Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-14 / 238. szám

* E LL n /V 7. I? K 7936 «kióbor 14. a Lap usna Magyar iudós -i udvari vadász-siókon Nagy zsákmánnyal uiaz’ak cl a Murcs-tncgyci vadász- (erőietekről a külföldi előkelő vadászok TAHGU MlHil'S. (A/ Kilo®/ék tudósj-tójá. tói.) Mull heten fejeződtek 1h- .t vadászaitok Kuliipa egyik legjobb vdás/lorületén Min­den os/tomlöben európai szenzációt jelent a-z időszak, mikor a Muresi-megyei vadászterüle­tekről szétviszi a táviró a hirt, hogy hegyeiinik között megkezdődött a s/Urvasil>öges. Nem lohet őzen csodálkozni, hiszen óvröl-óvre olyan trófeákkal utaznak el a vadászok in­nen, amilyeneket sehol a villádon nem lehet zsákmányolni. Csők a mii érinthetetlen és ősi vadságában lenyűgöző szépségű erdős-* goink- ben tenyészik már Kurópáktm olyan zavarta­lanul a vad és nyújt olyan páratlan izgal­mas élményt a királyi vadnak, a szarvasbi- kámak becserkészNs-e. Sokszor hetekig követi a vadász itt kiszemelt zsákmányát és pilla­natok a kitt szétszakad a hire, ho valamelyik vadász különösen szép bikát qyil’a.ntolt meg és a hűvös estéken a tábortűz mellett végé- hossza nincs ilyenkor az izgalmas pilhanoitok színes elbeszélésének. A Mures megye területén fekvő több tízezer holdon elterülő vadászterületekre ezidén is megérkeztek u szokott külföldi vendegek, köztük több mint lva,nminc Németországból, számosán Svájcból, Franciaországból, -Bel­giumból, Jugoszláviából, Szerbiából, Angliá­ból. Remek trófeákat zsákmányoltak őfelsége II. iKároly király is csaknem min­den esztendőben a Lapusan-i királyi vadász- területeken űzi a vadat és ezidén Mihály nagyvajda, Wied herceg és Hohenzollern- Sigmaringen Frigyes főherceg voltak vendé­gei és Ta-tarescu miniszterelnök, valamint Costtinescu miniszter is je’en voltak, A kirá­lyi vadászterületen az elmúlt enyhe tél foly­tán a muH évihez képest gyengébb bőgés volt, mégis remek példányok kerültek fen­ékre. Az. uralkodó három kapitális bikát ejtett el és Mihály nagyvajda, akit pedig csak a mult vadász- évad álcái „szenteltek fel“ ősi szakás sze­rint vadásszá, most kitűnő vadásznak bi­zonyult, amennyiben sikeresen cserkészett be egy 18 ágas bikát, melyet egyetlen lö­véssel el is ejtett. A király által zsákmá­nyolt agancsok közül az egyik "208 Nd- ler-pontos, ami csaknem világrekordnak számit. —-------II—«taauM Kürstenbeirg herceg Toţvlitan vadászott ered­ménnyel . A királyi vadászterületeken összesen 10 bika esett, több vadkan és medve. Magyar vendég A szarvasbőgís befejezéséhez közeledett és őfelsége külön vomata megérkezett Rögbin ál- I lomásra, hogy a vadászokat és zsákmányu­kat visszaröpítse. Az uralkodó és kísérete már beszállt a szol on kocsiba, mikor jelentet­ték, hogy a BánfTy-uradalom vadászterületén vadászik Nadler Herbert tudós, a budapesti állat­kert igazgatója. A kiváló magyar tudós különösen nagy te­kintélynek örvend a vadászok között, mert olyan pontozó szisztémát dolgozott ki, mely­nek alapján pontozzák ma világszerte az agancsokat: ,,Nadlcr-pont1'-okban határozva •meg egy-egv agancs kiválóságáé A Nadler- féle pontozás egységes remlszerbc fogh.Jja a: 1 agancs fajsúlyút, ágainak számát, színét, gyöngyözi set, rózsáját, egyszóval mindazokat a tulajdonságokat, melyek az agancs szépsé­gét adják s amiről a bika erejére lehet kö­vetkeztetni. Amint őfelsége a kiváló szakember jelenlé­téről értesült, azonnal fel’hivatta a Bánffy- I uradalom vadász felügyelőségét és kifejezte ! óhaját, hogy Nadler Herbert igazgató a sza- I lonkocsiban meglátogassa. A kiváló tudós azonnal eleget tett a leg­felsőbb óhajnak s őfelsége az igazi vadász szenvedélyével beszélgetett el a tudóssal, kinek megmutat­ta