Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)
1936-10-30 / 252. szám
4 ble'E'Nz fire ' 1936 október 30. „ Küzdelem az életért... “ Riport a rákospalotai szanatóriumról, ahol újjászületik a beteg testű és az akaratnélküli ember RÁKOSPALOTA, október hó. ldehallatszik, a szanatórium kertjébe, a rákospalotai villamosok végállomásáról induló kocsik csengése. Harminc percnyi ut és bejuthatnék a magyar főváros rohanó életének forgatagába. Mégis, egész világ választja el a szanatóriumot, ahol pihenek, Hiúin pest pampájától, mulatságaitól és lármájától. Hiába súgja a belső ösztön, hogy jobb volna most a világváros gyönyörűségeit élvezni: a szanatóriumból úgysem távozhatom. A rákospalotai szanatóriumnak egyik célja ugyanis az akaratnevelés. Meg kell tanulni a lemondást. Azok, akik idejöttek gyógyulást keresni, mindennap jobban rá vannak szorulva az erős akaratra. A rákospalotai szanatórium Magyarország egyetlen ulkolu>L-clvoiu> és akarat-nevelő intézménye. Munkában elfáradt, éJetküzdelmekben kimerült férfiak adnak itt egymásnak találkozót. A feltétlen pihenés és a szakszerű gyógykezelés reményt nyújt arra, hogy lélekben és testben újjászületve induljanak majd ismét vissza az életbe Hatalmas kert veszi körül a szanatóriumi épületeket, őszi pompájában romantikus képet nyújt. Naphosszat itt sétálgatok fel és alá. közben pedig magamon is figyelem, hogy a csend és pihenés milyen feltétlen gyógyhatással vannak a felzaklatott idegekre. Akik gyógyulást keresnek... Szándékosan választottam pihenőhelyül ezt a szanatóriumot. Szigorú szabályai spártai életmódra kényszerítik a betegeket. Ráneveliik az embert a sorssal való megalkuvásra. Főként pedig meggátolják az alkohol élvezetét. Valaki egyszer tréfásan elnevezte ezt az intézetet a „részegesek szana- tóriumá“-nak. A rákospalotai szanatórium nem tiltakozott a gúnyos elnevezés ellen. Hiszen az alkoholos mámor vezet a legtöbb idegösszeroppanáshoz és jó az, ha minél többen tudják, hogy van egy hely, ahol vállalják ennek az átkos szenvedélynek gyökeres kiirtását. Sajnos, nagyon kevés hely van ebben a szanatóriumban. Mindössze negyvenöt beteget tudnak ellátni és igy nem csoda, hogy ez a létszám állandóan teljes. Ez egyben magával hozza annak a magyarázatát is, hogy Rákospalolára nagyon nehéz bejutni. (Igaz, hogy kimenni is csak nagyon nehezen lehet.) Minden rangú és rendű ember feltalálható a rákospalotai szanatórium betegei között. Magasrangu hivatalnok és egyszerű munkás egyformán keres itt gyógyulást. Kettétört sorsú, életunt emberek zarándokolnak ide, hogy újra megkeressék hitüket az életben és megnyugtassák idegrendszerüket. A gyógykezelés Nincsen abban semmi ördöngösség, ahogyan a gyógykezelést megkezdik. Első és legfontosabb feltétele az idegek megnyugtatásának természetesen az alkohol teljes megvonása. Semmilyen szeszes italt nem lehet kapni a szanatóriumban és ennek a szabálynak megtartását annyira szigorúan vesztik, hogy a látogatókat is átvizsgálják, mert megtörtént már a kívülről való alkoholcsempészés. Másik fontos eszköze a gyógyulásnak a vizkura. Naponta kétszer fürdőt kell venni. A beteg először forró zuhanyt kap, amelyet fokozatosan hütnek, úgy hogy végül is jéghideg vízzel öntözik. Fürdő után séta következik, hogy a felfrissült test a szabad levegőt élvezhesse. Sok súlyt vetnek a feltétlen jó táplálkozásra. A kúra ugyanis teljes szervezeti átváltozást hoz. Az alkohollal elká- bitott idegek hosszú időn át megsinylik az uj helyzetet. Lassanként azonban megtörténik az újjáalakulás. Optimizmus