Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-08 / 260. szám

I által lehet, aki a ll.-ik sorsjátékban a alábbi nagy nyereményeket fizette ki számmal LEI 2,000.000 LEI 1.000,0(0-0 LEI 1,000.000 LEI 1,000.000 LEI 1,000.000 LEI 1,000.000 LEI i,ooo.ooo LEI 1,000.000 ezenkívül számos nyereményt: LEI 500.000, 400.000, 250.000, 200.000, lOO.OOG, 70.000, 50.000, 30.000, 20.000, stb. összegben. Cluf-i HOhfânâl ELLENZÉK Kosztolányi Dezső ÜS íBod area k üt águl tani n A iiég »ioí * aö ■öíé-f a SÍS® i&m ifed >eh brrr pui ►Arb oK rar ß.1 v/[ ÍÖ2 £ GXÍ 9V áí in *1 n V O n § J á £ 5 „Ä vcrsiró, Cenzor, szedő és versiró Aludni fog s aludni jó [Menj, 'á:nva zord, Szegény dalom, te árva, zord, Dalold a semmit és a port. Reménytelen, Kí él, az mind reménytelen, Csuk. könnye van reménytelen.“ (Ideges rímek 1918.) Miikor nálunk járt, többszőr hangoztatta, hogy itt ismerős neki minden, nem áosorog, nem csodálkozik és nem érzi magát idegen­nek. Ne keressünk, e mögött misztikumot és titokzatosságot. Költő volt, aki a mesék vi­lágában szemlélődő szegény kis gyermekkel fonta össze szellemét, útja a végtelenbe vitt. A mindennapok kibogozhatatlan 'szomorúsá­gán túl, a szegény kis gyermek panaszaiban fejezte tó Kosztolányii a kozmikus áhitozást és a fenségest, mely minden köznapi szem­lélődést feleslegessé tesz. Kosztolányi Dezső volt az első magyar szimbolikus költő. A szegény kis gyermek ál­mait. halálfélelmét, a lázas kutatást, mely a belső azonosságok felé irányul, a nyomott riadó zást, a sikoltozásokat a hangtalan gyer­mek tes’tnélkülii álmait kétségtelen, hogy a nagy francia kultúra költői eszközei szaba- ditottök fel. De hatásukat hiába keressük. Kosztolányi', mint műfordító, bőkezűen és uni gesztussal pazarolta magyar szótárát, sa­ját költői világát és költői kifejezéseit azok­ra a költőkre, akiket magyarra fordított. Nem tudott hűvös, szenvtelen és klassziku­san hü lenni. Bőkezű és adakozó volt, mint a szerelmes . . . mégis még ennek a csinált hasonlatosságnak a benyomásai sem tudják velünk elhitetni, hogy valaha, 'valakinek ha­tása alatt állott volna. A magyar vidéket hozta magával, a bar- naernyős lámpafényt, az antik bútorokat, a pasztell •színeket, a régi inga ónál, az öreg ka­rosszéket: az otthont. A magyar ősök közül Vörösmartyt, Berzsenyit és Dajka Gábort emlegették kritikusai, különösen nyelvének nemes árcháizmusa juttatta eszünkbe a ré­giek versét. Nála a szó ősi hagyományaiban tisztelt eszköz, mely az irodalmi parvenük korában is, mikor a mesterséget, a techni­kát és a „csak művészetet“ kereső költők egynapi virágzásukat élik, klasszikus jelentő­séget nyer. Fegyelmezett és müveit. Tudja, hogy az érzés és az „ihlet“ magukban véve semmit sem jelentenek. Csak annyi kerülhet belőlük a versbe, amennyi szükséges ahhoz, hogy a művészetet szolgálják. ,'A délután pezsgelt a poros utcán, Mint az aranybor. S egyszerre este lett És úgy megváltozott az utca akkor. Savanyú holdfénu lett a sugarakból, A tusborból ecet.