Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)
1936-09-27 / 224. szám
1936 szepl&mfi’&r 20» BEEBJV7SJC 13 KMHMIte ....lm w* Nagg fcjíőűcsi mutat a belföldi ipar BUCUREŞTI. Az Ellenzék tudósítójától.) Az utolsó másfél évtized alatt Románia ipara óriási lendülettel fejlődött. Ma már az a helyzet, hogy az agrárá'lHamok jellege nem domborodik ki olyan mértékben, mint a háború előtt, mert ezeknek az országoknak nemzetgazdaságában az ipar a mezőgazdasággal egyenlő értékű tényezővé fejlődött. Romániában a háborút követő másfél évtized alatt az ipar olyan arányú fejlődést ért el, hogy a nemzeti jövedelemnek és az állam bevételeink több, mint felét szolgáltatja. Az országos ipari fejlődésnek arányaira és fejlettségére jellemző a nemzeti ipar a belföldi szükségletnek átílag 70 százalékát fedezi. Egyes iparágakban még ez az arány is kedvezőbb, igy például a vasiparban és a textiliparban, amelyek a belföldi szükségletnek 80—90 'százalékát 'látják el. Az ipar fejlődésében kétségtelenül! jelentős szerepe volt az iparpártolási politikának és a vámvédekni rendszernek. Amidőn azonban az agrártermelés rentabilitásának elvesztése miatt az egymást követő kormányok az iparra hárították át a közterhek nagyrészét, az ipar fejlődése, a rentabilitás csökkenése miatt, lassúbb tempót vett, sőt volt olyan esztendő, amidőn a fejlődés stagnált. A kontingentálási rendszer bevezetése köny- nyitett az ipar helyzetén és a belföldi piac biztosítása által újabb fejlődési lehetőségeket teremtett a belföldi ipar számára. Ezeket a fejlődési lehetőségeket azonban a továbbfokozódó közterhek és az állandó nyersanyag- és félgyártmánybeszerzési nehézségek miatt csak kisrészben tudta kihasználni az ipar. Az ország iparában jelentős helyet foglal el a szövőipar. A háború utáni Románia Középen rópá ban is hírneves textilipart örökölt. A textilipar másfél évtized alatt olyan arányokban fejlődött fel, amilyent egyetlen iparág sem tud felmutatni. Egyes speciális textilcikkektől eltekintve, ma már a textilipar úgy mennyiségileg, mint minőségileg majdnem száz százalékban fedezi a belföldi szükségletet. Textiliparunk másfél évtized alatt négyszeresére fejlődött, amit legfőképp a hajtóerő és a foglalkoztatott munkások számának növekedése mutat. Az Excelsior jelentése szerint, a külkereskedelmi igazgatóság mellett működő bizottság legutóbbi ülésén következő gépekre adott behozatali engedélyt Ardealba: Trlkoca.j-gyár Arad: harisnyagyártás és más célra 5530 kgr. gép és gépfelszrelés jio ezer lej értékben Németországból. F. Han rt. Sibiu: szőrfonalgyártó gépek 22 ezer kgr. súlyban 1 millió 461 ezer lej értékben Németországból. G. B. L. harisnyagyár Sebes: 6500 kgr. súlyú szövőgépek 954 ezer lej értékben Németországból, R. Barat szövőüzem Lugoj: 4220 kgr. su- iyu gépek 284 ezer lej értékben Németországból. Textilipar Oradea: 488 kgr. súlyú gépek kamgarn-gyártásra Németországból. Astra-vagongyár: ír.550 kgr. súlyú gépek 1 millió 311 ezer lej értékben Németországból. Resita-üzemek: 30 ezer kgr. súlyú gépek 1 millió 326 ezer lej értékben Angliából. Sodronyipari üzem Cluj: 23.400 kgr. súlyú gépek i millió 544 ezer lej értékben Németországból. Polychron kalapgyár Arad: 15 ezer kgr. súlyú gépek 500 ezer lej értékben Magyar- országból. Derniata-gyár Cluj: 7850 kgr. súlyú gépek 457 ezer lej értékben Németországból és 7770 kgr. 624 ezer lej értékben Magyarországból. Star-cipőgyár Timisoara: 1390 kgr. súlyú gépek no ezer lej értékben Németországból. Erdős ruházati üzem Oradea: no ezer lej értékben Németországból. Papírgyár Cáréi: 61 ezer kgr. suilyu gépek 2 millió 700 ezer lej értékben Németországból. Az uj építkezések arany-korszaka véget ért BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitójától.) A