Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-11 / 236. szám

1936 október 11. wEzvmwm 3 MB—HHMBBMBHBBaBBB „Menteni, menteni kell a tűnőkeíeteurópai daílamkincsetí( Beszélgetés Bartók Bélával Keleiettrópa népzenéjéről BUDAPEST. (Október.) Bartók Bélét, a ki­váló zeneszerzőt és népzenekutatót nehány hónappal ezelőtt támadás érte. Petranu Go- riolan egyetemi tanár a ,,Gand Romanesc“ fo­lyóiratban hosszasan foglalkozott Bartók nép- zenekutatói munkásságával. Fejtegetéseinek lényege: rossz néven veszi, hogy Bartók a népzenekutatás során, egyes területeken — magyar hatást talált a román népzenében. Petranu pártossággal vádolja Bartókot. Kö­vetkezetlennek mondja, mert a népzeneku­tatás elmúlt busz éve alatt egyik-másik meg­állapítását némileg módosította. Azt állítja, Bartók egyebet sem tesz, mint szorgosan ku­tat, hogy felfedezzen a román népzenében magyar elemeket. Ezt pedig azért tenné, mert állítólag ezzel a béke módosítását reméli! Petranu szerint — ama fórumok előtt, ahol e kérdést a „knlturfölény“ alapján ítélhet­nék meg — Bartók a magyar knlturfölény eszméjét szolgálja. Bartók Béla, tudva azt, hogy az ardeali napilapolvasénak nem idegen a népzene ügye, engem mint a>z Ellenzék tudósítóját álláspontja felöl tájékoztatni akar. Természe­tesen ezúttal csak a vita főbb kérdéseiben nyilatkozik. Akit a kérdés részletei érdekel­nek az majd úgyis elolvashatja Bartóknak rövidesen megjelenő részletes válaszát egyik transsylvánáai magyar folyóiratban . . . A Magyar Tudományos Akadémia palotá­jának bejáratánál kissé e1.fogódra kérdezem meg a kapust, hol találom meg az épület út­vesztőjében Bartókot'? A hivatalos órák rég elmúltak, sötét az egész épület. Homályos csarnokokban, barna szekrény óriásokkal bur­kolt folyosókon bolyongok. Végre egy nyitott ajtóból fény árad. Ott áll Bartók, föltornyo­sult kottakézir átok fölé hajolva ,egyik műm katársának magya.rázgat. Pár pence ülök már csöndben. Megvárom, amíg sor kerül rám. Közben szétnézek a teremben, Bartók dolgo­zószobájában. Óriás, patkóalakn íróasztala — inkább mühriy-asztal — betölti az egész hatalmas termet. Bartók előtt egy fonográf készülék ál]. A fülhallgató most letétve mel­léje. Az ablakok hatalmas nyitott szárnyán átcsiliog a Duna. A Halászbástya, a budai oldal lámpái üzéreinek csillaga] a sötét víz tükrén élig rezdülnek. Minden sötét és moz­dulatlan künn. Ttt «bent pedig csupa tiszta vi­lágos fény árad. Fény és mozgalmasság. Úgy érzem: minden; az egész nagy terem légköre, hiztonsága, fénye Bartók vékony elefánt- osontszerü lényegéből árad . . . Bartók most hozzá mifordul.. Megkérdezi, tu dók-e gyorsírást és egyenesen a tárgyra tér. Jegyzek. Nagyon lassan mondja kedvemért a szavakat. Igyekszem módosítás nélkül vász- szaadni: ,,A Petranu-féle tanulmánnyal! kapcsolat­ban legutóbbi timisoarai hangversenyem al­káliméból megjelent egyik bánáti magyar na­pilapban egy közlemény, mint állítólagos .d-ntórju“. Telítve volt téves állításokkal. Ép­pen ezért örülök, hogy most pontosan meg­mondhatom véleményemet erről a kérdésről. — Petranu cikkét elszomorító tünetnek tartom. Nem értem például, hogyan olvasta ki egyik könyvemből, -hogy én a „tempó gkistó“ ritmust magyar sajátosságnak mon­dom. Hogy micsoda badarság volna egy ilyen állítás, az kitűnik a következőkből: A „tem­po giusto“ kifejezés értelme, amint én ezt ugyanabban a könyvben meg is magyarázom; „feszes táncléjpés“. Minden hozáértő tudja, hogy az egész világ népzenéjének legalább fele ilyen feszes tánclépés ritmust mutat. Te­hát ez nem lehet csak magyar sajátosság. Könyvemben nem is ezt mondom, hanem azt, hogy az u. n. pontozott, illetve alkalmazkodó iempo-giusto ütem magyar sajátosság. Tehát könyvemnek ezt a mondatát vagy tel jesen fél­reértette. vagy pedig informátora tévesen tá­jékoztatta