fegtitrHtát — « helyes fog- ApoUs I A Nivea fogpaszta külön- legesen finom elkatréssei alaposan tisztítanak és megőrzik fogai feh4»- és fényét. BUDAPEST, december hó. Hetekkel ezelőtt még az egész világ­sajtó hangos volt a nevétől. Most ismét az angyalföldi elmegyógyintézet csendes lakója Kvanka Ignácné, a Strasser-féle bankcsaiás hősnője. Ahogy itt ül a csen­des kórházi szobában, nehezen lehet el­hinni róla, hogy nem is olyan régen nemzetközi viszonylatban is páratlan bankcsalás középpontjában állott. Dr. Zsakó Istvánnaik, a lipótmezei elme­gyógyintézet uj igazgatójának szivessé- géből volt alkalmam látni a nagy port felvert bankcsalás főszereplőjét. Zsakó István dr. kérésemre megmutatta az épü­letet, lakóit, közöttük Kvankánét. Bilnizd ói OrQlleh iiőiáSfon Detektív regényírók fantáziája is me­résznek találta volna azt az ötletet, hogy az őrültek házából indítson el egy szö­vevényes bűncselekményt. A Kvankáné esetében mégis igy történt. Mialatt a magyar főváros egész rendőr­sége lázasan nyomozott a Strasser-féle bankcsalás tettese után: a bűnös nyugodtan töltötte napjait az állami tébolydában, ahol, mint csen­des beteget úgy az orvosok, mint az ápolószemélyzet nagyon szerették. Kvankáné egyébként nagyon szégyell! a bankcsalást. Nem szívesen beszél róla. A jól táplált, uriasan öltözött, 50 év körüli asszony elkeseredve mondja a kérdésre: — Áldozat voltam kérem. A gondno­kom megfenyegetett, hogy megöl, ha nem hallgatok. De ahogy megkérdeztek, pontosan elmondtam mindent az orvos uraknak .., Ä bankcsaiás története Ez a „minden“, amelyről Kvankáné ilyen könnyedén beszélt, az utóbbi évek legzseniálisabb bankcsalása volt. Talán sohasem jöttek volna rá a rendőrség em­berei, ha a véletlen nem vezeti nyomra őket. Egyik legelőkelőbb budapesti bank­nál kölcsönt akart felvenni egy pénzvál­tó ügynök a dúsgazdag Strassemé, több­szörös budapesti háztulajdonos nevében. A bank természetesen hajlandó volt a mi pénzünk szerint többmillió lejnyi köl­csönt megadni, csnpán a szabályszerű okiratok bemutatását kérte. Néhány nap muiva az ügynök bemutatta a szükséges okiratokat a banknál, majd megjelent a pénzintézetben Strasserné is, hogy sze­mélyesen vegye fel a kölcsönösszeget. Nem sokkal ezután kiderült, hogy Strasserné — nem is volt Strasserné. A milliomosnőnek fogalma sem volt arról, hogy nevében kölcsönt vettek fel. Meg­indult a rendőrség hajszája. Éjjet nap­pallá téve nyomoztak a detektívek, de nem tudták megállapítani, hogy ki volt az a rejtélyes urihölgy, aki a bankcsalást elkövette. örüli a bűnösök kezében így utólag nagyon egyszerűnek tetszik a vakmerő csalók zseniális trükkje. Kvankáné igy mondja el: — A biróság gondnokot nevezett ki mellém. Egy budapesti ügyvédet, aki minden héten bejött utánam ide az inté­zetbe. Csak vele együtt távozhattam el és látogathattam meg családomat. Egyik nap az ügyvéd ur az;t mondta, hogy ne­kem fel kell menni egy bankba. Rámparancsolt, hogy nevezzem ma­gam Strassernénak és betanított, ho­gyan viselkedjem. Többször elismétel- tette velem, amit mondanom kellett és utasitotf. Strasserné néven vegyem át azt a pénzt, amit a bankban adnak. Mondtam, hogy engem nem hívnak Strassemének és nekem nem jár semmi­féle pénz. Erre azután megfenyegetett, hogy megölnek, ha nem teszem azt, amit ö parancsol, vagy szólani merek a dologról vala­kinek. Megbeszéltük, hogy az egyik látogatási napon az ügyvéd ur megbízottja elvisz a banképület elé és ott autón várnak rám, amig kijövök a pénzzel így is tör­tént. A bankban minden simán ment. Hibátlanul feleltem a hozzám feltett kér­désekre és csakhamar kezeimhez szá­moltak 100 ezer pengőt. Visszamentem az autóhoz, odaadtam a pénzt megbízóm­nak, aki jutalmul 5 ezer pengőt adott nekem. Az orvosok megkérdezik Kvamkánét, hogy ezt a pénzt miért rejtette el? — Hát gondoltam, mindenesetre jó, ha van. Eldugtam a virágcserepekbe a százas bankókat, azután pedig vissza­jöttem az elmegyógyintézetbe, ahol na­pokig senkisem kérdezett a Strasserné ügyben. Sajnálom, ha valakinek kárt csináltam, de nagyon féltem az ügyvéd ur halálos fenyegetésétől. Ennyi az ügynek az a része, amely Kvankánéra tartozik, öt nem tudia fe­lelősségre vonni a biróság, mert gyógyít­hatatlan elmebeteg. Mit mond az elmeorvos? Az érdekes látogatás után megkérdez­tem dr. Zsakó István igazgatót, hogy mi volt az orvosi megállapítás a szenzációs bankcsalásról. — Hasonló eset sem Magyarországon, sem külföldön nem fordult elő több év­tizedes orvosi prakszisom alatt — mon­dotta a kiváló elmeorvos. — Megtörtént már, hogy elvetemült bűnözők, elmebe­tegeket próbáltak rávenni valamilyen bűncselekmény elkövetésére, de arra még nem volt példa, hogy a tör­vényszék által gondnoknak kirendelt ügyvéd használja fel bűntettre a sze­rencsétlen elmebajos beteget. Kvankáné esetében ez történt ugyanis. Az az ügyvéd eszelte ki a zseniális bank­csalást, akit a biróság rendelt ki az elme­beteg asszony gondnokául és akire az intézet vezetősége nyugodtan rábízta a beteget. — Abban nincs semmi csodálatos, hogy az elmebajos asszony tökéletesen megjátszotta a rábízott szerepet. Az őrülteknek sok irányban tulfino- mult képességeik vannak. Láthattunk tébolydákban egészen különös és ki­vételes tehetségeket, akik a lángész és őrület határán állanak. Kvankáné színjátszói képességekkel ren­delkezik és bizonyos, hogy olyan tökéle­tesen lépett fel, mint Strasserné, hogy senki sem kételkedhetett személyazonos­ságában. — A szélhámosok egyébként, mint annyi elődjük, narancshéjon csúsztak el. Minden nyomot megsemmisítettek, ami hozzájuk vezethetett volna. Csupán egy alkalommal mulasztották el a szükséges óvatosságot. Felbéreltek valakit, hogy Strassemé nevére hamis vasúti bérletet váltson. A bérletjegy nyomán indult el a rendőrség és jutott el az ügyvéden ke­resztül egészen az őrültek házáig, ahol Kvankáné a nyilvánosságtól teljesen el­zárva mélyen hallgatott a történtekről. Talán zseniális színésznőt vesztett el a világ, amiért a szélhámosnő fiatal korá­ban nem lépett színpadra. Végh József. Úgy iátszik a komoly munka is szemet szúr támadás a Cluhi munkakamara tagfal ellen A kamara sajtópert indított a rágalmak sugaimazói ellen CL-UJ, december 29. Az ö t vármegyére ki ter jedő Cl-uj-i munka- kamara, amely most már egyetlen éidek- képviseíete a munkásoknak, kereskedelmi ailk aliniam oiltai< nők ás kisiparosoknak, meg- a'laikolása után erőteljes mozgalmat indított a kamara tagja i nak érdekében. Dr. Chiri *1« Victor, aki az összes tagok bizalmát birja, háta mögött a kamara egész vezetőségével, már eddig is elismerésre méltó tevékenysé­get fejtett ki. A karácsonyi ünnepek alatt százhúsz sztegény munkáscsaládot örvendez­tetett meg természetbeni segéllyel, most pe­dig az egyik munkásnegyedben folyamatban van a munkásgyermekek részére napközi otthon létesítése, e hó folyamán kezdődnek meg a népszerű felvilágosi tó konferenciák, amelyeken a legkiválóbb szakemberek fog­ják úgy a munkásoknak, mint a munka­adóknak és kereskedelmi alkalmazottaknak az őket érdeklő törvényeket és törvényes rendelkezéseket megmagyarázni. Január elsejével kezdi meg működését a munkakamara védnöksége alatt álló „Fiatal­korúak tanácsadója“, amely apai és jogi tanácsokkal, hatósági közbenjárásokkal és orvosi segéllyel látja el a fiatalkorúakat, főkép pedig a venerikus betegségeik terje­dése ellen fog