konjunktura-kutató intézet érdekes statisztikát .közöl a romániai építkezésekről. A kimutatás szerint a tavalyi év volt az építkezések rekordéve s 1936-ra visszaesett az építkezési láz. Az építési szezon körülbelül befejezettnek tekinthető s az intézet jelentése szerint az idén a kiadott engedélyek 40 százaléka nem volt felhasználva. Az ok: a rentabilitás csökkenése, ami leginkább a Bucurestiben nagy tömegben épített öröklakásos házak — blokk houseok csődjében jut kifejezésre. A fővárosban és a vidéki városokban kiadott építési engedélyek statisztikája különösen a bucureştii építési láz stagnálását mutatja. Bucureşti Vidék beépített házak beép. házak terület száma terület száma 1935 I. negyed 92156 322 44576 437 1935 II. negyed 197345 805 103299 1129 1935 III. negyed 320872 1389 124284 1262 1935 IV. negyed 107265 516 50809 436 1936 I. negyed 67455 373 47360 463 1936 II. negyed 185606 995 110257 1172 Az öröklakásos házak hozama 1929— 1932-ben még 14—15 százalékra volt tehető, a lakbérek csökkenése következtében az idén már 6—7 százaléknál jobb kamatozás nem volt elérhető, de még az alacsonyabb bérek mellett is nehéz volt a lakrészeket értékesíteni és igen sok építkezés abbamaradt. Rontotta a helyzetet a lej javulása is, az emberek megint inkább safek-ben tartják a pénzt minden eshetőségre készen, semhogy ingatlanokba fektessék. Ölvén százalékkal haladta meg az előirányzatot az állam bevétele a cementfogyasztási adóból. Bucurestiből jelentik: A mult év április i-én életbelépte- tett törvény szerint, minden kg. cement után 0.30 lej fogyasztási adó fizetendő. A cementfogyasztási adó bevételeként a mult költségvetési évben 90 millió lejt irányoztak elő és a jelenlegi költségyetési évre is változatlanul hagyták ezt az előirányzatot annak ellenére, hogy a cementfogyasztási adóból elért bevétel ,a mult költségvetési évben 25,560.387 lejjel volt több. A pénzügyminisztérium statisztikai adatai szerint, ez évben is lehet számítani a cementfogyasztási adó növekedésére annál is inkább, mivel már az 1936—1937. költségvetési év első negyedében 3.4 millió lejjel volt több a bevétel ebből az adóból, mint a mult év hasonló negyedében és 12.3 millió lejjel volt. több, mint a negyedévi előirányzat. A folyó költségvetési év első negyedében a cementfogyasztási adóból a bevétel 34,772.362 lej volt a mult költségvetési év első negyedének 31,361.704 lejes bevételével szemben. A leg- legtöbb cementfogyasztási adót a Turda-i Cementgyár fizette amely a folyó költségvetési év első negyedében 8,531.962 lej fogyasztási adót szolgáltatott be. Franciaország 500 vagon dohányt vásárolt Romániától. Bucurestiből jelentik: Ga- lati-ból most indült el az első román do- hányszáílitmány Franciaország felé. Az ^Álba Iulia“ gőzös 180 vagon dohányt vitt magával Franciaországba. Az export annak a szerződésnek alapján történt, amelyet az autonom monopolpénztár 500 vagon dohány Franciaországba való szállítására vonatkozóan kötött. Külön hivatal létesül az adós hitelképességének ellenőrzésére. Bucurestiből jelentik: A jegybank törvénytervezetet készít a hitelnyilvántartásra. A törvénytervezet szerint az összes hitelezők, akár magánszemélyekről, vagy bankokról van szó, kötelesek lesznek követeléseiket a létesítendő hivatalban bejelenteni. A törvénytervezet a hitel megszilárdítása érdekében készül el. Előfordulhat ugyanis, hogy az adósok, akiknek például egymillió lej vagyonuk van, a hitelügyleteknek titokban való tartására számítva, különböző bankoknál olyan összegét vesznek fel, amely vagyonukat sokszorosan felülmúlja. A követelések bejelentésével azonban tájékozódni lehet az adós hitelképességéről. Hasonló törvény van már Németországban is, ahol az kitünően bevélt. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. kisebbségi és emberi jogok előbarcoss* A PIR@S BELEPŐ KEGEinY Irta: SZABÓ IMRE % 13. KÖZLEMÉNY Ez volt a jelsző az egész vonalon. Az első orosz harcokban történt, fönt Galíciában, ahol külön osztagom volt és ott járhattam, ahol akartam. Egyszer egy falusi kúriára szállásoltattam be magam. Egy öreg házaspárt és egy fiatal asszonyt találtam. Az asszony nem volt szép, sőt csúnya volt, de tele asszonyos szenvedéllyel. Az ura bevonult mindjárt az elején, de eltűnt és erről hivatalos jelentés jött. Az asszony, Mici, elárulta nekem, hogy férje nem tűnt el a harctéren, bizonyára átszökött az ellenséghez, mindig is rokonszenvezett az oroszokkal. Ukrán volt. Gyurka szünetet vett és emlékei között kutatott. Nem türelmetlenkedtünk, hagytuk, hogy az előrehaladott idő ellenére is előadja érdekes mondanivalóját. Az órámat néztem, gondolkodásra pontosan hat percnyi időt engedtem neki. A percek leteltével fe- 1 szült érdeklődés közepette folytatta: — Az asszony kitünően ellátta dolgunkat és sokkal jobban gondoskodott ellátásunkról, mint bármelyik élelmezési őrmester. Soha annyi szárnyast és olyan kitünően elkészitett ételeket nem evett a század tisztikara, mint abban az időben. Emlékezhettek — szörnyű tél volt a háború első hónapjaiban, különösen ott fenn Galiciában. Mici az elszállásolást is mintaszerűen intézte. Annyi ügyesség és leleményesség tombolt ebben a nőben, hogy első gondolatom volt, valahova a kémszolgálati osztályon elhelyezni őt, de a második pillanatban megijedtem. Nem akartam elveszíteni. Megszerettem a készsége, az örökös bizakodása és jókedve miatt. — De vájjon ő is szeretett? — kérdeztem. Gyurka nem válaszolt. — Nem akart egyebet, csak hogy kiélhesse a kalandos természetét mellettem. De azért jó pajtások voltunk. Szerencsére a nő nem kívánta férfiak társaságát. Mint utóbb meggyőződtem róla, asszonyos szenvedélyei is inkább veszedelmes kalandok keresésében merültek ki. Minthogy nem volt szép, nem kellett attól tartanom hogy tiszttársaim közül valaki leüli kezemről. Galiciában tehát megmaradhatott mellettem egyedüli barátnőnek. — Persze rövid határidőre — jegyezte meg Mária Immaculáta. Az ilyen véletlen szerelmek nem tartoznak a tartós viszonyok közé. _ Hamisan mosolygott vőlegényére, aki érzelgősen megszorította kezét, ajkához emelte, hogy ezzel is vallomást tegyen örök hűségéről. — Ez a barátság tavaszkor, amikor elrendelték az előnyomulást, közöltem és Mici között még tartó- sabbá vált — folytatta Gyurka. — Nyáron együtt voltunk sok harcban, viszontagságban és nehéz körülmények között. Egy júliusi hajnalban azonban bekerítettek bennünket és orosz fogságba estünk. Nem részletezem itt a dolgot. Fölvittek bennünket Szibériába, éppen abba a fogolytáborba, ahol Mici férje felügyelő volt. Az asszony kiravaszkodta, hogy ott maradhasson, holott a haditörvények szerint, mint kémgyanust, el kellett volna vinni valahova a kínai határra. Az első időben a fogolykórházban kapott alkalmazást és megértette velem, hogy jó lesz, ha magam is bekerülök a kórházba. Két hétig voltam a gondozása alatt. Mondanom sem kell, hogy neki köszönhettem, hogy bejutottam a betegek közé. Ő adta a port, amitől lázas lettem, de a láz mellett elég jól éreztem magam. Volt egy nap, amikor egyedül lehettünk. Akkor rábírt arra, hogy szökjünk meg innen jó messzire. Hiába festettem le előtte a veszedelmet, Mici ragaszkodott tervéhez. Messze akart lenni urától, akinek közellétét nem bírta el. Megkérdeztem, mi szüksége van reárn, hiszen nem szerelmes belém, de megnyugtatott és biztosított afelől, hogy bár nem szeret, de a barátságnak és hálának olyan köteléke fűzi hozzám, hogy ez pótolja a legönzetlenebb szerelmet. — Szóval megszöktetek — konstatáltam. — Adok öt percet, hogy a szökés körülményeit ismertesd, de ezt az időpontot túllépned tilos. — Öt percre sincs szükségem. Röviden fogom elmondani. Mici tanácsára a szökést megelőző napokon őrültséget szimuláltam és egy estszürkületkor kifutottam a telepről. Amikor az őr utánam akart rohanni. Mici megfogta a kezét. ,,Ezt az őrültet csak nem fogod lelőni?! A fejeddel játszol! Majd én elfogom“ — mondotta — és futott utánam. így szaladtunk közel egy óra hosszat, amig összeestünk a fáradságtól. Valamelyik falu egyik parasztházában kicseréltük ruháinkat, amit Mici még a szökés előtt valami módon küldött oda fehérneművel és az útra szükséges egyéb holmival. Pénzzel is jól ellátta magát. Másnap hajnalban nagy kimerültségünk ellenére siettünk fölfelé, Diinabiirg irányába. A tengert szerette az a nő és oda vágyakozott. Hogy milyen kalandok között jutottunk el Finnországba, Björneborg mellé, egy halászfaluba, azt majd más alkalommal fogom előadni. Szóval megtelepedtünk ebben a faluban, ahol az asszony kitünően megértette magát a finn halászokkal, akik tudtak oroszul. Az első időben szolgai munkát végeztünk, később azonban bekiildöttek a városba, hogy adjuk el a halat, a rákot és a kagylókat. Már kereskedtünk is és elhatároztuk, hogy az összegyűjtött pénzzel kis bódét nyitunk, ahol halat és zöldséget fogunk árulni. Egy halásznak az irataival mindent el tudtunk érni. A halász ugyanis kicsónakázott a nyílt tengerre és egy vihar után nem tért vissza. Ennek a boldogtalannak az iratai Micinéi maradtak. Az iratok megalapozták karrierünket. A város hivott. Tovább mentünk. Björneborgból Tamperébe tettük át székhelyünket, majd Ivristinestad-ba. Nagyobb centrumokba nem mertünk elmenni, mert akkoriban a városi hatóságok az idegeneket erősen szemügyre vették. Nem szerettem az országot, nem szerettem a hideget és vágyódtam haza. Mici eleinte szabadkozott, de később ő is hajlandónak mutatkozott; megpihent idegei már kívánták az újabb kalandokat. Pénzzel most már könnyebb volt eljutni Pestig. Pest határán a nő visz- sza akart menni: a tenger csábitotta. Könyörgött, menjünk északra. Hiába magyaráztam neki, hogy most már, ha akarnék, sem tudnék kijutni az országból, ő azonban biztatott és ravaszságára hivatkozott. Ezúttal állhatatos voltam. Hivott az otthonom és szinte örültem, amikor Mici elhagyott, hogy egyedül térjen vissza a tenger mellé, északra. De már Pest határán elfogták. Engem ezredem elküldött Albániába és a nőről a forradalom kitöréséig semmit sem hallottam. Hogy őszinte legyek, én nem sajnáltam a nőt. — Most kezd a dolog igazán érdekes lenni. Kérlek, légy szives, igyál egyet és mindnyájan igyunk. Még jó messze van a záróra. Azért mondottam, hogy senki ne türelmetlenkedjen. Tódor szívesen rendelt és a bor hevületében Gyurka tovább adta elő. Micivel való élményeit. — A forradalomban Pesten találtam a nőt. Mit csinálsz? — kérdeztem egyszer, amikor a Ferenc körúton találkoztam vele, négy-öt gesztikuláló, lármázó, okoskodó nő társaságában. Siettek valamelyik feminista ülésre. „Láthatod, hogy szervezem őket!“ — mondotta Mici. Nem engedte, hogy elfogatásáról érdeklődjem és megtudjam tőle, mit csinált itt Pesten az egész idő alatt. Mástól kellett ezt megtudnom, egy ezredbeli tiszttársamtól, aki itthon ..lógott“. Micit a minisztériumba rendelték az orosz ügyek osztályába fordítónak. Nem nagyon bírta ezt a nyárspolgári életet és inkább arra vállalkozott, hogy nemzetiségi vidékeken kémkedni fog az ukránok hangulata után. Ezzel meg is bízták. Azonban ismerték kalandvágyó természetét, egy megbízható embert adtak melléje, aki állandóan figyelte anélkül, hogy szerelmes lett volna belé. (Folytatjuk.)
