Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-16 / 240. szám

4 ELLENZÉK 1936 október 16. mm Cagliostronak, a szélhámosok atyamesterének pályafutása „Nem kellett félteni, megélt a jég hátán is“... ROMA, október. Mimién idők s/élluinio* vninak atyamesteréről les/ szó. Sőt koroná­zatlan királyáról, a/ olasz Cagliostroról. Ezelőtt 200 évvel látta meg a napvilágot egy szegény palermói földműves házában. A késői nagy kalandorok akár Stavis/ky a nevük, akár a Köpenicki kapitány, akar Hanau asszony — mindig ugyanazokkal az őseszközökkel dolgoztak, mint a furcsa nagy olasz ős: Cagliostro — vagy ahogy ö nevezte magát C. gróf. Lehetséges, hogy a ma szélhámosai na­gyobb összegű csalásokat követnek el. De arra, hogy milyen módon kell ezeket a csa­lásokat elkövetni és hogyan — arra a nagy olasz szélhámoskirály, <jött rá először. 0 használta fel először és rendszeresen az. em­beri hiúságot, a pénzsóvárságot, egyben a mások ostobaságát olymódon, hogy ezekkel önmagának anyagi előnyöket szerezzen, Egy* egy agyafúrt ötletével, vagy ravasz trükkel sikerült neki az egész akkor ismert világot rászednie. Származását is a hazugság mesterséges ködébe burkolja, mikor azt állítja, hogy bölcsője messze Ke­leten: Medinában ringott, Mohamed városá­ban, ahol egy bölcs ember, Althatos, fény­ben és pompában nevelte . .. Még tizenkét esztendős sem volt — füllenti vakmerőén a világnak — amikor rengeteg rabszolga kíséretében Mekkába zarándokol, majd Egyiptomba, ahol hatalmas papok megtanít­ják a titkos tudományokra... De kaland­vágyó, nyugtalan vére iizi-hajtja . .. 1766- ban Máltába megy, ahol a Johanni la rend nagyhatalmú főnöke feltűnő tisztelettel fo­gadta. Finoman közli naplójában, hogy anyja a trapezunti hercegnő. Mikor búcsút vesz Máltától, előkelő kísérőt adnak mel­léje, aki Nápolyba kiséri... Itt már unja alantas származását, grófnak adja ki magát és családját egész Martell Károlyig vezeti vissza .. . Eddig a költészet — mondják. Mi a valóság? A történetkutatás a világ legindiszkrétebb tudománya. Hamarosan belevilágít igazság­kereső lámpájával a hazugságok legjobban körülbástyázott zugaiba is! . . . Megállapította, hogy hősünk anyai déd- nagyapját Martello Matheo-nak hívták, öt magát Balsamo Józsefnek. 1743 junius 8-án tartották keresztvíz alá Palermóban. A kis­polgári familia ügyes, okos kis Jóskáját Cartagizoneban a „Kegyes Barátok'1 vették nevelésbe. Rettenetes rossz és vásott kölyök volt, de a kémiában és a növénytanban a legelső. Itt hézag van a kutatásokban. Vagy megszökött, vagy kidobták. Egy bizonyos, hogy* Palermóba siet, ahol hires verekedő lett. Ebből nem lehet ugyan megélni, de segítségére volt a „mindennapi kenyér“ meg­szerzésében, amiről eddig nem beszéltünk. Remekül rajzolt az ifjú siheder. Hosszú éve­kig hamisításra használta fel kézügyességét. Könnyű kézzel és főleg pehelykönnyű lelki- ismerettel hamisította oda mások aláírását egy-egy hamis okirat alá . . . Jól megélt be­lőle, mégis uj csalásmódokat talált ki, hogy még jobban éljen. Egy Murano nevii éksze­résztől hatvan uncia aranyat csalt ki azzal a mesével, hogy egy barlangot mutat neki, ahol mérhetetlen kincseket rejtettek el. A hiszékeny aranyunüves be is ment a bar­langba, ahol Cagliostro ördögjelmezbe öltöz­tetett emberei kélkre-zöldre püfölték a lépre- csalt Muranot. Egész Itália nevetett a „fur­fangos“ C.-n és csak aíkkor komolyodott el igazán, amikor kipattant, hogy Maurigi gróf számára végrendeletet hamisított. A botrány olyan nagy volt, hogy szöknie kellett. Nem ment messzire. Messinában egy Altotas nevű hamisjátékossal szövetkezett. Együtt utaz­gattak Keleten, igy jutottak el Máltába, ahol az ügyes és jómodoru olasz beférkőzött a Johannita rend nagymesterének kegyeibe, főleg azzal, hogy alkimista kutatásaiban segédkezett neki. Pinto — igy hívták a nagymestert — melegszívű ajánlólevéllel és gazdag ajándékokkal bocsátotta útnak a hír­hedt kalandort. Az ,.Örök Város“-ban szin­tén hamisított, csalt a javíthatatlan szélhá­mos-király. Két cinkosát elfogták és fel­akasztották. C.-nak sikerült egérutat nyer­nie és Berga mohán ütötte fel sátorát. De már nem egyedül. Megszöktette a gyönyörű szép római cselédleányt: Feliziuni Lorenzát, akit feleségül is vett. Berganmhan is hamar forró lett a talaj C. láha alatt. Persze. Hiszen német őrnagy­nak adja ki magát... és ezt nem jó szem­mel nézi a rendőrség. Üldözni kezdik, mire ő kereket old és meg sem áll Londonig. Többször ül börtönben, mint amennyit sza­badon van. Ilyenkor, amikor „működésében korlátozva van" — felesége tartja cl. Már jól ismeri az összes európai cellákat, ami­kor Pellegrini Marchese néven Palermóba érkezik. Murano — az egykor becsapott ékszerész bosszút lihegve rohan a rendőr­ségre. Feljelenti. Fiilöncsipik. De nem so­káig ül a „hűvösön“. Felesége kikezd egy herceggel, aki hálából kiszabadítja az „ál- marcheset'1. Sietve hagyja otl Palermói és a szép spanyolhonban telepedik le. IJj szakmát kezd Ne féljünk — nem tért rá a tisztesség útjára! Itt kumzslásból él. Szépségvizet árul és fennen hirdeti, hogy higanyból aranyat tud csinálni. Ez volt akkoriban a legfino­mabb szakma! ügy ka lehetett csiklandozni a hiszékenyakhöl a pénzt, mint annak a remije . .. Hispánia is forró lett a lába alatt és csak­hamar London ködös utcáin kóborol... Nem sokáig. Egyik napról a másikra Jxwidon leg­előkelőbb társaságainak lelt a tagja. Egy­úttal világhírű is. Tudniillik nagy kelété volt akkoriban a szabadkőművességnek és más ilyen és ehhez hasonló titkostársasá­goknak. C. is megérezte az idők szavát, fel­csapott prófétának. Mindenfelé utazott és mágikus mutatványokkal ejtette csodálatba közönségét. Arcizma sem rânduit, amikor azt állított, hogy felfedezte a „bölcsek kö­vét“, amellyel aranyat tud csinálni és ki tudja nyújtani az emberi életet 5557 évig. Pontosan 5557 évig. Egy perccel sem hosz- szabb, de rövidebi) ideig sémi Es az embe­rek elhitték. Oh örök butasági Jól számí­tolt Cagliostro mester. Az emberi ostoba­ságra, amelynek a hiszékenység édestestvére, aranyvárakat lehet építeni. Épített is az akkor már világhírű tálján kalandor, akit egyszerűen ,,l)ivo Cagliostro“-nak neveztek és képét medaillonokbau és gyűrűkben vi­selték világszerte. Már ekkor mindent csi­nált. Csalt, szélliámoskodott, kunizsolt, gyó­gyított . . . Páciensei szinte imádták. Esz re sein vették, hogy akkora aranyhegyet gyűj­tött, amekkorát az akkori aranyéhes világ sem igen ismert. Az is igaz, hogy nem volt sem éjjele, sem nappala. Nem volt a nap­nak olyan szaka, amikor nem ment szíve­sen. ha valaki beteghez hívta. Néha két- három napi kocsiutra is elindult éjszakának idején. Már-már azt hihették, hogy karrier­je akadálytalanul ivei a felhőkig, amikor egyszerre nagyot pottyant. Ezt a kiábrán­dító zuhanást egy Mosczinszky nevii gróf idézte elő Varsóban, ahol könyörtelenül le­leplezte csalásait. Futott a szélhámos-kirá y Meg sem állt Parisig. Azonnal a legelő­kelőbb társaságba került. Hercegek, grófok és a királyi udvar előkelői tüntették ki tár­saságukkal. Alig melegedett meg, máris bele­keveredett éleiének legnagyobb skandalu­mába. a hires „nyaklánc-perbe“. Rohan herceg, aki Páris érseke volt, igen szerette volna Mária Antonia királynő ke­gyét kiérdemelni. Az előrehaladásnak biztos lépcsőjét sejtette meg az előkelő herceg a királynő támogatásában . . . Titokzatos mó­don megjelent az érseknél egy állítólagos La Motte grófnő, aki hirt hozott arról, hogy’ Mária Antoinette-nek nagyon megtetszett egy igen értékes nyaklánc, meg is venné — csak éppen pénze nincsen a ritka műkincs­re. . . Soha jobb alkalom! — gondolta Ro­han herceg — és sietett az ékszerészhez. Rövid alku után megvásárolta az ékszert. Már akkor is divat volt ékszert hitelbe vá­sárolni. Ugj' is történt. Az első részlet lefi­zetése után, zsebében a drága nyaklánccal rohant La Motte grófnőhöz. — Nem olyan egyszerű a dolog, herce­gem! Csak nem képzeli, hogy Franciaország királynőjét „csak úgy“ meg lehet ajándé­kozni egy nyaklánccal? . . . Hanem jöjjön ma éjszaka a Tuillerák kertjébe, ott lesz már akkorra a királynő is. Egy szót sem szabad Önnek szólnia ahhoz a lefátyolozott hölgyhöz, aki majd közeledik Ön felé. .. Csak némán adja át a drága ékszert. . . Úgy is történt. Késő éjszaka egy sűrűn lefátyolozott hölgy jelent meg a randevún. Az erdő sötétjében azzal a tudattal adta át a herceg a nyakláncot, hogy azt a királynő vette át. Nagy hajlongások és hajbókolások között boldogan távozott a herceg. Csak később tudta meg, hogy a grófnő cselédje volt a fátyolos hölgy ... Aztán múltak a napok, a hetek, a hóna­pok. Az akkori idők nagyon hasonlítottak a maiakhoz. Mindenkinek kevés volt a pén­ze. Rohan herceg sem volt kivétel. Fizetési nehézségekbe került. Mit tehetett egyebet? Nem fizetett. A pénzét sürgető ékszerész türelmét vesztve — a királynénak prezen­tálta a számlát... A dolog kitudódott. Ro­han herceget elfogták és csak há rom negyed­évi fogság után engedték szabadon. A gróf­nőt megkorbácsolták, megbélyegezték és életfogytiglan tömlöcbe vetették . . . Nemso­kára megszökött és Angliában nagy nyomor­ban halt meg. Gagliostro mint a herceg ba­rátja került az ügybe. Szerepe még máig is tisztázatlan. De minthogy a fenívázolt ügy egy u. n. „görbe ügy“ volt — majdnem holt­bizonyos, hogy C. mester keze benne volt. Tény az, hogy a nagy port felvert ügyben C.-t örökre száműzték Franciaországból. Anglia A „Csatornán'' át mindjárt Angliába hajó­zott. Hívei ünnepélyesen kísérték ki az or­szágból. Alig érkezett meg Albionba, máris kiáltványt intézett a francia néphez, amely­ben megjósolta — 1786-ban — a francia forradalmat és egyben a Bastille lerombolá­sát. A forradalom után a francia nemzet­gyűléshez levelet intézett, amelyben érde­meire és jóslatára hivatkozva arra kérte, hogy szüntessék meg a száműzetést és en­gedjék vissza Frankhonba ... De ekkor már csillaga alkonyodéban volt. Mindenütt bizalmatlansággal fogadták. 1789-ben Rómában elfogják. Bilincsekbe verve viszik az inkviziciós bíróság elé.. . A vád az elképzelhető legsúlyosabb. Hitet­lenség és eretnekség. Az ilyen tárgyalások rendszerint formálisak csupán... Ebben az esetben is igy történt. Rövid tanácskozás után halálra ítélik a vakmerő szélhámost. De Cagliostro a pápá­hoz fordul kegyelemért. VI. Pius él is a kegvelem jogával és az ítéletet életfogytig­lani fogságra változtatja át . . . Cagliostro az Urbino melletti San-Leone várában eszi a rabság keserű kenyerét. . . Nem sokáig ... A nagy szabadsághoz szo­kott ..rabmadár“ nem bírta a dohos börtön- levegőt . .. 1795 augusztus 26-án mindenkitől elha­gyatva halt meg. Amikor San-Leone ezüstszavu harangjai temetésre szólaltak és tompán dübörgött a rög egy senki által sem kisért koporsó felett, akkor temették az akkori idők kétségkívül legzseniálisabb kalandorát . . . Iskola Ez az igen csúnya, jelentéktelen külsejű ember iskolát teremtett. A szélhámosság magas-iskoláját... Ha közelebbről nézzük meg, hogyan is csinálta csalásait, alig tu­dunk reá választ adni. Például a zengő olasz n vei vet élete végéig szicíliai dialektusban beszélte. De amit mondott és ahogy mondta, minden jó szónok dicséretére vált volna! Pompás szónok volt. Amikor beszélt, sze­mében varázslatos fények gyulladtak ki. Ilyenkor szinte elbűvölte hallgatóságát és nem volt ember, akit ne birt volna szolgá­latába állítani. Kortársai azt állítják, hogy magnetikus ereje volt. . . Nagy csalásaival rengeteget keresett. De a pénzt nem birta megőrizni. Szinte kifolyt ujjai közül az arany .. . Bármennyit kere­sett is, annak sokszorosát költötte el. Szenvedélyesen gyógyított. Ilyenkor nem kiméit sem költséget, sem fáradságot... Tagadhatatlan, hogy nagy hókusz-pókuszok között néha sikerült neki egy-egy betegét talpraállítania . . . Nagynéha olyan eset is adódott, amelyekről kora orvosai már le­mondtak. Hogy csinálta — örök rejtély ma­radt ... De a nagy kuruzsló minden eset­ben gondoskodott arról, hogy ezek a szeren­csés esetek gyors és megbízható szárnyakon repüljenek a duzzadtpénztárcáju betegek füleihez. Hallatlanul ügyesen reklámozta magát. Amilyen fürge és bőbeszédű volt a jó hírek terjesztésében, olyan „diszkrét“ tudott lenni olyankor, ha valami „műhibát“ csi­nált . . . Mert bizony ez is gyakran előfor­dult! Ilyenkor a beteget maga a „mester" segítette ál a másvilágra . . . Ha megkérdez­ték az ilyen esetekről, egyszerűen kitalált valami ravasz mesét, de óvakodott attól, hogy önmagát hibáztassa. Annyi bizonyos, hogy nem kellett őt fél­teni! Ö volt 150 esztendővel ezelőtt az az em­bertípus, akire manapság azt szokták mon­dani: „ ... nem kell azt félteni, megél az a jég hátán is!“ ... Havi 4© lejért olvosfiaija az összes kösiyvujdoEiságokat az Ellenzék kölcsönkönyvjárában, Cluj, Pia4a ©nării. Városunk leq- moderí?e!)l) és Segdusabkan lel* sre re!< 5000 köiejes magyar köl* csönkönyvláía. Havi 40 lejérá miraslesizasp cseréSSieil MIT IR A ROMÁN SAJTÓ VIITORUL: A Dreptatea — nenr/xurr- parasztpárt hivatalosa el akarja takarni az ország állal jól isméét valóságokat s párt- eéTra 1 «asznál,ja ki az anlirevizionista mez fiaimat. Azt állítja, hogy a Sntumare-i gyű lés nem pártgyülés, de a nyugati határszélen lakó román lelkek mozgósítása volt. „Semmi sem szeretőbb ennél!“ - írja a Dreptat«:i. Határozottan. Mikor már semmivel sem ké [«is hatni be)|K>litikai téren, az antlreviziót használja ki céljaira, fjedig obl>en minden románnak egy a felfogása. Hogyan tagadja a Dreptatea a Sntumaron elhangzott kormány­ellenes szónoklatokat, melyek rágalmakat szórlak. A felirásos táblákat lefV-ny képez tők és megjelentek a lapokban. A Dreptatea nem ir arról a súlyosbító körülményről, hogy az elfogult pártgyülésen csehszlovák vendégek is jelen voltak és kellemetlen helyzetije taszí­tottak. Hiábavaló a Dreptatea tiltakozása. Semmi sem szent már számukra. EPOCA: Az európai politikai élet kiván­csiun nézi a franciaországi politikai helyzet alakulását. A népfront összetartását a veze­tők garantálják és rendreutasítások is hal­latszanak, Daludier, Chautenips, Campinchi és más ismert politikusok nagy határozott­sággal beszéltek legutóbb, mikor a gyárak­ban us az utcán a nyugalom helyreállításá­nak szükségességét hangoztatták. Mindenek­előtt belső nyugalmat kívánnak. Egyetlen komoly francia politikus sem hajlandó eltér- ni ettől a parancstól. Akármilyen baloldali is a Blum-komnány, erőszakos felfordulást nem fog megtűrni. Nem fordulhat elő az Franciaországban, ami Spanyolországban történik. Amennyiben a nyugtalan légkör to­vább fart, újabb bel poli ti kői válságra s uj franciaországi választásokra számi thatunk. A Letűnt kormány hibái folytán alakulhatott meg ci jelenlegi, a zavaros helyzet most fel - rázzo a francia lelki ismeretet, hogy a jövő parlamenti többségnek a rendfenntartásra le­hetőséget adjon. DREPTATEA: Az utóbbi időben sokat be­széltek az egyetemi rend fenntartásáról, ez azonban nem akadályozta a szélsőséges pro­pagandát. Az uj tanév megnyitása után is­mét szőnyegre kerül a probléma a régi hely­zet fenntartásával. A Cluj-i gazdasági akadé­mián lefolyt zavarok miatt azokat büntették meg, akik rendes magatartást tanúsítottak és tanultak. A bűnösök nem részesültek meg­torlásban s felfogásuk, hivatalos felfogás maradt. Azokat a diákokat zárták ki, kiket a 'Légionisták jelentettek fel, mert tagjai a nemzeti-paraszt pártnak. DIMINEAŢA: Nincs nép és úgyszólván nincs ember, aki háborútól ne tartana s a vélemény az, hogy a háborút Németország fogja elindítani. Biztosra veszik ezt, mióta Hitler parancsával a fegyverkezést elindítot­ta s támadó jellegű kijelentéseket hangoztat­nak. A népiek képviselői kivétel nélkül meg­állapították ezt a legutóbbi népiszövetségi ülés alkalmával, ez a körülmény a fegyver­kezést meggyorsította. A békés Svájcban is hatalmas falragaszok hirdetik: „Polgártár­sak! Jegyezzetek kölcsönt a fegyverkezésre, ha az országot segíteni akarjátok!11 Jól be­avatott körökben tudják, hogy Németország legfeljebb egy évet vár a háború elindításá­val, mikor hadfelszerelési programját meg­valósította. Addig megfelélő légkört teremt propagandájával, hogy legalább Keleten bel­politikai téren széttagolja és meggyöngitse az országokat. Németország és Itália le van­nak kötve a magyarországi revíziónak, kö­zölni kell ezt az egész románsággal. Anglia részéről az a helyzet fenyeget, hogy a bizto­sítékok körét elhagyja Közvetlen együttmű­ködést keres Németországgal. Ily körülmé­nyek között igen nehéz Antonescu külügymi­niszter helyzete, aki — mint mondotta — megismerte Genfben pontosan a helyzetet s azt is tudja, hogy milyen érzéssel vannak eltelve velünk szemben a nagyhatalmak. Meg kell szüntetnünk az elszigeteltséget és meg kell teremteni a védelem lehetőségét vagyo­nunk megtartására. PORUNCA VREMII: Nichifor Crainic ki­vált a nemzeti-kereszténypártból. Kár. Át- éreznénk a veszteséget, ha a búcsú naciona­lista szellemben történt volna. Crainic bú­csúlevele tetve volt rágalmazással. „'Kizárták — irja — abból a pártból, melyet én alkot­tam. Az én sorsom az, hogy munkáim más­nak használ és ellenem fordult.“ Hogyan bir­kózzunk meg ellenfeleinkkel, ha mi magunk vizet hajtunk malmukra? Szomorú, megalá­zó, erkölcstelen dolog. Valami bűzlik nacio­nalista Dámánkban s nem késhetik a lelkiis­meret vérző átvizsgálása. Nem lehet győzni olyan emberekkel, kik a közérdek fölé he­lyezik egyéni céljaikat. Stefan Zweig müvei: Egy rendőrminiszter (Fouche) fűzve 66, kötve 101 lej. Emberek, fűzve 96, kötve 129 lej. Maria Antoinette, kötve 125 lej. Lélek orvosai, fűzve 125, kötve 165 lej. Lepagenál, Cluj. Vidékre azonnal utánvéttel. Kérjen Lepagetól, Cluj teljes Pantheon jegy­zéket.

Next

/
Thumbnails
Contents