Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)
1936-10-21 / 244. szám
6 ELLENZÉK mammmmmmumummmmmm 19 3 0 október 21. M KTÉSZ MIHÁLY I SÁRI DOLGOZNI JÁR SS Rl GÚNY. II. KÖZLEMÉNY. A közóhuj előtt kénytelen volt Barna cégvezető nr meghátrálni és beletörődve a forradalmi jelen ■égbe, engedékenyebb bankon adta beleegyezését: Na, mondja el! Úgysem hallottam még inasát összefüggően bes/elm, de annál többet dadogni, ami kor a munkáját kifogásolják. Berkes, amikor újra helyreállott a csend, zavar talanul folytatta: Amidőn belép a kisasszony a munka e szerény hajlékába, egyetlen vágy tölti el valamennyiünk szivét és lelkét. Ez a vágy pedig az, hogy érezze magát közöttünk oly jól és otthonosan, mintha mindnyájan egy-család tagjai lennénk s amely család tagjai közé igaz szeretettel fogadjunk önt is . .. — Úgy van! — zúgták rá a többiek. — Nem üres frázis, — folytatta Berkes emelke dettebb hangon —, de őszinte szívből fakadó ígéret, hogy mi itt, mend a kilencen, a hat nő és három férfi, testvérként fogadjuk és fogjuk önt szeretni s teljes odaadással, kollégialitással és törhetetlen szolidaritás sál leszünk mindenben segítségére, ha arra, különö sen kezdetben, rászorulna. Tudjuk és megértjük, hogy minden kezdet nehéz és igy Földes kisasszony ks szá mos akadállyal fog találkozni most, amikor először lép a kenyérkereset rögös útjára, de bármily leküzd' héletleneknek látszok legyenek is az akadályok, so hasé torpanjon meg s főleg sohase veszítse kedvét, mert gondoljon arra, hogy mi itt állunk mellette és mögötte, mindig készen a legönzetlenebb segítségre és támogatásra! — Igaz! . .. Úgy van! ... — harsogták a többiek, még Barna cégvezető ur is, megfeledkezve egy pillanatra a fellebbvalói komolyságról. — Sohasem fogja egyedül érezni magát közöt tünk, kedves Földes kisasszony, — Ígérte a szónok — mert testvérek veszik itt körül, testvérei a nemes munkában, amely felér a vér-testvérséggel! Es ezért az odaadó testvéri szeretetért. amelynek első külső meg nvilvánulásaként fogadja tőlünk ezt a spontán elhatá rozásból együttesen vásárolt néhány szál virágot, — mutatott a vázában viruló rózsák felé — ismétlem, ezért a tiszta szeretetért nem kívánunk mást, mint ugyancsak szeretetek amely összeforrasszon bennünket és megkönnyítse számunkra a közös és együttes munkát!... Isten hozta nálunk, kedves Földes kisasszony! Még egyszer kívánjuk, érezze jól magát közöttünk s foglalja el mellettünk helyét! Berkes meghajtotta magát, ezzel jelezve, hogy befejezte szónoklatát, mire a többiek orkánszerii ovációban törtek ki, összeverődtek a tenyerek, Sári pedig elsírta magát s odabukott a legközelebb álló Kolos kisasszony keblére, mire az eleven tekintetű, fekete hajú, kissé molett lány tréfás ijedtséggel kiáltott fel: — Jaj. drágám, az egész rúzst lemosod az arcomról a könnyeiddel! — Bocsáss meg, — szipogta Sári — de nem tudtam fékezni magamat, annyira meghatott ez a kedves fogadtatás . .. Köszönöm mindnyájatoknak . .. magának is, Berkes ... És melegen megszorította a fiatalember kezét. — Nahát, Berkes, — szólalt m,eg ekkor Barna cégvezető ur, miután előbb titokban letörölte köny- nyeit — nahát, ezt nem tételeztem volna fel magáról! Egész meg vagyok lepődve! — Fogja még a cégvezető urat nagyobb meglepetés is érni! — vágta ki büszkén Berkes. A többiek hahotázva fogadták Berkes megjegyzését, mert megszokták már a hasonló nagyhangú kijelentéseket a fiatalember részéről. — Csak nem az lesz a meglepetés, — kérdezte gúnyosan Barna cégvezető ur —, hogy pontos, rendes, szorgalmas tisztviselője lesz a Textiliparinak? Erre még nagyobb nevetésben