Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)
1936-11-06 / 258. szám
r ELLENZ í. K KI RTl'S: Ml! IÁI Y SÁRI DOLGOZNI JÁR KI ül.NY. 24. KUZLhMÜNY. A fiatalember habozva állott inog a kivilágított voraiula közepén, mintha azon goiulolkoznók, hogy a szülök közül inolyiknól jelentkezzék olöször. De nem tudott határozni, annyira egyformán szerette és tisztelte mindkettőt, miért is úgy oldotta meg a kérdést, hogy hangosan elkiáltotta magát: Halló!... Papa, mama! Hol rejtőzködik?! Itt hon vagyok! (Most már elérkezett a kilátásba helyezett fokozottabb álmélkodás ideje az. olvasóra, hát tessék csodálkozni!) A hangos jelentkezésnek meg is lett a kívánt eredménye. A következő pillanatban jobbról is, balról is egyszerre nyílt lel egy-egy ajtó s jobbról alacsony termetű, filigrán, mosolygós arcú. negyvenöt év körüli asszony lépett ki, balról pedig a hatalmas termetű, tekintélyes külsejű, erősen kopaszodó, hatvan felé járó kornyányíöhmácsos ur, méltóságos Berkes István, a Jason Szövőipari részvénytársaság elnök igazgatója, a neves iparmágnás tűnt fel, vastag szivarral ajkai között, kezében pedig a közgazdasági rovatnál kihajtott esti újsággal. — Sándorkám. mi történt, hogy már hazajöttél?! — lelkendezett az anya s valósággal odarepült fiához, úgy ölelte magához. — Na, ez derék dolog! — dicsérte az apa is. — Már éppen Írni akartam neked. Mert amióta ’lejársz a Textiliparihoz, alig találkozunk egy-két futó percre, de soha sincs alkalmunk egy kis komoly beszélgetésre. — Emiatt magadra vess, öregem! — nevetett a fiú s belekarolva szüleibe, befelé indult velük a középső ajtón, amely az ebédlőbe vezetett. Itt mindhárman egymás közelében leültek. — Teljesen igaza van Sándorkának — állt a fiú pártjára az anya. — Te lökted ki a családi meleg fészekből azzal a különös ötleteddel, hogy járjon be gyakornokoskodni a Textiliparihoz ... És szegényke olyan lelkiismeretes, hogy már hajnalok-hajnalán el rohan hazulról, délben pedig nem tud hazajönni, olyan kevés az ebédideje s kénytelen valami kültelki vendéglőben rontani a gyomrát. .. — De azért este, a vacsorákhoz csak hazajöhetne — vélekedett az apa. — Ugyan, ugyan! — védte a fiát Berkesné méltóságos asszony. Hogyan kívánhatnád tőle, hogy estén- kint itthon üljön? Egész napi nehéz munkája után jól esik és szükséges is egy kis szórakozás . .. Jól teszi, ha elmarad! ur! dicsekedett Sándor Bármily nehezére esik is, kénytelen lesz elismerni, hogy én is tudok valamit. Ugyan! lepődött meg kellemesen Berkes méltóságos ur Mivel érdemelted ki az elismerést? Ma délután — magyarázta a fiú meghagyta, hogy reggelre készítsem el a nyersanyag-kész let pontos és teljes kimutatását .. — És? — lés a munka már ott fekszik az íróasztalán! Hihetetlen! . . . Egyedül el tudtad végezni ilyen rövid idő alatt? — Hát, — vallotta meg a fin hiinezve-húmozva — hát nem egészen egyedül csináltam . .. — Valaki segített? — Igen . .. — Az egyik kollégád? — Helyesebben — egyik kolléganőm... — Egy lány? — Igen. Tudod, papa, van a levelezésiben egy nagyon ügyes, szorgalmas lány. Sárikának hívják. Földes Sárikának . . . Roppant szívélyes és készséges mindenkihez ... Tehát hozzád is — jegyezte meg az apa egy kis éllel. — Úgy van, papa. .. És amikor meghallotta, hogy a cégvezető milyen nagy munkát adott ki nekem. anélkül, hogy kértem volna, segítségemre jött... Es mikor végezte el akkor a saját munkáját? — firtatta az elnökigazgaló