Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-13 / 289. szám

193 6 december 13. ELLENZÉK 11 !SAC EMIL — a költészetről, uj darabjáról s a románul megjelenő transsylvániai magyar költők antológiájáról CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A dol­gozószobában az ötágú bronzcsillár alatt hatalmas Íróasztala előtt dolgozik Isac Emil. Embereket fogad, darabokról tárgyul — en­gedélyt ad ki — a Tramssylvám művészeti irspektor sokértékü felelősségteljes munkáját végzi. Látogatói eltávoznak. S az interjú Isac Emillel — a nagy román költővel, megindul a költészetről, könyveiről s uj darabjáról. Mert egész lényegében, lelke legbelsőbb réte­gében is költő az ezüsihaju művészeti ins­pektor — a szó legteljesebb, legmélyebb ér­telmében. Most ott ül, kicsit keserű moso­lyával;, rengeteg könyve között s a fala­kat körülölelő köteteken pihen tekintete, aztán az asztalra siklók. Saját két uj kötete fekszik előtte. Verseskönyve és prózában irt költeményeinek gyűjteménye — két Ízléses, fmom kiállítású mű, amelyek most jelentek meg a Cartea Romaneasca kiadásában. Az egész román kulturívilág ünnepli Isac Emilt ebből az alkalomból. A fővárosi könyvkereskedések kirakataikban Isac ver- nisage-t tartanak. Az Akadémiában és a rá­dióban is beszélnek róla s méltatják költésze­tét — ezt a sajátos, mély, szépséges, egyéni, fájdalmasan igaz költészetet. Könyveiről lelkének erről a két uj gyer­mekéről kérdezem Isac Emilt. — Nem hozok a könyveimben nagy ka­landokat vagy' szenzációs meséket — feleli — nem érdekelnek monda in események, vagy milliós nyereségek a tőzsdén. Másnak nincs helye Írásaimban, mint igazi szeretetnek a szép iránt, mint lelkem néhány fájdalmas élményének, amelyeket valamelyik szomorú ősömtől örököltem, aki harcos vágyok he­lyett az örök Julia erkélybe alatt énekelt. Olyan régi s mégis olyan örökké uj éneket, mint maga a föld. A kötetemben összegyűj­tött versek lelkemnek fájdalmas darabkái. A hossza hallgatás után nem váratlan sietség­gel és erővel törtek fel gondolataim, hanem lassan és csöndesen, mint az elrejtett sirás. Olyan sirás, mint azoké, akiknek életéből hiányzik a fény. És azoknak szól annak a soknak, akik tudják, hogy mi a szenvedés s akik sohasem lesznek boldogok. Elhallgat, szeretettel végigsimitja a Poezii címlapját. Mozdulata szinte aláfesti, amit -‘ddig mondott. — Ebben a két kötetben — folytatja —, «melyet több éve készítek s a hosszú írói íallgatásom után útjára bocsiátok, benne van egész hitem a költészet szent rendeltetése iránt. A versek aktuálisak és aktuálisak lesz­nek —- most a magam verseiről beszé’ek akkor is, mikor az emberi test nyomorúsága és szenvedése felolvad és elomlók a mindent negbocsátó földben. Meg van a bátorságom ahhoz, hogy' várjak. Nem siettem verseim kiadásával. Tüdőm, hogy az emberiség ma hatalmas lelki krizist él át. Szenved, keresi az igazság útját, ideált s uj értelmét a va­júdó földi életnek. Lírai versekkel állni azok az emberek elé, akik páratlan utakon szövik a jövőt — nagy bátorságot jelent. Olyan ez, nintha alvó oroszlánt költenék fel azzal, bogy egy szegény világra emlékeztessem. De’ az én fegyvereim ezek a versek, amelyekkel az emberi lélekbe akarok hatolni, olyan ár­tatlanok, mait egy virág szirma, vagy puha lélegzet egy gyermekajk on. — Mit li sz inspektor ur a vers mai ak­ta áldásáról? — kérdezem. — A vers sohasem volt olyan aktuális, mint ma — feleli teljes meggyőződéssel — atnrkor a művészet, amely valamikor egész nemzedékek létének értelme volt (visszaesett, hogy helyét átadja a sportnak. A sportnak, ennek a modem őrületnek, ennek az egyének közötti miniatűr háborúnak. De az emberek­ben a hús ösztöne mellett ott vibrál és él a lélek. Én nem a nagyközönségnek Írok, ha­nem ezeknek a legeknek. Tudom, hogy so­kan meghallgatnak majd. Viszont nem tehe­tek koncessziót a nagyközönségnek, nem ir­hatok ízlése szerint, mikor — ismélílem —- a sport meghódította a tömegeket. De meg­maradtak azért a költészet örök hivöip azok, akiknek szivük van. A fődolog az most, hogy ezt a közönséget meg is tudjuk tartom', hogy harcolni legyen képes a versért.- Szóval a vers kell1? — Nézze: a magam szomorúsága mellett — furcsa — nagy optimista vagyok. Erősen hiszem és állítom, hogy' sem a fény, sem a dal, sem a virág, sem a szerbiem nem pótol­ható semmivel. Földi létünkhöz vannak kötve, természetűink szellemi lényét formál­ják meg. Az ököl, a lábak, az apokaliptikus háborúk korszakában az igazi versel vagy egy gyermek könnyeit nem veszik észre. De ez nem jelenti azt, hogy ezek nincsenek. Sen­ki sem mentes a szeretet jótéteményeitől, a tavasz lélekinelegitő sugárzásától, az érzés bőségétől, Szeretet nélkül semmi sincs. A helyzet hasonló az avatatlan szemek előtt el­zárt gyémánthoz, amely'et nem látnak, de amelyik van és sugárzik és fényéi rávetiiti erre a kicsi viliágra. — Hiszek a vers szükségességében é& biz­tos vagyok abban, hogy újjászületése ak­tuális. Mert a lélek medianizáiása mestersé­ges és nem állandó. Divat — mint a többi más. Az érzés uralja az életet — még ha a mai káosz az ellenkezőjét bizonyítja is — és ez az érzés az oka fajunk tszel lemiségé- nek. Egyre melegedőbb hangon s nagyobb hit­tel folytatja: — A szelíd, puhaszőrü hátrány akkor is bá­rány marad, ha autóba tesszük és rádiót re­csegtetünk a fülébe. Az ember, amelyet a huszadik század élek from ossággal, fanatiz­mussal és terrorral vesz körül —- legmélyén mégis ember marad. És az emberi lélek ver­set akar, ahogy a tüdő levegőt s a szem fényt kiván. Régi dolgok ezek és mégis is­TRINACO 99 alsó ruhák hatása csodálatos Î Megóv az átfázástól, megvéd a grippa és náthától ! Elaszti­kus és kellemes v.sekt, elsó- langu amosásban! Az idevágó üzletekben csak a mi minősiíett áruinkat követelje . Vigyázzon a véöjsgyünkre I mételni és ismételni akarom. S akinek füle van, meg is hallja! És most azt mondja a költő: — A vers igenis kell! S a költőknek — költőiknek keld maradniuk és ne legyenek má­sok. Ne legyenek rabjai az idő politikájának, ne vesszenek el ebijén a harcban. Diktátorok és politikusok ugyanazt állítják, amit mi kiöl­tök állítunk: egy jobb világot akarunk! De az ő ütjük jajok és fájdalmak, éhezők és szenvedők között halad, tehát eszközeikhez diistraktivek. De mi a mi szelíd líránkkal jobb viliágat alkothatunk, igaz emberek vi­lágát. Magyar antologia Bucurestiben A költészet után a mostanában sokat tár­gyalt Bucuresti-i magyar antológiáról kér­dezzük Isac Emilt, minden irodalmi közéle­dés legos zlntébb akaróját. — A román Pen Club elhatározta, hogy a Romániában lakó különböző nemzetek köl­tőinek antológiáját jelenteti meg és adja a román közönség kezébe. A club elnöke, Vic­tor Eftimin, ezzel bizonyítja be, hogy a clubban semmi irodalmi előítélet nincs más- nyeLvü állampolgáraink iránt. Legelőször a transsylvániai magyar költők román fordi­VERSEK Irta: BÁRD OSZKÁR A BÖLCSEK KÖVE A fájdalmak és sérelmek után már jönnie keli egy nyugtató mosolynak, mitől a rémek, fantomok egy szálig a szelíd, békés semmibe oszolnak. A békéltető, megváltó mosolygást nem kívülről, csak önmagámból várom s nem ezzel, hogy a fájdalmat, sérelmet nem veszem észre mosttól semmi áron. Valami más, va’ami ennél is több segíthet csak: megváltoztatni bármit csak önmagunkon át lehet; a sorsot ezer titokba vonja milljó kárpit. Az ódiumot egyeilen könnyünkért se szabad soha senki másra kennünk: a bölcsek köve segit csak, mely mindent szivárvánnyá tud változtatni bennünk. EMBEREK HA TALÁLKOZNAK Nagy szó legyen, döbbentőn fontos, mi két ember közt durva gát, a lelkünk még haragján át is becsülje szépen meg magát. Gondolja meg: oiy ritkán támad összefonódni alkalom, ne engedjük, bárhol is leljük, szemvillanáson, halk dalon. Gondoljuk meg: a távolságot úgyis lemé ik álmaink, örüljünk, hogyha egy..egy percre fölöttünk közös pálma ing. Gondoljuk meg: elhidegüini szinte segit tengernyi köd, csoda, ha rejtett szigetünkön egy idegen bárka kiköt. Fogadjuk szépen s mig lehet csak, kérjük: maradjon mivelünk, a szárnyunk úgyis nyílik egyszer s külön egekbe Ívelünk. fésű antológiáját adják ki Bucurestiben. Ezt az antológiát az én ajánlatomra Sireogu Oc tavicin fordítja és állítja össze. Amint ö en­nek a megbízásnak eleget tesz, a kötet meg- je’enik. Elvárjuk ellenben azt, hogy dacára a most fennálló másirányu ellentéteknek a budaipesti Pen Club hasonló gesztussal fog felelni. Mi az irodalmi diplomáciai kapcso­latot nem akarjuk megszakítani, mert az iro­dalompolitika s a politika külön utakon kell járjon. Ma csak azt kívánjuk, hogy a józan ész és a szív jogán a költők megtalálják megismerjék és megszeressék egymást . . . Masszív íróasztalán Kosztolányi Dezsőné meleghangú, hálás köszönőlevele azokra a részvétsorokra, amit Isac Emil régi barátja, a nagy magyar költő halála alkalmából an­nak özvegyének irt. Igen, Isac Emil válóban szolgálja a közeledést. Ha valakit szeret, ha valakit közel érez magához, ha valakinek csodálja tehetségét, akkor — megszűnnek előtte természetesen a korlátok — s csak az ember marad előtte. Egyébként most jött vissza Bucurestiből. aKK ahol többek között uj darabjához keresed --- egyelőre eredménytelenül — megfelelő színésznőt. — Démon és angyal kell tegyen — mond ja, de darabjáról még korainak tartja nyi­latkozni. *— Szentimentális vígjáték három felvo násban — ennyit mond róla — s Tony Bu- landra játszik majd benne. — Az én állás­pontom — fejezi be az interjút —, hogy a költők ne beszéljenek müvükről jóelőre —, hanem írjanak. És ne is politizáljanak, mert az aztítenak való, akik nem a jövőben és a múltban -— hanem a jelenben élnek. A szi­veket is meg kell nyitná, nem csak a trezo­rokat és más ilyen veszélyes acél és vas tár­gyakat . . . Elbúcsúzunk, megköszönjük nyilatkozatát s ő ott marad a súlyos Íróasztalnál a lángo­ló szeretettel és szépbe vetett hitével, mini mai igehirdető, könyvei, Ady és Wilde és a többiek közepette. Marton Lili. illl lost rendeljen fecifv s karácsonyra LEPI Cl náT, Clu*. Most válogathat, cserélhet, visszaküldhet. — Cím : ILepa je, Cluj. Kórlen Ingyen jegyzéket í A gyengeség kezelése ,.A szervezetet erőszakkal gyógyítani nen lehet“, mondta a nagy Charcot és ez az igaz­ság sehol sem laikalmazható olyan találóan, mint a gyengeség kezelése esetében. Ezért ajánlatos a Reton-kezelés, mely visszaadja a gyengének a várt fiatalságot. A Reton hatása alig háromnapi kezelés után észlelhető, ami azt bizonyítja, hogv a Reton nem izgató, hanem orvosság, mely a gyengeség okaira hal. Ez a hatás a háromheti kezelés egész tar­tama alatt észlelhető és a kezelés megszakí­tása után 8—ro napig is eltart. Ezen idő­köz ulán a kezelés újból kezdendő. Egy, 25 pasztillát' tartalmazó tubus ára 98 lej. Csak gyógyszertártakban és drogé­riákban kapható. Vezérképviselet: E. öc L. Ciora Bucureşti, III. Str. Speranţei No. 37.

Next

/
Thumbnails
Contents