törtek ki a többiek úgy, hogy már attól kellett félni, hogy a szomszédos szobákból összeszaladnak a hivatalnokok, sőt talán Erényi igazgató ur is bekiváncsiskodik. Éppen ezért a cégvezető ur igyekezett véget vetni a szórakozásnak s komolyra fordított hangon jelentette ki: — Elég volt, hölgyeim és uraim! Most már lássunk a komoly munkához! Erre mindenki asztalához sietett s belemélyedt munkájába, a cégvezető ur pedig megnyugodva eltávozott. Amint azonban behúzta maga mögött az ajtót, egyszerre megszűnt a nagy szorgalom. Persze, Berkes volt az első, aki a tollat letette s ott termett Sári asztalánál. A többiek követték példáját s hangos trécse* lés indult meg. A szót Berkes vitte. — Kedves Földes kisasszony, — kezdte — mi ugyan bemutatkoztunk, de azért maga mégsem ismer senkit közülünk. Mert a teljes megismeréshez édeskevés annyit tudni, hogy kinek mi a neve . . . Engedje meg tehát, hogy sorban bemutassam osztályunk dicső tagjait. — Ojjé! — sikoltoztak a hölgyek. — Mi sül ki ebből ?! — Magamon kezdem, — folytatta Berkes — bár engemet már méltóztatik ismerni. Hiszen Barna ur igyekezett hü portrét festeni rólam. En vagyok az, akit röviden a „lusta Berkes“-nek hívnak. Irtózom a komoly munkától, utolérhetetlen művész vagyok a lógásban s éppen ezért állandóan lejein fölöli lóg a Damokles kard, hogy egy szép napon kirúgnak innen . .. — Aláírjuk! helyeseltek a többiek — Most pedig állérek a hölgyek ismertetésére... Tiltakozunk! kiáltotta egyszerre mind a hat lány. Nincs kivétel! hangoskodott Berkes —• Ma gamut sem kíméltem . Tehát először is Kolos kis asszony: keleti típus, de ez nem baj. Vannak rossz, izlésiiek, akiknek az ilyen is tetszik Kissé hajlik a hízásra, emiatt álmatlan éjszakái vannak. Utolsónak szokott ohmmni az irodából, de csak azért, hogy mindenkit megszólhasson, viszont másnak ne legyen alkalma öt szapulni. .. Tiszta rosszmájúság! — védekezett nevetve Kolos kisasszony. A közbeszólás nem zavarta Berkest s rendűiét lenül folytatta a jellemzést. Ko. kisasszony egyébként a Legszorgalmasabb lány az osztályon, de a rossz nyelvek szerint a szorgalmát az füli, hogy érdemeket akar szerezni ma gának Erényi igazgató urnái, aki iránt titkolt érzelmeket táplál. . . Ez már mégis sok! — csattant fel a lány s hegyesre ápolt körmeivel rontott Berkesnek, aki azonban idejében kitért a veszedelmes támadás elöl. Sári egy pillanatra meghökkent, mert komolynak tartotta az összetűzést, de aztán látta, hogy Kolos kisasszony elneveti magái s erre ő is vele nevetett. E közjáték után Berkes, mintha mi sem történt volna, folytatta az ismertetési Sorba vette a többieket is: az érzékeny lelkületű Steiner kisasszonyt, aki sírva fakadt, ha egy helyesírási hibát találnak munkájában, a kacér Kerékgyártó kisasszonyt, aki az irodai órák nagyrészét ruzsozással és puderozással tölti s aki minden férfire kiveti hálóját, az erkölcsös Molnár kisasszonyt, aki állandóan a férfiak tolakodó viselkedése miatt panaszkodik, pedig soha még egy férfi meg nem szólította, olyan csúnya szegény; aztán a komoly Nyilas kisasszonyt, aki a legártatlanabb tréfákon is felháborodik és az intellektüel Szőke kisasz- szonvt, akivel csak irodalomról lehet beszélni... Ezután a két férfire került a sor, az elegáns Csánki Tibire, aki nagy nőhóditó hírében áll és végül a kövér Guttmann Karcsira, aki folyton az éhenhalástól fél s ezért állandóan eszik. így aztán Sári nagyjában már az első nap megismerte hivataltársait, mert ha túlozott is Berkes, mégis sok igazság volt jellemzéseiben, éppen úgy, mint ahogyan a karikatúráról is fel lehet ismerni a modelt. Sári alig győzte