ur. — Előbb azt végezte el és csak azután segített nekem . .. — De hiszen a hivatalos órákból nem juthatott erre is ideje. Nem a hivatalos órák alatt segilett. Hanem! azután . .. Ott maradt veled? — rántotta össze szemöldökét Berkes elnökigazgató ur. — Igen... azaz előbb elment, de aztán visszajött . .. hozzám ... — Hm! — emelkedett fel helyéről az apa. — - Kissé különös! Berkesné is riadt tekintettel nézett fiára. Anyai ösztöne hirtelen megérezte a veszélyt. — Miért találod olyan különösnek? — kérdezte Sándor, kerülve a szülők tekintetét. — Azért, — magyarázta az elnökigazgató ur — mert egv leánv nem szokott csak úgy minden ok nélkül segíteni férfi-hivataltársának, különösen a hivatalos órák után, késő este ... Emögött kell valaminek lappangania! A fiú mélyen hallgatott. — Milyen az a lány? — kérdezte most az anya szorongó hangon. — Bájos, kedves, aranyos teremtés — jellemezte Sándor lelkes hangon. — Ha megismernéd, drága anyám, bizonyára neked is nagyon megtetszenék. — Úgy! — csapolt le rá hirtelen az apa. — Tehát neked tetszik?! — Te vagy, anyukám, a legtökéletesebb mintaanya! — mondotta Sándor és hízelegve ölelte magához a kicsi, törékeny testű asszonyt. — No, nem kell félteni a fiad. nem erőlteti meg magát — nyugtatta meg az elnökigazgató az aggódó anyát. — Éppen a napokban érdeklődtem Erényinél, az igazgatójánál. Nem valami szép bizonyítványt állított hi a fiunkról. — Papa, ez nem szép dolog, hogy te kémkedel utánam! — jegyezte meg a fiú komolykodó hangon. *— Ez nem volt a megállapodásunkban .. . Éppen eleget kell tűrnöm és nyelnem enélkül is .. . — Ugy e, rosszul bánnak veled? — sajnálkozott az anya. — Éppen úgy, mint akármelyik másik gyakornokkal, akit rendre és munkaszeretetre kell nevelni — válaszolt a fiú helyett az apa. — És igy is van ez helyén. Tulajdonképpen ez volt a célom s éppen ezért nem helyeztem el nálunk, a Jason Szövőiparnál, hanem a testvérvállalatnál, ahol — az igazgatón ki- vül — senki nem ismeri és senki nem tudja, kinek a fia. így aztán a felettesei éppen ugv kezelik, mint a többi tisztviselőt . . . Csak ezzel a módszerrel tanulhatja ki alaposan a vállalat minden csinját-binját. Ha nem kímélik és mindenféle munkát végeztetnek vele... És csak igy állhatja meg helyét, amikor vezető-állásba kerül . .. Mert hiszen tudod, fiam, mi a tervünk veled. Erényi rövidesen átjön a Textiliparitól a Szövőiparihoz s te vagy kiszemelve utódául ... A te érdeked tehát, hogy alaposan megismerj mindent a Textiliparinál. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha egész lentről kezded. — Mondhatom, papa, — kesergett a fiú — sokszor err^berfeletti türelemre van szükségem. És ha nem fogadtam volna meg előtted becsület-szóval, hogy soha semmi körülmények között nem árulom el magamat és úgy fogok viselkedni, mint a többi kezdő- hivatalnok, akinek életszükséglete a kis állás és a velejáró fizetés, — hát bizony már régen levetettem volna az inkognitómat! Különösen Barna cégvezető ur előtt. — Barna az egyik legkitűnőbb tisztviselője a vállalatnak — dicsérte Berkes elnökigazgató ur. — Éppen a legutóbbi együttes igazgatósági ülésen került szóba, hogy milyen derék, lelkiismeretes, rendes, szorgalmas és kellő eréllvel és szigorral rendelkező ember, akinek nagyon sokat köszönhet a vállalat. — Csákká t minden kiválóságát rajtam gyakorolja! — fakadt ki Sándor. — Mert bizonyára te adsz rá legtöbb okot és alkalmat. — No, de holnap meg fog lepődni a cégvezető — Mit tagadjam?... — nyögte ki nehezen a fiú egy halk sóhaj kíséretében. — És miféle lány az? — faggatózott tovább az elnökigazgató. — A körülményeit és vagyoni viszonyait illetőleg olyan, mint a többi hivatalnoklány. Szegény. De az egyéniségét tekintve, valóságos arisztokrata! — Feltűnően dicséred. Sándor elérkezettnek látta a pillanatot a vallomástételre. Egy kis ideig még hallgatott, de aztán annál határozottabban beszélt — Hát, igen, papa ... Nem titkolom tovább . .. Én teljes szívvel és lélekkel szeretem azt a lányt. .. — Egy gépiró kisasszonyt! — sikoltott a riadt feljajdulás az anya ajkán. Berkes méltóságos ur azonban leplezte meglepődését és tréfásan igyekezett felfogni a fiú vallomását. — Hiszen, — mondotta — nem olyan nagy dolog ez. Utóvégre érett fiatalember vagy ... A te korodban már lehetnek holmi futó nőügyeid . .. — De ez nem valami futó kaland — jelentette ki a fiú. — Sőt nagyon is komoly ... Sárika szintén szeret engem . .. — Ezt is elhiszem — mosolygott még mindig az apa. — És — bökte ki végre Sándor — én feleségül is veszem! A törékeny asszony szinte ájultan hanyatlott hátra székén s nem sok hijja volt, hogy a hatalmas termetű elnökigazgató ur is el nem vágódott a váratlan kijelentés hallatára. Másodpercekig némán kapkodott levegő után, mig végre szólni tudott. — Megőrültél.?! — volt első szava fiához. — Sőt ellenkezőleg. Soha ilyen józan nem voltam még. — Józan ember nem vetemedik ilyen esztelen- ségre! — heveskedett az apa, egész kikelve magából. — Nem értem, mi ebben az esztelenség? — vitatkozott Sándor. — A lány gyönyörű, bájos, okos, kedves és — mindenek fölött — tisztességes .. . — De koldusszegény és egyszerű családból való! Már pedig egy Berkes Sándor, a Textilipari jövendő igazgatója nem vehet feleségül egy ilyen lányt! Tönkretennéd ezzel a házassággal a karriéredet, a társadalmi pozíciódat! Az én családomba egy ilyen senki- semmi lány be nem fészkelődhetik! Ehhez a hazás- sághoz soha nem adom a beleegyezésemet! A legerélyesebben tiltakozom ellene! — Én pedig — pattant fel helyéről Sándor — nem mondok le Sárikáról! Ez a lány a boldogságot jelenti a számomra s minden embernek joga van a / 9 .? 6 november 9. boldogsághoz! T.s ha nem egyezlek bele, hál iiMiinyrr« is sajnálom, hnz/ájárulústok nélkül veszem telesedül' Azt megleheled, tujtékozotl az apa de ükkor nem ismerlek többé! . . És megtiltom, hogy bemenj az irodába! Sándor! . . . Sándorkám! . .. — sirt fel az anya Miért akarsz a vesztedbe rohanni?! Miért akarsz ilyen*szégyent hozni reánk?! Mit szólnak majd a tár saságban?. . Nem mehetünk majd az. emberek szeme elé . . Hajtunk fog nevetni mindenki! . . . Ú, nem ilyen menyről álmodoztam én! Nem ilyen feleséget szántam én neked!... Ciondold meg, Sándorkám! Meggondoltam — mondta a fiú tompán. — De nem tudok másként cselekedni . . . Már meg is beszéltem Sárikával . .. En meg nem tudok beletörődni ... Sándor vállat vont, aztán megfordult és köszönés nélkül eltávozott. Na, mit szólsz ehhez az önfejűséghez?! — fordult feleségéhez Berkes méltóságos ur, amikor a fiú behúzta maga után az ajtót. Mindig a legengedel- mesebb gyerek volt s most egyszerre megbolondította az a lány. — Csak téged tudlak okolni! — fakadt ki az anya. — Nekem az első pillanattól kezdve nem tetszett, hogy odakiildted abba az idegen környezetbe, még hozzá eltitkolva a származását . . Természetes, hogy ennek megfelelő érintkezést kellett tartania a hivataltársaival .. . Csak ezért következhetett be ez a szörnyű csapás! Ha tudják róla, hogy kicsoda-micsoda, kinek a fia, nem merte volna még a szemét sem rávetni egy gépirólány ... Most aztán megvan a baj . Behálózták! Jaj, csak ne csináljon valami kárt magában az a szegény fiú! Én nem élném túl! — zokogott lel az asszony. — Ne félj semmitől! biztatta a férj. — Majd én rendbe hozom a dolgot. — Mit tudnál csinálni ebben a zűrzavaros dologban? Beszélek azzal a lánnyal... Azonnal irok neki. Idehivatom. És ha itt lesz, majd megtalálom a módját. hogy a lány mondjon le a fiunkról, ha Sándor nem is akarna . .. — Csak finoman Írjál, nehogy még ronts a dolgon — kérte a kétségbeesett anya. — Ne taníts engem levelet írni. Hiszen naponta száz ievelet is irok — alá .. . — De ez nem üzleti levél .. . — Hát mi volna? Én mondom neked, hogy éppen olyan üzleti ügy ez is, mint a többi! Berkes kormányfőtanácsos ur azonnal átment dolgozószobájába, elővett egy finom, nyomás nélküli levélpapírt és kemény, határozott vonásokkal irta: j§ „Mélyen tisztelt Kisasszony! Felkérem, hogy a fiammal, Berkes Sándorral tervezett házasság-ügyben engem a délutáni órákban, lakásomon okvetlenül felkeresni szíveskedjék. Tisztelettel: Berkes István Bimbó utca 72.“ Rangját, foglalkozását nem irta alá. Ezt meglepetésnek tartogatta, hogy zavarba hozza vele a lányt. Arra számított, hogy igy könnyebben elintézheti vele ezt a kínos ügyet. A levelet borítékba tette, megcímezte s átadta Józsefnek, az inasnak azzal az utasítással, hogy reggel már nyolc órára vigye el a Textilipari irodájába, hogy azonnal megkaphassa a lány, mihelyst megérkezik a hivatalba. Ezek után kissé lehiggadva s a biztos győzelem reményében tért nyugovóra a Jason Szövőipari r. t. elnökigazgatója, a tekintélyes iparmágnás, akinek intézkedéseire az egész közgazdasági világ felfigyelt, aki egyetlen szavával százakat sújtott porba és emelt a magasba, aki egy tollvonással súlyos üzleti harcok sorsát döntötte el s aki csak gyerekjátéknak tartotta azt a küzdelmet, amelyet egy egyszerű kis, szürke templomegerével kell holnap megvívnia s amely küzdelem kimenetele iránt a legkisebb kétsége sem volt... TIZEDIK FEJEZET Sári az álmatlanul töltött, keresztül sirt éjszaka után sápadtan, megtörtén, de a szokott időben indult az irodába. Útközben is az előző esti eseményeken rágódott, pedig a végtelenül hosszúnak tetsző éjszakán át is mindig csak ezeket forgatta fejében. Mint okos és tárgyilagosan gondolkozó lány, megértette szülei ellenkezését és kétségbeesését, de megértette azt is, hogy nem találhatott más megoldást... Most. a hosszú töprengés és magavizsgálása után még tisztábban érezte, mennyire szereti Sándort és hogy csak vele, mellette találja meg a boldogságot. Ezért pedig semmi áldozatot sem tartott nagynak. Még azt sem. hogy szüleivel — talán örökre — szakítania kell . . . Sándorban mindenért vigasztalást remélt s ezért is sietett az irodába, hogy minél előbb találkozhassék vek s közölje a történteket. Persze, most már el volt határozva, hogy leleplezi magát, mert hiszen nem lehetett tovább titokban tartani kilétét. Ily töprengések között nyitott be az irodába, ahová — mint rendesen — most is elsőnek érkezett. Csak János, az öreg hivatalszolga, foglalatoskodott a teremben, de amikor észrevette a belépő lányt, azon nal jelentette: (Folytatjuk.)
