Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-25 / 299. szám

HALOTTAK, AKIK ÉLNEK

A«íy (1877-1919).

AZ ANYÁM ÉS ÉN

Síkét hnjn szikrákat szárt,

Dió-szeme lángban égett,

Csípője ringott, a büszke,

Kreol arca vakított.

Szeme, v ágija, eper-ajka,

Szive, csókja mindig könnyes.

Ilyen volt a legszebb asszony,

.4; én fiatal anyám.

Csak azért volt ő olyan szép,

Ilogy v engem megteremjen,

Hogy <3 engem megfoganjon S aztán jöjjön a poked.

Bizarr kontyán ült az átok.

E: az asszony csak azért jött,

Hogy szülje a legbizarrabb,

,4 legszomornbb fiút.

ö szülje az átok sarját Erre a bus magyar földre,

Az uj hangú tehetetlent,

Pacsirta-álcás sirályt.

Fénye sincs ma a szemének,

Feketéje a hajának.

Töpörödött, béna asszony Az én édes jó anyám.

Én kergettem a vénségbe:

Nem jár tőle olyan távol Senki, mint torz életével Az ő szomorú fia.

Szabolcska Mihá'y (1362-1930)

ESTÉLI ÉNEK

Ne még. ne szállj le fálylas alkonyat,

Ne terítsd szét addig homályodat:

Míg lelkem elbuzogja csendesen.

Nagy nevedet én édes Istenem.

Kinek kegyelmed nem borul homályba,

Jó voltodnak solia sincs éjszakája.

Te vagy, te voltál nappal is napom.

Kézen te hordassz élet-utamon.

Én menedékem törhetélen paizs,

Tiéd, tudom az éj nyugalma is.

Sátra alatt a lappangó sötétnek,

Te vagy csak a világoló sző vetnek.

Szivembe hát oltárt rakok neked,

Mondok hát dicsérő, hangos éneket.

S magamra öltve bűnöm tudatát: Megzörgetem kegyelmed ajtaját.

•Az éj — Uiram — már itt kísért felettem, Szárnyad alá, hamar fogadj be engem!

Oltalmadat ne vond tőlük se‘ meg,

Kiknek szivével, tudod, szil vem egy.

Ha könny között sóhajtanak feléd:

Tedd át szivemre bánatunk felét.

S ne hagyd felednünk, hogy fényben,

[viharban,

Te állsz felettünk, örök Változatlan! MÁRIA

Mikor beragyogja a földi dicsőség,

A világ királyát, a hozsánnák hősét, Miikor más se terem körülié virágnál:

Te öröonkömnyüddél titkon félre álltái — Dh, Krisztus édes anyja, Mánia!

Mikor kükacagják és gúnyba feres z tik,

S kárörömmel nézi egy világ a vesztül, Mellé állni, mikor egy lett a halállal;

Te ott állsz mellette fénylő glóriáddal,

Óh, Krisztus édes anyja, Máriái

S ahogy így elnézlek tövén a keresztnek, Olyan ösmerősül tűnsz fel a szivemnek, óh, tudom én már, hogy nem először

[látlak,

Hívtalak én téged már édes anyámnak: Óh, Krisztus édes anyja, Mária!

És abogy elnézlek, tövén a keresztnek, Meghányom a sorát egész életemnek .. . S a te keresztednél, a szived nyomában: Megáldok valakit a haló porában, óh, Krisztus édes anyja, Mária!!

UJ KRUIF KÖNYV: LEGDRÁGÁBB KINCSÜNK. A kitűnő szerző uj könyvét a gyermek szeretete hatja át. Ára fűzve 158, kötve 216 lei. Régebbi könyvei: Baeillusvadászok, r/yersvászorákötésben 150 lej, Az éhség legyőzői, fűzve 145 lej, kötve 193 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal, szállítunk. Kérje a könyvujdon- ságok ingyenes jegyzékét,

Kosztolányi Dezső

A MAGYAR PARASZT

Csak akkor látod öt, ha szürke éjjel száguld tovább a gőzuasut veled s a hajnal mérgező lehelteiével leng tejszínéin az alvó táj felett.

Merengve megy előre, méla, álmos, lovát magára hagyja szántani, olykor kitárja karját, mint a táltos, csillognak inge hószin fodrai.

Roskadt inakkal lassan ballag aztán, bölcs mélabu van napsütötte arcán, de szem nem látta öt könnyezni még.

Mint egy bus isten jár a zöld mezőben, döbbenve nézem, mint halad előttem és nem tudom, mi bántja nagy szivét.