harcolni. A legkiválóbb orvo­sok, ügyvédek és tanárok sietnek majd az irány nélküli fiatalságnak tanácsokat adni és tényleges segélyt is nyújtani. Ezt a tanács­adót mindenki díjtalanul veheti igénybe. A jelentkezőknek még a neve iránt sem érdek­lődnek, úgy hogy mindenki bizalommal for­dulhat oda. A hivatalos órákat hétfőn, ked­den és pénteken este hat órától fél nyolc óráig tartják a munkakamara hivatalos He­lyiségében. A kamara megválasztott igazgatósága alig egy hónap alatt dolgozott annyit, mint az. időközi bizottság s ennek ellenére akna­munka indult él ellene. A kormány helyi hivatalos lapjában pár héttel ezelőtt igazta­lan támadás indult meg és ez a támadás nemcsak a közszeretetben álló elnök szemé­lye elten irányul, hanem a vezetőség többi tagja ellen is. A helyi kormánylap cikke például azt állította, hogy a kamara vezető­ségében „irredenta és bolsevista szellem“ nyilvánul mkg, mert egyes tanácstagok a vidéki tagozatok felaHatásánál magyarul is mertek beszélni. „Irredenta1’ a kamara veze­tősége egyrészt, de „bolsevista“ is egyúttal, mert a vezetőségben a munkások dominál­nak. A cikk felhívja Bucoveanu kormány- biztost, hogy üssön szét és teremtsen rendet az „irredenta és bolsevista társaságban“. Ráduplázott erre a cikkre a Bucureşti-ben megjelenő Naţiunea nevű hetilap is, amely szemenszedebt rágalmakkal illeti a „bolse­vista és irredenta társaságot“, ameüv nem csinál egyebet, mint Budapesttel tart fenn kapcsolatokat s ezért felhívja a munkaügyi minisztert, liogy tegye meg a szükséges in­tézkedéseket. A lap azt kívánja, hogy a munkaügyi miniszter függessze fel a munka­kamara önkormányzatát és a megválasztott tanács helyett ideiglenes bizottságot állítson annak élére. A támadás hátterében az időközi bizottság néhány tagja áJIQ, akik nem tudnak bele­nyugodni abba, hogy hosszúra terjedt pün­kösdi királyságuk véget ért. Egyébként a kamara vezetősége a támadó cikkek jrói el­iten az eljárást megindította. hwaüa hozg^J 2 C ‘03 > 1 VETÍTI A § eo SHIRLEY TEMPLE Pj 2 ‘03 legújabb slágerét: MOscron kiül han^o' pótkép 1 SSsecgéoy Ids gazdag lány Thomas vezérkari ezredes: BERLIN, december 29. A német sajtó egyrésze hosszasan foglalkozik Thomas vezérkari ezredes cikkével s ennek kapcsán azl a nézetet fejti ki, hogy Németország gazdasági té­ren is legyőzhetetlen. Az elmúlt világ­háborúban a német fegyverek győzhetet­lenek voltak, mégis elvesztette Németor­szág a háborút, mert leteritették gazda­ságilag. A világnak tudomásul kell ven­nie, hogy ez löbbé nem fog megtörténni. Thomas ezredes, aki a hadi gazdálko­dás osztályának élén áll, cikkének to­vábbi részében kifejtette, hogy a hábo­rúban — a világháború tanúsága sze­rint — a gazdasági fölény ép oly fon­tos, mint a fegyverek fölénye. Az 1918-as összeomlás a rossz élelmezés következté­ben állott elő, mely megtörte a nemzet ellenállóképességét. A munkásoknak és munkaadóknak jövőben olyan békében kell egymással élniök, mint ahogy a le­génység élt a lövészárokban a tisztekkel. gazdasági (éren is legyőzhetetlen“ Ezt a feltétlen engedelmességet, mellyel a munkás munkaadójának tartozik, csak a nemzeti szociálízmus tudta megvalósí­tani. Ezt a hadigazdálkodást a régi bér­harcos világban nem lehetett megvaló­sítani. A hadi gazdálkodás a nőket is beszer­vezi, úgyhogy háború esetén, a harcba- menő férfiak helyét azonnal asszonyok és leányok foglalják el. JJV et$;e$ci$ htthí ni I I mi up—-n™»«™»"»­tisztelel ei közli, hogy Bucures- tiben (a város kö?pontjában), a Cercul Militar alatt egy nagyon EREDEIi BERENDEZÉSŰ helyiséget nyílott meg. Zenekar énekesek. Elsőrangú konyha: ! Kitűnő i'orok ! Mérsékel "árak I

Next

/
Thumbnails
Contents