Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-24 / 247. szám

T * fí LLP N 7£ K 19 36 október 24. IBI hiém, ha szavaim elfúlnának mindenfelé .. VWI ■ ........ Ili■immmmmmmam ——CT——» A Bralla-i magyar reformátusok harca a szegénységgel, az - iskoláért---------- —n—m Szomorú riport az akoratró!, a líiazJésrő! és nyolcezer tégláról, amelyet ver az eső és ki tudja, mikor épiélietík faliba BRA1LA. október 23. Ardeal-i támogatással buzdított, lelkesí­tett munka próbálta megteremteni Braila- b:»n a református elemi iskolát. A kezde­ményezés szép volt, sokat ígért, hanem az ut derekán megbicsaklott és ma csak terv megint. Terv, amelyiknek megvalósulását hiteti — talán csak remélted — az üres telken már rég összehordott téglahaloan. Ha felállítjuk a kérdést, hogy mindezekért I ki hibás? — ráfelelhetjük: senki sem. Vagy: hibásak vagyunk valamennyien, közös mu­lasztásunk fanyar gyümölcse ez a kudarc. Most azonban nem ez a kérdés az, ami sür­get. Nézzük, vizsgáljuk át alaposan azt, ami van: az eddig elért eredményeket, amelyek habár kevesek, sikerek mégis és uj kedvvel, uj munkaakarással, áldozattal, leszűrve az eddigiekből már kiérett intelmeket, tanácso­kat és tanulságokat, próbáljuk fejleszteni a kicsit s a kezdeményezést bevégzett munka egészévé kiteljesiteni. Ami eddig volt, mond­juk: csak kísérlet, melyet majd megvaló­sulás követ. S becsüljük fel a nehézségeket, amelyek még előttünk tornyosodnak, hogy ujult lendületünk erejét hozzájuk mérjük a siker jegyében. Az első és legnagyobb akadály az volt, ami nem volt: a tanterem. Aztán, ami szintén nem volt: a pénz. De erre majd lennebb térünk rá. A Braila-i református egyháznak még régi időkből volt egy iskolaterme. Ezt azonban az idő megviselte és úgy a fennálló iskola­törvények, mint a józan belátás Ítélete sze­rint, használatra alkalmatlanná tette. Falai nedvesek, omlik vakulatuk, megrepedeztek. Ablakai kicsik, nem nyújtanak elég világos­ságot. Mind, mind olyan okok, amelyek — a törvények szellemében — eleve lehetet­lenné teszik bennük a kisgyermek oktatását. Tehát uj terem kellene, de ilyen egyelőre nincs. S egyelőre nincs meg a rávaló összeg sem, az anyagi fedezet, amellyel a meglévő terv alapján fel lehetne építtetni az iskolát. Ennek pedig az a következménye, hogy gyermekeink ebben az évben is szerteszét szóródnak s idegen iskolákba iratkozva kénytelenek tanulni. Kisegítő terv, amely kudarcba fullad A beiratkozások határidejének letelése előtt felmerült még egy kisegítő terv gon­dolata. A Braila-d evangélikusok felajánlot­ták a mi céljainkra a városban lévő, kevés tanulóval báró iskolájukat. Egyetlen kikö­tésük mindössze az volt, hogy legalább húsz református gyermek iratkozzon ebbe az is­kolába. Cserébe alkalmazták volna az isko­lában a mi tanitónkat, aki a neki beosztott román tantárgyakon kivül, a délutáni órák­ban belátása szerint taníthatta volna a ma­gyar nyelvet is. Ehhez az iskolának joga van. Sajnos azonban, ez a terv kisiklott s a kisiklató ok megint: a pénz. Az evangéliku­soknak, hogy az uj tanerőt dijazni tudják, tandíjakat is kellett kérniök. Nem volt nagy összeg ez a tandíj: mindegyik gyermekre fejenként havonta 50 lej jutott, ami össze­sen havi 1000 és évi 10.000 lejnek felel meg. Mégis ez az összeg volt az az akadály, amely miatt a terv kudarcba fulladt. Mert a szülők anyagi erejét túllépte: nem tudták honnan fizetni. Tizen, nagy nehézségek árán, elő tudták teremteni ezt a megkívánt össze­get, a többi nem. Tehát ez volt a helyzet. Van már tamtó, de ... És azóta fejlődött az ügyünk. Van már tanerőnk, de még egyelőre vitás a kérdés, hogy vájjon fog-e nálunk tanítani. Az tör­tént ugyanis, hogy az evangélikus egyház ajánlatát közöltük egyházunk főhatóságával, amire válaszul az igazgatótanács kinevezett a kérdéses állásra egy rendelkezési állo­mányban lévő tanítónőt. Ez a nő szívesen betöltené az állást, ha egyházunktól kántori dij címén 500 lejt, az evangélikus egyháztól pedig az óraadások ellenértékeképen 1000 lejt, összesen tehát 1500 lejt kapna havon­ként, a másik 1500 lej mellé, amelyet az igazgatótanács utal ki számára havonta. Ha már most felvetjük a kérdést, hogy érdemes-e a tiz gyermekért vállalni ezt a megterheltetést? — azt kell válaszolnunk, hogy: érdemes. Érdemes fizetni a hazulról idehozott magyar tanítót. Gondoskodnunk kell azonban róla, hogy vagy a szülőket (Pillanatnyilag ez a helyzet. A Braila-i reformátusok minden erőlkö­dése .hasztalan volt, hogy lelépi Illessék erre az évre a rég tervezett iskolát. Nem volt rá fedezet. De hiábavaló volt törekvésük arra is, hogy tanítót kapjanak és megkezd­hessék, egyelőre ideiglenes helyiségben, gyermekeik magyarnyelvű taníttatását. mentesítsük a tandíjfizetés terhe alól, mert ellenkező esetben gyermekeiket ismét ide­gen iskolákba küldik, vagy fedezzük a taní­tónő fizetésének a felét, Í500 lejl és akkor az evangélikus egyház óraadónak állítja be öl tanszemélyzetébe. Ilid a jövő felé Igv, vagy amúgy, de semmiképen sem len­ne hiábavaló áldozat. Mert ha sikerül ezt a tervet megvalósítani, a jövőbe építettünk hidat: a következő évi tanítások kérdését is megoldottuk vele. Ez a már kinevezett tanítónő működése alatt előkészíthetné gyer­mekeinket arra, hogy később felvétethessék magukat a magyar iskolákba s ezekben ta­nulhassanak tovább. De haszna lenne neki magának is: megismerkedhetne az itteni kö­rülményekkel és tökéletesíthetné a román BUCUREŞTI, október 23. A Braila-r Kugel-céget 23 millió lej birsággal sújtották, mert félrevezette a Banca Naţionala árvizsgáló bizottságát. A Kugel-cég nagymennyiségű kukoricát és olajpogácsát szállított Németországba s hamisan vallotta be az árakat. Ugyan­akkor a rakomány súlyára és az áru BUCUREŞTI, október 23. Az ipar és kereskedelemügyi minisz-i tér közölte az ipari és kereskedelmi fel­ügyelőkkel mindazokat az utasításokat, amelyek a spekuláció leküzdése érde­kében hozott kormányhatározatoknak gyakorlati alkalmazásához szükségesek. Ugyanekkor kérte a felügyelőket, hogy állítsák össze és közöljék vele azoknak a kereskedőknek és iparosoknak névso­BUCURESTT, október 23. Basarabia fővárosában, Chisinau-ban, nagy előkészületeket tesznek a vasár­napi nagygyűlésre vonatkozóan. A szer­vező munkálatokat Pan Halipa, volt Ba- sarabia-i miniszter irányítja, aki felhí­vást bocsáiott ki a tartomány lakosságá­hoz, melyben közli, hogy az ország ve­szélyben van, kívülről ellenségek fenye­getik, a határokon belül pedig azok okozzák a bajt, akik idegen pénzzel ide­gen érdekeket szolgálnak. —• A világháborúban legyőzött álla­mok — írja a kiáltvány — fegyverkez­nek s még keményebb háborút készíte­nek elő, melyet öregek, fiatalok, asszo­nyok egyformán megéi’eznek. Ugyan­akkor az árulók uj határokat akarnak, gyöngítik az állam alapját s bele akar­nak vinni bennünket is abba a mészár­lásba, mely az emberiséget fenyegeti. Ebben a harcban Románra s főleg Ba­nyclvben való eddigi ismereteit. Mind a két cél figyelmet érdemel. Talán mindez csak háziügy? Én azt hi­szem, mindannyiunkra tartoznak ezek az ügyek. Azt hiszem, minden magyar szemnek látnia kell, minden szívnek éreznie kell, hogy milyen, lényegében apró akadályokon buknak el ügyeink. Milyen kicsi az a teher, amely a vállainkra hajlik s leroskadunk alatta mégis. Szeretném, ha a szavaim el­jutnának a tehetősek, az arra képesek szi­véhez s megmozgatnák: segítsenek. Mert a gyermekeinkről van szó s bennük a mi ma­gunk jövője forog a kockán. Mi itt kevesen vagyunk s magunkban tehetetlenek. A híd­építés munkájában segítségre vagyunk utalva. Mindössze csak nyolcezer tégla az, ami jelzi eddigi munkánk eredményeit. Ennyit tudtunk összevásárolni az iskola cél­jaira egybegyiilt pénzzel. Ez a nyolcezer tégla ott áll, halomba rakva az udvaron s buzdít, de ugyanakkor, értjük: vádol is egy kicsit. Eső veri, az idő rágja őket s arra- járók nézik: mi lesz belőlük? Vájjon mi lesz? Iskola lesz belőlük, vagy sár? Szerény, de tudás útját kövező, gyermekeket védő falak lesznek-e belőlük valaha, vagy majd a hó fogja belepni őket, hogy tavaszi olva- dásos időn széthullott törmelék, haszontalan lom halma álljon elénk?... Nem rajtunk múlik. Vagy talán mégis rajtunk...? Hegyi Mózes. minőségére vonatkozó bejelentést is meg­hamisították. A cég felebbezcst nyújtott be a Braila-i törvényszéken. Azzal véde­kezik, hogy egy külföldi kereskedelmi ház képviseletében és utasítására járt el és nem vonható felelősségre. Az ügyet a Braila-i törvényszék november elején fogja letárgyalni. rát, akik folyó év szeptember 26-tól kez- dődőleg, elfogadható ok nélkül emelték a foglalkozásuk főtárgyát képező cikkek árát. A minisztériumnak azért van szük­sége ezek neveire, hogy megvonhassa tőlük a behozatali engedményeket, ame­lyeket ezelőtt élveztek. A kereskedelmi és ipari felügyelők heti jelentésekben kötelesek beszámolni munkásságukról a minisztériumnak. sararabia harcmezővé válik. Pan Halipa ezután Cuza ellen fordul kiáltványában, kit diktatúrára való tö­rekvéssel vádol s a gazdasági válságért a liberálisokat teszi felelőssé. — A nép nem tűrhet tovább, nem hallgathat, nem nézheti, hogy érdekeit eladják. Hangosan kiáltja: — fenn kell tartani a jóviszonyt a régi szövetsége­sekkel s azok ellen kell fordulni, akik háborút akarnak. Meg kell védjük hatá­rainkat és sürgősen fel kell szereljük hadseregünket. A belső ellenséggel szem­ben pedig a nép fogja megvédeni ma­gát, ha a kormány nem képes védelmet nyújtani. A nemzeti-parasztpárt Chisinau-i nagygyűlését október 25-én fogják meg­tartani s erre — a Dreptateta jelentése szerint — Mihalachen kivül Maniu, Lu- pu, Mihai Popoviciu, Madgearu. Costa- cheseu is leutaznak. AMőIijoH: a lauterem és a pénzhiány flH^Ofiltárominslüó leges ímmt mert félrevezette a Nemzeti Sauli ilzsüáfó bizottságát Szigorú rendelet a spekuláció letörésére A nemzefi-paraszSpárt további oly tatja kormánybuktaió akcióját EGYRE azt hajtogatják, hogy a nők állha­tatlan természetűek, nincs bennük határo­zottság, ellenálló képesség s az. ezt igazoló mulatságos és szomorú adatokat zsákszámra gyűjtik össze. Csattnnósabb cáfolatot nein tudok elképzelni e ráfogásra, mint az. abesz- sziniai nők magatartását a hálxiru alatt, akik császárnéjuk felhívására máról-holnap­ra lemondottuk 0 Párisiül szállított ken­dőző szerekről, hogy azok árát a kórházak­nak juttassák. Hogy nein csak szalmaláng- ról volt szó, hanem erős akaratú önmeg­tartóztatásról. azt eléggé bizonyítja a Mada­me Hardy bánata, aki az Addis Abebában addig dúsan virágzó egyetlen pipereüzletét kénytelen volt becsukni. Aki ismeri vala­mennyire a szépnemet, annak fogalma lehet az áldozat nagyságáról, mellyel önként fosz­tották meg magukat a szépilőszerek gyö­nyörűségétől. Ami azt illeti, nálunk is lehet­ne elég okot elöhalászni az efajta fogada­lomra s nem is volna ehhez többre szükség, mint az abessziniai nők avult jellemére. * ÚGY TANULTUK, hogy az anyatigris vérengzöbb meg „vad házast ár sónál“ is, de csal: olyankor, mikor kölykeit védi. A GPU valamikori női tigrisének, a ke­I gy ellen N'Kijárnak vérszomjasságát azon­ban nem tudjuk, hogy mivel magyaráz­zuk, mert még annyi mentsége sem volt, mint a dzsungelek nőstény macskájának. Talán épen ez az esztelen vadállati őr­jöngése jtecsételte meg a sorsát, mikor beleszeretett halálba menő áldozatába, aki arcába csapta vissza a buján felkí­nált kegyelmet. Ez a hideg zuhany zök­kenthette vissza elárult női természeté­be, mely a végén is öngyilkosságra kész­tette, beszédes bizonyságául annak, hogy a vérgözös, kegyetlen természet az erő­sebb nem dicstelen előjogát képezi. Ügyvédi haiáridöna-pló 1937. 300 ieiéri vászonkötésben az Ellenzék könyvosztáíyéSían Cluj, Piaţa Unirii. — Vidékre után­vétel is szállítjuk. NAGY KÉRDÉS, hogy a szépség a boldog­ság forrása-e, vagy a boldogtalanságé: jólle­het a tapasztalat azt mutatja, hogy a kivéte­lesen szép arcok története előbb-utóbb tra­gédiával végződik. Bevett szokás szerint a szép arc hordozója idővel elbizakodottá vá­lik, annak rabját pedig a féltékenység ör­döge gyötri: mindkettő olyan káros állapot, mely igen nagy’ árba, sőt néha életekbe is kerül, mint a Gay Haydin reklám-szépsége, mely már étidig is kilenc szerelmes férfit emésztett meg. Az érdemen felül kapott örökséggel való ilyen gazdálkodás mindig megbosszulja magát, mert az elmaradhatat­lan hervadás a csábitó álarc viselőjét is nem egyszer a halálba kergeti, ha ugyan nem éri utol az élőhalottak még szánalmasabb sorsa. Ha nem csalódunk, a szépség azért kiván annyi áldozatot, mert visszaélnek vele. Ha e kiváló tulajdonságot egy csipetnyi jósággal kevernék, akkor a hóditó külső nem a rom­lás. vagy halál, hanem a belső, boldog élet feltétele lenne. OMIKRON. ALKOHOLISTÁK, AKIK GYOMORHURUT­BAN SZENVEDNEK, elvesztett étvágyukat napi kb. 150 gramm természetes FERENC JÓZSEF keseriiviz használata. folytán gyakran megjepő rövid idő alatt visszanyerik. Orvosok ajánlják. Záptojással! dobálták moeg Ameíibábasra a lícmmunitta elnökseSöStet NEWYORK, október 22. Browder, a kommunisták elnökje- löltje, rádióbeszédet próbált mondani Terre-Hautaban, de a tömeg záptojá­sokkal dobálta meg. A két ellenséges tábor összeverekedett, többen megse­besültek. 1

Next

/
Thumbnails
Contents