Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)
1936-11-24 / 273. szám
I TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929 ARM 3 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor4. Fi 6 k k ia d ó h i va t «1 k ö n y v o sz t í 1 y : Pkta Unirii 9. «zâm. — Telefonszám: 109. — Levélcim: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 2x0, félévre 440, évente 840 lej. — Magyarországra.: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözetcel 'öbbLVII. ÉVFOLYAM, 273. SZÁM. KEDD 1936 NOVEMBER 24. Hatvanezer ember előtt foglalt állást a Mussolini beszéde ellen Aradon a nemzeti-paraszt párt „Tiszteiében kel! tartásiunk az Alisa »I siila-i határozatokat“ „ Magyarország felfegyverkezésére részleges mozgósítással kell felelni“. Az aradi gyűlésen megjelent a nemzeíi-parasztpárt egész vezérkara Benito Mussolini Milanóban elhangzott beszéde óta a román belpolitikai élőt is mozgalmasabbá vált, Az c-gyes ellenzéki román pártok épp úgy, mint a kormányon lévő liberális párt szinte versenyre kelve egymással igyekeznek az ország különböző részein felvilágosító előadásokat tartani. Egyes ellenzéki pártok mindent elkövetnek, hogy minél nagyobb tömeg előtt fejtsék ki álláspontjukat, nemcsak külpolitikai, de belpolitikai vonatkozásokban is. Transsylvánia legnagyobb pártja, a nemzeti-parasztpárt tegnap Aradon tartotta meg nagyjelentőségű revizióellenes gyűlését, amelyen a párt vezető egyéniségei szenzációs bel- és külpolitikai kijelentéseket tettek. 60 ezer euaher hallgatta Hüasiiutf ARAD, november 23. Az ország különböző helyein tegnap antirevizionista gyűléseket tartottak. Ezek közül méreteiben a nemzeti-parasztpárt Arad i gyűlése emelkedik ki, melynek jelentőségét emelte, hogy azon hosszú hallgatás után Maniu is felszólalt. Hivatalos jelentés szerint 60 ezer ember vett részt a gyűlésen, melyen Mi- halache pártelnök, Madgearu, Popoviciu Mihai, Sever Bocu s a transsylvániai nemzetiparasztpárti tagozat vezetői is jelen voltak. A szónokok Mussolini ismert milánói beszédével foglalkoztak. Hangoztatták, hogy a Duce nincs kellően tájékozódva s leszögezték, hogy a béke- szerződésekkel örökre vonták meg a határokat. Maniu beszél... A tömeg nagy ünneplése között emelkedett Maniu szólásra. Mindenekelőtt azzal foglalkozott: miért jöttek a nemzeti-parasztpárt vezérei Aradra? Rámutatott ennek a helynek történelmi fontosságára, mert itt határozták el, amit Vaida jelentett be a magyar parlamentben 1918-ban. —- Teoretikus volt a nyilatkozat — mondotta Maniu. — A magyar kormány egyik tagja, egy miniszter előtt nyilatkozott a Román Nemzeti Tanács, midőn kimondta, hogy a román részeket Magyarországtól örökre és végleg lekapcsolja. Ugyanakkor úgy döntött, hogy ezeket a részeket az Alba-Iulia-ra összehívott nemzetgyűlés után Nagy-Romániá- hoz csatolja. A teoretikus határozatot aztán vittük át a gyakorlatba. Maniu hangsúlyozta, hogy sohasem adják fel ezt és megvédik a határokat. Az egyesülést — folytatta — nem szeszélyből mondták ki. Az önrendelkezés joga alapján hangoztatták ezt már a XYII-ik' században, míg végül Alba- lulia-n érvényesítették jogukat. Maniu megvédi álláspontját — Nem katonai erő folytán kapcsolódtunk Nagy-Romániába — hangsai!yozla ismét Maniu — de saját akaratunkból, a román nép szent s legyőzhetetlen akaratából kifolyóan. Ennek bizonyítéka, hogy a béke- szerződések aláírása elölt adtuk át Ferdinand királynak az Alba-Iulia-i határozatokat. A határozatot az uralkodó ünnepélyesen fogadta. Ott voltak az összes szövetséges államok képviselői is, ami annyit jelent, hogy a békekonferenciától függetlenül helyeselték határozatunkat. — Ugyancsak a békeszerződés aláírása előtt vettük ét a Cluj-i egyetemet s Ferdinand király, valamint a Bucurestiben tartózkodó szövetséges meghízottak is megjelentek a román egyetem megnyitásán. Ez is a nép szuverén döntését igazolja. Maniu elismeri a román hadsereg érdemeit, rámutat azonban arra, hogy román légiót és gárdákat szerveztek Transsylvániá- ban s ezek segítségével szervezték meg ezen a területen a román hatalmat, miután Magyarország fejét vesztette Németország és Ausztria pusztulásának pillanatában. — Ezek a transsylvániai és Bánáté ezre- dek a szabad Románia hadseregével összefogva, Ferdinánd király egységes parancsnoksága alatt aztán Budapestig hatottak, hogy megmutassák a román vitézséget és az igazság győzelmét a világnak. Tudja meg Magyarország, hogy ami történt, nem a sors vak játékáról volt szó 1918-ban. A nép ereje és joga győzött, mely örökre határai között marad. Magyar igényről — Magyarország -•— mondotta Maniu — történelmi jogokra hivatkozik. Mussolininak is kell tudnia, hogy mi Dacia vagyunk, melynek határai mélyebben nyúlnak nyugatra. 1916-ban — midőn Románia belépett a világháborúba — a szövetségesek Dácia határait Ígérték nekünk. Nem lehet szó arról, hogy elvegyék, amit akaratunk folytán megvalósítót tünk, amire nézve nekünk történelmi jogunk van. Magyarország ezt a területet Ausztria segítségével birtokolta. Midőn Ausztria megszűnt, nem helyezkedhetett szembe a román nép akaratával. — Megtörténhet az, hogy a nyolcmilliós Magyarország a 19 milliós Romániát megtámadja? Mi annak a Traiannak ivadékai vagyunk, kik az egész világot uralták valamikor. Próbálják megbontani határainkat. Mi románok képesek vagyunk védekezni abban az esetben, ha megtámadnak. Itt békeszerető románok laknak — Engedjétek meg — folytatta Maniu — mutassak rá arra: mit jelenthet a magyarok által hangoztatott nyugalom területünkön. A Consiliul Dirigent ezeréves elnyomás után vette át a hatalmat Transsylvaniában és Bánatban. Természetes lett volna, hogy bosszút álljunk, a románok azonban egyetlen magyart meg nem gyilkoltak. Azt akartuk, hogy vérontás és gyüíölödés nélkül történjen meg 0 történelmi fordulat. A román nép civilizációját bizonyítottuk Maniu a demarkációs vonal átlépését az- za’ indokolja, hogy a vonalom túl maradt románok életét kellett megmenteni. — Az egész világnak tudnia kell, hogy ezen a részen civilizált, emberséges, keresztény, igazságos, béke és rendszerető románok laknak. Szögezte le Maniu s az agrárreform megvalósítását hozta fel bizonyítékul. — Tudjuk, miként bántak velünk — mondotta. — Nem engedhetjük meg a revíziót. „Aiba-lulia szellemében“ — Vizsgáljuk meg — folytatta Maniu ;— mit kell tennünk határaink védelmére? Feli- tétel nélkül örökre egyesültünk a Regátlal. Alba-Iulián azonban azt is elhatároztuk, miként kell vezetni az országot, hogy a nép megelégedett s az állam erős legyen. Ferdinánd király kesébe adtuk az erre vonatkozó határozatot. Mit tegyünk? Kérnünk kell. tartsák tiszteletben az Alba-Iulia-j határozatokat. Megesküdtünk Alba-Iulián, hogy