Mi lett belőle, istenem, mi lett ?

Én nem tudom. Hiába kérditek.

Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek, órák peregnek, erdők zengenek.

SÍPOS DOMOKOS (1892-1917)

Szombati Szabó István

Nem tudtam nékik mást, se többet adni, Csak hitt-jövőt, a bajt, mit érte rónak S csak szétfeszíteni öklét faráénak;

Csak tiz csapást, csak két kőn tíz parancsot S jósolni mennyet égő kin-pokolban,

Mikor Jehova megnyílt szája voltam:

Csak szenvedést, csak negyven-évi pusztát, Az igét csak, Hogy meghalás: pihenni S hogy élet, jövő: menni, újra menni:

Szomjára forrást, éhségére mannát S csak egyszer szóltam átkot őrt a völgyben, Az arany-borjút, mikor összetörtem.

És korbácsoltam Kánaán hitével Unt ujtán tovább, uj jövőt keresni És nem engedtem holtan, összeesni...

(1885—1936)

ÁLDOTT SZEGÉNYSÉG

Áldott szegénység, te szelíd, te tiszta, elhagytál s én is, jaj, elhagytalak,

Most úgy idézlek, mint a spiritiszta, éhes, sovány és légies alak.

Mert úgy szerettél, hogy rajongva vissza hívlak, te bátor, rongyos és szabad, ki keserű poharát daccal issza s tűzzel fakadnak szálján a szavak.

De merre vagy ? Most tán még mostohábban élsz egy sötét és vak diákszobában, olcsó szivart rágsz, vagy tán verset írsz?

Vagy tán fekéllyel fekszel a szeméten, vagy mit se várva, ifjan és setéten az asztalodra ráborulva sírsz ?

Csak azt tudom, hogy mint a gondolat

vágtatnak az örök kerékfogak.

Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mély s rengő öbölbe zeng és sír a szél.

(1889—1934): Mózes

Hazudtam nékik, vagy próféciáztam?

Hitek ködében már-már elveszetten,

De Kánaánig mégis elvezettem...

S most már mehetnek uj célok felé.

Nem sok, de adtam, amim volt s mi voltam S nem baj, ha itt is hagynak már ma holtan.

ígéret-földről bátor innen-estem S bár torkuk átka gyakran rám-rikácsolt: De Mózesüknek lenni: dús adás volt.

És Mózest most már meg lehet tagadni. Zuhoghatnak rám kőként gálád szavak. Immáron Mózest átkozni is szabad.

S most menjenek... Az utat megmutattam. Mózesnek élve jussa nincs oda.

Mózesnek már csak halni van joga.

ESTE VAN

Most lelkem: a nagy gond-madár

Már bu-fészkén elül.

Csillag-szitából fényt szitál Az ég szüntelenül.

Kinyílnak mind az estikék S a hold-sarló fent esti-kék Nagy cgi-réten csillagot,

C.sillag-sarjut kaszál.

A fák közt esti hírvivő:

A fénybogárba száll.

Fent éji dáridóra megy Egy vig fel leg-legény.

Friss csillag bokré:át visel Bcgyürött sövegén.

Amott, egy forduló közön Rábukkan s jojszakát köszön Mosolygó képpel rá a hold:

A vén irigy kaján,

Utján dúdolva bandukol És tűnődik baján.

S én nem tudom, hogy élni szép, Vagy halni volna jó?

S várom: mikor jön értem el A hold-arany hajó,

Ki égi kék tón, szép vizen Csillag-futárral elviszen...

Csak tudnám bár, hogy: élni szebb, Vagy halni volna jobb S ne várnám többé, hogy kiköt, Az éji csolnakot.

Szemem hallgatja csillagok Halk, surranó neszét.

Orcámon érzem hitvesem C'rogató kezét...

Szivével kérdez: mit keressz? Szivem felel rá: C9ak szeress...

S kezdődik csendben suttogó, Mosolygós csók-beszéd...

(Be szép az este, Istenem S az élet is be szép!)

