Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-19 / 269. szám

(T936 ttay émbér mtzBVTEm December i.-i ünnepségre MegSiiviák a Kisangani raailaiiieiríereitf Biiciii#estiij>e BUCUREŞTI, november 18. Rador Távirati Iroda jelenti: A de­cember elsejei nemzeti ünnepség előké­szítése érdekében tegnap este miniszter- tanács volt, melynek befejezése után a szenátus és a képviselőház elnöke táv­iratot küldött a csehszlovákiai és jugo­szláviai képviselőház elnökéhez: „December elsején a román parlament ünnepi gyűlésen ünnepli meg Transsyl- vániának az anyaországhoz való csatla­kozásának 18-ik évfordulóját. Ennek az ünnepségnek különös fényt és jelentősé­get adna az, lia résztvennének azon a kisantant parlamenti képviselői is. Kér­jük ezért a szövetséges országok parla­mentjeit, hogy ezen az ünnepségen mi­nél nagyobb számban vegyenek részt, mert részvételük újólag bizonyltja a ba­rátságuk őszinteségét és a szövetség őszinteségét, mely e három népet egy­máshoz kapcsolja. A román nép és par­lament türelmetlenül várja Bucuresti-be való érkezésüket, hogy méltó fogadta­tással mutassa ki testvéri, mély baráti és hűséges érzéseit.“ A táviratot »Lapedatu, mint a szenátus elnöke és Saveanu, mint a kamara el­nöke irta alá. 0* .ÜM" ‘me^dSzői^. kok nasznali <JDOL-t s ép marad Szájad, torkod és fogad! a tökéletesített ODOL jelzése, melynek fertőtlenítő hatását nagy mértékben fokoztuk. Az ODOL-nak ezt a kiváló baktériumölő hatását bakteriológiai és kli­nikai kísérletek tudományosan bebizonyították. Aid ODOL-lal ápolja száját, védi egészségét. Az ODOL megelőzőleg hat fertőzések ellen tehát nátha, to­rokbajok, influenza és más efféle vesze­delmek esetében. Az ODOL az ideális szájápoló szer, tehát jegyezze meg a mondást: I Ki voiidr* HirscM | reste fel a gyertyákkal körülövezett rava­talt. A reggel és a délelőtt folyamán fél 7, fél 8, nyolc, kilenc és trz órakor gyászisten­tiszteletet tartottak és a gyászmiséken fele­kezeti különbség nélkül a város csaknem minden társadalmi rétege nagyszámban kép­viselve volt. CLUJ, november 18. Gyöngén szitált az eső, amikor hal­kan, mini a gondolat, vékony és gyenge \ rúdon a Szent Mihály templom tornyá­nak ablakából kidugták a gyászlobogót. Talán csak nagyon kevés ember vette észre ezt a kis fekete zászlót, amelyik ennek a városnak egyik legnagyobb fiát gyászolta. Csak délben, amikor megkon- dultak az ősi templom harangjai és be­le sírták a novemberi esős hangulatba minden fájdalmukat, minden búcsúsza­vukat hűséges gazdájuk iránt: tudta meg minderíki, hogy meghalt dr. Hirsch- ler József. Amikor idejött, sütött a nap. És most, rá harmincegynéhány évre, amikor el­megy, esik az eső. Napsugár, eső, szél­vihar, ez volt Hirschler József élete. Napsugár, amelyet a szavak ezrein I árasztott ennek a városnak lakosságá­nak, eső, amely szivének szereteteként permetezte be a város apraját és nagy- ját és végül szélvihar, — amit élete utol­só évében egyesek feléje viharzottak. A szélvihar hamar elmúlt. Mindenki az ál­dásos esőre és az éltető napsugárra gon­dol: Hirschler József dr. igaz énjére. Könnyek csillognak az emberek sze­mében, a Mariánum növendékei és ta­nári kara zokog, a fenyők, amelyeket Hirschler József ültetett, összesúgnak: elment az az ember, aki pap volt egy életen