Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-25 / 299. szám

7 9 3 6 é fi r 9 m A ér 29. vziBNznrc 3 SZERENCSET patkó HOZ A szent ünnepek alkalmából a BOURJOIS cég, egy patkóalaku dobozban elhelyezeti, bájos üvegcsében bocsájija előkelő és hűséges vevőközönsége rendelkezésére, az elragadó finomságú „SOIR DE PARIS" „MON-PARFUM" iparfűmöket. Ára : Lei 115,— BOURJOIS PARIS Barátság Irta: BETHLEN MARGIT A barátság szó egyike azoknak, melyeket leggyakrabban alkalmaznak helytelenül. Tá­rtán csak a szerelem szép és nagy szava vetél- ikedhecik vele ezen a téren. — ki az a magas, szőke ember, akinek épp most köszöntél?.--kérdi Y X-tól és X a meg­győződés nyugodt hangján azt feleli, hogy: — Ez? Ez Z, nagyon jó barátom. Együtt voltunk a fronton. Ejnye, be rossz szinben van. Igaz, hogy rég nem láttam, van vagy hat hónapja. Valószínű, hogy újabb hat hónap telik el anélküli, hogy eszébe jutna felhívni és meg­kérdezni, hogy mi az oka annak, hogy olyan feltűnő rassz színben van és ha időközben megtudja, hogy a faLesége elhagyta, üzlete tönkre ment, vagy hogy esetleg meg is halt, fejcsóválva és alapjában közömbösen csodál­kozva fogja mindezt ludornásul venni. „Barátom!“ Miilyen könnyen mondják ki általában ezt a súlyos szót. Barátom az osz­tálytárs, barátom a jogászévek vidám, köny- nydlmü pajtása, barátom a híva tail! élet mun­katársa, barátom úgy a fehér, mint a zöld asztal mellett véletlenül üllő férfi, akihez sem érzés, sem emlék, sem közös életfelfogás nem köt, csa,k épp, hogy egy asztal deszkája ailatt van a lábunk. Ha összeszámítjuk mindazo­kat, akikre általában ezt az elnevezésit rá­akasztjuk, csodálkozva fogjuk látni, hogy ismerőseinknek .tetemes százaléka tartozik 'beléje. Barátom, hiszen semmit sem véteal ellenem. Barátom, szívesen vagyok vele együtt, amikor hébe-hóba találkozunk. Ba­rátom, kaputos ember, úgy mint én, ugyan­abba a kávéházba és vendéglőbe jár, mint én, sőt néha még ugyanazokhoz a családokhoz is meg vagyunk egyszerre híva, felfogásában se nem bo lsi, se nem más pánt állású, mint mi vagyunk, mi ok volna arra, hogy ne tisz­telném meg e névvel? Hogy ezen kmil semmi sincsen, ami vele összeköt, azt általában nem veszik számí­tásba. Azt sem, hogy a barát szó vállami nagyon mély, nagyon erős köteleket jelenít, hogy az több, mint testvér, több mint csa­tád, néha bzony még magánál a szerelem­nél is nagyobb és különösen tartóssbb. Ba­rátnak lenni, az annyi, mint a másikat épp úgy szeretni és különösen megérteni, mint önmagunkat. Azt jelenti, hogy van valaki a világon, akinek az érdeke; épp oly fontosak előttünk, mint a sajáímagunkél. Valaki, aki előtt hangosan gondolkozhatunk, mert nem kell félnünk attól, hogy félreért, sem aMtók hogy megvet minket az emberi gyöngeségért. Ami mindenkiben megvan, bármennyire si­kerül is neki azt a többi előtt eitiitíkolnia. Valaki, akinél nem ikelffi larra gondolnunk, hogy ma, vagy holnap, vagy holnapután le­szünk alkalmasak vagy alkalma ti anok neki, mert íegfennobb idóbeiileg lehetünk azok, de sohasem érzelmileg. Valaki, aki ellőtt nyu­godt lélekkel levélhetjük az álarcot, mert olyannak szeret, amilyenek vagyunk, hibá­inkkal, gyöngéinkkel