Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-08 / 260. szám

2 ELLENZŐK 99J6 mmr o mb c r 8. Kötél általi halálra iteltek BÉGS, november 7. Három impon át tartó izgalmas tt.íi'gyalás után :i loeibeni törvényszék tegnap d/. lutc'm mondott ítéletet Strasser Károly zürichi egye­temi hallgató felett, aki tudvalevőleg a bécsi gyorsvonaton meggyilkolta ős kirabolta Fa-r- onsanné Buouresti-i tanárnőt. A tárgyalás .so­rán rengeteg tanút hallgattak ki s a bíróság tagjai inogtok in lőtt ók azt a vasúti kocsit is, amelyben a gyilkosság lezajlott. Strasser a tárgyalás utolsó napjáig azt állította, hogy a gyilkosságot egyedül követte el. Az utolsó napon aztán azt állította, hogy a gyilkosság elkövett-sóben egy román egyetemi hallgató­nak is része volt. A kihallgatott tanuk mind terhelőén vallottak Strasser elilen, köJönlöiseit egy Konka nevii vizsgálati fogoly, aki el­mondotta, hogy Strasser a fogházban I>cis- nierte, hogy a gyilkosságot egyedül követte el. Az ügyész ]>ci gazoltnak. látta a hí un cselek­mény elkövetését és szigorú ítéletet kórt, A védő azt hangoztatta, hogy Strasser titokza­tos lx-.folyás következtében vállalta magáira a gyilkosságot. A bíróság nzonbm beigazoltunk vette a bűncselekményt és Stratssert kőtói ál­tali halálra Ítélte. tz xi helyes! Nivr a fogkrémet fi N* d V La gyermekeinkne Gondoskodjék róla, hogy már zsenge pyermdt- korban hozzászokjanak a gondos fojzápoláshozl Minden étkezés után, de különösen lefekvés előtt, gyermekeink fogaikat N I V 1. A I- OGKRIÍMMEL gondosan keféljék meg, szájukat öblítsék ki. Ez a legbiztosabb tisztántartási mód és szép fehér fogakat eredményez. JiÖKHi^eti hatzi! Csodát vüi! 24 Lel Nagy sikerrel mutatta beaSzinház Tamási Áron darabját Tamási Áron Tündöklő Jeromos“-ának tegnap esti előadása igazi kisebbségi ünnep volt. Nemeseik városunkból, de országré­szünk más vidékeiről is tömegesen érkezett közönség a d«rab nbeghaügnlástáira. Ott ■vol­tak a nézőtéren a kisebbségi írók (és leérke­zett Budapestről több magyarországi neves író, híres színházigazgató és kiadó is. Váro­sunk közönségének száné-java, a társadalom minden asztál várnak. képviselőit ott teltetett látni a nézőtéren. Érzett a levegőben, hogy Gróf Bánffy Mikló Szokatlan az, ha bemutató előtt más valaki szól a közönséghez, mint a szer­ző a maga müvén keresztül. Mégis tán szükséges, hogy a mai estén néhány mondat elhangozzék innen, vázoltassék annak jelentősége, mert úgy hiszem, hogy ma szülőföl­dünk magyar irodalmának egyik mér­földkövénél állunk. Én vállaltam hát és örömmel, hogy Önökhöz intézzem a szavakat. Mint Transsylvánia ma­gyar íróinak seniora vállaltam ezt, hi­szen az, aki számos évek tapasztalá­sára tekint vissza, talán erősebben érzi a szellemi élet egyes állomásait. Másfél évtizede, hogy egy kicsi or­szágrész magyar írói önálló útra lép­tek. Elsőben a költők. Majd most tiz éve megalakult a transsyvániai Heli­kon. Itt kezdődik a transsylvániai re­gényírás ama gazdag virágzása, ami ezen a téren is uj meglátással, uj szín­nel, uj hanggal gazdagítja irodalmun­kat és immár meghódította nemcsak szülőföldünk magyar olvasóit, de egyenrangú versenytársként a külföl­det. Kétségtelen, hagy fontos szolgá­latot tett akkor a Szép míves Céh, amely a müvek kiadását biztosítani tudta és még nagyobbat Kemény Já­nos, amidőn pályadijat tűzvén ki a legjobb regényre, anyagi sikert is biz­tosított érmék. E tapasztalat indította arra az ez évi helikoni gyűlést, hogy a transsyl­vániai magyar szinmüirás felé fordít­sa fokozottabb figyelmét. E tanácsko­zások során határozta el a Szépmives Céh, hogy a legjobb színdarab jutal­mazására pályázatot hirdet. A mai előadás a győztes mü bemu­tatója. A darab Kandi, szerető, lelkesült érdeklődés egy­aránt beteljesedést remélt az este. A körül­mények is kecsegtetők voltak, nem csupán ünnepiek és feszültek. Érthető vo-lt. Ta­mási Áron az uj magyar irodalom független jelensége. A sajátszerü észjárás, a magvas humor, a beszéd jelenítő és drámai jellege, ez -több, mint egy darab első előadása, nem rendes premier-este. hanem szeretetteljes ün­neplése kisebbségi irodalmunknak, melynek kétségtelenül egyik legkiválóbb ; « legerede­tibb képviselője Tamási .