Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-01 / 254. szám

I B LI. B N Z fi K I 9 3 () november I. *«KI PARIS! SZÍNHÁZI INTIMITÁSOK Colette kilói, Cecil Soréi évei és Charles Laughton bajusza PARIS (szeptember.) Ezúttal például Menne urat, a híres párisi színpadi és tilm- s iiícs/t kerestem. lak .sán persze nincs, a vá­rosban el nem érthető, .tessék talán u ,, Theatre de Paris" bem, ahol esténként fel­lép" A szokott roskatug párisi .színpad csiga­lépcsők, sötét folyosók és félig nyill ajtók mögött meztelenkedő hölgyek, végül öltöző­jében a keresett művész. Hírlap? Interjú? Van ceruzája? Írjon hamar, mert öt perc múlva kezdődik a je­lenésem — Kész? Tehát: Apám orosz volt. anyám bretagnei. Imádom a színházat és imádom a mozit és egyiket anny ra, mint a másikat. Jelenleg egy ,,Secret de Pohchmeile" nevű fil­met lorga.ok barátommal, Raimuvo . Itt es­ténként folytatom a „Noix de Coco“ t és mádom a szerepemet, ezt a kedves, naiv alakot. A ,.Kermesse Héroique‘‘-nak, a párisi szezón legnagyobb filmjének felvételeinél majdnem pecsenyévé égtem, mert rövidzár­lat. támadt, az atelier kigyulladt, én pedig, szerepem szerint, guzsbakötve fetrengtem a fődön. Izzadtam minden lekintetben. Imá­dom továbbá a bikaviadalokat és ezért na­gyon örültem, mikor az ,,Aréne joyeu$e“-o kezdtük forgatni. Kiderült azonban, hogy a vállalkozó nem reszkíroz igazi bikavia­dalt. így elestem egy szenzációtól. Most pe­dig kilencet üt az ória és várnak a színpa­don. Ez a ti pusa az ötperces interjúnak edzett párisi színészekkel, akik naponta két szín­házban játszanak és talán két fi matelicrben próbálnak, ugyanakkor és úgy a színészetet, mint az interjuadást iparszerüen folytatják. Tragikus szerep alternatív ha­lállal és happy-end-del A Gaston Báty ismert nagytehetségü pri­madonnájával, a csodálatos Marguerite Ja- mois-val is így beszéltem még a „Prosper“ valamelyik előadása alatt a felvonásközben. — Siessen — mondotta —, mert mindjárt megyek meghalni. Hiszen tudja, hogy Mal­vina halála, akit leszúr szeretője, a rejtélyes fegyetbc, a lem ja a darabnak. Minden este gyilkosság áldozata lenni, magában sem tar­tozik eleven képzelőtehetségű ember számá­ra a magasabb örömök közé. Hát még ha az ember külön helyteleníti is ezt a darabvé­get! Tudnia kell, hogy eredetileg Malvinét nem ölték meg a darabban, hanem sorsa rejtély maradt; részévé vált így az algíri „zöld város“ legendáinak, melyekről a darab szól. Ez a misztikus befejezés jobban tet­szett nekem. — Azonban ez nem felelt meg az iró in­tencióinak. Ö megölte Malvinét és én szé­pen meghaltam az első húsz előadáson. Ad­digra győzött az ellentétes felfogás a rejté­lyes happy end-del és én a huszadik előadás­tól kezdve megszűntem a színen meghalni. A közönség azonban nem adott nekem igazat és minden konvenció eLlenére látha­tóiig undorodott a happy endtől. Ezért az Ötvenedik előadás óta megint minden este késszurásc kapok a hasamba. Mondhatom önnek, hogy ez roppantul zavaró. Én a sze­repembe mindig teljesen beleélem magamat és most azután minden este bizonytalan va­gyok, merp más akik az a Malvin«, aki meg­hal, mint az a Malvina, aki életben marad