Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-02 / 228. szám

ELLEN ZAK

niM

/VJ 6 október A

TuTr—rai jimimimi—

A PIROS BEI.ÉPŐ

6

lita: SZABÓ IMRE '■ KÖZLEMÉNY

Ilölgvoim es Uraim engedjek meg, hogy i'ö \ időn én is boldogságot kivonjak a tiutal ha/.asok

i.ak, további erényeket a fehórruhás menyecskének és jó üzleteket a kedves férjnek. Adja a mindenható, bogv a miniszter ur őkegyelmessége üzletei sikerül jenek és boldogság derüljön az egész larsasagra. Isten eltesse mindnyájukat az emberi kor ama határúig, amit megszabtak testvéreink a tör es revolver je gyében.

A beszédet nem olyan hangosan mondotta, hogy a többi asztalok vendégei meghallhatták. Ám a llo lunder-asztal megrökönyödése nem maradhatott elszigetelten a lakodalmasok között. Észre kellett venni és bizony észre is vették, löbben lölalloltak és allva várták a bekövetkezendőket.

Miei lehajtotta borát. Visszatette a poharat és ismét Gyurka vállára tette a kezét.

— György, álljon fel és jöjjön át asztalunkhoz.

Gyurka fölállott, csodálatosképpen semmiféle elfogódottságot nem mutatott, meghajolt a miniszter és a hölgyek előtt és átment Mici asztalához.

Nyilvánvaló volt ezután, hogy ezen a lakodalmon már nem táncolnak. A miniszter zavarában ka- ronfogott egy pincért és arra kérte, vezesse ki valamelyik udvarra nyíló kijárón és hozza utána kalapját és felöltőjét. A fiatal férj az első pillanatban arra gondolt, hogy a rendőrséggel intézteti el a kellemetlen idegent, de eszébe jutott Gyurka esete. Félénken visszagondolt reá és bizony megborzadt a gondolatra, hogy egy cigányasszony hátrakötheti esetleg a karját és lángoló kardot és szivet tetovál jobb karjába. A többieken is a megdöbbenés érzése vett erőt, csak Dóra mosolygott diadalmasan. Félrehivta Mária An- nunciátát.

— Mondd meg nekik, hogy ne féljenek. De mondd meg nekik azt is, hogy erről az esetről senkinek egyetlen szót nem szabad mondaniok. Az árulás végzetes lehet!

A menyasszonynak volt egy megjegyzése:

— De bocsáss meg, Dóra — és a hangja reszketett — itt annyian látták ezt az esetet, ezek részéről is kipattanhat a titok. Miért bűnhődjön bárki is közülünk ártatlanul.

— Ártatlanok nincsenek a világon, legkevésbé itt. Talán te vagy az egyetlen, de csak addig, amig fejeden a mirtuszkoszoru. Vedd le s add ide nekem.

Szuggesztiv szavak voltak. Mária Immaculáta Annunciáta felnyúlt a fejére, levette az ártatlanság szimbólumát és átadta Dórának. Dóra tányérra helyezte. A tányért átvitte Miciék asztalához és megparancsolta Gyurkának, hogy helyezze a koszorút az ukrán hölgy fejére.

*

Egész Pest a Ritz esetet tárgyalta. Az újságok kénytelenek voltak nagy riportokban beszámolni a Holunder vacsorán történt különös esetről, a titokzatos pohárköszöntoről, a hölgyről, aki elvette a menyasszonyi koszorút és a beretvált arcú diplomatáról, akinek semmi aktiv szerepe nem volt, de figyelt és a vendéglői személyzet szerint ő irányította az egész dolgot varázslatosan acélos szemeivel.

Az ujságtámadásoknak nehány nap múlva foganatjuk volt: a miniszter beadta lemondását.

Most kezdődött igazában a zajlás.

A publikum kiváncsi volt a ritzbeli dolgokra. Az újságírók kénytelenek voltak uj adatokat közölni, uj megvilágításban. De nem jutottak előbbre, — hiába keresték föl a lakodalmi vacsorán résztvevőket, — csak a pincérek felületes, me gbiz hatatl an információjáig. Mindössze ahnyit tudtak, hogy az egyik kiszolgáló pincér kezéből a bicska-jelenet miatt kiesett a tál és jött egy hölgy, aki halkan pohárköszöntőt mondott.

*

Ez volt a helyzet, amikor hozzám jött Dóra. Arcáról a megelégedettség, a nyugodt élet frissesége és a kiegyensúlyozott lélek virult.

Mindenekelőtt elárulta nekem, anélkül, hogy én erre akár enyhe célzást is tettem volna, hogy az ukrán Mici ma is Pesten van.

— És a férfi, aki vele van? Bizonyára ő is kém!

— Nem vagy jó emberismerő — felelte. A férfi nem kém, nem is barátja a nőnek, egészen más, nemi árulhatok el semmit sem róla. Nemsokára sokat fogsz hallani felőle.

Dóra közölte jövetelének célját. El fog menni Pestről Bécsbe, ahonnan ugyan ki van tiltva, de más néven élhet és a hatóságok és üldözői elől menedéket fog találni. Teljes biztonság okából azonban meg lógja festeni haját. Munkatársa lesz az ukrán nőnek, aki egészen nagy stilü ügyekben dolgozik a beretvált arcú úrral.

Ha mindent tudni akarsz — beszélte — az az ur egy gróf, anyai részről herceg, akinek olyan tervei vannak a társadalmi bajok szanálására, ami egyedülálló az egész világon. Neve: gróf Thunix. Fiatal kórában került ki a távol keletre diplomáciai szolgálatba. Egy időben a németek gyarmatán, Kamerun ban tisztviselője volt a kormányzóságnak. Szolgálati ideje alatt figyelte a primitiv törzsek közösségi éleiét és levonta azokat a tanulságokul, amiket atka) mázni akart abban a/ időben, műikor kilép a diplo máciai szolgálatból és teljesen a politikának szenteli magát. Nem akart egyszerű pártpolitikus lenni, ma gasabb céljai voltak: olyan társadalmai akart, amely nek alapja az. igazi testvériség. A kezdetleges lör/jjr élei és a természetes életmód veleje az ü program jálink. Jelszava: ,,E1 a luxustól!'* Hirdette a falu kul liválódását, a földnek gépekkel való megművelését, a villanynak és vízvezetéknek a falvakba való heve /elesel. Azonban csak saját kis körében tudta mindezeket propagálni, természetesen kevés haszonnal, mert a szalonok közönsége, akik között ö ezeket népszerűsítette, a legmagasabb arisztokrácia voll. Meghallgatták, mert kellemes előadó, de mosolyogtak rajta és rossz, vicceket faragtak programjából.

Nem engedtem, hogy Thunix gr ól világmegváltó eszméit kifejtse* előttem.

Látom, kedves Dóra, mondottam, le most mentegetni szeretnéd azt a bűnt, amibe beleestél. Most beállsz. a reakciósok szolgálatába, mert nem bírod tovább a zaklatott életet; nyugalom és jólét és biztonság után áhítozol. Ezt nem veszem tőled rossz néven, azt azonban megkövetelem, hogy legyen bűntudatod emiatt és ne próbáld leplezni sem mások, sem magad előtt azt, hogy árulás árán jutsz jóléthez!

Dóra elvörösödött, megragadta kezemet és könv- nvek között elmondotta, hogy csak nagy vívódások után határozta el magát erre a lépésre. De nincs más választása, mert az otthoniak szervezkedése egyre gyöngül, többeket elfoglak a terroristák közül, a gyöngébb akaraterejét összeesküvőket pedig hivatalokkal és keresetekkel lekenyerezték. Ilt áll az. idegenben. a legteljesebb szegénységben és attól kell félnie, hogy kikerül az utcára.

— Biztositlak, soha nem fogok elkeseredést okozni becsületes embereknek! — és kezét szivére tette.

Amig igy vagyunk elrendezkedve, nem mondhatod, hogy nem fogsz bajt okozni ártatlanoknak.

— Látod, ezért leszek én munkatársa a grófnak!

— Ez önámitás drágám. Hidd el, a grófot nemcsak az urak szalonjaiban nevetik ki, még jobban

mulatnak fölötte a proletárok. De ha azt hiszed, hogy ez lecsillapítja lelkiismereted háborgását, menj vele.

Biztatásom és udvariasságom ellenére érezhette, hogy elhidegültem irányában. Elfogódott volt s meg sem kísérelte, hogy maga mellé hangoljon. Bucsu- záskor megmondottam neki, hogy rövidesen eltávozom én is. Clujra megyek, a városba, amelyről az a hir járja , hogy a legszolidabb városok egyike, csupa tanuló, érdeklődő, elmélyülő ember él benne. Nincs mulatója, szolid művészi életet ismernek és az ottani emberek általában rajongói a természetnek.

Dóra érdeklődéssel hallgatta a város dicséretét, könnyei fölszáradtak és azt mondotta, hogy eljön és meglátogat.

Hidegen kijelentettem, hogy nem tartom kívánatosnak őt, ha pénzét kémkedéssel szerzi.

— Igazán kiváncsi vagyok, — mondotta most már indulattól fűtötten, — hogyan fogsz fogadni, ha meglátogatlak. Vagyis föltétlenül föl foglak keresni!

Kezét nyújtotta, az ajtóig kisértem és egy fej- biccentéssel elváltunk.

Még aznap fölkerestem Tódort. Mária Immakuláta bent volt a városban, egyedül találtam barátomat,

— Most jut eszembe, milyen nagy hibát követtem el. Tőlem semmiféle ajándékot nem kapott a feleséged. Nem szólt erről?

— Azt hiszem, mondott valamit, — felelte Tódor, emlékei között keresgélve — valami piros szin házi belépőt említett. Elvárta volna, hogy ajándékozd meg egy színházi belépővel.

Zavarba jöttem.

Persze Tódor a zavar igaz okát nem tudta. Szeretett volna átsiklani ezen az ügyön, de nem engedtem.

— Nagyon megkérlek, — mondottam —, ne végy neki színházi belépőt. Majd gondoskodom róla, hogy ezt az ajándékot megkapja.

Tódor legyintett a kezével, mint akinek legkisebb gondja is nagyobb ennél.

— Hagyjuk ezt! Inkább adj tanácsot, mit csináljak. Érzem, itt nem maradhatok, a kis pénzemet ez a hiú familia fel fogja emészteni. Legjobb lenne valahova egy szomszédos országba letelepedni, de nem Bécsbe. Oda könnyen felruccanhatnak, van nekik famíliájuk és üzletet sem lehet már csinálni abban az agyonszocializálí és polgárharcos országban.

— Ha a Holunder család elől menekülni akarsz, legjobb, ha eljösz Ardeálba. Én is odamegyek, a zajtalan, polgári egyszerűség hazájába. Itt nem tűnik föl, ha az ember nem reprezentál, kicsi pénzedet fogod tudni annyira forgatni, hogy megéltek belőle és valamit talán a feleséged lecsíphet a konyhapénzből két húga számára. És mégegy: együtt lehetünk. Ha akarod, máris megállapodom veled, hogy nálad fogok lakni.

— A szomorú ember arca fölvidult.

— Nincs is más választásom: Barátom kezet rá! Eridj előre kvártélycsinálónak és nézz ki számomra egy jó kis villát. Ha kell eladjuk ékszereinket. A hivalkodást becseréljük polgári nyugalomra.

Ezzel elváltunk. Clujon sikerült egy villaszerű házra opciót kapnom. A házban még három rendesen fizető lakó volt, a háztulajdonos külön kert fölött is rendelkezett, négy szobából egyet azonnal kijelöltem magamnak és vártam Gong Tódor barátomat.

\/ ősz valósággal idilikiisun lelt. Sokat jártunk

az operába, meri közel volt, a zenés kávéliá/ba csak ritkábban, mel l messze eseti a lakásunktól tál sas életre pedig egyikünk sem gondolt. Tódort nzleli útját a román fővárosba vitték, itt is csak napokat töltött, egyszer egyszer leiándult valamelyik délvidéki vá rosha, nagyobb árukészletei vásárolt össze készpénz ért, gyorsan piacra dobta, mindig bőséges haszonnal. Ott állottam mellette, tehát óvatos volt és semmiféle kockázatos vállalkozásba nem kezdett. Mária Imiim culáta leánykori bolyongásaiból ismerte a várost Egyik mulatóban, a Biasiniben Annak idején sikerrel lépett löl, de a lokált azóta bezárták. Az aranyitju- ság közben olszélcdl, vagy elhelyezkedései során nieg- koinolyodoll. Egyetlen ismerőse nem volt, az az öreg asszony a kültelki utcában, akinél egy biiinni kartárs- nüjévei lakott, már meghalt. Uj kapcsolatokat egyelőié nem lehetett szerezni, ennek a városnak szolid és józan polgárai gyanakvó természetűek és csak akkor engedik a közeliikbe az idegent, ha baráti ajánlassa! jönnek. Mária Immaculáta nem ambicionálta a baráikozást. Inkább nem tartott cselédet, csakhogy a napjai államié) elfoglaltságban teljenek.

A csöndes és boldog egyhangúságban a tavaszi hónapokba beleütött a inennykü.

*

Hatalmas plakátok hirdették gróf Thunix előadását a gazdasági és társadalmi problémák megoldásáról. Thunix gróf iratait ismerték az országban, sokat vitatták is politikai és gazdasági körökben, a polgári sajtó, sőt a mérsékel! szocialisták is szívesen foglalkoztak eszméivel, amelyeknek főbb irányvonala megfelelt úgy a polgárságnak, mint a fejlődésben re- mélkedö szocialista elein knek. Egy jómódn polgár vállalkozott arm, hogy Thunix grófot bemutatja a közönségnek és egy újságíró, szocialista mentalitású, aki azonban rajongója volt a jól vasalt nadrágnak, szívesen tolmácsolta a nagyközönség előtt a grófot. Ennek a szerepnek egyetlen hibája és talán erénye mégis az volt. hogy a tolmács, miután hűségesen visz- szaadta a gróf mondatait, : maga egyszer-egyszer vitába is szállott vele.

Vasárnap délelőtt tartották meg a Munkás-Otthon világos, magas és proleláriasan egyszerű, fehér termében az előadást. Rengeteg hallgató gyülekezett. Az emberek lázasan elkeseredettek voltak. Munkásokat, tisztviselőket építettek le, az ipar megbénult, minthogy alig vásároltak. Akik belekóstoltak a nyomorba, eljöttek megtudni, miképpen lehet visszalendülni a fényűzésbe. A szegények, akik szegényes exisztenciá- jukért is reszkettek, kiváncsiak voltak, kapnak-e jótanácsot. ami biztosítja őket, hogy nem fognak éhen- veszni.

Mária Immaculátát és Tódort lekisérlern a gyűlésre. Nehezen tudtunk utat törni magunknak a teremben, az udvaron összezsúfolt ember-tömegen keresztül, akik hangszórók utján várták a gróf beszé dét. Az ajtó mellett, az utolsó padsorokban egy udvarias fiatalember fölállott és helyet szorított Mária Immaculátának, aki erre az alkalomra elhozta látcsövét is. A nemesség iránt még táncosnő korából különös respektussal viseltetett. Thunix grófot tehát legalább is négyszeres nagyobbitásban és a lencse közelségében akarta látni.

Alig állította be a látcsövet, amikor halotthalvá- nyan leejtette kezét, belém kapaszkodott és átadta látcsövét.

— Nézd csak, — súgta — a két bestia ide is utánunk jött!

Visszasugtam neki. hogy türtőztesse magát. Egyetlen szót ne szóljon, mert nagy bajok lehetnek. Nem is adtam vissza a látcsövet, nehogy fájdalmai kirobbanjanak.

Az előadás megkezdődött. A polgár — pocakos, kellemes külsejű, beretvált arcú ur, a nyugalomnak és ellátottságnak minden jelével — bemutatta a nagy- közönségnek a grófot. Korunk érdekes jelenségeként állította be az előadót, aki magas származásánál és műveltségénél fogva és perspektívája révén leginkább hivatott arra. hogy „meggyujtsa a haladás szö- vétnekét és bevilágositson egy uj, kialakuló társadalom távlataiba.“ Thunix gróf ur — mondotta a kellemes polgár — alapelve: mindenkinek legyen hol laknia és mit ennie.

Ez az elv bármily tetszetős is volt, ellenkezésre adott okot. Gúnyosan szólt közbe egy munkás a háttérből :

— Szóval azt akarja, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.

Egy asszony viccesen beleszólt:

— Nem is bánjuk. Adják nekünk a kecskét, ők meg tartsák maguknak a káposztát.

— Kérem uraim!? — szólt közbe a tolmács — a közbeszólásoktól tartózkodjunk. Ez nem vitaest Ha majd a gróf ur befejezte előadását, önök egymás között az utcán vag}r otthon vitatkozhatnak.

— És hol a szólásszabadság? — kiabált a pódium felé egy öblös hang. Mi itt nem akadémiás kodni akarunk, mi meg akarjuk vitatni a helyzetet

Ezt a közbeszólót a többség lehurrogta és álta lános figyelem közepette várták Thunix gróf megnyi latkozását.

(Folytatjuk.)

Hirdessen az Ellenzékei