Örök könyvértékek olcsó szenzációs ári ©szállítási akc ója

MeresVovszkv; Leon rdó da Vinci

(2 kötet. 7’A oldd— — — 72 Lei

Mereskovszky : Nagy Péter (2 kötet,

i 76 old ül) — - — — — 80 Lel

Mereskovszky: Julianas Apostata

(418 o.dab - — — — — 60 Lei

Barbusse: Örök láncok (2 kötet,

470 cldali — — — — — 60 Lei

Sue : Bo ygó zgidó (2 k tét, 1090

< ldal) — - — - - - 116 Lei

Gárdonyi: Az a bata’mas 1 arrradik 20 Lei Gárdonyi : Durbints sógor (Göre

köDyvík) — — — — — 20 Lei

Gárdonyi: N3 nrg ögyet (Göre

könyvek — — — — — 20 Lei

Rerrarque: Nyugaton a helyzet változitlan — — —* — — 60 Lei

Remarque: És azu'án — — — 40 Lei

J D kobra: Guruló Vénu z — — 40 Lei

I Szibő De:ső: Meg rrd az eső — 20 Lei

W ils: Szerelem é-< Lewisham ur 32 Lei Wells: Joan és Peter (2 kötet) — 101 L=1 We h : Dr Moreau szigete — — 32 Lei

Wrils: Az id gép — — — — 32 Lei

Wel s: Halhatatlan tű: — — — 32 Lei

Wells : Szenvedélyes barátok (2 kötet k tve) — — — — — 70 Lei

Wells: Wiliam Clissold (2 kötet,

kötve) — — — — — — 70 Lei

Wild?: De profundig. — Az emberi

lél k és a szocializmus — — 28 Lei

W:lds: G-ánátalma-áz — — — 28 Lei

Wilde: M sék, töriéneU-k és költemé iyek prózában —- — — 23 Lei

Wilde: Lady Windermere legyezője — Bunbury — — — 26 Lei

Wild=: ázent kurt zán — A jelentéktelen acszony — — — 26 Lei

Wild?: Művészet és dekoráció (2

kötet) — — — — — — 36 Lei

ftiosí vegyen, mert csak korlátolt péi- dányszámok kaphatók ::z

Ellenzék könyvaszíáiyáj.1

Cin], P. Unirii Vidéki rendeléseket beérkezé ii ; sorrendjében utánvéttel is azonnal intézü í

BEDORZSÖ1É' ! lehüuti ! nâliialâzf, idetffâjle1 bat hfliesf, reust as fâilalmaha!

Fílsralat: PARFÜMÉRIA IHTERKATIO:l.,.

BUCUREŞTI, Sír. CÂMPINEANU No 1..

i

S most minden, minden már a Józsuáé:

Az ut, a cél és Kánaánba menni...

Mózesnek immár nem kell semmi, semmi,

MÉLYEK A KUTAK

Megszületett.

Megszületett.

Éjszaka volt és ragyogtak fenn a csillagok,

Én hiszem a szép csodát,

Hogy kedvéért kigyult egy égi lámpa És jötte szűzen érte Máriát,

Megszületett.

És élt harminchárom évet,

Én hiszem a bus csodát,

Hogy kereszten halt, feltámadott És elevenen a mennybe szállt.

Megszületett.

Vágtat a Halál.

Az semmi, hogy én meghalok!

Csak ne tudnám, hogy fiam nyomában is kocog a halál Félszemmel olykor felénéz,

Úgyis tudja, hogy egyszer rátalál.

Gyermekem aranyhaja szikrázva cs.llog a napon,

Töretlen lába táncol a gyenge füvön,

A bogár neki hintázik a rezgő tévéién, ^

Neki imbolyog az égen a hold aranytányérja,

A virágok neki bólintanak az ut mellett,

Az erdő mély zöldje neki integet.

Szemében csillogva tükrözik az egész világ,

Nem látja, hogy messzi-messzi már üget felé a Halál S dárdája hegye az ég partjára vág.

Erős szép férfi lesz az én édes jiam l Nem veri ide-oda vaksors, mint enge met.

Látom már, hogy tornyositja tetté álmaim,

Hallom, hogy harsog belőle sok megrekedt dalom, fóságát érzem bus szivemben, mint Föld a Nap melegét, Tudom, hogy az élet csúcsain vezet az útja S vállán ragyog a legnagyobb vagyon: Egy igaz koponya. Most felkiáltok hozzá a múltból a magasba:

Édes fiam, csak hátra ne! Csak hátra ne nézz!

Bus szivem szörnyű pert kezd az Istennel érted,

Én összetörök minden orgonát,

Nekem ne búgjon boldog feltámadást l Forgácsát felhajitom az égbe:

Itt van, Isten! Ennyit ér vigasztalásod!

Érezd te is a kint, mi engem megfagyaszt:

Mikor látom, hogy egyetlen, egyszülött fiam nyomában Nekieresztett kantárszárral vágtat a Halál.

Csak azt tudom, hogy busák az utak, és mély az élet, mélyek a kutak.