egyetemben, melyeket csak annyiban gyűlöl, mint ahogy ml ma­gunk is haragszunk hibáinkra, gyöngéinkre, fájlaljuk, hogy vannak, nyirbáljuk, amennyi­re tőlünk telük, de tudjuk, hogy nélkülük nem lennénk önmagunk. Nagyon nehéz igazi barátnak lenni, épp oly nehéz, mint igazi szere'mesnek. Sok tü­relem kell hozzá, sok elnézés és sok megbo­csátás. Es különösen nagyon sok szeretet. És egyoldalin sem lehet. Kettő ketl‘1 hozzá. Két roikonlélek, akiben mindkettőben megvan a barátsághoz való tehetségen kívül az a kü­lönös valami, amit nem lehet szóban kife­jezni, hullám rezgés? rádiólelepathia? mit tu­dom én, ezek mind csak szavak, valami ért­hetetlen húr,, amelly megrezdüj, az egyikben a másik gondolatára, fájdalmára és rezeg to­vább, akár akarjuk, akár nem, összeköt min­ket országokon, távolságokon át, m int vala­mi hajszál vékony, vert, acélerős gyémántsod- rony, amely nem 'törik, nem laiul, nem szű­nik meg soha, még akkor sem, ha évek hosz- szu során át távol vannak egymástól. Kevés ily barátság van. De hiszen tökély­ből mindig csak keveset találunk. Én most a barátság esszenciájáról beszéltem, arról, amilyent egy életben legfeljebb kétszer-hi- romiszor tapasztal az ember, akkor sem rend­szerint önmagán. Mert a barátsághoz épp úgy tehetség íkeEl, mint bármi máshoz. És az emberek átkuga nem tehetséges. Az csak a ki­váltságosak égi ajándéka. Sok tulajdonság kell ahhoz, hogy valaki alkalmas 1 egyen arra, hogy valódi barát lehessen, hűség, megbíz­hatóság, Önfeláldozás, melegség és még sok egyéb. Hinni kell tudni a másikban, úgy, mint önmagunkban, hinni még akkor is, ami­kor a látszat ellene szól, amikor minden és mindenki ellene fordul, igen, még akkor is, amikor ő maga elveszti önmagában a hitet. Nem szabad eleresztenünk a 'kezét, akkor sem, amikor reánk csapott vele, mert tud­nunk kell, hogy az, amit tett, csak pilianait- nyi eltévelyedés lehet, ami nem érintheti azt, ami mélyen bent kettőnk közönt él. Azt, ami miatt barátunknak fogadtuk. De ahogy mondom, az ilyen barátság rit­ka, ritka:, mint a fehér holló Ehhez már majdnem geníe kell, a barátság gerne-je. és SCIACHT: LONDON, december 24. A Havas-ügynökség jelenti Berlinből: A német jegybank fiatal tisztviselőinek karácsony előtti gyűlésén Schacht mi­niszter újabb kijelentéseket tett Német­ország gyarmati igényeire vonatkozóan. — A világ elég nagy ahoz, — mon­dotta, — hogy Németország is gyarma­tokkal rendelkezzék. Lehetőnek tartom ennek az óhajnak teljesítését anélkül, hogy szükség lenne másokhoz való túl­ságos közeledésre. Németországnak szün­telenül hangoztatnia kell, hogy gyarma­tokra van szüksége, mert csak igg képes táplálékot nyújtani népének. A Times hosszú cikkben számol be a németországi szánalmas élelmezési álla­PARIS, december 24. ] A reggeli lapok szerint az utóbbi na- I pok eseményei enyhülést hoztak a kül- I politikai helyzetben. A Figaro igy ir: * a Gerue-k születnek, azokat nevelni nem le- ; hét. Rendes embernek meg kell elégednie az átlag „jó barát“-tal. Ami tetemesen keve­sebb a „Barát“-nái. De még mindig több an­nál,'amit általában könnyedén, félvállról és felelősségünk teljes nemi udat ában annak szoktunk nevezni. „A