keresztül, aki csak szereletet hir­detett és aki csak simogatni tudott. Dr. HsVscfiíer József életrajza Dr. Hirschler József kispolgári családból 1874-ben született Újpesten. Apja asztalos­mester volt. Fia, miután a budapesti piarista főgimnáziumban tanulmányait elvégezte, a papi hivatásnak szentelte életét. Az érett­ségi vizsga után a bécsi Pasmaneumban, majd a római Collegium GermanOco-Hungá- rieumban, a jezsuiták vezetése alatt álló intézetben folytatta tanulmányai. Itt élte át életének legboldogabb hét évét. A római egyetemen kettős doktorátust szerzett a böl­cseletből és a teológiából. Az intézetben több tisztség után ceremónimnesíieíTé nevezték ki. 1900 október 28-án szentelték pappá, utána Majláih püspök a teanssylvániai egy­házmegye papjai közé vette fel és a Chij-i plébánián, mint káplán kezdte meg áldásos működését. Mint káplán újjászervezte az Oltáregyesületet, „Vallás és tudomány“ cí­men vallásbölcseleti konferenciákat tartott, amelyről az elhangzottak önálló kötetben is megjelentek V-..«. Nemsokára az egyetemi hallgatók szemi­náriumának igazgatójává nevezték ki. Mikor elhunyt Biró Béla plébános, 1906 február 25-én őt választják meg utódjává. Ünnepé­lyes beiktatása 1906 április 5-én történt meg az Alba-Iul! <a-i székesegyházban. Plébánosi tevékenysége országrészünk katolikusainak életében és városunk történetében igazi újjá­születést jelentett. Ujjáaiakitotta a Szent Mihály templomot, rendezte a Mánástur-i káptalani levéltárt, a torony felső erkélyé­re vasrácsozatot házatott és alkalmassá tette toronyzene tartására. A háborúban áldozatul esett harangok helyére néhány uj harangot emeltetett. 1906-ban majdnem semmiből megteremtette az uj Augusteumot és rendezi a plébánia udvarát, felépíti a plébánia szárny- épületét és hozzálát a Marianum megalko­tásához. 1911-ben szentelik fel a nagyszerű kultúrpalotát, amely még ma is, annyi sok év után példa nélkül áll az egész országban. 1924-ben újjászervezi a Szent Antal Árva­házat, ugyanakkor a Maróműm mögött ta­nári és papi lakások számára villaszerű há­zat épét. És az alkotó munkája közben sem feledkezik meg az egyházi irodalomról. Min­dennap, téten-nyáron féí négykor kel fel és a kora reggeli órák csendjét használja fel egyházmiivészeti és régészeti munkáinak el­készítésére. Irodalmi munkássága majdnem egyedülálló. Több jelentékeny munkája után Dante halálának 600 éves évfordulója alkal­mából mint kíltünő Dante-ismerő tanulmányt irt a halhatatlan Divina Comédiáról. 1926- ban jelent meg nagyszabású remekműve, „A Vatikán művészete és élete“. Könyvének megjelenése esemény volt a művészeti iro­dalom világában. Tisztán a hit talaján állott, megértő lelke mindenkiben faji és vallási különbség nélkül testvért látott. Elve volt, hogy a pap ne politizáljon, hanem nevelje a lelkeket. Több Ízben hangoztatta, hogy „az államnak, ahol élek, igaz polgára va­Betegsége Hirschler tíz éve betegeskedik. Cukorbaja J volt, állandóan diétás koszton élt s minden- | nap nélkülözhetetlen volt számára az inzu­lin injekció. A lelki csapásokat a svájci sza­natóriumban kissé kipihente, de mikor pén­ze elfogyott, kénytelen volt hazajönni. An­nak, aki a római katolikus egyházközség vagyonát közel 300 millióval emelte, már szűkön telt diétás táplálkozásra, pár heti tartózkodás