Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-20 / 243. szám

A SUN ■■»rrraRrsn marra B L L B N r. ft K '/ 9 3 0 október 2 0. AHOGY AZ UNIVERSUL LÁTJA üoinán—sváb összeSiázas^cSás egész sorozat a Banaiban Fclmentfe^ Biíruiipiróli \ helyi '""•vényszék Linzmayer-taná­csa „ni tárgyalta a többrendbeli nliainelletH's izgatéis bűntetténél nádolt Méitrai Janos, liotos Janos és Veres Pál hírlapírók bűnügyét, akik ellen azért emelt nádat a: ügyészség, mert a „Friss Hírek" című napilapjukban a román — magyar persona/ unió ügyében több cikket írtak. A tárgyaláson a nádlott hírlapírók beismerték a nád tárgyáwá tett cikkek szerzőségét és védekezésükre azt hozták fel, hogy ebben az ügyben előkelő magyar és román politikai ve­zető egyéniségek között valóban bizal­mas megbeszélések is folytak. Kihall­gatta a bíróság tanuképen dr. Tilea VioreJ volt belügyi alminisztert is, aki vallomásában azt adta elő, hogy a kér­déses cikkeknek nem volt államellencs irányzatuk, sőt a román—magyar lelki kibékülés ügyét vitték előre. I)r. Birieseu vezetőügyész nádbeszéd helyett a bírá­séig belátására bízta az ítéletet. Dr. Bárt ha Ignéie védőügyvéd rövid beszéd­ben a véld tarthatatlanságát állapította meg s a szépen felépített és hatásos vé- döbeszéd elhangzása után a bíróság egy­perces tanácskozás után mindhárom vádlottat felmentette. Ügyész és vádlot­tak az ítéletben megnyugodtak s így az jogerős. ____ 1 Skáx»Iái~ j ásvány a» fővárosban Bucurestiből jelentük: Az iskolai év meg­nyitásával az ország több városában komoly méreteket ölt a ragályos betegségek terjedése. A fővárosban is ivapról-napra emelkedik a }>etegek száma. A betegségek között első he­lyen áll a skarlát. Ezideig aránylag rövid idő alatt 147 megbetegedés történt. Erélyes intéz­kedést tettek a járvány továbbterjedésének feltartóztatására. Fái akart £&&&* — eltörte a lá^át Targu-AÍ üresről jelentik: Nagy Béla 8 éves kisfiú felkapaszkodott egy tűzifát szállító szekérre, honnan néhány hasáb fát akart le­dobni. Egy7 zökkenőnél elvesztette egyensúlyát és olyan szerencsétlenül zuhant le, hogy7 a szekér kerekei lábát összezúzták. A szeren- esetlenül járt kisfiút a mentők kórházbű szállították. ARAD. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az Universul legutóbbi s/ámáilmn hosszabb oikk- -Immi foglalkozik a Bannt i német községekben lakó románsággal. A lap tudósilója élénk szuilxui festi le a s-váb falukat, melyeknek lakói gazdagok s annyi ingatlanuk van, amennyit egymagák nem művelhetnek meg. Egy, legfeljebb két gyermekük van, mentik a vagyont a szét forgácsol ód ástól. — Ily körülmlények között — írja az. Uni­versul — úgyszólván minden gazdaságban egy-két szolgára van szükség házi munkára s a föld megmunkálására. Ezek a szolgák a szegény, dombos vidékről beszegődött romá­nokból kerülnek ki. Evek hosszú során át dolgoznak, inig annyit gyűjtenek, hogy visz- s/áttérnek és földel vásárolnak maguknak. Vannak azonban olyanok is, akik sohasem térnek vissza s házasságot kötnek sváb lá­nyokkal azokban a községekben, ahol mun­kában vannak. Ezeket aztán elveszettnek kell tekinteni a román nép szempontjából, mert BUCUREŞTI. (Október.) A Caracal-i adó- I hivatalban nagyösszegii lopás történt. A lo- ! pást az adóhivatali pénztárnok vette észre, ! aki megállapította, bogy ismeretlen tettes a ! pénztárból 82 ezer lej 'rtókii értékpapírt lo­pott. A lopásról értesítették a Caracal-i Nem­zeti Bankfiókot is. Néhány nap múlva való­ban jelentkezett a pénztárnál egy Caracal-i lakos, ki az adóhivatali pénztárból eltűnt értékpap írok egy7 részét akarta beváltani és I azf állította, hogy Sandi Diaoouu nevű Vla­tiiocs papjuk és templomuk a községekben, fia gyermekük születik, római katolikusnak keresztelik őket. Így nevelkednek, németül Üszőinek otthon s román nevet viselnek. Végül apjuk is elfelejti a román szót, római katolikus templomba jár, elfelejti vallását. Gyermekét, a szó igazi érteiinélien, svábnak nevelik s román nevük dacára a kisebbségek számát szaporítják, midőn ezzel épp ellen­tétes állami érdekünk van s egységes román­ságra van szükség a határok mentén. Az el- nemzetlenitést hivatalosan a következő faluk­ban állapították meg: Gnttenbrun, Trnunau, Schoendorf, Englesibrunn, Zadarlac, Livada, Snnlcami, Ságul, Wiesenheidt és Cruoeni. Ezekben a fnlvnkhan néhány ezer románt ta­lálunk, akik közül egyesek szolgák, mások pedig már beházasodtnk s végleg leteleped­tek. Mindnek hiányzik a pop és román tem­plom. Nyilvánvaló tehát a veszély — végzi cikkét az Universul. dila-i ismerősétől kapta azokat. A hatóságok a Vladilo községben megejtett nyomozás és vizsgálat során megállapították, hogy álnév­ről van szó és az értékpapírok jelenlegi bir­tokosa Marin Melled in tea nu községbőli la­kossal azonos, ohí az álnévvel el akarta te­relni magáról a gyanút. A lopási az adóhi­vatal egyik tisztviselőjének segítségével haj­totta végre, ki álkulcsokkaJ nyitotta fel a pénztárt. Az eljárás folyik. Erdemes-e m í? A hosszú élet ábécéje let érfehií érféhpaoirt loplak el a Caracalí aűóütivalal pénztárából A lopásban az egyik tisztviselő is részes Bucurestiből jelentik: Tegnap este a Mihail Ghi-ca Boulevardon meg nem engedett sebes­séggel haladó gépkocsi elütötte Popescu Ane- ta nyugdiiasnőt, ki az egyik gyalogjáróról a másikra akart átmenni. A szerencsétlenség megtörténte után a gépkocsi vezetője elol­totta a számtáblát világító lámpát és még nagyobb gyorsasággal tovább hajtott. A nyo­mozás megindult. Csárdás — Bemutató a színházban. — Legelőször is ezt a nevet kell leírni: Buday Dénes. Friss, bő és dallamos operettmuzsi­kája már egymaga sikert jelent. Nem csoda, ha szerzője ma már nemzetközi filmek már­kás-nevű kom-pomistája. A Csárdás zenéje csupa szín, melódia és ötlet, hangulatot te­remt, megszereti az ember. Olyan operett, ahol szinte felesleges, hogy mi történik a színpadon — hiszen minden zeneszáma slá­ger. Pedig a színpadon sok minden történik — s elég mulatságos és ötletes dolgok. Attól nz operettszükségszerüségtől eltekintve, hogy a hősnő első felvonásban még falusi korcs- máros nevelt lánya s a másodikban a párisi Nagyopera primadonnája, a mese nem is túl­ságosan operett-izü. Vannak benne vígjátéki helyzetek és jól kiaknázott ötletek és fordu­latok. Figurái ideális operett-szerepek: a könnyelmű, báT-zenésszé vált földbirtokos, de aranyszívű öreg cigány, az ügyesen érvé­nyesülő kis bár-macska s az angyali „nevelő­anya“, az idős és vicces falusi boltos — hogy csak egy párat említsünk meg. Mindez bőven elég egy operett-sikerhez, mert a Csár­dás nagy siker, olyan darab, amelyet min­denki megnéz, még az operett-ellenesek is. Az előadás kifogástalan. Gróf László ren­dezői ötleteinek rakétái végigragyogják és sziporkázzák minden egyes jelenetét. Schrei­ber Alajos karmesteri keze s a zenekar ma­radék falamul hozza felszinre a csillogó, köny- nyü, mai muzsikát. A színészek tele jókedv­vel, ambícióval — szinte előre megérezve a .sikert — játszók végig az estét. A széphangu, dekorativ Sólymosán Magda, a temperamentumos Sándor Stefi, « csupa - szív Tompa Sándor, az illúzióikéi tő Jeney János, a mulaságos Csóka József, a kedves Fülöp Sándor s a kitűnő Borovszky játszák a darab főszerepeit tehetségesen. Szépek a táncszámok s általában a darab a legnagyobb siker jegyében indul a biztos széria-utja felé. (M. L.) BERLIN. (Október.) Dr. Heinrich Nelson német egyetemi tanárnak „ABC des langen Lebens“ címmel könyve jelent meg nemré­giben Berlinben. A könyv a megöreged és és öregség problémájával foglalkozik. Utolsó fe­jezte a következő: „Öregedj meg — maradj fiatal!“ című könyvem megjelenése után sok levélben- in­tézték hozzám a következő kérdést: Valóban olyan szépnek és kívánatosnak tartja, ha sok évet tölthetünk el a földgolyón? „Nem vol­na helyesebb — irta néhány komor hangu­latú öregember — megkurtitani a szenve­dést, különösen a fiatal emberek mai kor­szakában? Valóban józan cél megöregedni?“ Az öreg embereknek alapos okaik, vannak a rossz érzésekre és az elégedetlenségre! „Az öreg ember olyan, mint az öreg autó — irta nekem egyikük — mindkettőben mindig újabb és újabb gyengeségek mutatkoznak, néha a szellem romlik meg az erősen mara­dó testben, néha csődöt mondanak a testi képességek, mig a szellem érintetlenül ma­rad — nem is tudom, melyik szomorúbb eset! Mikor Schopenhauer azt mondta, hogy magas életkorban elhagy bennünket a jó­kedv, a szeretet és a társasággal való érint­kezéshez szükséges képesség, akkor évezre­dek szenvedését igazolja. A bölcsek és a köl­tők állandóan az öregedő ember kegyetlen és fel tarthatatlan pusztulását panaszolják. „Vén- ség — második gyermekkor, tökéletes fele­dé ken ység, szemek, fogaik, izlés és minden nélkül!“ — mintha az egész emberiség só­hajtana fel Shakespearenek ezekben a keserű szavaiban. Sok kutatás, amely az öregség életformáival foglalkozott megállapította, hogy a legtöbb ember ma is elementáris tra­gikumnak tartja a megöregedést: 80 évvel a világ bolondja, 90 évvel gyermekek guny- tórgya, 100 évvel Isten irgalmazzon.“ Ée mégis, mii yen nagy minden egészséges ember életakarása ilyenkor, hiszen az évek — mint a pénz — akkor értékesebb, mikor már fogytán vannak! Az öreg-kor örömei Vájjon csak arról vatn-e szó, hogy öszfiön­szerüen igyekezzünk elhárítani valamit, amit tulajdonkénen mint minden kínunktól vab szabadulást kellene üdvözölnünk? Vájjon niarcsenek-e meg az öregségnek a maga kü­lönös örömei és értékei, nincs-e meg a maga értelme, amelyet talán kevesen fognak fel, de amelyek a magasabb rendű emberiség kö­zös tulajdona? Már többizben rámutattam arra, mennyire eltér a modern ember életstílusa és életfo­lyása apáinkétól, mennyivel többet kell ne­künk és kortársainknak dolgoznunk, mint nekik. Csak 40—50 éves korunkban tudjuk (meg tulajdonképen, mit akarunk az élettől s ha már az alapvető élmények és tapasztala­tok mögöttünk vannak, akkor vagyunk al­kalmasak mélyebb érzésekre és magasabb tel jes i tmén vekre. A tapasztalat' bebizonyította, hogy a fizio­lógiai megöregedés határát igen messzire ki tudjuk tolni. Még 70, 80, sőt 90 éves embe­rek is frissek, egészségesek, fiatalosak tud­nak lenni — megöregszenek és mégis fiata­lok maradnak. Természetesen, ezek száma ma még csekély. Sok tanulmány után rájöt­tem, hogy a hetvenen túl csak minden hu­szadik ember teljesektékii testileg és szelle­mileg. Ez nem sok. de ezek az emberek elő­őrsei egy szebb jövőnek! Semmi sem téríthet el engem ama meg­győződésemtől, hogy az ember a beteljesülés átélésére van hivatva és életének minden sza­kában karakterisztikusan termékeny lehet. Bizonyára mindenki ismer olyan férfit, vagy nőt, akitől az öregség bizonyos képességeket elvett ugyan, de a mindig növekvő bölcses­ség és érettség a veszteséget kiegyenlítette! Von Monakow, a legélesebb megfigyelő és legtudósahb orvosok egyike, talált olyan em­bereket, még a nyolcvanéves kor küszöbén is, akik e magas korban magasrangu szelle­mi tevékenységet fejtetlek ki és még mindig fejlődésképesek 'voltak. Megállapitotta, hogy a magas korban különösen nagyobb össze­függések felfogására és megfejtésére való ké­pességek növekedtek. Váratlanul uj tartalé­kok kerülnek elő, titkos kincseskamrák nyíl­nak meg az embereknek lelkében, úgyhogy az élet utjának ez az utolsó kietlen szakasza is megtelt virágzó szépségekkel. Goethe és Schopenhauer az I öregségről Ez a nemes öregség képe. Az Alkotó aka­rata szerint a szép öregségnek kell az élet természetes és harmornkus befejezését és végakkordját megadni és ez nem kevésbé fontos, mint az élet bármely más szakasza, mint ahogy a rügyből virág, majd gyümölcs lesz és minden stádiumnak megvan a maga joga és szépsége. Az elmondottokból kiderül, hogy az élet­hez való kedv sem mindig negativ a magas életkorban. Schopenhauer megállapítja, hogy az öreg emberekben mindig van bizonyos vi­dámság, az ifjúság melankóliájával és szo­morúságával ellentétben. Goethe szerint amit if jóságunkban kívá­nunk, öregségünkben teljesedik be. Ezzel egyidejűleg az ember szabaddá is válik. Fia­Tudni vagy hinni?... A ttirlás: a. frlvilápjoxodorr^áj». hinn ŢnV','. » JA-k mejpiy ugvísa. Lp teltben ép lélri., réfi közmondái. Az egé-ziéges ember nem cvúyyrd d és izemhevzill a viharral A berţr amber a legnyomorultabb. iíiál>a vagyon, arany, kin» , ezek nem boldogítanak senkit, ha rgévAt/yc le romlott. A világhírű amerikai Gastro D.-vel *z égé v virágon olyan eredményeket ének el 10—rţ év - gyomor, bél. epe, vese és méjmcgbetegedéseknél, hogy a legnagyobb nevű orvosok;/ U meglepte a gyors és biztos eredmény. Gactro D. kapható az ország minden gyógy' szertárában és drogériájában, vagy postán meg­rendelhető no lej utánvét meder Császár II. gyógyszertírában. Bucureşti. Cal. Victoriei 124. talahb koráiéin érései és gondolatai anyagia­sabbak és érzókiebbek voltok, az öreg azon­ban megszabadult az anyagtól, világosabban lát, nyugodtabb — vagy legalább is ennek kell lennie. ,,A legszebb a beteljesüléshez kö­zeledő éleiben — mondja a svájci Hiltliy a lélek nyugalma, a teljes béke, amit semmi sem tud már megzavarni, mert az ember már végigharcolta háborúját Istennel és em­berrel/“ Példaképeink azok az öreg emberek, akik a természetes élmény elfogulatlanságához és ■közvetlenségéhez jutottak el ismét, egy újabb, de magasabhfoku gyermekkorhoz. Gondoljunk Wilhelm von Humboldtra — az ideális öreg emberre — aki ’életének vége felé, mindig világosabb, vidámabb és bel­esebb lett: Mindig kedvesnek képzeltem az öregséget, kedvesebbnek, mint az élet bár- mely más szakaszát és most, hogy elértem, úgy látom, hogy minden várakozásomat fe­lülmúlta. 1830-han, röviddel halála előtt, a következőket mondta: Ha valami varázspál­ca segítségéivel elérhetném azt, hogy hátra­levő őseimet ifjúi erőben és frisses gben él­hetném végig, de választhatnék mai élefcmó- dom és a varázslat között, az előbbit vá­lasztanám ... Az öregedő ember érzését mondotta más alkalommal — semmivel a vi­lágon nem cserélné fel. A nagy szellemek világában ez a gondol­kozás nem szórványos. Wilhelm Grimm, a nagy tudós és mesemondó, mint fia mgixta, nagyszerűen megtalálta helyét az öregséggel járó kellemetlenségek között. „Evről-'évre •boldogabb lett — irja Hermann Grimm. — Mindig vidámabbá és elégedettebbé vált. Ez a boldogság elkísérte utolsó órájáig.“ Ha Humboldtnak igaza van — és szerin­tem igaza van — életünkben az a felada­tunk. hogy erőnket és tehetségünket teljes mértékben fejtsük ki. Ha hazánknak és az emberiségnek akarunk hasznára lenn', akkor is elsősorban saját személyünket kell töké­letesítenünk. És ezt a testen kell kezdeni, amely a szellem lakóhelye. Ha egészségünkre gondot viselünk már ifjúságunktól kezdve, akkor megvan a jogunk a boldog, tartalmas és valóban az átélésre méltó öregségre. Friss, vidám és napsugaras ifjúságra, erős, derék férfikorra — vagy asszonyiságra — elkövet­kezik a bölcs öregség, mint szükségszerű élet­forma! I hogy a budapesti Magyar Színház Luis Par- I kér darabja, a Disraeli, hatalmas sikert ara- ! tott. Törzs Jenő pompás alakításáról valósá- ! gos tanulmányt írnak a pesti lapok; I hogy a Beilden-téri Színház újdonságához I a Légitámadás cimü angol drámához leszer- I zödtette Tarnóczay Annát, a miskolci szin- j ház tagját: ! hogy a leghíresebb román hegedűművész, Gheorghe Enescu operát irt Oedipus címmel. A darabot a párisi opera fogja elsőnek be­mutatni, majd szinrekerül .Amerikában is; hogy operát irt Weingartner is, Julianus apostata címmel; hogy Somogyi Nusi legközelebb prózai szerepben lép fel Budapesten; hogy a milánói Scafa bevétele a múlt év­adban 10 millió Ura volt; hogy nem nyitják meg a budapesti Fővá­rosi Orfeumot. Ök: a színház mennyezetét meg kell erősíteni, mert most veszélyes az épületben való tartózkodás; hogy az uj magyar filmben, az Arany em­berben szereplő Básthy Lajos iránt több kül­földi filmszakember érdeklődött. így ixalószí­nű, hogy Básthyból, aki nagyon tehetséges és kitűnő megjelenésű színész, hamarosan kül­földi filmcsillag lesz hogy Szűcs László, a kiváló operaénekes, a napokban 200-adszor énekelte a budapesti Operaházban Lehár Mosolyországa cimü dal­művének férfi főszerepét. A közönség mele­gen ünnepelte a hires énekest, kinek színhá­zában, a Kamaraszínházban, föl fog lépni Vendrey Ferenc Sok hűhó Emmiért cimü vígjáték egyik szerepében. Az évek óta nem szerepelt Vendrey-tat át, ki Dayka Margit partnere lesz, nagy szeretettel várja a buda­pesti közönség.

Next

/
Thumbnails
Contents