Áron. Az. előadott darab értékein kívül ez. az ünnepi hangulat volt a tegnapi este nagy értéke. Ennek a hangulatnak voltak mélyenjáró kifejezői gróf Bánfl'y -Miklós bevezető szavai is, me­lyeket Nagy- István tolmácsolt erős hatással a közönségnek. > bevezető szavai De nem egyetlen következése. A pá­lyázat annyi uj tehetséyct, annyi uj, érdekes és kiváló színmüvet hozott elénk, hogy a résztvevőkből csupán a legjobb a legjobbak közül kerül ma a lámpák elé és követni fogják hamaro­san a többiek. A Szépmives Céh ju­talma azonban még más célt is szol­gál. Nem csupán koszorú ez a győztes számára, hanem irodalmi program is. Hangsúlyozni kívánja, amit keres­nünk kell. önálló formát. Egyéni han­got. A mi lelkünket, a mi örömünket, vagy fájdalmunkat, a mi hitünket, a mi életlátásunkat, ahogy ezt a regény már megtevé. önálósitani a színpadot minden olyan befolyástól, mely nem a mi világunk, megalkotni ami külön­legesen a sajátunk és a helikoni szel­lem tanítása szerint ebben a különle­gesben az általánosan emberit. Ezért határoztuk el, hogy mind e műnek ősbemutatója itt legyen miná- lunk, legyen a mi közönségünk felet­tük bíró. így alkothatjuk meg azt a hármas egységet, ami a szinmü sikerének alapja, a szerző, az előadó művészet és a közönség egységét. Nem tehetnök, ha bármelyik hiányozna belőle. De látva azt a sok írói tehetséget, aki hozzánk jött, látva színtársulatunk immár valóban kiváló tudását, bizo­nyos vagyok, hogy a közönség, e leg­főbb és szuverén bíró velünk lesz, mert kifejezve találja meg itt ami az ö lelkében, bár ki nem mondotton, él. Most pedig átadva a szót színésze­inknek, köszöntőm a transsylvániai magyar írók és a transsylvániai ma­gyar színház nevében a mai est kö­zönségét. kritikája a falusi lelemény, az ifjonti bölcsködés, min­denek fölött a meztelen valóság könnyed át­vitele a meseszert! rejtelembe, ideges fan­tasztikumba, népies világképbe —különleges helyet biztosított neki. Büntetlenül hibákat is elkövethet.', mint aminő a Címeresek; az Abel szerzőjét most már csak az ármány vádolja, hogy faluját és népét az ősi hibákig és szerzett bűnökig pőrére vetkezteti, mert az egészség, a vérbőség jelei. Az ifjú kaland és a találékony hit ez a népszerű hőse az Ígéretek jelentékeny sorát megvalósítván és az Énekes madár bűbájos meséje után most már önkéntelen költhette ama reményt, hogy7 Tündöklő Jeromos forradalmi cselekedet lesz, uj műfaj, melyet eleve jelzett a Heli­kon és Színház pályadija, valamint a célzat, hogy vele indítanák el országrészünk iro­dalmának uj ágazatát és felkészítenék s/jruhá­zunk at egyetemes érdekű „ősbemutatók“-ra. Valóban derék kísérlethez van szeren­csénk, ha örömünk nem is egész zavartalan. Az eddigi útnak uj vonala épült, ha nem is mentes a törésektől és kanyaroktól. De a „Rügyek és reménységek4- bölcs és nagy mű­vésze sokban mégis válaszolt a várakozás­nak már „az első kiadásiján44, mely hamar és könnyen lehet második. Tagadhatatlan uj alakzat. Tamási élénken tiltakozik, hogy szokványos és irányzatom .szwnorujátékot lássunk e tragikumban vagy Moliere-i érte­lemben vett vígjátékot, mely majdnem tra­gédia Goethe szerint, nyomozzunk. Ö egy sze­rű színpadi játékot irt. Valóiban igy ü» van. Ártatlan lázadással van dolgunk: a szigorú törvényektől való elszakadástól. Ilyen lehetett az ős falusi játék, gyermekded és egyszerű kezdet legességii, ösztöuszerü megjelenítése a történéseknek, ahogy a nép kiválogatja őket és természetes sorban összefűzi, durva vidámsággal, okos jelképiességgel, édes kép­zelgéssel, nem riadva vissza tagadhatlan gya­lázatoktól és rémségektől. Itt csakugyan érezzük alig észrevehető meseszerüségben és folytonos kezdetlegességben a falu igazi dramatikáját. Egyszerű, vázlatos, fukar, szűk­szavú. Nincs folyton hangos harc benne, ahogy a falu szinte a vis inartiaejével és a kivárás feszültségével védekezik az idegen és bűnös oltvány ellen. Ezért van inkább sze- rencsétlenség, mint bünhődés, van zökkenő és van ismétlés — mint a két bicskázás ugyanattól és ugyanazon „sugallatban4' — van hogy szinszerü jelenetek kívülre kerülnek, a lassúság ellenére is a falu gy orsan megeleve­nedik minden eseményre és helye van a ter- inészetfölöttinek. Más a nép és társadalom: a szenny és bűn a világért se akadályozza, hogy a fő törekvés: .a» rend. az okosság .s a jó emberek békessége“. Minden hatásvadászat s minden hagyományba tokosodás kizárt do­log. De azért „bajusza van" a darabnak, mint ahogy a Marseillaise-ról mondotta egy kor­társa. Minthogy nincs állandó feszültség és előresodrás, a mű mellkasára kell hajtani a fejünket, mint az orv as. hogy a szávhango- kat és lélegzeteket jól halljuk. Zsenge zendü­lés. Ámde kárpótol, hogy uj az Ls, ami Ta­másiban régi. Hires humora, amely olykor savanyú eperre, máskor keserű áfonyára em­lékeztetett. most tiszta minden mellékiztől, mély, meleg és jóságos. Állandóan bugyog a székely legénykéből, a Gáspárból, aki Ábel unokatestvére és a költő egyik szócsöve; fe­ledhetetlen marad, mint apja Ls: Sáska koes- márcs, aki enyhén bűnös nagy kópé. Köl- tésztünk elévülhetetlen része lesz a kis búcsúbeszéd, amit a bicskázó legény — a népvezérrel együtt egyhuru és egyszínű alak — ájult szerelmesének a fülébe dadog. A rövid, tömör, friss párbeszéd a mesteri ala­kok egész sorát formázza. „Kabinetalakok mellett“ mint csöndes árny áll a népvezér elvontan, a tanult ember, ki visszaidomul föídésznek s a falu eszményi oldalát kép­viseli tipikusan, ott Jeromos, egyszerre való­ság és szimbólum: örmény politikai pálya- futó létére tulajdonképen a „fekete sátán4', mert a nép a rosszindulatú betolakodót mindig ördögnek vagy7 garabonciásnak kép­zeli s neki tulajdonit minden szerencsétlen­séget, minden bűnt a faluban, mint a bics­kázást, a rend felbomlását, az erkölcsök el­adását. Csak az a baj, hogy ördöngösségét nem annyira látjuk, mint inkább a babo­nások nyilatkozataiból halljuk. Szépséges az okos leány, aki nem veszti el fejét a legény ostromban, művészi a háború és munkanél­küliség néhány rokkantja: a képfaragó, a varróleány s falábú kántor. Kitűnő azonban a szolgálat, amit Tamási életünknek ad. A vidám és a komor, a jó és gonosz mesteri vegyítésében mély felvilágosí­tás tükröződik. A falu megvédi és élteti ma­gát. Tündöklő Jeromos, okkal ember és okkal mesebeli lény. Kis eszközökkel borzasztót akar végezni. Virradás után, még ég a lámpa és nagy hóvihar vau, mikor forgószél közepén megjelenik egykori fogolytársának a kocsmá­jában. „Meg akarja szervezni a falut és vidé­ket és igy7 tovább44 és ha lesz tízezer embe­re, akkor ez egy milliót jelent a politikában. Az egyiknek ígér, a másikat segiti„ veszte­get, erőszakra bujtogat. „Van pénzem, eszem is, kegyetlen is tudok lenni4'. Nem fél az Istentől sem. Nem törődik az érzelmekkel és megveti a falut. De kalandja nagyon egy- iigyii. Emelvényre iil, sugaras napot hímez­te! a monogramjára, népi ruhába öltözik, irodát nyit, a bűnökre épit, olcsó eszközök­kel próbálja megvesztegetni „a kövér tol­va jok“-at, mint a jegyzőt és plébánost, in­gyen ebéddel kísérletez. Harca nem tárja föl a falu nagy kérdéseit, csak az adót és pénztelenséget, úgy hogy a sötétség nem több, mint hamis italmérési engedély vagy a nőies­séget áruló varróleány és mindössze a gyil­kosságra huj Ui gat ás lesz ördögi. A küzdelem, amit Gábor népvezérrel folytat, igy egyen­lőtlen és csak a mesemotivumok élénkítik föl. A buktatást a „trónus“ összerombolása és Gáspár „titkár“ lemondása kezdi. Ez bű­bájos részlet. A legényke a Jeromos „meg­foghatatlan" bűneit igy magyarázza meg: a fekete felhőt is nem lehet megfogni — és mégis belőle jön a villámlás és jégeső". An­gyal intésére fordul vele szembe: „mikor olyan dolgot látsz, hogy téli időben a nagy hóban aratnak, akkor ügyelj“ és lám, az ör­dög ezresbankóin most a télbe is aratnak. De mikor Jeromost a legény, aki az ő pén­zén szabadult a fogságból, leszúrja, zavart érzésünk támad. Az ördögöt megölik? Az ördögöt, aki a pestieket Molnár Ferenere fogja emlékeztetni? A homály nem nyeli el az igaza fényt. A nagyszerű ember fogyatkzoásai nem gyön­gítik a kísérlet nagyszerűségét és bátorsá­gát. A végén nincs kiábrándultság. Erez­zük. hogy a falusi színjáték ügye nagy lépés­sel halad előre és erős meggyőződésünk, hogy mentői többször halljuk és olvassuk majd, annál több szépséggel fog lelkűnkbe jutni. A pesti bemutatóig a költészet és művészet uj elemeivel gazdagodhatok. Egy- egv kis rész szinte kínálkozik, hogy Tamási népies ékkövet helyezzen beléje. A bőség, amit most is, akárcsak minden munkájánál sejtünk a végtelen háttérben: lelke hitbizo- máuyában, kínálni fogja értékeit. Sp. Az előadás A színház Látható buzgó Sággal, sőt lelke- sültséggel igyekezeti a darab segítségére és hasznára lenni. De még .nem készült el mun­kájával egészen. A párbeszéd itt -ott megál­lóit. A stil se forrt ki egészen, a vígja léké és tragikus szomszédos Hasa nem olvadt egy­be. Fő baj volt, hogy az igazi feszültség és eleven sodrás hiányiáit, sajnos, nem pótolta siető játék, viszont a lassú menet nem hang­súlyozta ki a rejtett szépségeket. El kell is­mernünk, hogy7 a rendezés, kiállítás és a leg­több színész munkája, igyekezett kifejezni Tamási Áron iránt csodálatát. Dicséret illeti pé!diául Forgács bámulatos törekvését, ezért fáj, hogy föltétlenül el kell utasítanunk Je­romosát; nem volt ez sem együgyű, se sá­táni, 'sem ravaszdi: illetéktelenül groteszk volt ks nevetséges. Főleg az agyonjátszottság miatt. E mellett a torzrajz mellett valóban friss hatása volt Tompa természetes és mu­latságos ikorcsmárosa. Egyetlen igazán falusi és székely figura volt; kár, hogy7 igaz eleme, a torz humor egymttal hiányzott szerepéből. Fényes Alice a bűbájos Gáspár alakját minr den művész kiválóságával formálta; amit nyújtott, kitűnő volt, de még sem fejezhette ki a szerep igazi lényegét. Sólymosán Magda derék falusi leánya gyöngéd szenvtelenségé- ben jeles munka volt. Erre az utóbbi három alaki tásra máskor is fogunk gondolni. De feledni fogjuk Kovács György7 szí ép és jó ki­állású fehér-orosz hercegét. A kis szerepek játékosai közül derekas munkát végzett főleg Tóth és Borovszky Antal, Stefamidesz Ili és Csóka. Nagy István külön érdemel pár szót a magyar és népies hangulatiért, ans körötte támadt a szépen elmondott búcsúbeszéde miatt. Meg kell dicsérnünk Vásárhelyi Zieg­ler remekbe készült díszleteit. A közönség sokszor kifejezte tetszését ém nagyban ünne­pelte Tamási Áront. Románia aj autótérképe mindé» tőnek nélkülAzbetetlea. 34 UtSafsa színe« tett térkép és az ország IS nagy városán*£ külön térképe egy tartós v&sxontokba gyűjt­ve. Á teljes gyűjtemény 2&0 lejért kapható az Ellenzék könyyosztáíyábau, Quj, Aíxíá jüuirik

Next

/
Thumbnails
Contents