után Oradea-ra ment a premon­treiekhez látogatóba, ott úgy' táplálkozott, miint a többi pap s talán emiatt hatalma­sodott el szervezetén a betegség. Kénytelen volt visszatérői, keveset járt az emberek közé, került mindenkit s csak nővére és leghübb barátja, Kende János marianumi ta­nár és háziorvosa, dr. Lórencz {Béla voltak körülötte. Két héttel ezelőtt meghűlt. Orvosi tanácsra bevonult a szanatóriumba. A má­sodik nap állapota már annyira romlott, hogy orvosi konzíliumot kellett egybehívni. Az orvosi tanácskozás aztán megállapította, hogy állapota rendkívül válságos. Nem any- nyira a cukorbaj idézte fel a veszélyt, ha­nem a szive. Betegsége alatt háziorvosán kívül dr. Traub Vilmos szivspecialistia kezel­te. Traub dr. elmondotta, hogy a cukorbaj következtében fellépő véred én yelmieszesedés legyöngi tette szervezetét és a fellépő influen­za kiváltotta régóta lappangó szívbaját, úgy­nevezett szív tágulás lépett fel, amit csak fokozott az, hogy mellhártyalzzadmány is következett be, amely megnehezítette léleg- : zését. Megcsapolták s az izzadmányt eltávo­lították, öt napra rá ezt a műveletet újból meg kellett ismételni. Orvosai már ekkor tudták, hogy a tragédia elháritbatalian. Időnként oxigénbelélegzést kapott s az újabb izzadinány eltávolítása után állapota meg­könnyebbült. A beteg neon tudta, hogy már közeledik a vég. Gondosan titkolták előtte válságos helyzetét. Tegnap reggel jókedvvel kelt fel, mikor orvosai felkeresték még tré­fálkozott velük, uj terveiről beszélt. Tréfá­san elmondta, hogy felgyógyulása után ál­gyok és az nem bűn, ha magyarnak érzem magam“. Az utóbbi években, bár munka- kedve semmiben sem csökkent, elkeserítet­ték azok a végnélküli hajszák, amelyek ne­mes személyét érdemtelenül vették célba. Életében soha senkinek sem vétett, minden­kivel csak jót tett s ezért elérte őt is a már- tir-sors, plébánosi működésének 30 éves for­dulóján búcsút kellett mondania plébániá­jának. Száműzetésbe vonult és Svájcba uta­zott, hogy gyógykezeltesse magát. Külföldi tartózkodása alatt kiköltözött a plébániáról, még Svájcban tartózkodott, mikor áskálódá- sok indultak ellene. Ellenségei levelekben adták tndtul, hogy már nem térhet vissza alkotásainak szánhelyére. Lopva tért csak haza, amikor aztán kiderült, hogy az áská- 1 ód óknak nem volt igazuk. A szegények barátja Hirschler életében a szegények önfeláldo­zó barátja volt. Nemes áldozatkészsége nem ismert határokat. Azután, hogy elhagyta a plébániát és a Re gala-utcában lévő villáját eladta, 64.000 lejt fordított a Szent Mihály templom főoltárához szerelt reflektorokra. A villa árából megmaradt pénzt szegényei között szétosztotta. Élete utolsó napjaiban is szegényeire gondolt. Éppen ezért hozzá­tartozói arra kérik tisztelőit és barátait, hogy adományokkal váltsák meg koszorúi­kat. és halála domást rendez orvosai tiszteletére, p>edig ekkor már a nagy kaszás átlépte virágokkal borított betegszobájának küszöbét. Az or­vosi látogatás után a nagy beteg felkelt, megborotválkozott s elbeszélgetett ápolónő­jével, egyszer csak ülőhelyzetében lehajtotta fejét, lesütötte szemeit és lehanyatlott ágyá­ra. Az ápolónő nyomban hivfca az orvoso­kat, de már nem lehetett segíteni rajta, so­kat szenvedett szive utolsót dobbant. Vorbuchner püspök celebrálja a temetési szertartást Dr. Hirschler József prelátus-fcanonok holttestét tegnap este 11 óra tájban szállí­tották el a Park-szanatóriumból. A holt­testet a Szent Mihály templom főoltára előtt ravatalozták fel. Ma már a kora reggeli órákban látogatók nagyszámú tömege ke­Ma délután 6 órától kezdődően éjféli 12 óráig a város katolikus egyesületeinek kép­viselőd felváltva félóránként virrasztanak a ravatal mellett. Csütörtökön délelőtt 10 órakor Vorbuch­ner Adolf püspök celebrál gyászmisét, ame­lyen megjelennek az összes helybeli ‘katoli­kus iskolák és képviseltetik magukat a ka­tolikus intézmények és egyesületek is. Dr. Hirschler József holttestét a Házson- gárdi temetőben édesanyja mellé, a Schütz- kriptáha helyezik el ideiglenesen. Tervbe i vették ugyanis egy családi földalatti kripta megépítését és miután e munkálatokkal el­készültek, édesanyjával együtt áthelyezik a halottat uj nyughelyére. Dr. Hirschler József prelátus-kanonok testvére, Hirschler Béla, a Salgótarjánt Vas­művek nyugalmazott tisztviselője, már né­hány nappal ezelőtt megérkezett leányával, Versenyi Ferencnével. Az elhunyt unokahu- ga azonban tegnapelőtt reggel, miután dr. Hirschler József egészségi állapotában jelen­tős javulás állott be, visszautazott. Versenyi Ferencnét tegnap értesítették unokabátyjának haláláról. Intézkedés történt uzirânyban is, hogy a váratlan haláleset al­kalmából a gyászoló unokatestvér minden különösebb formaság nélkül átléphesse a ha­tárt. A CLuj-i állambiztonsági hivatal telefo­non utasította a Valea luá Mihai-i határrend­őrséget, hogy a temetés napjára engedélyez­zék Versenyi Ferencné Romániába való uta­zását. * Ebben a pillanatban, amikor dr. Hirschler József mozgékony teste a mozdulatlanság örök formáját vette föl, amikor ezrek és ezrek könnyes szemmel siratják az utolsó útjára készülő főpapot — nem tudunk a ha­lálra gondolni. Dr. Hirschler József eltávo­zásakor erősen érezzük, hogy az élet erő­sebb a halálnál. Az élet, amit Hirschler Jó­zsef dr. alkotott: a Mariánum, az a sok-sok kulturális intézmény, az a sok írás, amit mind ő teremtett meg és amik örökre meg­maradtak. A Mariánum falai között ugyan egy ideig elnémult a kacagás, de csak pár napra. így kívánja ezt dr. Hirschler József odaföntről. Az életet, az ifjúságot, a jövőt alkotta meg a Mariánumlban. S ennek az életnek, ennek a jövőnek örökre meg kell maradnia. Csak ekkor áldozunk igazán Hirschler József emlékezetének. M. J. IE0N BUM: Isak skköi* lebeé szé bábodról, ti a azoknak a siépeknek léte veszélyez tetőd!üi él*» amelyek bel szosros kapcsolatban vagyunk BUCUREŞTI, november 18. Az Epoca jelentése szerint Blum francia miniszterelnök vasárnap nagy beszédet mondott Soissonsban, melyben szocialista szemüvegen át a nemzetközi helyzettel foglal­kozott. Ismét állást foglalt a békepoiitlka mellett s a következőket mondta: — Háborút csak defenzív jelleggel lehet folytatni. Csupán akkor lehet szó háborúról, ha azoknak a népeknek léte van veszélyeztetve, melyekhez szorosan vagyunk kapcsolva. Az Epoca nagy jelentőséget tulajdonít Blu.ni miniszterelnök kijelentésének, mely kétségkívül bizonyítja, hogy Franciaország tiszteletben tartja szövetséges szerződéseit s ezt nyíltan hangoztatja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents