Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-13 / 237. szám

r

ELLENZŐK

7*3* o*t&W4* /J.

m

wm

£s ísüh meg cgijmäst

V' afrikai sivatagban eltévedt és óá/-isru aktul! k t avan öröme ha.sonlithatu csak ösz s.’o a ;<1 u Viki megindulással, amely elfog,

\ a'.ihan\- >»r egy egy kimagaslóbb oly emberi megíivibáuulást látok, ihenröl hallok, I N ti \ olv sok, ;unely a világnak eml>erivé té- ! lelet eelt'.'/a. Ilyen megnyilvánulás volt a na*

I -távban lezajlott brüsszeli békekouigresszuri is.

Politikusokon kivid, művészek, >rok <s a föld külötibö/ü részeiről öss/esereglell Indusok vettek részt e gyülé-jen. A résztvevők mindegyike azzal ti haf irozott eéllal jött ide, hogy megtalálják -annak a módját, hogy miként fogjsmak össze mindazok. akik egy élettelt latnak az emberiség sorsának jobbiafor- iHtásaUm és az emberiség legnagyobb aluna és csapása, a háborn elleni küzdelemben.

A tudományok képviselői meg az. irók lvi- v alattiak elsősorban, hogy e magasztos célnak a szolgálatába szegődjenek. Épp ezért, amint a lapok írják, ti kongresszuson nagy ei deklödés nyilvánult meg a tudomány képviselőinek a háborúval szemben elfoglalandó ;iIlás>;>antjo iránt. Különösen az orvosi szak- j osztály munkája váltotta ki a legnagyobb ér- 1 de.klödést, amely meg ;is felelt a várakozás- i imk. Az orvosi szakosztály által hozott ha- ! tároznti javaslat egyik kiemelkedő pontja ! \o!t a kongresszusnak. E tudományág képvi- í selői és gyakorlatú művelői elsösorb'n hi'va- I to Mák véleményt mondani a háború borzalmainak hatásáról az emberi nem testi és ielkj életére, világára.

Az orvosi szakosztály által hozott határozati javaslat mindjárt az elején, a szaktudósok kérlelhetetlen biztonságával állapit ja meg, hogy „egy modern háborn a: összem- beriség életére és egészségére katasztrófát jelentene.“ Ami aztán a háború okait illeti, azokat „az egyének öntudatának hiányában, valamint a gazdasági és szociális viszonyokban kell keresni.“ A háború megakadályozása céljából pedig annak a szükségességét emeli ki a javaslat, hogy a különböző tudományágak special istáit meg kellene akadályozni abban, hogy továbbra is részt vegyenek egy uj emberm és záriás előkészítésében.

Fáklyiagyujtás volt ez, emely a többi itt-ott meggyujtoi-t és pislogó mécsessel együtt hivatott megvilágítani azt az utat, amelyet a min-dinkább leereszkedő sötétség mindjobban eltakarni készül. Tarmi és csendes szemlélői vagyunk ugyanis map-nap mellett annak a kevés logikával, de annál nagyobb görögtiiz- eel és a terrdţr minden fajtájával dolgozó irányzatnak, amely az annyi vérrel eltörölt barbár időket akarja újból életre kelteni világszerte.

Ez az irányzat a gazdasági válság okozta tájékozatlanságot és elégedetlenséget igyekszik felhasználni céljai eléréséire. Mindazt a csapást, amelyet a gazdasági válság riázudi- tott az emberiségre, a szabadságnak, a demokráciának tulajdonítja. Azt a demokráciát vádolják, amely még meg sem született és amelynek eljövetelét, már eleve lehetetlenné akarják tenni. Mert hiszen a valódi, az igazi demokrácia az úgynevezett polgári szabadságjogok mellett még meg kell hogy valósítsa az élethez való jogát is. E nélkül, keveset érnek a többi jogok. A tömegeknek, a tudomány által is szentesített „jogot az élethez“ jelszavának mind sűrűbben hangzó felfeltörésétől félnék a kor kegyeltjei. Ezt a jelszót, ezt a követelést igyekeznek elnyomni különböző jelszavakkal.

A t ársa dalimat továbbra is igy ekeznek elvonni igaza rendeltetésétől. Alert nem azért alakult meg a társadalom, hogy egy-egv vékony rébegecske biztonságban dúskáljon a nagyr többség hátrányára. A társadalmat, az emberek ezen összefogását, a létérti küzdelem megkönnyebbítése hozta létre. Hogy a társadalmat alkotó, összefogásra kész emberek együttesen vegyék fel a harcot a létért, , mert az eredmény ágy könnyebben elérhető és biztosabb. Semmi esetre sem azért fogtak össze az emberek, hogy a szemfülesebbek, a Lelkiiismeret1 enebbek a szabadverseny jelszava alatt mindent élkaparimtsanak a nagy tömegek elöl.

Igen, legyem verseny, mert ez nélkülözhetetlen. feltétele a haladásnak, de az élet versenyében a részvétel feltételei mindenkire nézve egyenlők legyenek, mert csak ebben az esetlen lehet szó versenyről. Adassák meg mindenkinek a lehetőség képességei kifejlesztésiére. És aztán biztosíttassák mindenkinek a társadalomiban munkaképességének megfelelő elhelyező dés.

TannljuBk köirnyen gyorsára németüli I

írta: Dr. Ernst Hackel

A német nyelv alapos elsajátításának könnyű és gyors mődsz r^ mindenki számára. — Függelék: Sző jegyzék és kulc?. — Rövid idő alatt már harm adik kiadás!

Ellenzék könyvasztályában

Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is szállítjuk.

így és ossbki» igy mn élt elme uz cmUvi társadalominak. Mert csak r/.en tu

.ihiíjMMi szolgálhatja n haladást és töltheti Ix' u einlxin ég hivatásai e földön. Egyéhkénl, fark asesimk.hoz vagyunk ha.soni.ilhatók és messzire állunk a „homo .sapiens" elnevezés megérdemlesétől. Síit még a fcuriku.sosordiu is előnyben van az «mixa i társadalommal szemtan. M<-nt Ina a közős támadástól és védelemtől eltekintve, édes keveset is törődnek egymással, de élve még .sem falják fel egymást. Csak az elesett hulláját szedik szét és az! is, csak az éhség könyörtelen parancsszava alatt.

Bezzeg nem igy járnak el az embereik, akik

élve unuincumgolják szét egymást. Mellékes, hogy milyen jeluwivak nevében. Jelszót maiidig lehet találni. Kezdetben volt az taton.

Aztán jött a vallás, utána u lra.zci. Jelenihg a nemzeti tűire hm; He nség a divatos. Ugyanazon nép fiai e jelszó hangoztatása mellett pits/.liilják és üldözik egymást. Pociig min- derrnék :iz oka az. önzés, amely megtagadj« ví.Iaimeniiiyinek az. élethez való jogát és kéz- zel-láhbal akár az egész, világnak Jángfeubori- lásiival is azon dolgozik, hogy az egymás «UK»gérléséhez és iru»gl>ecsülésóhez szükségei feltételek megteremtésének még a luangoztn- tását is lehetetlenné tegye.

Pocol Vidor

„Anglia elsüllyed!“

G. B. Shaw beszél a civilizációról, a salátáról és az irók külsejéről

LONDON. (Október.) — A különböző írók minden ételt, amit eszein, halálos méregnek nyilvánították. Mindazt pedig, amit nem eszem, nélkülözhetetlen fontosnak tartják a táplálkozás szempontjából.

Bernard Shaw háza kertjében, ül, Ayot St. Lawrenoe-ben. Meglepő frissesóget árul el 79 éves kora létére és lehetséges, hogy ez hústalan diétájának következménye. Eveken át többen hasztalanul igyekeztek megfejteni Shaw diétájának titkát. A legkülönbözőbb interjúvolok akarnak meg tud mi valamit erről és vállalatok hatalmas honoráriumot ajánlottak néki, lm cikkben megírja, hogy mit eszik. Most végre elárulja táplálkozása titkát.

; Shaw titka

— Eddig mindig csak félrevezettem az embereket, ha azt mondtam, hogy ezt vagy azt eszem, vagy nem esaem. Lehet, hogy diétám és szokásaim nem felelnének meg a legtöbb embernek. Nem eszem minden nap ugyanazt. Legfeljebb a reggelim egyforma mindig. Rendszerint erősen megvajazott zabkását eszem, néha valami szárazabb gabonafélét, hozzá egy fél grappe fruit-ot és egy csésze „Instant Postum"-ot, hogy a hagyománynak eleget téve valami meleget is igyam.

— Naiponta háromszor eszem, bár az a meggyőződésem, hogy jobb lenne, ha csak kétszer ennék. Különböző állításokkal szemben kijelentem, hogy salátát és gyümölcsöt eszem.

— Ebédemet és vacsorámat rendszerint

egy naraccsal fejezem be. Más gyümölcs csak ritka fényűzés számomra és csak egészen keveset eszem belőle, mintha cukorka volna. Ha nincs a háznál, nem hiányzik nekem.

— Eszem sajtot, vajat, tojást, de nem eszem húst, még szárnyast és halat sem. Ismétlem, minden táplálékomra bebizonyította egyik vágj" másik tudós, hogy halálos méreg és mindenre, amit nem eszem, hogy nagyon fontos.

— Nemcsak azért ellenzem a husevést, mert ösztönös érzéseim szerint aljas, hanem azért ás, mert ez az embert az állatok rabszolgájává teszi. A tehenek és juhok a maguk tenyésztőivel, legelte tőivel, pásztoraival, mészárosaival, tejeseikkel és egyéb kiszolgálóik nagy tömegével hatalmas mennyiségű emberi munkaerőt vonnak el attól, hogy inkább emberekkel törődjenek.

— Remélem, eljön az idő, amikor levegőből fogunk élni és megszabadulunk mindazoktól az egészségügyi óvóintézkedések tői, amelyeket a hús tesz szükségessé.

A jövő

— Mi a véleménye Anglia jövőjéről? — kérdeztem most. — Romlani fog a helyzet, vagy Anglia megint „megússza“, mint rendesen ?

— Ma már meglehetősen időszerűtlen, hogy Anglia, vagy valamilyen más filléres nacionalizmus jövőjéről beszéljünk. Most már arról van szó, hogy a civilizáció megussza-e a dolgot.

— Ha a civilizáció nagy hajója elsüiyed, akkor vele együtt elsüiyed Anglia is. Ne felejtse el, hogy eddig még minden nagy hajó elsüllyedt. Mezopotámia sokkal civilizáltabb volt, mint akár a régi, akár az uj Anglia, de olyan tökéletesen elsüllyedt, hogy én már elmúltam hatvanéves, amikor először hallottam a szmnirekről.

viviszdkeióval és oltásokkal igyekszünk gyógyítaná. Mindez bosszú, kegyetlenkedés, fekete mágia. Ami :i reformokat illeti: nekünk angoloknak még ahhoz sincs elég eszünk és bátorságunk, hogy a helyesírásunkat .megreformáljuk. Tudja mit, inkább beszéljünk máéról.

„Megörülnék“

— Mit tenne ön, ha Anglia diktátora volna?

— Valószínűleg megőrülnék, mint Néró. Miért ad fel ilyen kérdéseket?

— Mi az oka unnak, hogy ujpbban a nők. minden foglalkozási ágban verik a férfiakat?

— Mi a meglepő ebben? Nem Miss Amy Johnson repült Ausztráliába, hanem a gép. ő csak rák paszkodott a gépre és irányította.

— Ha betekint a mai újságba, arról értesülhet, hogy tegnap több nö gépek segítsége nélkül hozott gyermekeket a világra. Ha erre a csodálatos teljeül ményne egy férfi is képes lesz, akkor hajlandó leszek komolyan megvitatni, hogy mi lehet sikerének a titka.

— Azt hallottam Mr. Shew, hogy megint el akarják önt vinni az Egyesült-Államokba, hogy ott felolvasást tartson. Megy?

— Sok angol viiághirességgel beszéltem, miután amerikai felolvasóköru-tjukról hazatértek. Mind olyanok voltak, mint az agyon- bajszolt konflislovak. Az én korámban már nem bírnám ezeket a fáradalmakat. Legutóbb valaki megígérte nekem, hogy ha ki- mennék .Amerikába, meg védelmeznének csodá lóim túlzásai ellen és a legnagyobb kényelemben utazhatnék és végre eljutnék életem fénypontjához. Közöltem az illetővel, hogy életem fénypontját már régen elértem és most már csak a halálhoz juthatok el.

— Különben is ki vehetné fel a versenyt a saját magáról készitelt h ngosfilmfelvétel- lel. Amerika már láthatott engem kitűnő felvételben, nagyításban. Három méter magas voltam. látható voltam minden sorból és hallható a terem minden sarkában. A prózai valóság ehhez képest szomorú semmiség volna.

— Főoka annak, hogy" nem megyek amerikai fölolvnsókörutra, mint hivatásos előadó, az, hogy nem akarok eltérni régi szokásomtól. Eddig sokszáz, sőt talán sokezer rögtönzött előadást tartottam, de sohasem fogadtam el egyikért sem pénzt.

— Fiatal koromban, mikor mint Író kezdtem feltűnést kelteni, különböző kulturtársa- ságok felszólítottak, hogy tartsak előadásokat. A szokásos díjazást ajánlották fel, tiz guinefit, a szokásos kikötéssel, hogy nem szabad politikáról és vallásról beszélnem. Ezekre a meghívásokra mindig azt válaszoltam, hogy én a nyilvánosság előtt csakis politikáról és vallásról vagyok hajlandó beszélni, még hozzá meglehetős merész módon. Hozzátettem azt is, hogyha megtartanám az előadást, lemondanék a díjazásról és megelégednék a harmadosztálya vasúti jegy árával.

Az előadás művészete — az utcasarkokon

— Ilyenkor mindig azt válaszolták, hogy boldogan elfogadják feltételeimet és biztosra veszik, hogy a kényes kérdéseket finoman fogom kezelni. Ebből azután megtudtam, hc-gy csak a fizetetten előadónak szabad bizonyos dolgokról beszélnie.

— Ettől kezdve rengeteg előadást tartot— Az ön ar ek i feje zéséről látom, hogy ön még mindig nem hallott róluk. Pedig a szúrni r-civi!izáció csak egy volt a sok közül. Mi niójd csak eggyel szaporítjuk az elmúlt civilizációk számát, mint ahogy egyre-másra szaporodnak a kihunyt csillagok is.

— Aki komolyan foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, tudja, hogy minden civilizáció állandósága végső fokon azon múlik, hogy milyen bölcsen tudja eloszlatni a vagyont és a munka terhét és hogy milyen módon neveli a gyermekeket.

Nálunk vagyonelosztásiról nem is lehet szó. Nem osztjuk el a vagyont, hanem kiszórjuk az utcára, hogy a legerősebb és legkapzsib- ‘bak kapkodják fel, miután az oroszlánrészt ■azoknak a hivatásos rablóknak juttatták, akiket birtokosoknak nevezünk udvariasan.

— Gyermekeinket hazugságokkal Irak táljuk és mindenkit megbüntetünk, aki fel akarná őket világosítani. Őrültségeink következményeit vámokkal, inflációval, háborúval,

tam. utcasarkokon (itt tanultam meg igazán az előadás művészetét) és előkelő gyülekezetekben. Ha előadásomat hirdették, zsúfolásig megtelt a terem, de ebből ia pénzből én semmit sem láttam. Szomorú volna, ha most öreg napjiaámma akarnám magamat eladni. Egyébként azt hiszem, rosszul tettem a magam szempontjából!, hogy nem engedtem, hogy írásaim élvezői a maguk módján képzeljék el külsőmet. Valószínűleg nagyszerű, pompás jelenségnek képzeltek el engem és még a mozifel vételek is kiábránditóan hatottak. Ha egy iró meg akarja őrizni azt a becsülést, amit olvasói iránta éreznek, akkor tartsa titokban a külsejét. A régi jó időkben, amikor még nem találták fel a fényképet, az Íróról nyugodtan képzelhették tisztelői, hogy Dante-szerii megjelenés. Az ostoba kiadók azonban később felvették azt a szokást, hogy az irók fényképét vetették könyveikbe. így azután a közönség rájött, hogy mi írók többnyire szánalmas emberpéldányok vagyunk.

MIT Jl< A ROMAN SAJTÓ

Drcrntraibirlá Tlhilexeu Kártya Vissz ;»<-mJék«-/.é*

DIMINEAŢA: Az egyesülés idején tág tér nyílt közigazgatási reformra, mert a Kárpá tokon innen és túl uralkodó lelkes hangú* latban nagy engedményt lehetett remélni. Maniu és Ionel Bratiami a nép előtt c.sóko- ló/tak s határtalan dicséretekről zúgtak a %Sihiii-i „Unicum“ termében. Nem használtál: ki a kedvező alkalmat s az idők szeszélyéi'-, bízták a kérdés megoldását. Idővel a regáti es lrans.ilvárnai pártok közötti intrika, ellentét és harc kimélyült. Testvéri rnegbékü 1 és helyett téves centralizmussal találkoztunk, mely kíméletlenül és erőszakkal lépett fel az uj tartományokkal szemben. 1928-ba n Ardeal-i politikus volt a kormány feje s azt hitték, elérkezett a decentralizáció ideje. Tanulmányozni kezdték a közigazgatási reformot. Bonyolult és elhúzódó munka volt, melynek során Stere kitűnő munkát végzett. Az Ardeal-iak közül több szakembert hallgattak meg, főleg dr. Iosif Maiorescu volt Bihor-i prefektus járult hozzá a munkához. A törvényt megszavazták, de nem alkalmazták teljesen. A főelv teljesen figyelmen kívül maradt, nem került sor a prefektusok fölött álló tartományi szervek felállítására. A decentralizáció a prefektusi hatáskör növelését, vagy nagy hatáskörrel rendelkező tartományi szerveket követel a községi és megyei önkormányzat fenntartásával. Csehszlovákiában e téren bölcs megoldásra találtak. A Tálárescu-kormány szintén közigazgatási re- foimot alkotott. Több ügynek elintézési jogát kivették a helyi revíziós bizottságok hatásköréből s a miniszterre ruházták a jogot, kiterjesztve a centralizációt. Tizenhét év után sem rendelkezünk oly közigazgatási törvénnyel, mely kielégítené az összes tartományokat. A decentralizáció továbbra is szükséges maradt.

PATRIA: Míg a kormány semmit nem tesz a szélsőségesek ellen, Anfonescu külügyminiszter nyilatkozatokat ad, beszédeket tart, cikkeket ir annak bizonyítására, hogy ugyanaz maradt Románia külpolitikája, mint 16 éven át Titulescu alatt. Azt a benyomást kelti, hogy jobban szolgálja Titulescu külpolitikáját, mint mikor ez ült a külügyminisztériumban. Tudja a kormány, hogy a közvélemény ezt a politikát kívánja. Ha igy áll a dolog, miért volt szükség Titulescu kibuktatására? Saját politikáját maga akadályozta volna? Ki hiszi el ezt a lehetetlen rágalmat? Titulescu Románia és a kisantant képviseletében a Népszövetség egyik oszlopa volt. Országát szolgálta akkor, midőn a Népszövetség gyöngitését akadályozta, jól tudta, hogy a gyöngités egyben a békeszerződések erejét is károsan befolyásolja. Valószínűleg munkásságának ez az oldata fájhatott. Akkor vonták el a népszövetségi munkától, midőn az alapokmány módosítása kerül sorra.

EPOCA: Szenzációs leleplezést közöltek a lapok az utóbbi napokban: Az igazságügyminiszter rájött, hogy bizonyos törvényeket nem alkalmaznak. De nem állt meg itt a szenzáció. A miniszter ugyanis el van szánva, hogy érvény-t szerez a törvények szavának. Nem könnyű dolog ez. Minden nap résen kell lenni s drákói szigorúságra van szükség, hogy senki ne szegje meg a tilalmat. Legutóbb a titkos kártyabarlangok terén talált törvénytelen állapotra. A lapok írják, hogy a kártyamonopol bevétele 50 százalékos emelkedést mutat a tavalyihoz képest, mikor a játéktermek nyitva voltak.

; Az igazságügyminiszternek pontos adatai ! vannak arról, hogy hazárdjátékok folynak. Az ellenőrző szervek nem tesznek eleget hivatásuknak. Miért? Nem akarunk erre szomorú választ adni. Nem várhatunk javulást csak a kormányválságtól.

ARGUS: A „Demokrácia“ című liberális- párti időszaki lap Victor Slavescu volt pénzügyminiszter visszaemlékezését közli, melyben lefesti, hogyan nem tartja be fizetési kötelezettségeit az állam, melynek mintha tetszene, hogy szavát megszegi. Slavescu mindezért az állami gazdálkodást hibáztatja. Rámutat arra, hogy az utóbbi tiz évben hatról huszonháromra emelték az igazgatóságok számát a pénzügyminisztériumban, melyhez 2000—2200 központi és 2100 más beosztású pénzügyi tisztviselő tartozik. Slavescu ezután rámutat arra, hogyan érezte magát miniszterségének első napjaiban, midőn általános választások voltak az országban. Az adózók egy bani adót sem fizettek. A szavazati jog legalább egy havi érinthetet- lenséget jelentett számukra. Nem lehetett szó végrehajtásról. Ugyanakkor a kormány törvényes úton 250 millió lejt vett igénybe az országos választás céljaira. A volt pénzügyminiszter két csoportra osztja az adózókat: 1. akik: tudnának fizetni és nem fizetnek, 2. akik nem tudnak és mégis fizetnek. A tagadás és becsapás rendszer leit, igy aztán az állami költségvetés és tényleges bevétel között nagy különös ' ek vannak. Jó lenne vastag betűkkel kinyomtatni a visszaemlékezést és elterjeszteni az országban.

FÉNYKÉPALBUMOK nagyon kiAH5*

tusban 240 lejért kaphatók az ELLENZÉS feöoyvosztályában, Cluj, Plata Unirii*