zsákmányait. A gyönyörű agancsokat Nadler maga meg is pontozta saját szisztémája szerint, amit őfel­sége azzal díjazott, hogy a kiváló magijar tu­dós rendelkezésére bocsátotta vadászterüle­teit. NadleT Herbert egy hétig időzött a ki­rályi vadászterületeken, hol eredményes cser- készés után gyönyörű 18 ágas szarvasbikát ejtett el. Nadler igazgató még rövid időre visszaindult a B áu fi v-h avas okra és onnan tér vissza Budapestre. A szarvnsbőgés végeiért hegyeink között, a külföldi vendégek gazdag zsákmánnyal és izgalmas vadászélményeldkel tértek hazájuk­ba és egymás kezét azzal szorították meg, j hegy: a .viszontlátásra a jövő évben — mi­kor bőg a szarvas. (—dór.) Ä német no a harmadik birodalomban BERLIN. (Október.) A háború előtti idők ben a német nő volt a feleség és az anya mintaképe. A háború utáni mozgalmas idők ezt a közismert véleményt alaposan lerom­bolták. A gazdasági helyzet, a munkanél­küliség, infláció és az ország szociális hely­zete mind hozzájárult ahhoz, hogy a nemei nő egyéniségét és osaládi hivatottságát gyö­keresen megvál toztasse. Szinte elképzelhetetlennek tartották volna 1918dzan, hogy a német nő, aki nem ismer­te az arc festését, a dohányzást, aki a csa- .ádi és társadalmi hivatásán kívül mást nem ismert, két évvel később, tehát 1920-ban, már versenyre kelt a sminkelésben, dohány­zásban iés dorbézolásban a Németországba menekült orosz nőkkel, akik tudvalevőleg meghonosítói voltak ezeknek a német nőknél még ismeretlen szokásoknak 4 Az erkölcsi eltévelyedések talán sehol a vi­lágon nem fajultak el annyira, mint Német­országba®. Az utcán, kávéházakban és szó­rakozóhelyeken, sőt még a legjobb társasá­gokban is, gyakori látvány lett a monoklival, férfisza’básu ruhában és kemény inglien járó nő, aki mit sem törődve azokkal, akik elité- lőleg nyilatkoztak róla, élte a maga külö­nös életét. Meglazult a családi élet, ellenben ijesztő arányban nőtt az erkölcstelenség, amely haj­lékot talált az egyre sűrűbben megnyúló kártya- és játékbarlangokban. Amikor az egész világot megrázta a nagy gazdtaságii válság, amikor az őrületes élet­módból mindenütt magukhoz tértek az em­berek, Németországban még tovább folyt -a véget érni nem akaró élvhajhászás, melyet nem lehetett megállítani. Párának csak a hí­re volt meg, a valóságban Berlinben tom­bol! az erkölcstelenség és az életnek olyan nagyfokai tobzódása, melyhez foghatót egyet­len ország sem közelitett meg. Az újságok hasábjait öngyilkosságok, rab­lások és gyilkosságok tömege foglalta el, a® 1930—31-ben érte el a tetőfokát. És ebben a környezetiben, ebben a légkörben nőtt fel a mai fiatalság. Az újságárusok bódéinak falait kivétel nélkül pornografikus képes fo­lyóiratok foglalták le, melyek előtt a gyere­kek nevetve álldogáltak és nem akadt senki, aki megakadályozta volna ezeknek a szenny­lapoknak a terjesztését. Elámult az ember, aki ezeket a fiatalokat beszélgetni hallotta. Nehéz munkát adott ezeknek a fiatalok­nak a helyes útra való terelése. Itt már késő volt a lassú pedagógiai mód­szerre való áttérés, a fokról-fokra való irá­nyítás, mert az erkölcsök annyira meglazul­tak, hogy csak a legnagyobb energiával és j szigorúsággal volt lehetséges a lejtőn való tová-bbzubanást megállítani. A háború előtti német leánytipust, a le­sütött szemmel járó „Gretchent“, vagy a Mahler és Mari itt regényeiből ismert hosszú copfos, halk beszédű, sápadtarcu urikisasz- szonyát felváltotta a háború utáni festett- arcú, éjszakázó és feslett életet élő démon- leány-tipus. Ezeket kellett vaskézzel megfog­ni — ami sikerült is. Mert az anyag jó volt, csak a kéz hiányzott hozzá. ami ezt az anyagot formálni tudta. Az uj német teánytipus azonban távolról -sem hasoniitiható össze a békeévek leányai­val. Mindenütt, az egész világon megváltoz­tak a nők, de sehol sem annyira, mint két államban, Oroszországban és Németország- ! ban. Eltűnt a német leány Faust-i szendesé- ge, szirupédes egyénisége, mert ma öntuda­tos és kéményakarain, aki egysorban alkarja kivenni részét a férfi nehéz és küzdelmes sorsával. Eleinte élénik részt vettek a nők is a poli­tikáiban, ma azonban amennyire csak lehet­séges volt, visszaszorították őket erről a csak férfiaknak való működési térről. Annál inkább szorították őket arra az út­ra, ahol megismertetik velük azt a feladatot, ami a-z éleiben a nőre vár. Ugyanúgy, mint a férfiaknak, a nőknek is rendezlek be munkatáborokat, ahol mindennel megismer­kednek, amit a nőnek, a feleségnek, a le­endő anyának tudnia kell. (Rendszeres, szisztematikus módon készí­tik élő a német leányt a feleség és anyaság hivatására és kötelességére. A főzés legele­mibb szabályaitól a gyermeknevelés nehéz és végtelen türelmet igénylő hivatásáig. A mai, festetten arcú, életét és hivatását komolyan felfogó német nő, méltó társa a létért nehezen küzdő férfinak. Szegények menSaeiyen liaÜá Kiég Landen linsisepeM p; iissadogäEsäjja A kártya tette tőnkre „Kati néniíu LONDON. (Október.) A londoni ,,Gaiety Theatre“-vei szemben hatalmas pa-lota áll: az Inveresk House. Hosszú évek óta, minden es­te, mikor a Big Ben. az angol parlament tornyában elhelyezett hatalmas ór .harang az esti nyolc órát elütötte, egy öreg néni tipe­gett az Inveresk House elé. A néni egy kis csomagocskát tartott a kezében, azl maga elé tette s leült, a palota leg lsó lépcsőfoká­ra. Ezután szép kényelmesen kibontotta a csomagot és kipakolt belő’e huszonöt ska­tulya Bryant és May gyufát. Se többet, se kevesebbet, mindig csak huszonötöt. A gyufaskatulyákat szépen sorjába rakos­gatta és várta a jóiszerencsét. A vevőket, akik soha, egyetlen este el nem maradtak. A gyu­fák minden éjjel elfogytak, hogy meglegyen az a két shilling és néhány penny-nyi ösz- szeg, amennyi /. öreg anyókának a minden­napi életszükségletére kellett. Volt idő, ami­kor az öreg anyókának — száz fontra ru­góit a napi kiadása. Ez akkor volt, amikor még a gvuf standdal szemben, a színház elölt öles plakátokon hirdették a nevét. A: öreg gyufadrusasszony valamikor London leghíresebb szépsége volt, nagy színésznő, akinek kegyeiért az angol főváros legna­gyobb nevei vetélkedtek . . . Kathleen Lucille Foote-rrak hívták az Ln- veresk House öreg gyufaárusnőjét, aki vala­mikor London legérdekesebb és legnépsze­rűbb primadonnája volt s aki most koldus- sorba® megholt a Salvation Army, az Vdv- hadsereg egyik menhelyén, hajdan óriási va­gyonából nem maradt más, mint egy ezüst burnólszelence, amit a szalmT1 zsákja alatt ta­láltak meg — nyilván valami kedves emlék lehetett, amitől haláláig nem akart megválni — s egy elrongyolódolt oklevél, amely tanú­sította, liogv negyven évvel ezelőtt Kathleen Lucille Foote találtatott a legszebb színész­nőnek egész Angliában. Kati néni — mert mindenki csak igy hívta — lietven évvel ezelőtt született Washingtonban, Ame­I rikában. Apja ezredes volt, sőt — amint a i Daily Herald legfrissebb száma regéli — r.é- ! hány hónapig hadügyminiszter is. Nagyapja j viszont tengernagy volt és egyik testvérbáty- ! ja Portorikó konmányzója, szóval Kathleen i igen jó családból származott. A tündéri sző- j ke lánynak szűk volt Amerika — ezt is a Daily Herald mondja róla szóló visiszaemlé- kezésében — s egy szép napon kora hajnal­ban kilopódzott az istállóba, búcsút mondott kedvenc lovag!