kacagással a részletes ismertetést, de az érdekeltek is többet nevettek, mint bosz- szankodtak. Mindenki magára ismert a karrikiro/ás- ban s nem lehetett komolyan megharagudni miatta Berkesre. — Milyen más világ ez, mint amelyben eddig forogtam! — járt Sári eszében. Es most még jobban örült elhatározásának. Uj szint, uj tartalmat adott életének ez az uj légkör s máris megérezte, hogy nem fogja többé meglepni az az unalom és nyugtalanság, amellyel annyiszor találkozott eddig. Természetesen, csak az ismerkedés első napja amelyet olyan félünnepnek tartott a leveiezési osztály, telt el ilyen léhaságokkal. A következő napok a komoly munka napjai voltak. Mindenki végezte a reáosztott munkát. Szorgalmasan csattogtak az írógépek, sercegtek a tollak s a munka lázában vibrált az egész osztály. .Sári is mindennapra megkapta munkáját s idejében el is végzett mindent még pedig a legpontosabban, úgy, hogy Barna cégvezető ur, aki fokozottabban figyelte az uj alkalmazott tevékenységét, már az első napok után. szokása ellenére, az egész levelezési osztály előtt nyilvánosan megdicsérte. Sárit büszkeséggel töltötte el az elismerés, de a kartársnők nem igen örültek vele. — Uj seprő jól fog! — súgta oda a kacér Kerékgyártó kisasszony ruzsozás közben Steinernek, mert tudta, hogy az érzékeny lelkű lánynál megértésre talál a rossznyelvüsködés. — Persze! — súgta vissza Steiner s már tele is volt a szeme könnyekkel. — Engem sosem dicsért meg, de ha csak egy géphibát talált az Írásomban, már zörgött! — Azt hiszem, valami protekciója lehet Sári őnagvságának — szította a tüzet a Kerékgyártó kisasszony. A sugdolózásra felfigyelt Kolos kisasszony is s azonnal' odafurakodott a két lány közé. — Mi az, mi az? — tudakolta kiváncsian s pletykára szomjas fülét hegyezve. — Földesről beszélünk — magyarázta Kerékgyártó. — Mit szólsz ebhez a dicsérethez? — Mit szóljak? — vont vállat Kolos. — Valószínűleg megvan az oka. Hogy mi, azt még nem tudom, de bizonyos, hogy nem a szorgalma... Hiszen mi is dolgozunk, de azért Barna cégvezető úrtól sosem kaptunk még egy elismerő szót sem! .. . No, majd kiszimatolom én, mi van a háttérben. Bízzátok csak reám! Sári a feléje lopott pillantásokból azonnal megértette, hogy a bárom lány róla beszélget s valószínűleg nem a íeghizelgőbben. Sejtette, hogy az előbbi kitüntetése fáj nekik s halkan, hogy a többiek ne hallhassák, odaszólt a közelében dolgozó Berkesnek: — Nézze csali az összeesküvőket! Bizonyos, hogy engem szapuinak. —BIWHMtíUl'Á.ZHT*« j "«O 1MW Nem lep meg szólt vissza Berkes ugyan csak halkan De majd elveszem a kedvüket Ezzel felállt, kiment a szobából, de egy pcic múlva ijedt arccal visszasietetl s fojtott hangon nj ságolta: Erényi ellenőrző körúton van! . Most ment he az expedícióba! Valószínűleg onnan idejön... A három lány, mintha csak hómba robbant volna közeliikben, szélugrott, mindegyik rohant asztalához s belclemetkezetl munkájába — Ejnye, de szorgalmasak lettek egyszerre! — jegyezte meg ekkm Berkes csípősen. Úgy látszik, szintén pályáznak a cégvezető ur dicséretére! A lányok egyszerre megértették, hogy felültette őket Berkes s szégyenkezve hallgattak. így kel! ezekkel bánni súgta ekkor oda Sárinak. — így majd leszoknak a szapulásról. . Sári azonban egy kis keserű izt érzett szájában és szive fájón ősszelacsarodott. — Miért fáj nekik, hogy velem meg vannak elégedve? — kérdezte remegő ajakkal. Tulajdonképpen nem az fáj nekik, — vigasz talta Berkes —, hanem az, hogy őket mellőzik. Nem rosszak ezek a lányok, csak kissé keserűek. Reggeltől estig dolgoznak s ha megkapják elsején azt a kis fizetést, azt sem tudják, hogyan osszák he. Bizonyos, hogy még egy pár harisnyát sem vehetnek belőle maguknak. Mindent a családjukra költenek, öccsüket, húgukat neveltetik, házbért, gázt, villanyt fizetnek s viselik a háztartás egyéb költségeit. .. Családfentartók ezek szegények, a kenyérkereső férfi helyét pótolják... Nem élik, nem élhetik a saját életüket, semmi örömük nincs, még az. ünnepnapok sem jelentenek számukra változást, mert mögöttük vannak a másokért végzett fárasztó, idegölő munka szürke, vigasztalan napjai, utánuk pedig a kilátástalanul sötéi napok merednek elébiik .. . Egyetlen, amit az élettől várhatnának és remélhetnének a lemondásokért és önfeláldozásért: az elismerés. Es, lám, figyelmetlenségből, vagy ridegségből, azt sem kapják meg!... Csoda-e hát, na telve vannak keserűséggel és indokolatlanul is bántó magatartást tanúsítanak másokkal szemben?!... Sári lelke mélyéig megrendülve hallgatta Berkes védöbeszédét. Most egyszerre minden mélységeivel és szomorúságaival megtárult előtte az a világ, amelybe önként lépett be s amelyet eddig még álomból sem ismerhetett. Nemcsak érthetetlennek, hanem szinte hihetetlennek is tűnt fel előtte, hogy azok a lányok, akik éppen olyan istenteremtményei, mint ő és akik testileg is akként vannak alkotva, mint valamennyi nő, mégis annyira mások legyenek! Hihetetlennek tetszett ez, de mégis el kellett hinnie, annyira meggyőzőek voltak Berkes szavai. Es el kellett hinnie azért is, hogy megérthesse és megbocsáthassa e lányok viselkedését. Mert meg akart nekik bocsátani. Nemcsak azért, mert velük együtt dolgozott és leszállt hozzájuk, hanem azért is, mert az ö szivében sohasem lakozott harag és gyűlölet. Ez az érzés ismeretlen volt előtte. Es meg akart bocsátani nekik, mert nők voltak, akikkel, minden társadalmi különbség ellenére is, szent közösséget érzett. Egy kis időre mélységes szomorúság lepte meg Berkes szavai után, ugv, hogy munkáját sem tudta folytatni s hosszú negyedórákig azon töprengett, mit kellene tennie, hogy segítsen ezeken az örömtelen teremtéseken. Mert most egyszerre megértette, hogy uj hivatása támadt azzal, hogy eljött ebbe az ismeretlen világba. Uj hivatása: megszerezni ezeknek a lányoknak és mindenkinek, aki uj környezetéhez tartozik, azt amit életörömnek neveznek, vagy legalább is egy7 keveset ebből, amiből neki csömörlésig jutott... Igen. most már tudta, hogy nem véletlen szeszély az, ami ide sodorta őt. hanem valami felsőbb küldetés, hogy7 a gyönyörű élet mézével édesitse meg a keserűvé vált lelkeket! — Most már én is megértem őket — súgta oda hosszú elgondolkozás után Berkesnek. — És miután megértem, tenni is fogok valamit! De még nem tudta, mit és hogyan cselekedjék. Csak homályos sejtései voltak, azonban már ezek is felvidították valamennyire s kissé megkönnyebbülten távozott az irodából, amikor vége lett a napi munkának. Otthon aztán, a minden kényelmet nyújtó Délibáb-utcai palotában visszavonulva szobájába, gondolkozni kezdett a maga elé tűzött problémán. Hosszas töprengés után talált is valami megoldást és másnap oly boldogan és vidáman indult az irodába, hogy alig fért bőrébe . .. E naptól kezdve Sári egészen uj oldaláról mn tatkozott be. Ha értesült, hogy a portásnak, szolgának, vagy valamelyik munkásnak beteg lett a gyereke, vagy fe lesége, az irodai órák után bekopogtatott a kültelk szegényes lakásba, megnézte, mi a baj, mivel és ho gyan lehetne segíteni és másnap már minden volt amire a betegnek és családjának szüksége volt. De ilyen figyelmes lett hivataltársaival szem ben is. (Folytatjuk.) Ha silert al:ar3 hirdesse*.- az Elleazél-heal
