Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-30 / 252. szám

TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929 ARA 3 I s2 bs Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Plata Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, poscafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP, ALAPÍTOTTA: 8 ART HA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440, évente 840 lej. — Magyarországra; negyedévre to, félévre 2.0, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba cs>ak a portókülönbözctcel ab'o­VÁJ LVII ÉVFOLYAM, 25 2. SZÁM. PÉNTEK A prágai hivai^tos feíeniés: ’ re iriifäi ole ml és i€iicl®rsil |ftt „Az általános nyugtalanság ideiében együttműködésünk szilárd és meg« mgathaiaíían64 — mondM Eenes elnök, -» kisanlanl oszthatatlan egység44 — válaszoií Károly őfelsége prágai látogatása fényes ün­nepségek között folyik tovább. Tegnap elhangzottak a két államfő ünnepélyes beszédei is, amelyek feltűnő erélyesség-, gél hangoztatták a kisantant-áilamok egyetértését. „Az általános nyugtalanság idejében, — mondta Benes elnök, minor annyi állam egymáshoz ^aíó viszonya változik — a kisantant szilárd és meg­ingathatatlan támasz marad.“ Őfelsége szintén a kisantant kötelességének mond­ta beszédében az egyetértés kiliangsulyo- zását ezekben a napokban. A királyi lá­togatással kapcsolatos megbeszélésekről kiadott hivatalos jelentés ugyanilyen hangon szól és nyilvánvalóan szembe akar szállani a kisantant-áilamok egyi­kének vagy másikának megváltozott kül­politikájáról egyes külföldi országokban elterjedt hírekkel. Antonescu külügymi-i niszter egyik nagy prágai lapban Írott cikkében egyenesen azt mondja, hogy az együttműködés kifejezésére a kisantant elnevezés nem is elég, mert a három állam együttműködését „tökéletes an-1 tant“-nak kellene nevezni. Hozzáteszi azonban, hogy: „napról-napra erősödő szövetségünk nem zárja ki, hogy 'előze­tes megegyezés alapján politikai és gaz­dasági téren egyéni, vagy együttes kap­csolatokat is kereshessünk más államok­kal.“ Nyilvánvalóan azt akarja kihang­súlyozni, hogy a szövetségi fegyelem mellett bizonyos egyéni szabadmozgás felett is rendelkeznek külföldi kapcsolat taiban a kisantant államai. Ennek a sza­badmozgásnak érvényesítése vezethetett itt-ott olyan külföldi magyarázatokhoz, amelyeket most a prágai hivatalos kije­lentések erélyesen cáfolnak. A megbeszé­lésekről kiadott első hivatalos jelentés különben nagy világossággal hangsú­lyozza, az egyetértő prágai elhatározást, mely szerint úgy Románia, mint Cseh­szlovákia teljes jóindulattal hajlandóak a római jegyzőkönyv államaival és Né­metországgal való békés együttműködés­re a középeurópai kérdések rendezésé­ben. Az elhatározásnak kétségtelenül meglesz a további visszhangja is. A hivatalos jelentés PRÁGA’, október 29. őfelsége Károly ki­rály prágai látogatásával kapcsolatban a kö­vetkező hivatalos kommünikét adták ki: „Őfelsége II. Károly király prágai látoga­tása alkalmával Károly király és Benes el­nök között megbeszélések voltak, amelyeken résztvettek Antonescu és Krofta külügymi­niszterek is. Az első megbeszélés október 28-án délután 5-—7 óra között a Hradzsin- palotában folyt le, amikor szemlét tartottak a két ország összes külpolitikai kérdései, a kisantant politikája és az európai politika fölött. Megállapították, hogy a két ország szempontjai Jugoszláviával bensőséges és tel­jes egyetértésben, a tanulmányozott kérdé­sekben teljesen azonosak és tökéletes az egyetértés, ami a jövő hónapok politikáját illeti. Hangsúlyozták a legutolsó külügymi­niszteri találkozón kijelölt politikai irány követésének szükségességét a barátokkal és szövetségesekkel egyetértésben. A nyugati hatalmak tervezett tárgyalásaival kapcsolat­ban kiemelték a két államnak a locara ói hatalmakkal, a római jegyzőkönyv aláíró államaival és Németországgal való együtt­működésre irányuló jóakaratát a középeuró­pai kérdésekben. Megerősítették a kisantant három államának Pozsonyban hozott hatá­rozatát, hogy távoltartják magukat a más országok belső ügyeibe való minden beavat­kozástól és nem vesznek részt az országok kormányzási rendszereinek ideológiai har­caiban. Lankadatlanul folytatni fogják a kis­antant gazdasági és politikai rendszerének kiépítését szolgáló rendszeres munkát azzal a szándékkal, hogy a kisantant államainak ér­dekeit összhangba hozhassák a béke érde­keivel Közép-Európában és általában Euró­pában. Az őfelsége Károly király és Benes elnök, valamint a Krofta és Antonescu kül­ügyminiszterek közötti megbeszélések foly­tatódni fognak Károly király prágai látoga­tásának következő napjain“. Benes fidvdzll felsége! PRÁGA, október 29. Királyi vendégei tisz­teletére Benes köztársasági elnök a „Galeria Rudolf“-ban díszvacsorát adott, amelyen őfelsége Károly királyon kívül résztvett Mihály nagyvajda, a kiséret tagjai, a diplo­máciai testület tagjai, a prágai román kö­vetség személyzete, számos csehszlovák po­litikai előkelőség, a kamara és szenátus el­nöke, Hodzsa miniszterelnök, a kormány tagjai, közigazgatási, törvénykezési és kato­nai előkelőségek, a város polgármestere, összesen több mint 130 ember vett részt ezen a díszvacsorán. A vacsora végén Benes elnök a következő pohárköszöntőt mondotta: — Sire, amikor ebből az ünnepéflyes alka­lomból legőszintébb és legmelegebb üdvöz­letemet fejezem ki Felséged és Mihály vajda előtt, élénk örömmel emlékezem vissza nem­régen történt Bucuresti-i látogatásomra, arra a baráti légkörre, amely körülvette ott tar­1936 OKTÓBER 3 0. e*»BKiöm^BSE3SíkaeaBKssaaEKEaa3i6ZK53s.i, Megnyugvással olvassuk a lapokban, hogy a kormány a francia követtel együtt gondo­san és alaposan biztosítani fogja Párisban és a vidékén tanuló román egyetemi hallga­tók, valamint a további tanulmányokat vég­ző iffaink devizaigényeit. A dolog körül most baj van; ,,szilárd időben“ is volt. Számos derék tanuló kerül kínos helyzetbe a bizony­talan és zavaros pénzügyi viszonyok miatt odakünn, az is, aki nem szorult állami tá­mogatásra, természetesen még inkább, aki bizonytalanra ment ki, utólagos ösztöndíj, vagy segítség reményében. Párisi képvisele­tünknek sok gondot okozott és munkát adott az ily nehézségekből a komoly vagy komoly­talan elem valóságos ,,kiváltása“ és esetle­ges hazaküldése. Régebben egy kitűnő külön segítség is szokásos volt, a kormányzat a ro­mán fiuknak lehetőséget szerzett, hogy ked­vezményes áron, szinte ,,bagóért“ vásárolja­nak Párisban olcsó frankot, az olasz kirán­dulási lírához hasonló valóságos „román ta­nulmányi frank“ divatozott, szinte cd pari árfolyamon. A kisebbségi tanulók is kaptak ily valutakedvezményt: az alsó években szin­te mindenki, később csak a különösképen pártfogoltak. De megtörtént, hogy az intéz­mény közigazgatási vagy elszámolási okok­ból üzemzavarba jutott, azóta talán véget is ért. Ilyenkor szintén egyéni kellemetlenségek támadtak és külügyi képviseletünknek meg­gyűlt a baja sok ideges elégedetlenkedővel, vagy komoly zavarba került szorgalmas ta­nulóval és tanulmányozóval. Ezen akar a kormány segíteni, ezen a gyá­moltalanon és ártatlanon. Segíteni a francia követtel karöltve, aki a Thierry nagy törté­nelmi és tudományos nevet viseli, eszerint a külközéleti érdekek mellett bizonyára tel­jesen átérzi a művelődési érdeket is. Mert valóban segíteni kell a fiatalságon, amely tá­vol az otthontól töri magát a tudományért és művészetért. Melynek a kedvét és erejét szegi a pénzügyi zűrzavarban leselkedő anyagi gond. Hisszük, hogy most már az itt­honi pénz Franciaországba kerülve gyors és jó frankra hasonul át, hogy nyugodtan fog­nak dolgozni künt az ifjak. De legyen sza­bad ezzel kapcsolatban emberi és jogos óha­junkat előterjeszteni. A devizakiutalás kap­csán uralkodjék az alkotmányos és termé­szetjogi elv: tanuló az, aki tanul az állam­polgárok sorából egyenlőkép mindegyik, akár többségi, akár kisebbségi legyen, ne al­kalmazzák a numerus valahikus vagy nume­rus nullus rögeszméjét. Ezt a kívánságot an­nál inkább föl kell vetnünk most, mikor az uj egyetemi tanév megnyíltával ijedten kel­lett föl eszmélnünk, hogy a kisebbségiek nagy tömegben kiszorulnak egyetemünkről, még kitűnő baccalaureatus birtokában is. A kül­föld most inkább a menedék, mint eddig és természetesen Franciaország ,,legközelebbi“ és természetes külföldünk. Ámde idegenben a nyomorult kisebbségi szintén rászorul a pénzügyi gondoskodás elvi és gazdasági szempontból veszélytelen segítségére. És azt hiszi, hogy a közteherviselés alapján joga is vari reá, nem említve a kisebbségi jogvéde­lem szellemét. Reméljük, hogy most, a ki­sebbségi nemlegesség tizenkettedik órája kezd ütni, nem üres borsót hányunk a falra. tózkodásomat s azokra a pillanatokra, ame­lyekben Románia uralkodójának baráti kez­deményezésére román területen első Ízben találkozott egymással a kisantant három ál­lamfője. Benes elnök beszédének további részében méltatta azt a tényt, hogy Románia királya ez alkalommal először látogat el hivatalosan Csehszlovákia területére, majd hosszasan is­mertette Románia és Csehszlovákia messze múltba visszanyúló történelmi kapcsolatait. Rátért arra, hogy 1919 óta különösen szoro­sak a kapcsolatok a két ország között s hi­vatkozott arra, hogy Csehszlovákia odaadás­sal dolgozott együtt Romániával a tizennyolc év folyamán. Visszaemlékezett a megboldo­gult Ferdinand király meleg barátságára, majd igy folytatta beszédét: — Ma Csehszlovákia Felséged személyé­ben azt a királyt élteti, aki a jelen forrongá­sai és nehézségei közepette országa biztonsá­gát szilárd 'és megfontolt külpolitikával és katonai politikával tartja fenn, gondot fordít népe gazdasági fejlődésére és jólétére s külö­nösen nagy súlyt helyez az erős fiatalság ne­velésére. Felséged látogatása a két nép ba­rátságának jelképe s egyúttal jelképe a kis­antant életképes politikai rendszerének. Gseh- szlováikia teljes mértékben kifejezheti azt az örömét, melyet egyik szövetséges állam ural­kodójának látogatása kelteit s különös örö­mére szolgál, hogy Felséged olyan figyelme­sen éppen a mi nemzeti ünnepünket válasz­totta ki látogatása1 időpontjául. Benes elnök ezután az utóbbi hónapok közös politikájának eredményeit ismertette, kiemelte a három államfő Bucuresti-i talál­kozójának s a három külügyminiszter pozso­nyi értekezletének, továbbá a legutóbbi genfi megbeszélések politikai fontosságát. Kijelen­tette, hogy a királyi látogatást felhasználják az összes kérdések és a változott helyzet megvitatására és megállapítják a közös állás- foglalás módozatait. — Jugoszlávia, drága barátunk és szövet­ségesünk — folytatta az elnök — mindig je­len van gondolatainkban. A kisantant álla­mai között tökéletes az összetartás. Az álta­lános bizonytalanságok és nyugtalanságok idejében, mikor annyi állam egymáshoz való viszonya változik meg hirtelen, amikor az egyes államok belsejében is nagy felfogásbeli ellentétek, sőt forrongások mutatkoznak s ezek külpolitikáikra is kihatnak, amikor szö­vetségek bomlanak fel és uj és uj csoporto­sulások létesülnek, a kisantant szilárd és megingathatatlan támasz marad tagjai szá­mára. A kisantant erőd anélkül, hogy börtön lenne. A kisantant sok esetben volt támadó hadjáratok célpontja, de kijelenthetjük, hogy túléljük támadóinkat. A kisantant megerősö­dött helyzetének alapja az a politika, mely földrajzi helyzetünkből származik. Senkit sem fenyegetünk, csak a magunk igazát véd­jük. Betartjuk nemzetközi kötelezettségein­ket s bébizanyitottuk a világ előtt, hogy megérdemeljük szabadságunkat, mert a há­rom ország a politikai szabadság, a türelem országa volt. íme, ez a kisantant programja és ereje. Benes elnök végül Telkes szavakkal kö­szönte meg a király és Mihály nagyvajda látogatását. (Folytatása a 10. oldalon) 1936 október 28-án (Rador): Berlin 174.80, Amszterdam 234.80, Newyork 4312, London 212.775. Paris 202.375, Milano 229.250, Prága 1540, Budapest 325, Belgrad 10, Bucureşti 325, Varsó 81.85, Bées —. jtí&jafé-u Az időjárás a következő 24 órában lé­nyegesen nem változik. A borús, esőre hajló idő tovább tart és az éjjeli hőmér­séklet zeni fna sülttednr

Next

/
Thumbnails
Contents