arról, hogy mi is van a köny­vemben. — Mikor e cikket megláttam, eszemágában sem volt, hogy válaszoljak reá. Nem tudtam ki a cikk Írója, Akárkinek nem érdemes vá­laszolni. Közben megtudtam, begy Petranu egyetemi tanár. Ilyen magas-rangú szerző -tá­madását még sem hagyhatom szó nélkül. — Petranu a Gand Romanescnek ugyan­azon számában — mósva’akit erősen megrótt azon a cimen, mert az illető — tudóshoz méltatlanul — idézeteiket csonkítva, össze­függéseiből kiszakítva használ fel-. É® Petranu tanár az ellenem int cikkben ugyan­ezt a bibét követi ell Még -hozzá több iz-ben. — Például könyvemben egy mondat igy szól; a tót falu anyaga daltamszáruban 1 gaz­dagabb, a román falué szegényebb, mint a magyar . . . Petranu a tót falura vonatkozó m-egiállapiitásom az idézetből -kihagyta. Hol­ott, ha az egész mondatot idézd-, akkor a leg- felületesebb olvasó is világosan láthatna vol­na, hogy ezzel a mondattal nem akarhattam a magyaroknak hízelegni. Egy másik hiányo­san idézett mondat is jellemző. A Bucuresti-i Román Akadémia által 1913-ban kiadott könyvem előszavában köszönetét mondok úgy a Román Akadémiának, mint a Magyar- Nemzeti Múzeumnak a támogatásért. Itt me­gint a Magyar Nemzeti Muzeum említését hagyta ki egyszerűen. — Petranu professzor román szakértőkre is hivatkozik cikkében, akik állítólag -megcá­folták a román nép zenére vonatkozó tudo­mányos megállapításaimat. Egyik hiteles cá­folat szerint Brediceami franc ionyelvü ta­nulmánya volna. Igen ám, de ebben a tanul­mányban a szerző engem meg sem nevez, állításaimmal nem is foglalkozik, még ke­vésbé cáfolja őket. Ehelyett olyan definíció­ját adja a román népzenének, amely bár­mely nép népzenéjére éppúgy illik, -mint a- románná. Aki csak annyit mondhat egy n-éip zenéjéről, arról a-zt kell hnnünk, hogy hall­gatja, de nem hallja. — Másik állítólagos cáfólóm Alexics György felkészültebbnek látszik. Ama tanul­mánya, amely állítólag megdöntené megálla­pításaimat; toronymagasan áll ugyan az elő­ző fölött, mégsem fogadható el. Mert például ilyeneket mond: „amely dallam félhanglepes- sel végződik — az román dallam, mert e lé­pés rendkívül gyakori a román dallamban“. Nos, ez annyi, mintha azt állítaná valaki, hogy miután a német dallamra jellemző a dur hangsor, ennélfogva minden durdallam rSemet dallam. Bartók rámnéz, átható tiszta tekintetével-. Az állítás abszurditását még egy nyelvi ha­sonlattal is megvilágítja. — Olyan ez, mintha valaki azt mondaná, hogy a román nyelvre jellemző az <5 hang­zó. Tehát minden olyan orosz vagy török szó, amelyben ez a hangzó előfordul, ro­mán származású . . . — De föl kell tennünk azt az egyszerű kérdést — mondja Bartók — megszéggeni- tő-e egyáltalán, ha egy nép népzenéjében vagy müzenéjében idegen hatások műi atka znak 9 Elképzelhető-e élő -nyelv, élő zene idegen ha­tások nélkül? Én a magyar népzenének ed­dig felkutatott anyagában körülbelül ötven százalékban idegen hatást észleltem. Emiatt nálunk senki sem érezte sértve magát! Fur­csállom, hogy akad román ember, aki rossz néven veszi, hogy az erdélyi román, anyag aránylag kis részében, -magyar hatást talál­tam. Ennek a román népzene értékeléséhez semmi köz,e! Csupán a tudományos igazság tényéről adok számot, amikor újból kijelen­tem, amit Petranu tanár szintén nem említ: hogy az észlelt magyar hatásokat csak a Me­zőségen és Maramureş ban megismert anyag­ban állapitattam meg, nem pedig a román zene egészében. Bartók időnként hallgat. Bevárja míg sza­vait nyugodtan lejegyzőm. Szünetei arra jók, hogy megérezzem: milyen távol áll tőle min­den szenvedélyesség, kicsinyesség, személyi sértettség. Csak egy fontos számár«: az igaz­ság -tisztázása. — Káros érzékenykedések ezek — mondja halkan — nyugodtan. Tiszta szeme átnéz a nagy ablakon túl. Mesze, alig követhető tá­volságokba néz ez a szem. Elnéz az ablakon átsötétlő folyamsáv fölött. Elnéz a sekélyes szenvedélyek, Ids csatározások áradata fö­lött. Csak annyit mond: — Kár lenne a nemzetközi népdal vizsgála­tot megakasztani amugyis nehéz útjában — érzékeny-kedésekkel. Kár lenne — folytatja bizakodóbb hangon- —, de szerencsére a ro­mán felfogásra egyáltalán nem jellemző a A KOPASZSÁG olyan hiba, amelyet nem lehet eldugni. De meg lehet előzni. TRI LYSIN tudományos készítmény, a* mely megakadályozza a hajhullást. Petráimé. Például Enescu is az én vélemé­nyemen- van, nem a Petrámén. Pedig Enescu alighanem sokkal nagyobb zenész. Buoures­tiben működnek Constantin Brăilei u és mun­katársai. Bariloiu ma világviszonylatban is eggiike a legkiválóbb élő folkloristáknak. Az ő munkásságuk a tudományos összemüködés zavanfcala.nságáoak legjobb biz,on játéka. Bartók most már arról beszél, hogy men­teni-, mentem kellene a tűnő keleteuró(pai dal­lamkincset, amíg él. Sehol sem található mar Európában a népi zenének ilyen régi és gaz­dag élete. Az emberi léleknek ezt az ősibb beszédét, a német, francia, olasz, spanyol népzenében régen elmosta a fejlődés. Kioltot­ta a müzene. Ezzel elmosódtak egyéni és nép- csoportbeli lelki sajátosságok, amelyeket az alakuló élet múló pillanatai formálnak“. * Bartók már nem beszél. Rakosgatni kezd, késő van, hazamenni készül. A kéziratok nyalábjai bekerülnek a szekrényekbe. A fül­hallgatót gyöngéden befekteti helyére. Segí­tek én is. Közben lopva megnézegetek min­dent. A földön óriási dobozok. Bennük vi­aszhengerek, mindenák külön tekercsben-. •Rajtuk hatalmas nyomtatott szám. Alatta kézírással a dal kezdő sorai. 1686 szám. Alat­ta „Gyuláimé édesanyám, engedje meg azt a-z egyet“. Majd évszám, a falu, a gyűjtő neve. Pontos adatok. Megszámolom. Egy doboziban van vagy negyven. Az Akadom la birtokában a 'Bartók—Kodály gyűjteményből úgy -tudom sok-sokezer. Feldolgozásuk módja nagyon lassú, körülményes munka. Lejátszatják a tekercset sokszor. Részleteiben lelassítva, mint a filmet. Főlap rózva -Írásjelekbe átteszik, lekoítázzák. Majd újból összehasonlítják; míg teljesen pontosan előáll a dallam kot­tája. Végtelen türelmeit, odaadást igénylő munka ez. Miaga Bartók mondja, hogy egy- egy bonyolult ékitésü dallam lejegyzése órá­kat igényel. Előfordul, hogy két-három dal életrekeitése egy egész napot betölt. De ak­kor meg van mentve . , . Ahogy nézem őket, eszembe jut a génuai temető. A halót (hamvasztó épület. Benne számokkal kárpitozott, rekeszekre osztott ki­csiny, néma hajlék a Columbariumé. Ott is ilyen apró rekeszek, feliratok, szám. adat, olykor fénykép. De ott, a dobozban feltá­maszt hatatlan hamu. Az élet körforgásából örökre kivont egyéni forma. Elnémult, igazi halottá vált részlete az életnek. Amíg innen, ebből a dalkrematóriumból a számok mögül újból kiszabadul a lélek. És visszatér oda, ahonnan elindult útjára. Az emberi lélek jel­beszédében, a zenébem, megrezd-ül újra és tovább hullámzik. * Már újból a-z utcán vagyok. .Állok g Duma­partion.. Bartókra gondolok és arra, hogy a népzene hajnala bizonyosan (nem véletlen. Csak egyik tünete az alakulásnak, mely számtalan jeliben adja tudtál jelenlétét. A népzene tudománya a nyugati országokban is fejlődik. De igazi színvonalát Keleteurópa jelenti. A népzene uj világrésze itt él. ide vonzotta- nagy felfedezőit. Sajnos, ezt a kuta­tást nem segíti az 'értéknyerés és szerzés mohósága. Csak művészetről vari szó, nem aranyról, nemes ércről. Népzene? Ugyan ki­nek sürgős? A kelbenrópai népzene felkuta­tása csak nehány hősi magányosságban élő tudósnak sietős. Ezért jelenti az az igazi uépzenetudományt Bartók, Kodály román részről Brailoiu. ők tudják csak, hogy olyan a népzene, mint a szirten maradt hatjó ron­csa egy sülyedö viliágnak. Menteni kell gyön­gyeit, értékeit. Mert, ha