világ elég nagy ahhoz, hogy Németország gyarma­tokkal rendelk pofokról, melyet aggodalommal néznek német hivatalos körökben. A buzataría- lékok nem elegendők a jövő aratásig, az idei termés nem fedezi teljesen a lakos­ság s az élőállatállomány élelmezését. A német kormány két lehetőség között kell válasszon: Idegen búzát importál, vagy még inkább megszorítja a lisztfo­gyasztást. Németországnak az uj termé­sig 5 millió tonna búzára volna szüksé­ge S ebből 4.3 millió tonnával rendelke­zik. Így 500 ezer tonna búzát kell sze­rezzen külföldről a lakosság élelmezésé­re. A Times jelentése szerint a német kormány idegen kölcsön után néz., hogy a lakosság számára szükséges élelmet külföldön beszerezze. „Méltatnunk kell Delbost és munkatár­sait, amiért megoldották az abesszin- kérdést és azért ahogyan azt megoldót- í ták,“ Az Echo de Paris szerint azonban 1 nem szabad, hogy az olasz sajtó kevés­bé éles hangja sok reményt keltsen Franciaországban, amennyiben a két ország közötti tárgyalások nem vonat­koznak konkrét problémákra. Viszont Franciaország minden biztosítékot meg­kapott az 1935 január 7-én kötött egyez­ményben, — írja a lap, majd igy fejezi be: — Megszüntettük addisz-abebai kö­vetségünket, mert az semmivé vált, de nem kértünk helyébe semmit Az Oeuvre szerint egyre nyilvánvalóbbá lesz Olasz­országnak az az elhatározása, hogy többé nem avatkozik a spanyol ügyekbe. A lap azt a véleményét fejezi ki, hogy az an­gol—olasz megegyezéshez hasonlóan Franciaország és Olaszország között is tárgyalások kezdődhetnek egy „gentle­men agreement“ létrehozása érdekében. HA EL VAN DUGULVA ÉS GYOMRA ROSSZ, folyamodjék azonnal * természetes FERENC JÓZSEF keserüvizbez, mert ez már csekély, ahg egy pohárnyi mennyiségben is gyor­san, biztosan és mindig kellemesen kitisztítja «z emésztés útjait és friss közétrzeoet! tseremt. Orvo­sok ajánlják. SANDNER ZOLTÁN: Karácsony 1936 A távolban nem szül kint a fegyver, nem rohannak tankok nyomukban embe­[ rekkel, nem perdül dob és nem kong a gong .. .1 A’em sikolt a nyomor és elszállt a gond . . . Mindenütt csend és béke . .. Távoli hegyek utain szánok csilingelnek, harmattól csillogó fák, füvek és bokrok susogó szellők érintésére egymásnak intr­ige tnek, a templom falai mögött orgona búg .., Mindenütt csend és béke ... Táncoló húpihék csillogva hullanak, elfednek házakat, hegyeket, utakat, hafk ima csendül csendben az éjben, felszáll az égbe, Isteni keresésben . . , Mindenütt csend és béke... De jaj! Ha az éjféli misének vége, újból fenyeget a háború és vész rémes éve! Karunk már gyenge s a széthullott kén t nincs, mi összekösse! Istenem. Eram' A kévét kössük össze . . . Ne engedd, hogy embermiiliók jajongva. < menjenek a meg nem ásott sírba. .' Jöjjön a csend, a rend. a nyugalom éve és legyen mindig béke. aj, szent, örök béke! Mindenütt csend és béke... SELECT MÖ^G Ö Karácsony alkalmával bemutatja Műsoron kívül a legújabb hangos híradó! MABIENE DIETRiCE, CHARLES BOYER kiváló müvészpár együ.tes remeke: Mim REME! csodásán szép technicolor film. Rendezte a világhírű: RICHARD BOLESL AWSKYÎ Olaszország visszavosiiil a spanyol iigyelktöl?

Next

/
Thumbnails
Contents