Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)
1936-09-30 / 226. szám
-----T BJ2C BLL BNZ BK wmmiuntmmsama 19 3 6 szeptember 3 0. A PIROS BELÉP© ; MHHHMEWfti-.iXifa t lita: SZABÓ 1 A'.Kl ft 4 KÖZLEMÉNY Ez az ember az országban tartotta a nőt a for radalomig. A forradalom első napjaiban Mici egy osztrák emberrel ismerkedett meg, lelkes lorradal inárral, aki az aknavetőknél szolgálta végig a háborút. Nagy bajokat csináltak A baloldal élén állottak és állandóan csoportokat szerveztek a csatornák töl robbantására, azonfelül sztrájkokra is bujtogattak. Nem lehetett hozzájuk nyúlni, mert ha bevitték a rendőrségre, akkor a hívek szazai vonultak löl ge(> fegyveresen a főkapitányság kapuja elé és mindaddig nein tágítottak, amig ki nem szabadultak. Nekem jó hírem volt a nemzeti tanács előtt és megbíztak a terrorista párt elfogatásával. Szerencsére olyankor kaptam a megbízatást, amikor a kommunistákat már le- ■sukták és a népszenvedély nem háborgott annyira, mint az első hónapokban. Vállaltam a megbízatást: Mici azonban meglógott. Nem lehetett sehol sem elfogni, a férfi szintén elutazott, tartózkodási helyéről azonban pár nap múlva kaptunk információt. Bécsbe ment vissza, miután a nő szakított vele. Mondottam nektek, hogy a nőt szerettem, igy hát sorsa továbbra is érdekelt Mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy a Bal kánra utazott. Lezajlottak a forradalmak és Magyarországon alig lehetett keresni. A hadviselt, nélkülözésekhez szokott ember beletörődött sok mindenbe, főleg abba, hogyr a háború utáni jól megérdemelt nyugalom ideje még nem érkezett el. Egy bor-export cégnél vállaltam utazói állást azzal a föltétellel, hogy magam választom meg az országot, ahova üzletkötés céljából megyek. Természetesen Bulgáriát választottam, hogy Miéivel találkozhassak. Dóra és Mária egymásra néztek, anélkül, hogy bármit is elárultak volna abból, ami bensőjükben végbement. Petrovics Gyurka folytatta. — Filipopelben bukkantam reá. E szavaknál a bolgár leány és Mária megint egymásra néz és a szemben levő tükörből is kutatták: ki sápadt el jobban. A társaság közül senki semmit észre nem vett. Gyurka nyugodtan mondotta el az esetnek eléggé izgalmas további részleteit. A Marica folyó mellett egy házba vitte őt az ukrán nő. A ház egy’ kivándorolt török űré volt, tágas szobákkal. Mici többedmagával lakott a nagy lakásban, látszólag nyugodt, polgári emberekkel, ö a háremszobát választotta lakhelyéül. A keresztrácsos, nagy ablakon alig szűrődött be fény. Csak a selyemszőnyegek ezüstje és a fémből való dísztárgyak a falon csillogtatták vissza a kevés napfényt — Voltaképpen miért hívtál ide? — kérdeztem az asszonytól. — Amit mondani akarsz, azt elmond hattad voína akármelyik kávéházban. Ha nem akarsz a városban nagyobb nyilvánosság előtt idegenekkel mutatkozni, eimehettünk volna a Tolsztojhoz cimzett vegetáriánus vendéglőbe, ahol könyvtár von és ahol elvonuîtan és csöndesen, mindenről lehet beszélgetni. Mint egy hörcsög, fölpattant: — Nem akarok én veled elvonultam és csöndben tárgyaim! Brigamöval nem így szokás. Te azért jöttél most, hogy utánam kémkedj. Máskép fogok veled elbánni. Mutató- és gyűrűsujját nyelve alá tette és éleset füttyentett. A következő pillanatban megjelent bő bu- gyogóban egy magas, förtelmesen csúnya, nadrágos cigányasszony;, csecsemőjével kabátjában. El akartam távozni, nem annyira a cigány nő csúnyasága, mint inkább a rossz szag miatt, ami az egyébként kellemes, rózsaillattal permetezett szobát a timánrrühelyek bűzével árasztotta el. — Nem fogsz elmenni, itt fogsz maradni! Parancsolom! A cigányasszony is paranesolóan nézett reám, letette csecsemőjét, Cigarettára gyújtott és amikor in- dulatoskodni kezdtem, lefogta két kezemet és hátra- szorította olyan erővel, ami ellen nem is tudtam védekezni. Kezeimet összekötözte és jelekkel, amiket azonban világosan meg tudtam érteni, kérdezte Miéitől, vájjon a fülemet vágja-e le, vagy az orromat. A társaság megdöbbent. Én a magam hitetlenségében azzal enyhítettem a dolgon, hogy figyelmeztettem Gyurkát, ne élezze ki az efféle jeleneteket, főleg azért, mert szószerint úgy sem hisszük el. Ez könnyítette a hangulatot. Gyurka folytatta Szenvtelenül és talán éppen azért hátborzongató módon. — A cigánynő bugyogója zsebéből különböző szerszámokat szedett elő, operációs műszereket, kicsi kampókat, apró tőröket és valami folyadékot. — A cigánynő — folytatta — megmotozott, elvette apró angol revolveremet, amit azzal tudtam át csempészni az országhatárakor hogy mellényzsebem ben is elfért, elvette irataimat és pénzemet. Ezután lekötött karomon felhúzta az ingujjat és belétetoválta ezt a jegyet. Gyurka megmutatta fiiipopeli emlékét. — Egy lobogó kard és egy szív primitiv rajzait tetoválta belé a cigányasszony, aki miután elvégezte munkáját, visszaadta tálcámat és néhány levát kért Minthogy ép bőrrel menekültem, szívesen átadtam volna neki a esekken kívül összes készpénzemet. De Min inteti, hogy ne merjek többet adni neki a szoká sós aprópénznél Mi a teendőm? kérdeztem egészen megju hás/kodva most már Miéitől. A cigány-asszony már nem volt itt, tehát fesztelenül és félelem nélkül beszélhettem vele Megkérdeztem, miért volt ez a jelein“! Erre nem adott határozott választ, hanem közölte velem, hogy ezt majd később, az események sej ián meg logom tudni. Krlipopolban maradhattam, iiz leteket csinálhattam, de volt egy kötelességein, hogy a tiszta haszon busz százalékát leadom annak a szer vezetnek, amelyhez Miei tartozott — Akárhol vagy, — parancsolt reám Mici, tartozol beszolgáltatni a luis/ százalékot Megbélyegzett ember vagy Ha föl mernél bennünket jelenteni, szá miihatsz arra, hogy nem fogsz meghalni természetes halállal. Eleinte egyre másra csináltam üzleteimet. Pontosan beküldötteni egy török címre a pénzeket, anélkül azonban, hogy egy sort is irtain volna Mici nek, aki pedig minden küldemény után mementót irt. Figyelmeztetett, nehogy akár egyetlen egyszer is elmulasszam az adózást A nyugtalanító helyzet üzleteimre is erősen hatott, úgy, hogy egy napon beje lenlettem, hogy inkább állásba megyek, akármilyen szerény javadalmazással, de az idegeim nem bírják már ezt az életet. Levélben bejelentettem ezt Midnek Várnáról, ahol épp akkor tartózkodott, fölmenlvényt adott. Nyugodtan élhetek — irta. A fix fizetés után nem kötelező a 20 százalék leadása. Egyébként azonban nyilván vagyok tartva és a Filipopolban kicsikart kötelezettségek továbbra is érvényesek Nem mertem erről az esetemről rendűi tisztviselő barátaim nak említést tenni, sem újságírónak Első eset, hogy nagyobb társaságban elmondom ezt a dolgot. Kiváncsi vagyok, vájjon közléseim eljutnak-e Mici füléhez. Ez volt a célom, háborús és békebeli kalandomnak az elmondásával. Megint ivott. Nem tudna-e, kérdeztem, közös nő- ismerőseim közül valakit megnevezni, aki hasonlít Micire. Gondolkozott, majd széjjelnézett a jelenlévőkön és Dórára mutatott. — Olyan volt, mint ez a drákkisasszony. Erősen szemügyre vette Dórát, megint ivott és miután letette a poharat, hozzátete: „csakhogy valamivel idősebb kiadásban.“ — Mondja drága kisasszqny, nem volt önnek nagynénje ez a ukrán bestia? Az est ilyenképpen kacagó fináléval fejeződött be. A társaság semmit sem gyanított. Dóra megszorította kezemet, jelt adva, hogy oszlassam föl a társaságot s menjünk haza. Ez rövidesen megtörtént. Gyurka szerette volna hazakisérni Dórát; részegségében öszinteségi rohamai voltak. Egyre azt hajtogatta, hogy a nőt még mindig szereti és Dórát is megtudná szeretni, annyira hasonlít Nikire, de megvan az a kü lön előnye, hogy jóval fiatalabb. Dóra visszanyerte egyensúlyát, az ital és a jól eltöltött est hatása alatt vidám lett és a hid közepén megállóit Szembenézett Gyurkával. — Akar vele találkozni? — kérdezte. — En ösz- szehozhatom magukat! A dunai szél kikergette a borgözt Gyurka fejéből, de még jobban Dórának ez a kérdése, amely tónusban incselkedő volt, de kiérződött alóla, hogy ez a leány bizony képes előteremteni Micit. — Várnából hozatja ide? — Az már az én titkom. De aligha lehet Várnában. Ha kívánja, huszonnégy órán belül találkozha- tik vele. Természetesen, szót nem szólhat senkinek erről a találkozásról sem azelőtt, sem azután. Maga súlyos hibát követett el azzal, hogy ma este előadta ezt a dolgot és ha kedves az élete, tudja meg, hogy életét nekem köszönheti. Emlékezzék csak vissza! önt nemcsak arra kötelezték, ho*gy a rendőrségnek ne szóljon, hanem arra, hogy mindaz, ami önnel történt, halála napjáig titokban maradjon. Tekintet nélkül arra, hogy ezt a halált önmaga idézi elő öngyilkossággal, vagy betegség fosztja meg önt az élettől. Gyurka erre aztán teljesen kijózanodott. Ugyanazt érezte, amit akkor, a török háremszobában. A gesztus, a hang, a parancs határozottsága és halálos kiméi ellensége a Micié volt. — Maga testvére annak a nőnek! Mindössze ennyit tudott a fölhalmozódó keserű érzések aljáról kibökni. Dóra nem reagált, hanem két ujját ajkára téve jelezte, hogy erről sem szabad szólnia. Majd fagyos udvariassággal fölkérte, hogy hagyjon most kettőnket magunkra. Ez a jelenet reám is élményszeríi hatással volt. A bor és Gyurka elbeszélése és ami itt történt most, megrázta bensőmet. Némán mentünk végig a sötét utcákon. Kis idő múltán Dóra megszólalt. — Az a nő itt van a szomszédban: Bécsben. Egy sürgönyömre a legközelebbi vonatra ül és idejön. Mostanában figyeli az emigránsokat. A bolgárokat és Kemál pasa üldözöttjeit. Semmiféle százalékokra nincs ráutalva. Költségekre annyit számit föl, ameny- nyi neki jól esik, disztingvált előkelőséggel él, társal- kodónöjével fölkeresi az emigránsok kávéházait és kis vendéglőit. A társalkodónő maga is emigráns, aki természetesen nem tudja, kinek az alkalmazottja. Mici kitünően beszél németül, bajor kiejtéssel és úgy szerepel Bécsben, mint egy trónfosztott német fejedelem „nyugalmazott“ udvarhölgye. Szervusz, rsten áldjon meg búcsúzott tő lein Dóra a kapunál bátran, teli önbizalommal Holnap az esti órákban találkozunk! Elváltunk és visszanéztem Dóra két ujját ajkára tette. Amikor egyedül hazaleié ballagtam, az. volt az érzésem, hogy hasonló helyzetbe kerültem, mint Gyurka barátom VII Tódor fejéből bizonyára gyorsan elpárologtak a nevezetes est szenzációi, mert valahányszor találkoz tunk, sohasem tett említést az emberekről és az elmondott kalandokról A lakodalom előkészületei foglalkoztatták Rám bízta, kiket kell meghívni, azt is. melyik előkelő vendéglőben tartsuk meg a lakodalmi vacsorát Ő maga nagy üzletek lebonyolításával foglalkozott, ezeket szorgalmazta, hogy a gyorsan és könnyen szerzett pénzen Mária linmaculátának meglepetéssel kedveskedhessen Nem árulta el, mit akar venni: villát vagy autót. Olyan természetűek voltak a/ üzletek, liogv mindkettő künnven tellett volna belőlük. Gyurkával közben egyszer találkoztam. Sápadt volt és elárulta, hogy a háború ezer veszedelmei kö zött egyszer sem érezte azt a halálfélelmet, amit most érez, különösen álmatlan éjszakái során. Idegcsilla- pitókat, keserű altatókat szed, amikkel azonban gyakran éppen ellenkező eredményt ért el. Lázas álmok gyötrik, sokszor közel érzi magát az őrülethez. Tanácsomra abbahagyta az orvosszerek szedését, semmiféle izgató dolgot nem evett, még a hústól is eltiltottam, a feketekávétól is. Tornát és langyos le mosásokat ajánlottam neki. Tanácsaimat megfogadta és a lakodalomig helyrejött. Arcának csontjait ismét hús és zsír vonta be, szemei nem üvegesedtek és homlokának ráncai kivasa- lódtak. A lakodalom napján Gyurka már egyike volt a vendégek legelegánsabbjainak, büszke tartásán valami kis hetykeség mutatkozott. A Ritz szálló fényesen kivilágított termében gyűlt össze a lakodalmi társaság, közöttük az aktív miniszter. A budai Holunder famíliát ez annyira meghatotta, hogy nem tudták kit ültessenek melléje. Én mentettem ki őket zavarukból. Odaültettem a miniszter mellé Dórát. Mária Immaculata az ártatlanság minden szimbólumával jelent meg a vacsorán, Ízléses, fehér selyem- ruhában, fehér gyönggyel, természetesen mirtuszko- szoruval a fején Stefi és Gitta szintén kivételes eleganciával jelentek meg, ugyanúgy Holunder mama, ki ezúttal nem a saját kifordított és átalakitott lakodalmi ruhájában jött, hanem vadonat uj fekete selyemben, szőimékkel és régi ékszerekkel, amiket kiváltottak a szép summából, amit a vőlegény ruhákra és lakodalmi célokra a Holunder család rendelkezésére bocsátott A pincérek megkülönböztetett respek- tussal figyelték a lakodalmat, főleg a miniszter miatt és csak befelé mosolyogtak, amikor a Holunder család idősebb férfi és női tagjai az első fogásoknál zavarban voltak az evőeszközök használatát illetőleg. A továbbiakban már otthonosan érezték magukat. Amikor a szőSősgazda nadrágja zsebéből előszedte a bi- csakot, hogy azzal hámozza le a szárnyas pecsenye húsát, óbudai szomszédjai hasonlóképpen cselekedtek. A miniszter, aki kispolgári nevelésben részesült, azt hitte,, hogy ez budai népi szokás és lakodalmakban kötelező. Maga is kotorászott zsebkés után. De zsebkést nem tettek otthon a frakkjába. A Holunde- rek egyike meglátta a miniszter zavarát, mire maga ajánlotta a zsírtól meg sem törölt bicsakot a miniszternek. A feltálaló pincér akkor már a tésztát hozta. Nevetőgörcsöt kapott a bicsakátadás jelenetére és a tál kihullott kezei közül. A nagy csörömpölésre a terem távolabb ülő vendégei fölfigyeltek és mosolyogtak. Kellő tapintattal elintéztem az ügyet. Fölállotiam és elmondottam az első pohárköszöntőt. Utánam következtek a Holunder család polgári elemei, utánuk a miniszter, nehány fiatalember, a két Holunder leány udvarlói. Zene tette hangulatossá a lakomát. Már azon voltam, hogy kiadjam a jelszót a táncra, amikor szokatlan eset történt. A terem egyik kicsiny asztalánál ült az ukrán hölgy egy negyven év körüli, beretvált arcú, igen disztingvált külsejű úrral, akit diplomatának lehetett nézni, vagy nyugalmazott parkettáncosnak. Az ukrán nő elegáns, de szolid estélyi ruhájában nem tűnt fef. Nem volt szép, kissé eiviharzott arca nem kelthetett figyelmet. Egyszerű vacsorát rendeltek, még csak pezsgőt sem hütöttek be számukra, megelégedtek kevés tokaji asszuval és egy üveg francia borral. A Holunder ünnepi társaság nem láthatta őket. De ők a tükrök kedvező elhelyezése következtében, mindent megfigyelhettek. Meglátták azt is, hogy a tósztok áradatának vége. Ekkor az ukrán nő fölállott asztalától és odajött a társaság mögé. Kezét Gyurka vállárra tette és egy fejbiccentés után elkérte Gyurka poharát. (Folytatjuk.) Hirdessen az Eilenzétien