nem, a hullámok visiszahozhatatlannl elviszik. Az uttelan falvakbanelrekesztett ö-regek da­lodnak -még. ősi hagyományok, évezredek szűrték át e dalokat. A keleti -nap, ázsiai mezők szele régen szénné feketült fák hőse I érlelte e dalokat, a népiélek hangját. A fia­talok lassan elfejeltük ezt a- hangot. Elhagy-^ ják a táj, a régi közösség nyelvét. A város beszivja őket. Fölöltözteti testüket az egyete­mes nyomor rongyaiba. Lelkűket megtölti egy sovány lét szegényes dalkészletével. „Gyűjteni kell a népzenét, menteni, men­teni“, — mondja Ba-ntók. És én itt állok a Duna fölött és tétlenül álmodozom, ahogy folyóparton érzelmes lélekhez illik. Álmodo­zom. S egy álomkép, már régóta makacsul visszatér. Egy olyan világ, amelyben a zene, a művészet uj életre kelhet. Olyan világ, amelyben az arany nem nyeli el a dalt, ha­nem megteremti . . , Szeghő Julia. Ä bélyegekből megismerjük a világot Ez a cime annak az uj német kulturfilm- nek, amelyet már két honlapja állandóan ve­títenek Németország kü.önböző mozgókép­színházaiban. A film megjelenése egybeesett az olimpia- játékok alkalmával Hamburgban rendezett „Nemzetközi Szabadidő és üdülési kongresszus“-sal, amelyen -a szabadidő helyes eltöltésének módjai között elsősorban aján­lották a bélyeggyüjtést, mint olyat, amely amellett, hogy szórakoztató, nagy részben fejleszti az -'ismereteket is. A filmet legelő­ször a kongresszus tagjai előtt mutatták be nagy sikerrel. Ez a világon a legelső film, amely a bélyeggyüjtést tárgyalja. Voltak már előzőleg is filmek, amelyek a bélyeget tár­gyalták, de nem azonban a bélyeggyüjtést. Van egy angol szmesfHm: ,,A király bélye­gei,“ amely a bélyegek előállítását mutatja be a tervezéstől a kész darabig. Létezik egy cseh film, amely azt mutatja be, hogy mi­ként tükröződik vissza a vidék szépsége a bé­lyegeken és ennélfogva alkalmas arra, hogy az idegen forgalom növekedését előmozdítsa. Ezenkívül még z amerikai és egy német film foglalkozik a bélyeggel a postai forgalommal kapcsolatban. Ez a mostani film nem kell versenyre az eddigi filmekkel, mert a bélye­get nem mint & forgalom segédeszközét, ha­nem a bélyeggyüjtést és annak kulturális és müveltető hatását akarja bemutatni a nézők­nek. A filmnek nem az a célja, hogy a bé­lyeggyűjtők igényeit a különféle ritka bélye­gek bemutatásával kielégítse, hanem elsősor­ban a laikusokhoz szól, a -nagyközönség azon köreihez, melyeknek a bályeggyüjtéshez nincs érzékük és bélyeggyűjtő embertársaik tevé­kenységével szem-ben értetlenül, idegenül vagy kétkedve állanak. Ezen embertársakban érzéket támasztani a bélyeggyüjtés iránt, be­bizonyítani annak értékét művelő és nevelő hatását ez a kulturális feladata ennek a film­nek. Ezt a célját nem száraz előadás formá­jában igyekszik elérni, mint a legtöbb kul- t-urfilm, hanem egy kedves történet kereté­ben észrevétlenül lobbant ja lángra a nézők­ben a fi’atelia iránti kedv szikráját. Azok- akik eddig csak elnéző mosollyal haladtak el a bélyeggyüjtés mellett, ezen film megtekin­tése után, hia- nem lettek mind bélyeggyűj­tők, de -azt megtanulták legalább értékelni. Csaknem kivétel nélkül az összes német lapok hosszú cikkekben elismerő hangon emlékeznek meg a filmről, amely reméljük, hogy hozzánk is el fog jutni és nálunk is éreztetni, fogja nevelő hatását. ©SZÍ KALAP 1% NYAKKENDŐ KÜLÖNLEGESSÉGEK LESZÁLLSTDTT ÁRBAN „FRATÎ8 FODORÉNÁL! KORSZERŰ HUSNELKÜLt TÁPLÁLKO­ZÁS. Irta: Dr. Rusznyák István szaru tórium. veze'óorvos. A legideálisabb vegetáriánus konyha, izlete<i receptekkel orvosa e-len&rrrt mellett. útbaigazításokkal vese-, gyomor-, anyagcsere., stb. bántalmaknál. Hl. bóviter: kiadás 99.— lejért kapható az Ellenzék könyv- osztáiyában. Cluj. Piaţa Unirii. Vidékre uri-t- yéttel is azonn*! szállítjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents