Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-10 / 235. szám

7936 október 10. ETXBWZ'ÉK D?»áma a Manasturon Súlyos tanúvallomások a manasturi lókereskedő gyilkosának b Cinikus és megtöri vádlottak, bőbeszédű tanuk a főtárgyaláson CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Tegnap kezdte meg a helybeli törvény­szék Nicolau tanácsa Baciu Ion szolga­legény bünperét, aki ez év április 19-én több fejszecsapással meggyilkolta Alb Iosif Manastur-i lókereskedőt. Baciun kívül ugyancsak a vádlottak padjára ke­rült Chism Andrei napszámos is, aki a vád szerint úgy a gyilkosság előkészíté­sében, mint annak elkövetésében tevé­keny részt vett. A- Manastur-jak tarka tömege zsúfolá­sig megtöltötte a tárgyalótermet s ami­kor a két vádlottat bevezetik, izgatott és feszült figyelemmel lesik a törvényszéki elnök szavait. A pernek 16 tanúja van, köztük az ál­dozat felesége is, aki ellen az ügyészség bizonyitékok hiányában elejtette a vá­dat. Á rettenetes kegyetlenséggel elköve­tett gyilkosság kivizsgálása során ugyan is az a gyanú merült fel, hogy Baciu vádlott az áldozat feleségével benső vi­szonyt folytatott és tettének elkövetésére főképen ez ad magyarázatot. A tegnapi tárgyaláson a vádlottak, va­lamint a tanuk kihallgatása és ezeknek többszöri szembesítése után ez a gyanu- ok csak megerősödik. De lássuk, mi történt április 19-én este kilenc óra tájban? Fiatal, 20 éves legényke Baciu Ion. Személyi adatainak felvétele után el­mondja, hogy vasárnap este a Manas­tur-i legények báljáról hazatérve, az is­tállóba tért be, ahol nemsokára megje­lent gazdája. Ebben a pillanatban a ke­zében levő fejszével hatalmas csapást mért Baciu áldozatának fejére, aki az ütéstől azonnal elterült az istálló ajtajá­ban. Beismeri tettét, de azzal védekezik, hogy gazdájától való félelmében, aki, mint mindig, aznap is szidta és megve- réssel fenyegette; pillanatnyi elhatáro­zásában ragadott fejszét. . . s hogy az­tán mi történt, semmire nem emlékszik. Tettének előzményeire sem tud fevilágo- sitást adni, tagadja, hogy előre készült a gyilkosságra és tettestársára nézve pe­dig határozottan kijelenti, hogy ennek semmi köze nem volt a gyilkossághoz és csupán hazakisérte őt, majd búcsút véve tőle, tovább állott. Az elnök figyelmezteti a 'vádlottat, hogy a vizsgálóbíró előtt tett vallomások nem emlí­tik, hogy gazdája rosszul bánt volna vele. majd általános figyelem közit a következő kérdiíst intézi a vádlotthoz: — Soha nem vetettél szemet gazdád fele­ségére ? — Nem. Ennek semmi köze a gyilkosság­hoz — feleli határozottan. — A vizgálóhiró előtt pedig azt vallottad, hogy: „bizony, nem egyszer gondoltál erre“. Most melyik az igaz? — folytatja az elnök. Majd tovább olvassák vallomását, de a gyilkos semmire nem emlékszik, vagy pedig tagadó választ ad. Az eldugott fejsze vértől beifröcskölve, az állítólagos kakas és bárány- ötés, a pincében megtalált véires vasvilla . .. mind felélednek a torvényszéki jegyző felol­vasásálban, a vádlott össze-vissza beszél, el­lentmondásba keveredik magúval, de legin­kább hallgat, behúzza daróckabátja közé fe­jét és ugyanezt csinálja akkor is, mikor fél- reültetik, hogy végighallgassa elvetemedett tettének apró és izgalmakban bővelkedő részleteit. Tőle elég volt ennyi: beismerte, úgy ahogy, tettét és