váltja fel a betegek elkeseredett hangulatát, megjön az étvágy és a szanatórium lakói vidáman készülnek az uj életre. Testi munka Nagyon érdekes megállapítása az orvos- tudománynak, hogy a megrongált idegzetű és alkoholista hajlamú emberek szervezetére milyen jótékonyan hat a fizikai munka. Ezt az. elméletet naponta látom itt a gyakorlatban. Kőbnoly példák igazolják, hogy nem üres frázis ez a felfogás. Láttam reggelenként, amint komoly tisztviselők vidám dalolás mellett a kerti utakat seprik, vagy gyomlálnak. Most épül a szanatórium kertjében egy virágház, amelynek minden egyes tégláját a betegek illesztették össze és ők végezték el az üvegezés munkáját is. Különös szeretettel lát mindenki szabad idejében a „foglalkozása“ után. Van, aki cukrot csomagol, van, aki a virágokat öntözi, egyesek tűzifát gyűjtenek, mások pedig a pincében találnak elfoglaltságot. Mulatság — bor nélkül Kissé groteszk elgondolni is, hogy ezeknek a békésen foglalatoskodó betegeknek nagyrésze nem régen még „falurossza“ volt. Mindenki felejteni akarja a múltat, amely a maga könnyelmű féktelenségével annyi rossznak volt az okozója. Az esti órákban a szanatórium társalgójában és dohányzójában gyűlnek össze a beiegek. Ilyenkor a rádiót is megnyitják. Humoros jelenetek tömege játszódik le, amikor a rádió cigányzenét közvetít. Ilyenkor kiderül, hogy bor nélkül is lehet jól mulatni. Szívből jövő ének kiséri az édes-bus magyar nótákat és olyan hangulat keletkezik, mintha patakokban folyna a bor az asztalokon... Akik a „részegesek szanatóriumá“-tyan összetalálkoztak, azok többé nem lesznek alkoholisták. Keserű élettapasztalatok tanították meg arra ennek a szanatóriumnak betegeit, hogy egy életre szól a hires halálfejes kép örök mementója: „Az alkohol méreg, öl, butit és romlásba dönt!“ Kultur-előadások Akármilyenek is a szanatórium szabályai, két szempontból is örülök annak, hogy önkéntes száműzetésbe Rákospalotára jöttem. Az újságíró robotos munkájával eltöltött életének minden idegizgalmára gyógyító írként hat a szanatórium életrendje. Ez az első szempont, amely ezúttal csakugyan egyéni. A másik a kultur-ember szempontja, aki napról-napra meggyőződhetik azokról az eredményekről, amelyeket az orvostudomány harca hoz az egyetemes jövőnek. Alkalmam volt betekinteni a szanatórium kultuir-programjába is. Hetenként tartanak ismeretterjesztő és figyelmeztető előadásokat. Egyik előadó isnvertnevü magyarországi orvos. Ma egyik clőharcosa az alkoholizmus elleni küzdelemnek. Valamikor élőhalottként került a rákospalotai szanatóriumba. Orvosai már lemondtak szerencsétlen kartársuk életéröl. Hat és fél hónapig volt a szanatórium lakója. Mióta kikerült innen, ép és egészséges ember, aki az intézet iránti hálájából gyakran tart előadást csodálatos meggyógyulásának történetéről és az azt követő életmódjáról. Huszonhat év óta áll fenn a rákospalotai szanatórium. Jótékony egjesületek kezdeményezésére épült. Gyönyörű eredmények százai jelzik működésének áldásos útját. A jövő nyáron átalakítják, hogy a mai viszonyok szülte állapotokban még több betegnek helyet adhasson. Arra is készülnek a magyar kulturális körök, hogy Magyarország más városaiban is létesítsenek alkohol-elvonó és akarat-nevelő szanatóriumot. Regényt tudnék irni azokról az élettragédiákról, amelyek a Rákospalotán folytatott beszélgetések alapján felrajzolódlak belőlem. Erre azonban visszatérek egy uj riport keretében. Végh József. Ctsza sem akar egyiitíha§adni a román frontía! BUCUREŞTI, október 29. Az „Aperarea Naţionala“ című