örökre egyesülünk a Regáttal. Az esküt megtartjuk és meg fogjuk tartani. Megesküdtünk, hogy megvédjük határainkat s a román nép jogait fenntartjuk. Melyek ezek a jogok? Hogy a román nép maga, azaz: maga a nemzet uralkodjon. Ezért kértük, hogy a demokrácia legyen hatalmon. Bármily körülmények között a demokráciát tartsák tiszteletben. Elhatároztuk, hogy alkotmányos monarchia alatt élünk. — Demokrata, alkotmányos rendszert kívánunk. Igaz Romániát, hogy a románság legyen az ur az országban. Elsősorban a román elem örüljön az állam javainak. Az Alba-Iul.ia-i nacionalista politika szellemében románok vezessék az országot. Meg kell valósítani az Ígért szociális és gazdasági reformokat s keresztény szellem és erkölcs uralja az országot. — Azt is elhatároztuk Alba-Iulián — hangoztatta Maniu — hogy tekintet nélkül a békeszerződésekre, nem fogjuk üldözni azokat a népeket, melyek köztünk laknak. Igazságot teszünk, mikor mi is igazságot kapunk. Ismerjék el jó tulajdonságainkat. De épp úgy, mint 1918-han történt Aradon, most is praktikus megoldásokra van szükség. Necsak prédikáljunk, de tetteket mutassunk fel. A liberálisok ellen — Mindenekelőtt kérjük őfelségét, távolítsa el a liberálisokat s nyomban adja át Mihalaehenak a hatalmat. Azonnal fel kell fegyverezni a hadsereget az 1929. évi program értelmében s felelősségre kell vonni azokat a minisztereket, kik a hadfelszerelést megakadálj'ozták. (Folytatása a S-ik oldalon.) Félmillió ember vett részt az öngyilkos Saíengro francia belügyminiszter temetésén Késő éjszaka érkezeti a gyászmenei vége cs íemeíobe PÁRIS, november 23. A tragikus körülmények közt öngyilkossá lett Saíengro belügyminiszter holttestét tegnap temették el Liliében, amelynek Saíengro polgármestere volt. A temetés méretei megkapóan nagyszabásúak voltak. A kormány tagjai élén jelen volt Blum miniszterelnök, de Herriot képviselőházi elnök vezetése alatt ott volt a parlament tagjainak nagy többsége is. A városházán felállított, száz meg száz koszorúval borított ravatal előtt nagy beszédet mondott Blum miniszterelnök, aki a volt belügyiminszter érdemeinek méltatása mellett kiemelte Salengronak a mai történelmi időkben rendkívül nehéz szerepét, azt a feladatot, hogy az uj rendet összeegyeztesse a régi törvényes köztársasági renddel. Blum miniszterelnök ezután hangoztatva, hogy Saíengro rágalomnak esett áldozatul, erélyes hangion kijelentette, hogy a francia nép nem fogja tűrni legjobb fiainak ilyen módon való megsemmisítését, nem fogja tűrni, hogy banda- főnökök emberek becsületében tiporhassanak, hanem a rágalmazók ellen meg fogja erősíteni a köztársaság intézményeit. Blum miniszterelnök beszéde után egy gyalogsági század tisztelgett a halott előtt, majd a több mint félmilliónyi tömeget magában foglaló gyászmenet elindult a temető felé. Késő éjszaka volt már, mikor a menet utolsó sorai is megérkeztek a temetőbe és a koporsót leengedték a sírba. Mialatt Liliében a temetés folyt, a népfront Párisban nagy tüntetést rendezett Saíengro emlékére. A mintegy százezer főnyi tüntető menet a Bastille-tér- ről a Place de Nation-ig vonult, ahol elhelyezték Saíengro óriási méretű portréját. A tüntetők a kép előtt levett kalappal tisztelegtek, majd továbbmentek egészen Vincennesig, ahol a legnagyobb csendben, minden rendzavarás nélkül szétszóródtak, ~ ^