menti, ami még ment­hető. Chisru Andrei a második vádlott követke­zik. A vádirat szerint együtt határozták el a gyilkosságot. Úgy tervezték, hogy Baciu fej­szét ragad gazdájára, ő pedig készenlétben áll, arra az eselre, ha társának nem sikerül tervét keresztül vinnie, ugyanakkor pedig a vasvillával megszórja az egyik ló lábát és előállnak azzal a mesével: szegény Alb Iosi- fot agyonrugta a ló. Mondtuk is nem egy­szer, hogy ne üsse a lovakat, mert még pó­rul jár. — Együtt ittunk a korcsmában Felecan- nál. Majd hazatértünk Alb Iosif lakására, de én az udvaron csak néhány percig maradtam és azután eltávoztam. Az elnök számonkéri, hogy hol töltötte a gyilkosság utáni napokat. Es ha munkanél­küli volt azalatt a pár nap alatt, a vasárnapi bálira pedig egyik Manastur-j gazdánál1 a job­bik ruháját vette fel, miért nem ment ruhát cserélni a rákövetkező szerdán, mikor a tiszt- viselőteleipi és vörösdombi ‘barangolások után újra munkát kapott az Edison-mozi közé- léten. — Kerülted Manasturt, mi? Mert volt okod rá. (Ghisiut a rendőrség csak egy bét múlva, köröző levél alapján fogta el.) Ghisiu erre még azzal próbál védekezni, hogy nem sajnálta ünneplő ruháját, de mindjárt az első tanú rácáfol vallomására. A tanúkihallgatásokat délután kezdte meg a törvényszék és a késő esti óráikban egy ta­nú kivételével mindnyájukat kihallgatták. Iz­galmas jelenetek között, a tanúskodásban szinte rés átvesznek a Manastur-iak is. A köz­hangulat nagyon a vádlottak ellen szól. Több hang kiabál tele a tanaik 'vallomásaiba. Első­nek az áldozat hozzátartozóit, két testvérét és édesanyját hallgatja ki a bíróság. Zavarosait valíaitafe a wádloiS^k I „ffazadik“ — kiáltsa a hallgatóság Alb loan dohánygyári munkás bőbeszéd- del mondja el, hogyan találta testvérét az istálló bejáratánál. Mellette pedig Baciu mondta a lórugásról szóló mesét. Az áldozat feje ekkor már ronggyal volt bekötve. A men­téikkel a klinikára rohant s mikor leveszik a kötést: — Doktor űr, ez nem lórugás. Ez a fejsze éle, meggyilkolták — kiáltottam kétségbe­esetten. — Bravó uram, eltalálta. Értesítse a rend­őrségei. — Aztán mikor kimentünk Chendi kapitány úrral, rögtön azt mondtam: Kapi­tány ur, csak Baciu lehel a gyilkos. Elnök: Miért gondolta ezt? Tanú: Alb nem egyszer panaszkodott ne­kem, hogy rosszul él a feleségével, még pe­dig a legényke miatt. Az elnök ezután Oh hiúra nézve kérdezi meg a tanul, aki elmondja, hogy a holttest boncolásánál ott látta a többi klö\r ül állök között, szalonnát és kenyeret evett. Mikor pedig megkérdezte, hogy képes erre. azt fe­lelte, nem kényes természetű, belőle is Vá­gott volna egy darabot szívesen — és rámu­tatott a boncasztalon fekvő hullára. A teremben mindenki felhördül erre a val­lomásra. Elszörnyülköríve néznek Ghisiura, aki lesüti szemét a vádlottak padján. Elnök: Na, látod Ghisiu, nekem azt mond­tad. hogy napokig a mezőn kószáltál. Vádlott: Nem voltam ott a boncolásnál. Nem igaz! A tanú továbbiakban az áldozat feleségére vall terhelőén, aki szerinte nagyon tel tette a sírást.-—- Mikor jöttünk haza a klinikáról, ahon­nan a temetési engedélyhez szükséges bizo­nyítványt kivettük, azt mondta az asszony, hogy minél egyszerűbb temetést kell rendez­ni. Kérdeztem, miért és ő azt válaszolta, hogy maradjon valami a vagyonból. Egy hang a tömegből: Nem igaz, hazugság! Elnök maga elé hivatja a kiabálót. Rus Pa­vel, az asszony egyik rokona, aki vitatja igazát, hogy az teljesen ki van zárva, mert az asszony a temetés előtt vizsgálati fogság­ban ült. I „Szeretve mind a világ végéig“ A kedélyek nehezen csillofpodnak le. Kö­vetkezik Alb Anna, az áldozat édesanyja, egyszerű falusi asszonyka. Egy házban lak­lak a fiával. Bőbeszédüen (különben mind­egyik Alb-tanú hosszasan fejti ki nézeteit s mikor a kihallgatások végződnek, még min­dig van valami hozzáfűzni valójuk) elmeséli, hogy fia nemi egyszer figyelmeztette, zárni kell a kamarát, mert a legény ezzel a teker­gő barátjával (Ghisiu) még ellop valamit. Hogy egy idő óta a vádlott nagyon gorom­ba lett, hogy a gyilkosság előtt négy nappal az istálló petróleumlámpája eltörött, a le­gény pedig nem jelentette, hogy vegyenek újat. Elnök: Hol hált a legény? Tanú: Ott tent a házban, a konyhában, •vagy a mellette levő kis szobában. Ügy élt, mintha, a családhoz tartozott volna. Pedig Ka VIM - eí veszel ­helyesen cselekszel! VIM mindenesetben segít! Durva holmit ala- ablakot, csempét és küszöböt, poharat, posan, finomat kíméletesen tisztit. Mindent tányért és csészét, evőeszközt, fazekai tisztit, ami a háztartásban létezik: ajtót és és lábast! De kel!, hogy a vGÍódi VIM legyen! már többizben mondta Alb, hogy eladta a lovait és nincs szüksége rá, menjen a szom­szédhoz, ak} hatszáz lejt is fizet. De a le­gény csak maradt tovább „kosztért meg la­kásért“. A véres fejszéről csak annyit tud, hogy a vádlott hús vét nagyszombatján ka­kast vágott. Elnök: Mit gondol, miért ölte meg a fiát? Tanú: Egyszer azt vettem észre, hogy ve­szekednek, a fiam s a felesége. Ez a tekergő — mutat a vádlottra — egyszer fényképet csináltatott magáról, mely a szobában a fiam és menyem berámázott képe közé került. Ezért veszekedtek . . . Később a kezembe ke­rült ez a fénykép. Valaki ráirta a hátára: szeretve egészen a másvilágig. Elnök: Egyebet nem vett észre? Tanai: Meg sem járta az eszemet, az én fiam. az a derék nagy ember és ez a nyo­morult?! ... „Esy tálból cseresznyéi“ — Mikor meghallottam, hogy mi történt — mondja Alb Vasile Mănăstur-i kereskedő — rögtön Baciura gondoltam. Egy téli este történt. Feleségemmel az áldozat házába mentünk. Az ablakon át látom, hogy bent a szobában Alb felesége és a legény bizal­mas kettesben vannak. Mikor pedig belép­tem, hirtelen az asztalhoz ültek és zavartan enni kezdtek a tokányból. Az asszony ára­dozva szólalt meg: olyan kényes ez a legény­ke, hogy csak úgy van étvágya, ha én is eszek vele. — Hogy viselkedett az asszony a gyilkos- ság elkövetése után közvetlenül? Tanú: Sirt. jajveszékelt. . . de aztán Colfescu ügyész: mikor megtudta, hogy halott, Ügyész és tanú együtt: már nem sirt többé. Az eddigi tanuk megesketése után jelen­téktelen tanúvallomások következnek. Eel­vonul az egész Campului-utca, szomszédok, kocsmáros. Borza loan tanú a gyilkosságot megelőző csütörtökön a nála szénát vásárló Baciutól személyesen hallotta, hogy „János bácsi meglátja, olyant teszek, aminek az egész világ csudájára jár“. A csoda aztán csakhamar bekövetkezett. Egy hét múlva már az ügyészségre kisérték Baciut és az áldozat feleségét, amikor a pénzügyigazgatóság előtt. . . íMesesan Nico- lae és Iancu Ioana rendőrök: Să trăi ti dom­nule Primprocuror, az asszony odasugolt a legénynek: Vigyázz drága Jánoskám, vigyázz a vallatásnál, ha nem is rám, de legalább gondolj gyermekeimre. Az idő már későre jár. A tárgyalóterem­ben kibírhatatlan a hőség, de mindenki moz­dulatlanul hallgatja Abrudan Vasile tanú vallomását. Mindenki tudja, hogy ezután ál­talános szembesítésre kerül a sor. Abrudan 15 napig volt szolgálatban Alb Iosif lókereskedőnél, a gyilkosság ideje alatt. Tanú: Baciu valahányszor odajött, mindig szervusszal köszöntötte a gazda feleségét. — Aztán bírák, védők és hallgatóság egyszerre meglepetten kapják fel a fejüket, mikor a tanú kijelenti, hogy az asszony egy Ízben igy kiáltott fel: ó, nem tudom mennyit ad­nék, ha megszabadulhatnék tőle! Más alka­lomkor pedig Baciu egy késsel a kezében hadonászott a gazda felé és tisztán hallotta, amint fogai között kiejtette a szavakat: hej, ha valahol elkaphatnám. Az elnök figyelmezteti a tanút, hogy a Mănăstur-iak között ö a vicc-csánáJó, de itt gondolja meg, mit mond, a vizsgálóbíró előtt csak arról beszélt, hogy az asszony és a legény egy rend ruhát Ígértek neki, ha Alb gazdáját megveri. Tehát verésről volt szó csak. Igaz, hogy azt is hozzá tették: „de úgy, hogy többet ne legyen ember belőle“. (Ennyi terhelő vallomás után állítják fel a vádlottakat, majd behívják Alb lókeres- kedő özvegyét. Vékony, sápadt asszonyka, fekete kendő­vel a fején. Meglepően finom vonásai van­nak. Kezeit maga előtt összefogja. Mikor az utolsó tanú szemébe megismétli vallomását, gyorsan hadarva beszél, parázs veszekedés támad közöttük. Arca azonban ekkor is fe­hér marad. Csak himbálja magát a lendület­ben jobbra-balra. Az elnök megkérdi, hogy mit szólnak ehhez. A vádlottak tagadnak, általános til­takozásban. Az elnök csendre inti őket. Mialatt pedig kihirdeti, hogy szombat reggelre halasztja a tárgyalás folytatását, a fekete kendős asz- szonyka sóhajtoz magában: Vai doamne, vai . . . hogy is mondtam volna ilyen dolgokat. (I. Z.) —— — ...I ————----------­A pm képviselőház elfogad a a devalvációs törvényi PRÁGA. (Október 9.) A csehszlovák képviselőház tegnap délelőtt fél II óra­kor kezdte meg működését. Az elnöki megnyitó után a devalvációs törvényja­vaslat megvitatására került sor, majd miután ez is megtörtént, felolvasták az ellenzéki ellenvetéseket, melyeknek nyo­mán a devalvációs törvény első paragra­fusa módosítást szenvedett. így a cseh- korona aranytartalmát 31.21. illetőleg 32.21 százalékra csökkentik le. A kép­viselőház most már mindkét olvasásban jóváhagyta és megszavazta a devalvá­ciós törvényt. A szenátus tegnap este foglalkozott a törvénytervezettel. Leszö­gezték. hogy a korona mostani devalvá­ciója kiegészítése az 1934-es értékcsök­kentésnek. Az értékcsökkentés most nem is olyan nagy, mint 1934-ben, amikor 7.43 százalékkal csökkentették. A je­lenlegi értékcsökkenés 5.4 százalék. A korona értéke az első devalváció előtti paritáshoz viszonyítva, 30 százalékot csökkent, hangsúlyozzák azonban, hogy a gyakorlatban csak 15.95 százalékos devalválásról lehet szó. NO? SZABOK FIGYELMÉBE. A* 3äm zen nagy kabát, kosztüm és ruha divatlapjai uiár nagy választékban kaphatók at Eif-n- 2ék könyvosztályában, Cluj, Plata Utnru. .Vidékre azonnal száUituuk utánvéttel &

Next

/
Thumbnails
Contents