és most ingadozom mindig a kelu'í között... De most bocsásson meg: szaladok meghalni: leg­főbb ideje. Cecilé Soréi és a karnaki szfinx Colettet, a nagy írónőt, — ki a mulo nyá­ron ci legnagyobb titokban újra férjhezment egy Maurice Goudeket nevii úrhoz, aki erre tüstént sajátmaga is szindaraboi, kezdett írni, míg az újdonsült asszony a nász örömére fel­adta kozmetikai intézetét —, abból az alka­lomból kerestem fel ugyancsak egy music- hall színfalai közötti, hogy ott előadási tar­tott a saját életének írónői és .színésznői em­lékeiről. — Gratulálhatok visszatéréséhez a házas- éleibe? Vagy visszatéréséhez a színpadra? — kérdeztem. — Az Istenért, — mondotta — egyikhez sem! Jegyezze meg, hogyha jót akar, „vis­szatérés“-rői sosem szabad beszélnie olyan emberekkel kapcsolatban, akik kétszer is túl­haladták az ominózus számot! — Mi az az ominózus szám? — Hatvan év és hatvan kiló — felelte pél­dás rövidséggel Colette. — Nem mindenki ily őszinte azonban — jegyeztem meg. — Cécile Soréi például... — Soréi, az más — vélte Colette. És az­tán hirtelen: — Járt már Egyiptomban? — Jártam évekkel ezelőtt. — feleltem el­csodálkozva. — És kérdezett valamit a szfinxtől? — Biz Isten, nem! — Látja, Cécile Soréi intelligensebb volt. mint maga. ő merészen meginterjúvolta a szfinxet. Azt mondta neki: „Sfmx! Fogsz-e nekem felelni?“ És a szfinx azt fejelte: „Igen, mama!“ — Soréi nemhiába a leghalhatatlanabb művésznő; a szerénység nem tartozik hibái közé. Mikor Rómában vendégszerepeit és az újságírókat emelt karral fogadta, azok bol­dog csodálkozással kérdezték: „Hát ön, mű­vésznő, szintén fasisztamódra köszön?“ Mire Minős és Pasipbae leánya nagy fenséggel azt felelte: „Pardon! A fasiszták köszönnek a Cécile Sore! módján...“ Cyrano és a fotóriporter Charles Laughtont, a világhírű Korda-film „VUI. Henrik“-jét a szállodájában leptem meg rövid párisi vendégsége alatt. Mikor be­léptem, a fotelekben köröskörül féltucat hír­lapíró ült harcrakész ceruzával kezében. Mind azt az alakot nézték, aki a kis szalon sarkában a telefonkészülék fölé hajolva kaca­Ezen jelentéktelen összegek ellenében részt vesz az Áll ami Sorsjáték húzásain, amelynek terve 77.91 7 NYEREMÉNYT, 289.132.1 OS LEI értékben, tartalmaz. N EGYE DSORS J EGY OSZTÁLYONKÉNT 200 LEI SORSJEGY, amelyért 200 leit adott, egy mil­liónál többet hozhat. Gondoljon csak az e- lőzö húzások nyerte­seinek örömére. Gon­doljon arra, hogy sem­mi sem áll útjában annak, hogy ön is ebbe a helyzetbe ke­rüljön, ha van a zse­bében Állami Sorsjá­ték sorsjegy Vásároljon sorsjegyet es gondoljon arra, hogy a pénz, amit értük adott az eddig létező legnagyobb esélyek mellett helyez­tetett el... A negyed * VIII. EGÉSZ sorsjegy VÁSÁROLJON OSZTÁLYONKÉNT 8 00 LEI IDEJE,BEN maasmttBBBBawmmsíaam SORSJEGYEKET. gott. Soha embert még így nem hallottam kacagni, ilyen hallatlan erővel és ilyen gyer­meki önfeledtséggcl. Valami természetellenes, emberfeletti kacagás volt ez; Wotan kacag­hatott igy a Wailha". 