óponnyjának és alabástrom- j nyakába vette a nagyvilágot. Angliába hajó­zott Kathleen és elhatározta, hog}r színésznő lesz. A kaland már a hajón jelentkezett, megismerkedett egy ausztráliai milliomossal, aki megkérte a gyönyörű fiatal leány kezét és Kathleen — már mint asszony érkezett Albion földjére: a hajó kapitánya adta ösz- sze a szerelmeseket . . . Kathleen kikötötte azonban, hogy szín­padra léphet Angliában. Az ausztráliai állta a szavát s Kathleenhől néhány év alatt hires londoni színésznő lett. Mikor sikereinek te­tőpontján állott, meghalt a férje. Kathleen \ egymillió fontot örökölt, mire egyidőre bú­csút mondott a színpadnak és világkörüli utazásra indult. Hogy felejtsen. A sors azonban másképen határozott. Kathleen Montecarlóban kiszállt és este bement a ka­szinóba, ahol rulettezni kezdett. Hogy zson- gitisa az idegeit. Vesztére. Katasztrofálisan vesztem kezdett. A passzióból szenvedély, 1 majd üldözési mánia lett. Három hónapig viaskodott Kathleen a gyorsan pörgő rulett- kerékkel. A kerék győzött és Kathleen va­gyona roncsaival visszatért Angliába, a szín­padra. Minden rosszban van azonban valami kis jó is. Kathleen Monteo.rlóban megismerke­dett egy angol gentlemannel, aki tanúja volt a szép hölgy rettenetes veszteségeinek és a szánalom szerelmet ébresztett a szivében. Ez az angol ur London polgármesterének a fia volt, aki rövidesen oltár elé vezette Kath- leent. A polgármester f>a is csakhamar el­költözött ebből az árnyék világból -s Kath­leen megint utazni indult. Újra azért, hogy felejtsen. Egyenesen Monlecarlo volt az uta­zás végcélja. Kathleenen nem fogott az an­gol közmondás, bogy: „Experience teaches ns“ — a tapasztalat tanít... Nem tanult Kathleen az eddigi tn paszta lata iból semmit az égvilágon, pár hónap múlva megint nem volt egy vörös pennyje sem. Kathleen ek­kor már nem volt olyan csodálatosan szép, mint mikor először volt „Monti“-ban. Zuhanás A színpaddal is kezdett baj lenni s Kath- leennek lassan el kellett adogatnia azt, ami­je volt, a kis palotáját, a lovait, fel kellett oszlatni a fényűző háztartást. Isten őnzz, hogy az emberek megtudják valakiről, akit fényben és gazdagságban láttak valaha, hogy a7 kezd kényszerűségből megválni mindattól, ami ezt a fényt és gazdagságot jelentette. V issza vonhatat lanul el pa rental ják, elkerülik, j „elintézik“ örökre. Kathleennel is igy tör- I tént: rohamosan zuhanni kezdett lefelé, már egyáltalán nem kapott szerződést, egy ideig szinésztársai segélyezték . . . Aztán azok is elmaradtak és egy szép napon a londoni színházzal szemben levő Inveresk House lép­cső-aljában megjelent egy megtört anyóka s fo-ghijjas hangon kínálta a portékáját: — Matches . . . matches . . . Gyufát vegye­nek . .. gyufát... A londoniak között sokan voltak eleinte, akik még látták Old Kate-t, Kati .nénit, ra­gyogva a színpadon s akik emlékeztek haj­dani szépségére és gazdagságára. Többnyire ezek vásárolták meg a gyufáját Kati néni- j nek. Ilyenkor szint kapott fáradt, lihegő han- j gocskája, — amikor a letűnt, szép napok- i ról, jachtokról, vadászatokról, királyi bará- > tokról beszélhetett . . . Néhány nappal ezelőtt a Inveresk House gyu.fás kuncsaftjai hiába nyúltak a zsebükbe, mikor a lépcsőhöz kö­zeledtek, Kati néni nem volt sehol. Nem jött el másnap sem, harmadnap sem. A kuncsaf­tok aztán megtudták a lapokból, hogy Old Kate azért nem jött ki a gyufáival, mert meghalt. Azt írják róla a nekrológok — amelyei borongva olvasott ed e .sorok írója is — •hogy nagy nehezen felemelkedve a Solvation Army ingyen szalmazsákján, ez volt az utol­só szava: — I have been a big fool . . . Nagy bolond voltam . . . (—U-) Zenemüvei legeicsófkbanii az Ellenzék zenemű- osztályában CLUJ, Piaţa Unirii, veheti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents