Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)
1936-09-01 / 201. szám
BECBTtlÉ* H36 nxeptembmr /. PAÁL JÓB RIPORTJA: A magyar irodalom reprezentánsaival való együttműködésről beszél Prága legnépszerűbb Írója, a csehszlovákiai Pen Club főtitkára: Edmond Konrád A mult évben 18 millió csehkorona értékű magyarországi könyvet adtak el Csehszlovákiában STUBNYAFÜRDŐ, 1936 augusztus végén. (COPYRIGHT By Jób Puál.) Négy esztendővel ezelőtt, 1932 májusának második felében Budapesten tartotta kongresszusát az írók nemzetközi szervezete a Pen Club. A tanácskozások során bankett volt a Hungária szállóban és ezen u banketten szólásra emelkedett a csehszlovákiai Pen Club főtitkára, a mai cseh irodalom egyik külföldön is sokat olvasott reprezentánsa: Edmond Konrád. Általános figyelem közepette és kellemes meglepetésre magyar nyelvű beszédet mondott és beszéde végén átnyújtotta• n magyar Pen Chib vezetőségének a csehszlovák belügyminisztériumnak azt a végzését — abban az időben dr. Szlávik György volt a köztársaság belügyminisztere —, amelyben lényegesen enyhítették a magyar könyvek behozatali tilalmát Csehszlovákiában. Azóta Edmond Konrád neve még ismertebb lett a világon, egyik ragyogó vígjátékét — németben „Das Nest“ a cime — most adja a Burgtheater, ősszel lesz a premier Hollandiában és Angliában, jövőre tervezik az amerikai bemutatót, tavaly már tizennegyedik darabját adta hatalmas siker mellett a prágai Nemzeti Színház, egyik könyve a másik után jelenik meg és az iró mosolyogva és barnára sülve a hegyek napjától itt iil most, szemben velem a stubnyafürdői strandom, egy pillanatra leteszi kezéből vastag töltőtollát és felel a kérdéseimre. Megkérem: meséljen nekem a magyar irodalommal való kapcsolatairól, az okokból, amelyek rábírták arra, hogy a magyar könyv érdekében sikraszálljon kormányánál, budapesti barátairól és a feltörő magyar irodalomról. Nemcsak a magyarországiról, hanem az ardealiról, a jugoszláviairól és arról, amely egyre nagyobb arányokban bontogatja szárnyait az ő országában. ,,Capekkel együtt én követeltem a magyar könyv számára a szabad utat!“' olyan nagy sikerrel megy Becsben a Burg- theaterben, egy héttel a budapesti premier előtt levették a Nemzeti Színház kamaraszínházának műsoráról. Engem a magyar irók egész seregéhez meleg barátság fűz. Holtai Jenőt Rómában ismertem és szerettem meg. Kosztolányival, Mohácsival, Lengyel Menyhérttel igazán barátságban vagyok és boldogan gondolok azokra a napokra, amikor velük együtt voltam és újra együtt lehetek... — Ismerem az ardeali Írókat is, hiszen Bánffy Miklós gróf maga volt szives elküldeni nekem a Helikon kiadványait, Prága — nemzetre és nyelvre való tekintet nélkül — minden jó munkát lefordít és talán nincsen egyetlen müveit cseh, aki a magyar irodalom remekeit ne olvasta volna. A Pen Club maga se tesz különbséget nálunk tagjai nemzetiségét illetőleg és a csehszlovákiai Pen Club vezetőségében csehekkel együtt ülnek németek és magyarok. De tovább megyek: Friedrich Hebbel igazán ellensége volt népünknek, lekicsinyelte és talán megvetette azt és — a prágai Nemzeti Színház mégis játsza Hebbelt! Mi nem félünk az igazságtól! — A belföldön meg van az együttműködés cseh és magyar irodalom között, lapjaink éppen úgy közlik magyar irók munkáit, mint ahogyan magyar lapok közlik a mi írásainkat, a kapcsolat a magyarországi magyar íróknak csak egy részével áll fenn, ennek azonban nem mi vagyunk az okai. És nem is a mi magyar barátaink az okai annak, hogy az együttműködés nem olyan, amilyennek lennie kellene . . . . . . Én prononszirozott cseh iró vagyok, de a barátaim magyarok . . . Valaki azt mondja nekem Stubnyafürdőn, lK>gy Edmond Konrádot «zabad idejében csak magyar társasági »am lehet látni. Amikor megemlítem ezt neki, mosolyogva mondja: Látja: én prononszirozottan cseh iró vagyok, de itt a barátaim magyarok. Ezt én nem is fogom eltagadni. Miért? Örülök, bogy együtt lehetek velük és például Gárdos Magdái és Révész. Magdát a legszellemesebb társaságnak tartom. Gratulálok magamnak, amikor elhatároztam, hogy ide jövök Stubnyára. Stubnyai nyaralásomnak nyoma lesz még sokszor irodalmi alkotásaimban. Legnagyobb lxildogságot jelentette számomra azonban az a 1 jir, amelyet ide kaptam Stubnyára, a jelentés arról szól, hogy tavaly, 1935-ben Csehszlovákiába — joblxin mondva Szlovenszkó- r<1 in millió cseh korona értékű könyv jött !>e a magyar királyságból. Ha tekintetbe vesszük, hogy belföldi magyar könyvkiadó vállalataink is nagy eredménnyel működnek hiszen egyedül csak Prágában két magyar könyvkiadó vállalat varf — és ha tekintetbe vesszük, hogy Ardeal is egyre nagyobb rneny- my is égben exportál hozzánk könyvet, akkor ezt az. eredményi jelentősnek tekintem. A magyar könyvek felett ma is politikai szempontból cenzúrát gyakorolnak — ugyan: hol nincsen ilyen cenzura —. de ezt o cenzúrát az a Magyar Tudományos Irodalmi Társaság gyakorolja, amelyet Masaryk elnök hivott életre . . . — Tizennégy esztendős voltam, amikor először láttam Madách remekét a prágai cseh nemzeti színházban. Ekkor tanultam meg becsülni a magyar irodalmat. A becsiilésem azóta csak növekedett, a szabad szellem hive voltam, hiszen Masaryk tanítványai közé tartozom. jelszavam az övé: <rz igazság győz ! és Imi dog voltam, hogy hasznára válhattam annak a magyar irodalomnak, amely a remekművek légióval ajándékozta meg a világot .. . A csehszlovák Pen Gluhnak jelenleg Fran- tisek Langer a főtitkára, de ősszel újra Edmond Konrád kerül ebbe a tisztségbe, mint ahogy a főtitkári tisztet Prágának ez a két népszerű Írója felváltva tölti be. Konrád legutóbbi darabja, az Edison két évvel ezelőtt hatalmas sikert aratott Prágában, az iró most újra nagyobb munkán dolgozik, ezen a munkáján már nyoma lesz a stubnyai napoknak, minden vágya, hogy mentői előbb Budapestre mehessen, ahol annyi sok meghitt barátja él és ahol olyan jól érzi magát . . . Doros Ferenc ^udósHása; így kezdi: — A Pen Club varsói kongresszusán, 1930- ban a magyarországi Pen Club panaszkodott arról, hogy a magyarországi könyvek behozatala Csehszlovákiában nehézségekbe ütközik. Amikor kongresszusról hazaérkeztünk, Capek és én kezünkbe vettük a dolgot. Kihallgatásra jelentkeztünk a miniszterelnöknél és sikerült őt meggyőznünk arról, hogy a demokráciával nem egyeztethető össze a behozatali tilalom. Munkánknak eredménye volt és dr. Szlávrk belügyminiszter ur nekem személyesen adta át azt a végzését, amellyel orvosolta a panaszokat, ön azt kérdezi tőlem: mi indított engem arra, hogy interveniáljak. Őszintén válaszolok: — Minden demokráciának alapja a szabadság. Szabadság a kultúrának, a szellemnek és az embernek. Ez a mondat nálam nem fázis, hanem a véremben van! Eredménnyel sohasem lehet megakadályozná a kultúra terjesztését! Mi évszázadokon keresztül küzdöttünk a németekkel a mi kultúránkért, harcoltunk minden iskolapadért, minden színházi előadásért és mi nem lehetünk ellenségei a szabadságnak és a kultúrának. Egyforma joga van minden kultúrának, tekintet nélkül nemzetiségre, nyelvre és vallásra. Minden ország kultúrájának békében és barátságban kell élnie más nemzet kultúrájával — itt persze nem akarok szólni politikáról és gazdasági kérdésekről, amelyekkel nem foglalkozom — és nem lehet leereszteni a sorompókat az országhatárokon a másik ország kultúrája előtt. — Megtanultuk. Ausztriától, hogy az igazságtalanság megbosszulja magát és — mi nem lehetünk igazságtalanok. Magyar irók — Prágában — Prága ismeri a magyar irodalmat. Arról nem akarok beszélni, hogy én az iskolában szavaltam csehül Petőfit és Madách „Ember tragédiáját“ nemzetünk egyik legnagyobb költője, Jaroslav Vrchicky fordította le csebre, nem beszélek Jókairól sem, hanem arról, hogy a mai magyar irodalom minden reprezentánsa le van foridtva nyelvünkre. Prága olvassa és élvezi Kosztolányit, Molnár Ferencet, Lengyel Menyhértet, Szabó Dezsőt, talán nem véletlen, hogy Körmendy „Budapesti kalandját“ az a kiadó fordította le és adta ki, aki az én munkáimat kiadja, szavaljuk Adyt és nincsen: hét, hogy Prága valamelyik színházában ne adnák magyar szerző darabját. Ugyanezt — sajnos — nem mondhatom el Budapestről és annak ellenére, hogy inekem igazán semmi közöm sincsen a politikához, mégis a politikának köszönhetem, hogy azt a darabomat, amely most Földalatti-vasúton Oslóiéi Konstaníinápolyig léméi mérnök fe3tfünés4ke!Uö elgondolása 4ÖO kiíocmé^eFreí száguldó föSdaÜaiítfi vonalokat íeirvei Európa áldd BERLINI. (Augusztus hó. Berlini munkatársunktól.) Az a terv, mellyel az aschaffen- burgi Nützel mérnök, lép most a német nyilvánosság elé, méltán felülmúlja még Verne Gyula, vagy az „Alagút“ világhírű Írójának, Kellermannak fantáziáját is. Nützel György nem kisebb elgondolásért száll síkra, mint az európai kontinenst a föld alatt olyan ex- presszvonatokkal kivánja összekötni, melyek a mai vasúti sebességek ötszörösével repítenék utasaikat nyugatról keletre és északról délre. Ennek a német konstruktőrnek terve azonban korántsem utópia. Elgondolása az volt, hogy a gömbölyű földtekén 'kjét pont közölt a legrövidebb távolság, a közöttük egyepes vonalban húzható földalatti „hur“, mely a távolság közepéig, minél inkább távolodunk a kiindulási ponttól, annál mélyebb földrétegeket közelit meg. Nützel úgy képzeli, hogy például az osló—konstantinápolyi vonalon, mindkét kiindulási ponton kb. 100— 150 méter mélységben indulnának ki a vasútvonalak, ezeket azonban a nagy távolságra való tekintettel nem akarja egyetlen „ideális“ húrban vezetni, hanem több kisebb hur- részre bontva fúrná be a felső, gömbölyű földréteg alá. Föld alatt robogó mozik. Ebben a földalatti gigantikus vonalban közel 400 kilométer sebességgel közlekednének a Diesel- és elektromos motorokkal hajtott óriási á ra m vonal -sze rel v én yek, melyek teljesen légmentesen lennének az alagutakban fellépő nyomással szemben szigetelve s belsejükben oxigén-fejlesztők, mesterséges szellőzés gondoskodna a megfelelő levegő utánpótlásáról. Ezek a torpedószerü vonatok a legnagyobb kényelemmel lesznek berendezve, hálófülkék, társalgók, olvasószoba, bár, poggyász- kamra s a korszerű utazás minden luxusa állna az utasok rendelkezésére, megfelelő szolgálati személyzet pedig az üzembiztonság legnagyobb tökéletességéről gondoskodna. Azáltal, hogy a pálya lehetőleg nélkülözi majd a fordulókat, nem függ tereptől, időjárási viszonyoktól, vágj' forgalmi akadályoktól, tervezője erősen bizik abban, hogy rendkívül gyors vonatok, főleg a földvonzás adta gyorsulási lehetőségek figyelembevételével. a 400 kilométeres sebességet minden nehézség nélkül kifuthatják majd. Sikerülne tehát az egyetlen igazán szupergyors közlekedési eszköznek, a repülőgépnek végre olyan ellenfelet teremteni, mely nemcsak a távbirás és sebesség dolgában tudná felvenni vele a versenyt, hanem befogadóképesség, kényelem és közlekedési biztonság dolgában azt még messze felül is múlhatná. Kémiailag furt alagút. Az elgondolásnak természetesen fő feltétele, hogy a mai lassú és körülményes alag- utépités is bizonyos reformokon menjen át. így például még mindig nyitott kérdés a talaj, kőréteg kémiai bontása — egy olyan alagutépitési megoldás, mely a mai rendszereknél jóval gyorsabb, olcsóbb és kényelmesebb lehetne. Nützel mérnök, azonkívül értékesíteni kivánja az alagutf urasoknál fellelhető esetleges nemes kőzeteket is, ezzel szemben a készülő alagutfalakat többméter vastag aszbesrt rétegekkel burkolná, mivel csak az az anyag képes a földalatti erős nyomást s az ennek következtében fellépő hőt (33 méter mélységenként 1—1 fok) efbirai. A többezer kilométeres pályák mentén természetesen ellenőrző, kitérő és szellőző tárnák lennének, ezeket a megalakítandó nemzetközi társaság kezelné, melynek szervezete lényegileg semmivel sem lenne bonyolultabb, mint mondjuk mai vasutaink nemzetközi étkező vagy hálókocsi társaságai. A pályaudvarok szőttén csak alig különböznének valamiben a rendes pályaudvaroktól, azzal a különbséggel, bogy a transzkontinentális földalatti vasút indó- házához, hatalmas felvonók szállítanák le és fel a közönséget, egyébként az állomásfőnök épugy indítja majd vonatait, mint a földfeletti kollégája. Itt ifi hordárok, újságárusok és Imí/évk fognak «űpö^lm-forogni, várótermek, éttermek fogják az utasok kényelmét, «zolgáLali «.zo- bák, távírók, vált ól lázak fogják pedig a közlekedés biztonságát szolgálni. Az érdekes terv íKLgy feltűnést kelt máris nemzetközi technikai körökljen, hol a szakértők egyáltalában nem tartják kivilx-fetle*)- nek a fiatal német inérnők elgondolásait. Ha Nützel konstruktőr terve megvalósulna, úgy 20 i>erc alatt juthatnánk pld. Budapestről BécsU*, alig 2 óra alatt ugyanonnan Berlinije .. . a lehetőségek perspektivája tehát szinte beláthatatlan. Egyelőre azonban mindenesetre egy problémáról mégis elfeledkezett még a zseniális konstruktőr, nevezetesen: ki fogja mindehhez a pénzt adni? A PORRÓ LG ÖV BETEGSÉGEINÉL, különösen vérhasnál és olyan gyomorbetegségek esetén, amelyek váJtólázza! együtt lépnek fel, a ter- mészeeo „FERENC JÓZSEF“ keserüviz szerfelett értékes hatást fejt kj. Orvosok ajánlják. + 9 Önérzetes kéregetők Vannak nagyon szegény, nagyon rászoruló, nagyon nyomorult kéregetők, azok között, akik nap-nap után feljönnek a szerkesztőségije. És vannak furcsán önérzetes segélykérők. Például ez a kettő. Nemrégen jártak nálunk és nem tudjuk csodálkozzunk-e rajtuk, vagy bosszankodjunk. Az első egy kövér, fekete férfi. Bejön és azt mondja: — Kaphatnék-e útiköltséget Sibiuig? Azt feleljük, hogy nem. Mi lap vagyunk, nem jótékonysági intézmény. De, ha életbevágóan fontos ügyben kell Sibiuba utaznia és bebizonyítja szegénységét, talán megírhatjuk az esetéi s akkor, ha összegyűl számára valami pénz, nagyon szívesen hozzájuttatjuk. Be tudja bizonyítani, hogy egy vasa sincs, mondja ő s életbevágó, hogy Sibiuba utazzon, régen munkanélküli és most ott állást kapott. Fel akarjuk venni az adatokat, hogy megírhassuk a dolgot. — Mikor kapom meg a pénzt? — Nem garantáljuk., hogy egyáltalán kap-e valamit, vagy, ha kap, elég lesz-e az útra. Mindenesetre nézzen be mához egy hétre. — Mához egy hétre — nevet gúnyosan — én ma este el akarok utazni. Villog a fekete szeme, egészen félelmetes. Haragszik. Megmagyarázzuk szépen, hogy ez lehetetlen. Mert még ha most délben meg is Írjuk a dolgot s leadjuk a nyomdába a déli kézirattal, akkor is csak holnap jelenik meg a hir s az esetleges adomány legeslegjobb esetben holnapután fut be. Pokoli gúnnyal felnevet a mi emberünk, nagy léptekkel megy kifelé s útközben odavágja: — Ne tanítsanak engem. Tanultam én eleget az oskolában . . . Becsapja az ajtót és büszkén távozik. Más. Siró hangú, toprongyos asszony. Segélyt kér. A szokásos panaszok sok gyermek, munkanélküli férj. Nagy részvéttel hallgatjuk, kérjük, mondja meg nevét. Megdöbbenve, haragoson néz. Megértjük. Jobb napokat látott, szégyelli, hogy idekerült. — Mondja meg a kezdőbetűit — mondjuk —, mert ha érkezik esetleg valami, nem fogjuk tudni, hogy kinek adjuk oda. Ide nagyon sok szegény jön. — Azt már nem — mondja feÜSnően egészséges hangon. — Nem érti, hogy tudnom kell a kezdőbetűit? Máskülönben, hogy . . . Legyint erre a néni s teljesen kizökkenve előbbi siró hangjából, megdöbbentve mondja: — Ha ennyi komédiával jár, akkor kell a fenének ... (m. I.) Az utóbbi idők legérdekesebb háborús riport-regénye! STANCA DOMOKOS Ára 60 lej. - Kapható az Ellenzék könyvosztályúban Cluj, Piaja Unirii 9. szám. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítunk!!!