1-ban, vagy — igen, VIII. Henrik nevethetett ;gy. Mikor szóhoz jutott végre és megtörül- gette a kacagástól könnyező szemét, érezte, hogy valami felvilágosítással tartozik ne­künk. — Á, — mondotta — tudják, hogy m: történt? Ez a szerencsétlen fotoriporter, aki itt egy félóra hosszat á.lott a szalonban a gépe előtt, most jött rá, hogy a .lemezei tel­jesen érintetlenek. Az én képemnek nyoma sincs rajtuk. Ugylátszik, elfelejtette az ob- jektivet kinyitni vagy a képkiváltót meg­nyomni... Tudja a fene-.. És megint elkezdett nevetni. — Az előbb maguk mind azt kérdezték, hogy milyen szerepet álmodok magamnax a filmen. Háti ezt a 'szerepet: egy fényképé­szét, akinek üres maradt a lemeze. Ebből óriási effektust lehetne kihozni! Csak gon­dolják el az egész rituális táncot a fény- kép>ezőgép körül, az izgalmas előkészületeket . meg a beállást és azután — semmi eredmény. | Észrevette, hogy nagyon nézem a ka­rakterisztikus, érdekes arcát. — A bajuszomat nézi? Én is méltán szok­tam nézni mindennap a tükör előtt. Ször­nyen nevetséges ez az én uj bajuszom. De bajuszt kell növesztenem, hogy természetes I legyek, mint Cyrano de Bergerac abban a filmben, amit forgatunk Londonban Kordá­val. Ragyogó téma... mint általában a fran­cia klasszikusok. Én a világ minden szerzői közül Moliéret szeretem legjobban. Sgana- rell volt az Akadémiában a legkedvesebb sze­repem. B. K. I A k M 2£0 lap. - 16 mümelléklettel. Äil Lei 125*— LEPA6E”auj. I Postán utánvéttel. Kérje az uj Pantheon könyvek jegyzéket. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiállí­tásban 240 lejért kaphatók az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. FOGADÁS Irta: FANCSALI SÁNDOR Tóni és Sanyi főképpen abban ütöttek el egymástól, hogy Tóni városi ember volt, Sanyi pedig falusi. Ezenkivül még sok min­denben nem egyeztek ugyan, de ez most nem tartozik ide; ellenben a történetet szo­rosan befolyásolja az a véletlen, hogy mind­kettőnek a felesége Ilona névre hallgatott, már amennyiben asszonyn éppel kapcsolat­ban egyáltalában lehet hallgatásról beszélni A csillagok úgy igazgatták a .két jó barát útját, hogy azok éppen Ilona-nap előestéjén "Roppantak össze és Sanyi meghatottam gon­dolva otthon gubbasztó oldalbordájára, ja­vaslatba hozta, hogy tartsák meg a névnapot egy Ilonával. Tóni életében semmiféle jónak: nem volt az elrontója s ezúttal is könnyen be! ement a névnapozással járó fáradalmak kordozásába. Sikerük is a Sanyi eladott bú­zájának terhére olyan ricsajt rendezni, hogy azzal tiz Hona is megelégedett volna. Reggel felé a háziasszony szemrehányó hangon rótta fel a fenékig beázott rendező­ségnek, hogy az üvegekből kiszorított hatal­mas összeggel milyen szép és hasznos név­napi ajándékot vehettek volna az Fonák ré­szére. A mámoros lovagokat legott meglepte az első osztályú ielkiismeretfurdalás és ünne­pélyes fogadalmat tettek, hogy egy évig le­mondanak az italról és dohányzásról, hogy az igy megtakarítandó pénzből a legköze­lebbi névnapnak méltó emléket állítsanak. A nagylelkű ígéretet aztán délig tartó foly­tatólagos áldomással pecsételték meg. Mikorra Sanyi hazakerült faiLusi otthonába, gondolatait már nem a szesz, hanem annak csömöre űzte s a végzetes fogadalom úgy repdesett az agyában, mint az éjjeli lepke a lámpa körül. Az itallal nem volt baj, mert azzal hosszú időre jóllakott, de a füst hiánya mindinkább kihozta a rendes kerékvágásból. Hol a zsebéhez kapott, melyben a dohány- tárcája szokott álloni, hol a lecsapott szip­káját nézegette kesergő szerelemmel. Akár­mibe fogott, az sehogysem akart előrehalad­ni s akármibe botlott bele zavaros pillantása, azt nem találta a helyén. Nem volt olyan étel vagy ruhadarab, vagy beszéd, amiben kifogást ne talált volna. Egy zsörtölődő vén kisasszony valóságos angya'számba ment mellette. A helyzet órárói-órárta rosszabbo­dott s ki tudja, mi let- volna a vége, ha Sa­nyinak kínjában nem jut eszébe egy kise­gítő ötlet. Valamikor ugyanis azt hal lot: a, hogy a dohányzás egyszerre való elhagyása életveszélyes következményekkel járhat Ná­la már készen is van a veszedelem, mert se munkakedve, se étvágya, se egy világos gon­dolata nincsen. Ez idővel végpusztulásra ve­zet, már p>edig a hatodik parancsolat nem hagy kétséget az iránt, hogy az öngyilkos­ság rs bűn. Hogy Sanyi barátunk ettől a kárhozat­tól megszabaduljon, hősies lendülettel kikap­ta rejtett fiókjából cigarettatárcáját, melyben nehány doh ánykürtöcske búslakodott s rá­gyújtott egy életmentő cigarettára. Szerel­mes Istenem! hogy esett az neki!! Egyszerre elfelejtett fogadalmat, adósságot, nyügöskö- dést s kábult állapotban élvezte a paradicso­mi élet gyönyörek. Úgy nyakait« az illatos füstkortyokat, mint a partra ráncígáAt fuk- dozó az első levegőporciót. Ahogy azonban csonkig leégett a cigaretta, valami megmozdult benne. A halálos nyava­lyától egyelőre megszabadult ugyan, de ká­té nélkül is sejtette, hogy a fogadás körül ‘ nincs minden rendben. S ahogy az életmentő í adagok szaporodtak, úgy nehezedett mind súlyosabban a mellére valami kellemetlen ér­zés, mely engedte, hogy a régi élvezettel füstölhessen, míg a fogadásban társa dereka­san viaskodik idült szenvedélyével. így telt el három keserves hónap, mialatt a Sanyi bűntudata úgy meglépéseden, hogy nem bír- j ta tovább cipelni s elhatározta, hogy bármi j áron, de könnyít rajta. Bekocogotţ tehát a városba s halált megvető elszántsággal nyi­tott rá Tónire.: — Gyónni jöttem pajtás! — Akkor rossz helyen jársz, fiacskám — igazított Tóni — mert én nem vagyak pap. — Már p>edig most ebbe a hivatalba estél, mert a gyóntatásra egyedül Te vagy illetékes. — Hadd hallom hát azt a nagy bűnt. — Megszegtem a fogadásomat, megint ci­garettázom. Enyhítő körülménynek azon­ban betudhatnád, hogy azóta italhoz nem nyúltam. — Akkor kegyelemben feloldozlak Sanvi- kám. A büntetést is vékonyan szabom ki. Hozatsz egy Éter bort s azt szép csendesen megiddogáljuk. — Mi a szösz komám, hát te még nagyobb bűnre csábítasz? — Kéz kezet mos öregem. Én t. i. már az első tilos napon beleestem mindkét hi­bába. — Vagy agy? — isdekzett. fel Sanyi — hiszen ilyenformán akár szerepet is cserél­hetünk. Mindamellett nem vonakodom a ve­zetéstől, de ki kell jelentenem Tónikám, hogy te egy nagyon-nagyon hitvány ember vagy. — Tuilajdonképp>en mivel volnék hitvá­nyabb, mint te? — berrenkedett az alkalmi ,,szentatya“. — Azzal — feddőzött Sanyi —, hogy há­rom hónapig vizkurán tartottál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents