Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-07 / 259. szám

TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929

ARA 3

I

2

l

1

1

Va

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor4 Fiókkiedóhivatei és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. *zám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80.

MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS

Előfizetési árak: havonta 7», negyedévre 210, félévre 44°, ÍTeot« 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10. félévre 2°j

pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbozetcii °............................vussmaa,a

LVII. ÉVFOLYAM, 25 9. SZÁM.

Tündöklő Jeromos

Mennyi csábitó varázs körülöttünk! lm a hideg őszi fény, melyben utóljára fürdik a bíbor és sárga levelek fanyar illata. . . Hosz- szan írhatnánk a hosszabbodó árnyakról és növendék módon növekvő gondokról. Közeledik a tél, az időjósok szerint az utolsó száz évnek a legfogasabb tele. Mennyi kérdés mered a szegény ember elé, az emberiség ezúttal se készült el még a tömegek oltalmára! És lám, hogy dong és zsong a kül- közélet! A politikai szelek és viharok útra keltek a milánói viharsarokból és napok óta éber lázban ég a világ minden lapja, nyilvános helye, közhivatala. Milyen érdekes volna megvizsgálni és átvilágítani ezt a csípős izekkel teti szüretet és érzelmek bölcseleti csatáját, mely előbb az élet egy jelenése, aztán elméleti magyarázat lett: Prkmim vive- re, deinde philosophari... Hát még az erőnek és jóságnak mosolyát, mely oly fényesen győzött az Vsában!

Ámde szilárdan ellenállunk minden külső csábításnak, önmagunkba fordulunk és minién érdeklődésünket saját kisebbségi létünk, független érdekeire vetjük. Ez a lét megint dkaimat nyert, hogy benső, tiszta, ünnepi szenvedélyben égjünk. Ma este a „poraiból megélemedett főnix“: a színház bemutatja Tamási Áron színpadi játékát, Tündöklő Je- "omos-t, mely megnyerte a Helikon drámcd cályadiját és ezzel utat vág versengő társai- nak vagyis az uj transsytván magyar szin- müirodalom előhadának, egyben városunkat az „ősbemutatók“ részére kísérleti színpaddá avatja. A pillanat magasztos, az érdek feszült, a eél történeti. Ereznünk illik, hogy nagyobb az esemény, mint egy magyar já- lék, egy transsglván magyar darab, egy drámai mii bemutatása, hírveréssel összetoborzott ház szokott lenni. Mindebben volt már régünk, elegendő. Ezentúl pedig az is csak másodsorban, irodalmi szempontból fontos, hogy az uj darab nagyszerű kisérlet-e vagy 'cockáztató nagyszerűség és változatlanul >agy újabb javakkal gazdagítva megy második sorsa: egy budapesti bemutató elé*/ \íirúcet elsősorban a dolog építő jelentősége zgat, ami erőt és uj értéket átszolgáitat ma- ryarságunk transsylván és egyetemes lényeiének. Ami közkenyér, közfegyver lehet.

Erre az érdekes külsőségek és a vagy feck is utalnak: a közönség nagy érdeklődése, i színház magatartása, Bánffy beajánló be- ■Áéde, a pályázat érdekes mellékes fényeinek ’miéke, az iró bátor és makacs tudata, hogy tépi küldetésnek felel meg és az idegenből ott színházi és irodalmi figyelők szokatlan serege. Sokat érthetünk belőle. Nyilván érez- ■ük, hogy nekünk még jobban kell fokozni ’~t a forró feszültséget, buzgón fölszántani mindenkit az együttérzésre vagy állásfogla- ásra,

^» - ■ v 1 < -. ,. <

Is előre kell hirdetnünk, hogy ha igaz éretem és igaz érzelem fogja feszült figyelemnél kisérni „Tündöklő Jeromosod, mely a artózkodó, a szófukar, a rejtelmes művészet ’s az irodalmi becsület különös és váratlan züteménye, akkor sorsszerű hatás és ered- nény születik üteg és ezt egyaránt megér- lemli a történelmi útra induló transsylván Hám a jó előre tört idősebb testvérei, Ura és ibeszélés nyomában, megérdemli Ábel szerűje, aki máris elévülhetetlen irányt és irályt űzött ki magának, megérdemli a színház, nely legutóbb is a Johanna, Levente, Harnet, Menedékhely szinreho zásakor elárulta lemes becsvágyát.

De minden egyébtől független, önmagáért >aló célért is készül itt eltakart harc, nem örődve a belső és külső hatással és eredménnyel. Tamási állást foglal népének faluja nellett, melyet jövendő közösségi életünk •gyeden gránit alapjának hisz. Akinek füle xz idő hangjaira nem süket, itt is neszét veheti, hogy az iró nem jósol sikert a nép kintiről való meghódításának és alaptalan szervezésénekfőleg, ha ez aljas célzattal kezdődik. A falu nagy egészsége, lefojtott •reje, szenvedélyesen tisztuló erkölcse hamar ’s egyszerűen visszaveri a betöréseket, mint I párduc egyetlen mordulással elriaszt és már otthon, magától megleli az első és közAz angol kii'ii^ymimsziep válasza Mussoíminek:

A világbéke

„Erélyes kézzel kell irányítani a nemzetközi eseményeket“. ~ „A következő egy-másfél év nyújtja az egyetlen alkalmat a világháború elhárítására“— mondta Winston Churchill — „A Nép- szövetség sem tarthatja fenn örök időkre a staíus-quot“

Horthy kormányzó ót napig lesz az olasz király vendége

Az angol alsóházija® — nem a felsőháziján, amint előbb tévese® jelentették — Eden külügyminiszter tegnap hosszasan válaszolt Mussolini beszédére, amivel kapcsolatban nagy keretekben vázolta Anglia jelenlegi külpolitikáját is. Eden beszéde s az azt követő felszólalások jellemzően angol modorban voltak tartva. Megőrizték az udvarias, mértékletes hangot, de lényegükben ugyanolyan kíméletlen eréllyel állapították meg, hogy Anglia fontos birodalmi érdekeit nem hajlandó föladni, minit amilyen eréllyel az autoritarius országok vezetői szoktak beszélni előre törő külpolitikai céljaikról. Sőt, Eden beszéde végén újra felújította a régi angol tradicionális felfogást is, mely szerint a világ békéje attól füg», hogy Anglia a nemzetközi eseményeket kellően erélyes kézzel tudja-e irányítani, „Meg vagyok győződEden megvédje

A Népszövetség femmaradásához és tekintélyének emeléséhez különös erővel is ragaszkodott beszédében Eden, aki ezt a kérdést az angol kormány külpolitikai programjának az élére helyezte. Mindjárt beszéde elején tiltakozott a Népszövetség „divatba jött“ kigúnyolása ellen egy csípős megjegyzés kíséretében, mely a nyilvános szószéken, minden hangfogó nélkül elhangzott külpolitikai nyilatkozatok ellen irányult, am/inek divatját az angol kormánytérf iák nem hajlandók követni. Beismerte azonban ugyanakkor, hogy a Népszövetség ma valóban nem az a szervezet, amelynek angol részről látni szeretnék. Az angol kormány ezért olyan reformjavaslatokat készített, melyek anélkül, hogy érintenék a genfi intézmény alapelveit, két irányban is hozzájárulhatnak hatályosságának és tekintélyének emeléséhez. Anglia mindenekelőtt lehetővé akarja tenni, hogy a Népszövetség a ráháramló közbelépési kötelezettségeknek a lehető legnagyobb gyorsasággal tehessen eleget és föl akarja szabadítani a genfi intézményt annak a vádnak súlya alól, hogy kizárólag csak a status-quo fenntartásának eszközéül szolgál. Már az alapokmányban is kifejezésre jutott — mondta Eden — hogy a status-«]uo-t lehetetlen örök időkig fenntartani. A most kiküldött népszövetségi reform-bizottságnak az a feladata, hogy a kérdést ebben a vonatkozásban is alaposan megfontolja,

Eden ezután az európai külpolitika többi nagy időszerű kérdésére tért ki, majd Angsának az egyes országokhoz való viszonyát világította meg. Kijelentéseit azzal kezdte, hogy a valóság felismerése érdekében m£nve arról — mondta Eiden — hogy Európa békéje jórészt attól a szereptől függ, melyet Anglia a közeljövőben játszani fog. Ezért, amint a trónbeszéd is kifejtette, el vagyunk tökélve arra, hogy ismét kezünkbe vesszük a kezdeményezést... Már közhely, de azért nem kevésbé igaz, hogy minél erősebb Anglia, annál bizosabb a világ békéje. A mai Viszonyok között pedig Anglia fegyveres ereje döntő fontosságú a béke fenntartására ... A biztos és szilárdan megalapozott európai rendezés Angliának életbevágó érdeke, de ezt nem hozhatja létre, ha szán .okai nem elég szilárdak és hadereje nem elég hatalmas. Az angol kormány programjának három főeleme ezért: a Népszövetség tekintélyének növelése, az európai kérdések elintézését célzó tárgyalások és Anglia szükséges fölfegyverkezése“,

I Népszövetségei

denki számára meg kell állapítania, hogy az angol nemzet minden irányban épp úgy meg fogja védeni jogos érdekeit, mint bármelyik más nemzet és hogy ezeknek az érdekeknek védelme nem irányul egyetlen más nemzet ellen sem. A tervezett uj locarnói értekezlet ügyébe® folynak a megbeszélések. Komoly, néha félelmetesen komoly nézeteltérésekről van szó, de egyiket sem szabad szükségképen leküzdhetletlennek tekinteni. Anglia teljes erejével törekszik ennek az értekezletnek megvalósítására, de ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az értekezlet épp olyan fontos a többi szóbanforgó hatalom érdekeire, müjit az angol érdekekre. Anglia viszonya a francia kormányhoz ma nagyon szoros és szívélyes. Alig emlékszünk vissza — mondta Eden — olyan időkre, amikor a két ország viszonya jobb lett volna. Természetes dolog is, hogy a mai nyugtalan időkben a két nagy nyugati demokrácia szorosan közeledik egymáshoz és kölcsönös érintkezési pontokat keres és taláL Ami Angliának Franciaországhoz való viszonyára áll, az áll Belgiumra is. Belgium — jelentette ki határozott hangon Eden — biztosított bennünket, hogy állja érvényben lévő kötelezettségeit.

Beszéde további folyamán feszült érdeklődés között Angliának Németország és Olaszországhoz való viszonyát vázolta. A német kormány — mondta Eden — szoros együttműködést kíván Angliával. Ezt a kívánságot Angsában őszintén viszonozzák. Angf’a azonban ezt, mint minden országgal szemben, Németországgal szemben is két feltételhez köti: a barátság nem lehet kizárólagos és nem Irányulhat más államok eilen. Eden e kijelentés után kitért Göring pár nap előtt tartott beszédére, anélkül, hogy a porosz miniszterelnök személyét megnevezte volna. Göring ebben a beszédében humoros hangon a német gyarmatok ellopásáról és a német arany eltuLajdonitásáról beszélt. Angliában — mondta Eden — egy pillanatig sem fogadhatjuk el azt a tételt, amely Németország gazdasági bajaiért Angliát hibáztatja. A háború óta Anglia majdnem annyi kölcsönt nyújtott Németországnak, mint amekkora összeget jóvátétel címén tőle kapott. Anglia más vonatkozásban is mindig szem előtt tartotta a német gazdasági érdekeket. Részéről szó sem lehet olyan politikáról, amely a német birodalom hfkei*itéséré törekszik.

Az angol—olasz viszonyról szóló fejtegetéseit azzal kezdte Eden, hogy olasz részről Anglia azt a törekvését, hogy az abesszán kérdésben népszövetségi kötelezettségeinek eleget tegyen, Olaszország ellen irányuló lépésnek tekintették. Ez a vita azonban sohasem volt angol—olasz vita. Amig ezt Olaszországban nem ismerik el — mondta Eden — addig a félreértés ártani fog a két ország viszonyának. A Földközi-tenger, melyről Mussolini azt mondta, hogy Olaszország számára maga az élet, létkérdés a szó legteljesebb értelmében a brit birodalom nemzetei számára is. Ez a tenger a brit birodalom közlekedési fontja. Az dasz felfogás tehát, hogy a Földközi-tenger helyzete Anglia számára nem létkérdés, nem számol az angol érdekekkel. Örömmel vesszük Mussolini kijelentését, hogy Olaszország nem szándékszik ezt az utat fenyegetni’, vagy Anglia erejét ezen a területen megtámadni. Ilyesmi I nekünk sincs szándékunkban Olaszországgal : szemben. E feltételek mellett — végezte ki- * jelentéseit Eden — össze lehet nézetem szerint egyeztetni minden különös vita nélkül í a két ország földközitengeri létérdekeit.

A kormánypárt részéről Chamberlain helyeselte Eden beszédét. Winston Churchill a kormánypárt jobbszárnya nevében hangoztatta, hegy valamennyi békeszerető nemzetet egyesíteni kell a Népszövetség védelme alatt. A helyzet ma az, hogy a most következő egy-másfél év nyújtja az egyetlei alkalmat a világháború elkerülésére. Ha azonban a Népszövetség nem tudja megvalósítani céljait, akkor nem marad más hátra, mint hogy Angim és Franciaország együttesen biztosítsák az egyenjogúságra alapított jog uralmát. Atlee őrnagy a munkáspárt nevében a kollektiv biztonság érdekében beszélt.

(Folytatása a 8. oldalon)

vetlen elöljáróját, az uj férfiút, alti tamilt ember és mégis visszatér ősi földjére, mely nem szalad ki lába alól. Az általános közéleti tisztaság vágya és lehetősége dagad a Tamási darabjában: mint a lélegzés a havasi levegőben. Jó lesz, kell ezt az ünnepet ma este megülni és átélni! Vagy pörbeszállani vagy azonos adni vele. Javunkra fordítani! Els felétősééget vátlahn érte. Mert a felelősségnél nincs jobb és férfiasaid? tett! í£s ma mindentől jobban irtóznak a szenvedésre és számkioetésre ítéltek, mint a felelősségtől. Ezt általánossá kell tenni. Letörülni a Kosztolányiért sírt könnyeket, kisebbségi magyar irodalmunk szilárdan tovább igyekszik a népi épkés és a velejáró felelősség utján. Sp.

1936 november 5-én. (Rador) Berlin: 175.

Amszterdam 234.50. Newyork 435.12. Lor?- don 212.775, Páris 202.325. Milano Prága 15.40, Budapest 85.75, Belgrád 10, Bucureşti 325, Varsó 81.75, Becs —,