lapban A. C. Cuza professzor — a nemzeti keresztény párt diszelnöke — hosszabb cikket irt a belpolitikai kibontakozásról s Goga törekvéseivel szemben megállapította, hogy nem lehet szó a román fronttal való együttműködésről. — Nem fogadhatjuk el, hogy vegyes kormányt alkossunk, csak egységes nemzeti kereszténypárti kormány alakítását vállalhatjuk. Kizárt dolog, hogy másokkal haladjunk — szögezte le Cuza álláspontját, melyet azzal indokolt, hogy a román népet félrevezették a politikai pártok s ezért Vaidát — a nemzeti-paraszípárt régi vezérét — is felelősség terheli. Számos házra tűzött ki árverési a pénzügy Cluj-on CLUJ, október 29. Az adók fokozottabb mértékben való behajtása még mindig tart és a különböző adóhivatalok főképen a háztulajdonosok adóhátralékait igyekeznek behajtani. Az utóbbi pár hét alatt városunkban legalább negyven ingatlanra tűzetett ki árverést a pénzügy, azonkívül, hogy sokmilliót kitevő adóhátralékot tábláztatott be az adóval hátralékban levő háztulajdonosok ingatlanjaira. Még fezzel meg lesz a sajtótörvény BUCUREŞTI, október 28. Hivatalos jelentés szerint încuiet helyettes miniszterelnök s Iamandi és N isitor miniszterelv minisztertanácsi megbízás folytán az újságíróknak országos egyesületbe való tömörítését tanulmányozzák s a sajtó-törvény tervezetet is újból áttanulmányozzák ugyanakkor. A Djuvara igazságügymiiniszter elnökletével kiküldött bizottság ugyanis az erre vonatkozó tervezetet már kidolgozta. Az Epoca értesülése szerint az uj sajtótörvény minden ellentétes hirrel szemben, mégis benyújtásra kerül az őszi ülésszak folyamán s a kormány magáévá tette a reformot, melyet Djuvara igazságügyminiszter dolgozott ki az utóbbi napokban. Nincs szó végleges szövegről — irja a lap — mert a javaslatok szövege szokás szerint módosítást szenved a parlamenti szavazás alkalmával. — Nem árt — folytatja a lap — ha ebben a kérdésben mentői hosszabb tanulmányokat folytatnak. A törvények gyors megszavazár- sát mindig hibáztattuk. Azt mondják, hogy a reform körül az alkotmány liberális szellemét is figyelemre méltatták és Djuvara terve baloldaübb Blum .sajtóreformjánál. Nincs tehát ok nyugtalanságra, nem akarják az újságírást megfojtani, csupán a sajtó méltóságának s erkölcsi tekintélyének védelméről van szó, a reform ezt a célt szolgálja. Az Epoca követeli, hogy az újságírók szervezetét kellő időben tájékoztassák a reformról. szehövEnyek MAGYAR LAPJAINKBÓL „ARADI KÖZÖNY“ („A filmfeliratok ügye“): Az ország érdeke — melyről annyi oktatásban van részünk — éppen a mozik esetében bébi zonyii that ólag megköveteli, hogy szép szólamokért ne dobálják ki az ablakon az államkincstár jövedelmeit. Szakkörökben talán tulontul is sötétnek látják a helyzetet, amidőn az egész moziszakma fenyegető helyzetéről beszélnek, amelyet a filmfelirulok drákói rendszabálya idéz elő. Hihetetlennek látszik ugyanis, hogy ne lépnének közbe még idején azok a szakminiszterek, akiknek nem lehet közömbös, hogy éppen az ö érájuk alatt megy tönkre egykét gazdasági szakma, közteherviselő és állami jövedelmet jelentő foglalkozási és foglalkoztatási ágazat. „ARANYOSVRDÉK“ Turda („Szeressük a földet és a falut“): Mikor most a vidékek gazdaközönségei uj, közös munkára tömörülnek, a falu és a föld szeretetét kell zászlójukra irniok s azokat kell az élre állítani és bizalommal megajándékozni, akik saját földjük és szülőfalujuk szeretetével és megbecsülésével példái adnak gazdaközönségünknek, hogy bármilyen viharok járjanak fölöttünk, mindennel szembe tudjunk nézni, amág Isten napjának áldásthozó sugarai ott találnak minket őrhelyünkön, a falunkban, saját földünk verejtékkel öntözött, évröl- évre gondosan megforgatott, magunk és családunk életadó kenyerét megtermő barázdái között. „CSÍKI LAPOK“ Mercurea-Ciuc: összeállították a január elsején életbelépő esküdt- biróság működéséhez szükséges esküdtek névsorát. Ezt a névsort átnéztük s arra a megállapitásra jutottunk — ha egy-két számmal nem tévedtünk — hogy a 376 esküdt közül 164 hely jutott a székelyeknek. A többi román és más nemzetiségű. Nem csinálunk a kérdésből sérelmet, elvégre az eskü kötelez. Az esküdt pedig esküt tesz. Tény azonban, hogy legalább ebben az egy esetben szívesen vettük volna, ha legalább viszonylagosan alkalmazzák az annyit hangoztatott „számarányt“. „HÍRLAP“ Arad („Kik az árdrágítók?“): Az áruk forgalmának ma már nemcsak két tényezője van. Az ipari termelés tehát nem lehet árdrágítás forrása. A mezőgazdasági -termékek árai viszont semmiféle ellenőrzés alatt nem állnak. Hogy a tojás- ára 2 lej, hogy az élőállatárak 30—40 százalékkal emelkedték, hogy a zöldségfélék, baromfi és gyümölcs az idei bő termés dacára is drága, ez lehet gazdasági szempontból akármilyen örvendetes jelenség, de a megélhetést nem könnyíti. Mezőgazdasági jellegű országban, mint amilyen a miénk, a gabonanemüek és a piaci élelmiszerek ára után igazodik minden s ha ezek drágulnak, mgdrágul minden és nehezebbé lesz a tömegek megélhetése. A piaci cikkeket nem kereskedők hozzák forgalomba, hanem magúit a termelők, a kormány tehát hiába fogja ellenőrizni a kereskedelmet, az élelmiszerek ettől nem lesznek olcsóbbak. „KELETI ÚJSÁG“ Cluj („Feszült pillanat“): Mi lehet az oka annak, hogy amíg Csehszlovákia nem először veti föl a dunai államok közeledésének gondolatát, addig nálunk, Romániában ilyesmiről soha sem hallunk, sőt, mintha a kormány ezzel szemben azt akarná elérni, hogy egyenesen alkalmatlanná tegye a légkört ilyen eszmék megpendít ésére. Nem tagadjuk, hogy mi is szívesen hallanánk felelős román politikusoktól a Kroffáéhoz hasonló nyilatkozatokat és ezzel párhuzamosan a kisebbség-kérd és kezelésének fordulatáról Tagadhatatlan ugyanis, hogy a kisebbségi jogok t is ztele Lbe nta r tás a és az e téren végzett rombolások újjáépítése máris sokat lendítene a két ország kapcsolatain. Mert rendületlenül hiszünk abban, hogy Romániának és Magyarországnak közös érdekei vannak és a megértés akadályainak eltávolítása sokkal könnyebb volna akkor, ha Románia az ország magyar kisebbségének megelégedését bizonyíthatná. „PÉNTEKI ÚJSÁG“ Zalau („A mai ifjúság hivatása“): A vidéki lakásaira hazatérő tanulóif júság egy régi, nagy bűnével is szemben á!Hűnk még mindig. Ez pedig az üres, száraz gőg és csak önzés. Csak 'én haladjak és csak az én haladásomat segítse elő minden és mindenki. Még nagyon sok hely van, ahol a nyári tevékenység csupán egy kis műsor utáni eszem ász ómban és táncban merül ki. Ismerek magyar falut, ahol a diáklányok és fiuk csupán a kugli, billiard, fürdés és cigaretta mellett töltik a nyarukat. De LKE, legényegylet az nincs, azt nem is ismerik, mert szórakozni kényelmesebb, ahelyett, hogy ifjúsági munkát ivégeznénék, amelynek célja, hogy a tudomány és hit szent és fön- séges fényénél szerzett nemes gazdagságokat megosszuk azokkal, akik az eke szarvához, gyalupadhoz, kalapácshoz, vagy üzleti pulthoz álltak egy életre. Végezzünk már egyszer olyan munkát, ahol nem várunk anyagi visszafizetéseket. Tegyünk már egyszer félre minden kényelmet, mert már ütött a tizenkettedik óra. ■