“ Mindeai szónak, minden képnek határozott helye é*s- súlya van a Kosztolányi-versben. Schopenhauer szerint minden bölcsesség oka és alapja a halálfélelem. Ha ez igaz, a költőt, aki «ürítve btöleselkedik, egy pillanat­ra sena hagyhatja el a halál. És Kosztolá­nyiit nem is hagyta el. Nála nemcsak árnyék, nemcisak tónus és hangulat a' halálfélelem, de fekete felhő, mely a nyári aranymezőket is beborítja. A legpompásabb tündöklésben, harmtimekétéves korában, egészségesen, nap­sütött bronzbamnán, fehér ruháiban, fiatal felesége és kékszemü, szőke fia közelében meglepi a kép: ,,Ha haldoklóm, ezt suttogom: Nyár volt. Jaj, a boldogság máshová Pártolt.“ A betegség, az ősz és a halál kisérik. ,,ö'szi koncert“ ciuiü ciklusában megjósolja, hogy ősszel fog meghaladni. „Tedd vérző ősz nehéz fájdalmaimra És életemre komoly koszorúd . . .“ A költő sohasem találkozhatok a halállal. Hisz magában hordja s egy egész életen át társalog vele. Finomságok. Ha prózájáról akarok irni, ha verseit akarom jellemezni, ha felidézem magát az embert, lehetetlen ezt a szót nem használni. Mesteri látnoka volt a finomsá­goknak. Ismerte a lélek repedéseit, az em­beri hőmérsékletet, meg tudta mérni a szo­morúságot, láthatatlan műszerei voltak és olyan tófejező ereje, mellyel -hiánytalan mű­vészetet ad. Versedben azokat a határokat súrolta, ahol már a zene kezdődik. Elbeszé­léseiben; és regényeiben finom emberi doku­mentumokat fejez M. A ötsztta és szomorú ember, aki halkan éli az életét, ferde mo­solygással viseli a megpróbáltatásokat, eltű­nődő, képtelen a küzdelemre, egészen belül ól és a mindennapok rendjében botladozik. Esti Kornél alakjában kedvére elemzi ezt a finom és tiszta ember típust. Esti Koméi azo­nos Kosztolányival. Csaknem minden prózai elbeszélése re­mekmű. A próbálgatások idején megtéveszt­hetetlen klasszikus egyensúly jellemzi. Tuda­tosan keresett formákat, sehol sem -botlado­zott, az Írás minden birodalmában ariszto­krata volt. Büszke és öntudatos. Ismeri helyét a vi- tágban. Királyi mesterségére büszke. Véres költő cimii regényében a kérnyur tragikumát fejezi ki, Néró császárról ír, aki az egész római birodalomnak ura volt, élet és halál fölött Ítélkezett, de nem lehetett költő so­hasem. Nagyrmüveltségü klöltő volt. De nem vált lustává és nehézkessé a tudástól. A Nyugat­nak megalakulásától kezdve munkatársa volt. Egy percre se tette zárkózottá az a tu­dat, hogy a kiválasztottak folyóiratába ir, melyet a széptan és bölcselet titkos nyelvébe beavatottak megértenek. Ő mindig úgy i|rt> hogy azt lehetőleg minden magyarul olvasó ember megértse. Tanulmányai és bírálatai, iskolapéldái annak, hogyan kell szellemi dolgokról értekezni. Mint napilapok munka­társa állandó összeköttetésiben áll a nagykö­zönséggel. A magyar újságírás egészen- uj le­hetőségei előtt nyit utat. A nemzet nevelő­jévé válik, mint cikkíró és nyelvész. Szóban öt, írásban csaknem busz nyelvet ismert. Elfete legnagyobb élménye és legnagyobb boldogsága mégis az volt. hogy magyarul ir, hogy magyar az anyanyelve, hogy magyar. Jól ismerte már az emberiség kultúráját ahhoz, hogy minden népet szeressen, élete romantikus stádiuma, mikor a szomorúság, o rémület és a zavar a politika felé sodor­ták, nyomtalanul eltűnt. Joga volt hiánytala­nul magyarnak lennie. S ha egykor három kötetben állította össze a modern költők an­tológiáját, mellyel a szépségek sz-uggesztiv 1 eszközével kényszeri-tetle nemzetét, hogy fe- 1 jet hajtson idegen népiek poétái előtt, ez ősz- | szeomlás idejében olyan antológiát szerkesz- , lett, melyben Heinét, Ibsent, Francois Goppé-t, Sully Prudhomme-ot, bölcseket, tudósokat, költőket és- politikusokat, élőket és holtakat szólaltatott meg a világ minden tájáról, hogy dicsérjék a magyart. Megha- tóbb, finomabb ajándékot egy szomorú nép­nek, vájjon adhatott volna-e költő? Sohasem irt színdarabot. Se ő, se Babits, se Karinthy nem pályáztak színpadi babérra. De Kosztolányi is, Babits is fordítottak. Shakespearrel tartottak fenn barátságot és közösséget. Az írói öntudat és nagyság ab­ban a vallomásban- is megnyilatkozhatik már, hogy Ibsen óta nincs drámairó ... a Kosz­tolányi tartózkodása q sznn-padtól, a müveit költő tartózkodása, mely a vallásos eredetű műfajt, a szépségek vallásos alázatával illeti. Csak egyszer nehezteltem rá: mikor kriti­kával illette Adyt. Most, hogy visszaemlé­kezem, tisztán látom, hogy egy fanatizmus­sal, egy vallási rajongással fordult szembe, mikor kizárólag művészi eszközökkel meg­támadta hatalmas költőtársát. Ehhez nem megalkuvás kellett, hanem bátorság és hő­siesség. Mindig örült az uj tehetségeknek. Ö fedez­te fel Gsáth Gézát, Ambrus Balázst és Szász Gézát, az elbeszélőt. Ezek, sajnos, hamar le­tűntek. De Ardeal egy-ik legelső kritikusát, Bartalis Jánost, ugyancsak ő indította el. „Annyira készen találtam, mikor felfedeztem — mondotta Kosztolányi — hogy egyáltalán nem csodálkozom, hogy azóta semmit sem fejlődött.“ A legtermékenyebb és legsokoldalúbb író volt. A legkülönfélébb lapoknak és folyóira­toknak volt munkatársa-. 1918-ban Karinthy. III S CLUJ Nemzeti s-zágszerte nagy soarán a Ripensia az AMBFA-val, Oradeán a Grisana a GFiR-el, Aradon a Gloria az U- ival, Bucureşti ben a Chinezul a Juven tussal. míg Glujon a Victoria a GAO ellen játszik. Utóbbi mérkőzésen mindkét csapat a legerő­sebb összeállításban veszi fel -a harcot. A csapatok a következők: Victoria-: Mumteamu II. — Stroja, Felecan I. — Farcasan, Pop III. , Nistor — Cornea, Munteanu I., Gooiiu- ban II., Felecan- II., Capusan. GAO: Dávid — Barth a, Sarkad! — Krauisiz, Juhász, Feuer­stein — Gecző, Kovács, Spielmann, Bodola. Kocsis. A Victoria, amely ez évben az utolsó baj­noki -mérkőzését játszó Clujon, az őszi sze­zon egyik legnehezebb küzdelme előtt áll, val társszerkesztője volt a Hatvány Lajos kiadásában megjelenő progresszív „Eszten- dő“-nek, a „Nyugat“-nak, az „Uj Idők“-nek, a „Színházi Élet“-nek. a „Tolna; Világi ap­jáénak, a „Pesti Hírlapinak, az „Ellen- zék“-nek, a ,,HeMkom“-niak és „Pásztortüz“- nek. Minden évben megjelent egy nagyobb munkája, vagy fordítása. Mint a Kisfaludy Társaság és Akadémia tagja, filológiai és nyelvészeti dolgozatokat is irt. Harcos vezére volt a nyelv-magyaritó mozgalomnak. Küz­dött az idegen szavak ellen. Felolvasásokat tartott, francia és német folyóiratoknak dol­gozott. Harminchárom éven át szakadatlanul szolgálta nemzetét és -mikor azt írjuk, hogy halála pótolhatatlan veszteség, az nem meg­szokott frázis, mert helyét valóban nem fog­ja tudni betölteni soha senki sem. Ko váts József. AZ UNIVERSITATEA CSAPATA a ma reggeli gyorssal 12 játékossal és Popa Adam dr. vezetésével utazott el Aradra a Gloria elleni mérkőzltisére. Az egyetemiek nagy fel­adat előtt állanak, reméljük azonban, hogy a Gluj-i csapat lelkesedése csodát fog mű­velni és sikerrel állja meg helyét Aradon. Nagy küzdelmek lesznek vasárnap országszerte a Nemzeti Bajnokságért Aradon a Gloria az U-vaí, mig Clujon a Victoria a CAO ellen játszik CLUJ. (Az Ellenzék tudósi tójától.) A j amit ha megnyer, úgy teljesen megszabadul Nemzeti Bajnokság vasárnapi fordulóján or- j a kiesési zónától. A mérkőzés délután pon- zágszerte nagy küzdelmek lesznek. Timi- tosan fél háromkor kezdődik a fővárosi Jean Petrescu birláskodása mellett. A részletes va­sárnapi programot, a bdiróbizottság hivatalos részében közöljük. UEC—Industria Sârmei C-Iigamérkő- zés lesz vasárnap délelőtt. CLUJ. (Az Ellenz ék fudótstítójától.) Vasár­nap délelőtt 10 órakor a jáképességü Ga-m- pia Turzi-i csapat újra Clujon játszik. Ellen­fele ezúttal az UEC lesz, mely nagyon ké­szüli a holnapi mérkőzésre, hogy megszerez­ze magának a két bajnoki pontot. Mindkét csapat a legjobb összeállttásbam veszi fel a harcot. Az élvezetesnek Ígérkező küzdelmet városunk egyik legkorrektebb bírója, Saivan Virgil mérnök, fogja vezetni. Sisvatalos rész i A biróbizottság közleményei A november 8-iki, vasárnapi mérkőzjések- j re, a következő birók küldetnek ki: Nagypálya. Délelőtt 8 órakor Turnatoria —Haggibbor I. oszt. bajnoki, bíró Raab N., határ bírók Berns teán D. és Hamar A. 10 órakor: Industria Sârmei—UEC C-Iiga- mérkőzés, határbirók Czinczár Imre és Ja­kobi Ernő. 12 órakor: Victoria—GSMC ifj. bajnoki, bíró Pop Octaváan, határbirók Paunescu V. és Schiam Sorin I. Délután 2 óra 30 perckor: CAO—Victoria Adigamérkőzés, határbirók Huniadé P. és Muresan A. Kispálya. Délelőtt 9 órakor Echo—GSMC I. oszt. bajnoki, bíró Georgescu őrnagy, ha- tánbirók dr. Moga E. és Vancea E. Délelőtt 11 órakor: Napoca—Turnatoria ifj. bajnoki, biró Vlad P„ határbirók Cope- netiu L. és dr. Tomov V. Délután 1 órakor: Haggibbor—UEC ifj. bajnoki, biró Rat Vasile, határbirók Mihaese O. és Pop Laurentáu. Délután 3 órakor: Avnam Jancu—U ifj. bajnoki, biró Goldstein L, határbirók Nemes Gb. és Popescu Gh. Cluj, 1936 november 5-én. Dr. V. Catona sk. Dr. A. Stanciu sk. elnök. titkár. 3asedoi»-betegek régi bevált gyógyintézete a Dr. GUHR -szanatórium TATRANSKÁ polianka - TÁTRASZÉP­LAK a MAGAS TÁTRÁBAN, Csehszlovákiában A dr. Guhr-szanatóriumot klinikailag-diéíá san vezetik, az intézet különösen belbe- tegeknek, anyagcserebántalmakban szenve­dőknek, kimerülteknek és üdülőknek nyújt nagyszerű tartózkodást. Hydrotherápia, terep- kúrák. A téli sportok paradicsoma. Egészéves üzem. Kérjen prospektust az igazgatóságtól.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents