Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-27 / 224. szám

19 36 sz e pt e mb ér 2 7.

11

Betyár-becsület

Elbeszélés

Irta: KERTÉSZ MIHÁLY

1.

Boldizsár Pál egész éjszaka nem hunyta le a szemét. Sóhajtozva forgolódott a rozoga ágyon s fel-felriasztotta a mellette fekvő, félig-meddig álomba szédült, beteg, vézna asszonyt.

— Talán valami bajod van? — riadozott felesége túl maiiról s férje felé fordult s sötétben.

Bddizsár nem válaszolt. Alvást színlelt, mire a^ asszony visszahuppant a gyűrött párnára. De most már nem tudott elaludni s aggódva figyelte az ember sóhajos lihegését. Napok óta nem tetszik neki az ura viselkedése. Szótlanul jön-megy, sőt ha a gyermekek ujongva sietnek elébe hazaérkezésekor, fáradt kézmozdulattal hárítja el őket magától. De, ami mindennél aggasztóbb, ma csak késő este jött haza, pedig a hivatalnak kettőkor már vége szokott lenni. Egész négy óráig vártak rá s akkor — ma először — nélküle ültek asztalhoz. Nyomott hangulatban folyt az étkezés, bár az asszony igyekezett derűt varázsolni az asztal fölé, mert nem akarta riasztani a gyermekeket a maga szorongó érzéseinek megmutatásával.

És hogy az ebéd végére sem érkezett meg az ura, arra gondolt, hogy lemegy a legközelebbi trafikba s telefonoz a hivatalba. De aztán elodázta a dolgot öt percre. S amikor az öt perc is letelt, újabb öt perc bevárására határozta el magát. Hátha — magyarázta habozását — már útban van s akkor kár a húsz fillérért . . . Vagy talán — Isten őrizz! — tényleg történt valami . . . akkor ott ájulna el a telefon mellett . . . S mire való lenne ily zűrzavart okozni egy idegen helyiségben?!

És hogy valamennyire is lecsillapítsa remegő idegeit, előszedte a gyermekek lyukas harisnyáit és stoppolni kezdett.

De lassan egészen besötétedett s még mindig nem érkezett haza a férje. Most már nem várhatott tovább, letette öléből a rongyos harisnyákkal telt kosarat s odaszólt a gyermekeknek:

— Legyetek türelemmel néhány percig. Leszaladok telefonozni, hogy mi van apával . . .

Végigsimifott kopott szdnü haján, nyakába kerített valami kendő-féle rongyot s elindult kifelé.

Ekkor nyílt az ajtó s végre belépett az ura.

Megdöbbent, amikor megpillantotta. A haja csapzott volt, a tekintete riasztóan sötét, cipője, nadrágja csatakos s valósággal lebukott az asztal mellé. Az asszony kérdezni sem merte s szótlanul adta be a félretett ebédet. Az ember azonban alig evett valamit s máris lefeküdt ... És most ott nyög, sóhajtozik mellette, a másik ágyban . . .

■2.

Boldizsár tágra nyitott szemmel meredt a sötétbe s megkísérelte rendezni gondolatait.

— Holnap délelőtt minden kitudódik — volt első lesújtó megállapítása. — Tizkor ro- vancsolnak s egy félórán belül megállapítják, hogy valami ötezer pengő hiányzik a kasszából . . . Mert pontosan huszonháromezer- kétszázötrvenhat pengőnek kellene lenni, de — amint megállapította —• csak tizennyolc- ezer lej van . . . S a hiányzó összeget ő. Boldizsár Pál, a Fonalmüvek pénztárosa sikkasztotta el . . .

Csak most érezte megtévelyedésének egész súlyát s szörnyű önvád kezdte marcangolni.

— Gazember vagyok! így háláltam meg a

cég jóságát! Háromszor volt leépítés a vállalatnál . . mindenki remegett, de nekem

nem kelleti félnem, mert tudtam, hogy °n- gem csak akkor bocsátanának el, ha a vállalat tönkremenne ... A beteg feleségem, meg a három apró gyermekem megszilárdítottak állásomban ... És én mégis . . .

Aztán mentegetni próbálta magát.

— Nem kártyáztam, nem dorbézoltam el a p>énzt ... A beteg asszony meg a gyermekek vitték el apránként . . . Ott volt előttem a pénz. Csábított. Nem sokat gondolkoztam. Arra számítottam, hogy majd visszateszem. Valami csoda folytán: pénzhez jutok . . .

De a csoda késett s most már nem lehetett tovább takargatni a bűnt.

— Hogyan csinálok rendet?! — sikoltozott lelkében a kétségbeesés.

Napok óta szédülten. mintegy álomban járt. S még mindig remélte, hogy történik valami csoda.

az utolsó — és

De eljött a mai nap is a csoda elmaradt . , .

. . . Feljelentés . . . rendőrség . . . letartóztatás . . . tárgyalás . . . börtön ... — cikáztak össze-vissza a gondolatok rémült elméjében. S itthon a beteg asszony, meg a három gyermek! öngyilkosság?! . . . Eb, mit segit?- A rettentő nyomor mindenképen rászakad a családra . . .

3.

Még alig virradt s máris talpon volt.

— Hová készülsz ilyen korán? — áruul t rá az asszony.

— Ma korán bent kell lennem . . . ma van a fúzió ... — magyarázta s gyorsan felhörpintve kávéját, már indult is botorkáló léptekkel. Velement a három gyermek vékony hangú ,,kezitcsókolom“-ja, meg az asz- szony aggódó tekintete.

Nagy kerülőt tett, mert még korán volt. így jutott a Dunapartra. A széles viz lassan hömpölygőit a magas partok között. Süni páratakaróba burkolózva készült már téli álmára. A lépcsőn megállóit s hosszasan meredt maga elé.

Talán mégis ez volna az egyetlen megoldás — motoszkált fejében a kétségbeesett gondolat.

öntudatlanul tett egy lépést a viz felé . . .

— Mit keres itt? — Állította meg útjában egy szigorú hang.

Riadtan nézett hátra. Egy rendőr állott mögötte.

— Semmit . . . semmit... — mentegetőd- zött zavartan. — Éppen csak nézelődöm...

— Hát akkor tessék továbbmenni — szólt rá a rendőr, aki bizonyára már sok ilyen té- pelődő embert látott ködös hajnalokon a viz partján.

Boldizsár elkullogott. A Bazilika órája félnyolcat ütött. Befordult abba az utcába, amelynek elején a Fonalmüvek irodája volt. A következő pillanatban azonban döbbenve állott meg.

A vállalat épülete előtt nagy tömeget pillantott meg. Rendőrök jöttek-mentek ki s be a nyitott ajtón, nézelődtek, vizsgálódtak s a tömegben ott sürgöttTorgott főnöke is . . . A kíváncsiság előre lökte, most már sietve indult tovább. Amikor közelebb ért, a főnöke észrevette s izgatottan kiáltott feléje:

— Jöjjön, jöjjön, Boldizsár url

— Mi történt? — kérdezte Boldizsár fojtott hangon.

— Rettenetes! -— lihegte a főnök. — Az éjszaka betörtek! Megfúrták a kasszát s az utolsó fillérig kirabolták!

Boldizsárból valami szörnyű állati orditás szakadt ki s a körvetkező pillanatban beleszédült a főnök karjaiba.

— Boldizsár ur . . . kedves Boldizsár, ne vegye annyira a szivére! Maga nem tehet róla! — hallotta még valahonnan végtelen távolból a főnók bátorító hangját, aztán elvesztette eszméletét . . .

Az íróasztalnál tért magához. Zavartan, csodálkozva nézett körül. Rendőrök, detektívek, hivataltársai, meg a főnök ur állottak mellette.

— No, végre! — sóhajtották, amikor felnyitotta szemét.

— Jól érzi már magát? — kérdezte a főnök szeliden.

— Igen ... — Suttogta Boldizsár.

— Hát akkor — mutatott a rendőrség embereire — lesz szives az uraknak felvilágosítást adni, hogy mennyi pénz volt a kasz- szában.

— Azonnal — mondotta Boldizsár, megtörölve verejtékező homlokát. — Fillérnyi pontossággal kimutathatom . . . Mert éppen tegnap délután csináltam kassza-zárlatot.. .

— Sietve felütötte a pénztárkönyvet s úgy diktálta:

— Huszonháromezerkétszázötvenhat pengő ..,

— Jó fogást csináltak a betyárok —1 jej gyezte meg a detektív.

Ezután a rendőrség emberei eltávoztak, a tisztviselők visszaültek asztalaikhoz s újra megindult a napi munka. A főnök ur később odalépett Boldizsárhoz s melegen megszorította kezét.

— Most megmutatta, pénztáros ur, — szólott meghatódott hangon, — hogy menynyire szivén viseli a vállalat ügyeit. . . Ezt soha ' 'un felejtem el.

.... És ma ismét pontosan érkezett az ebédhez Boldizsár s mialatt jóízűen szürcsölgette a levest, a régi élénkséggel mesélte a családnak az irodai szenzációkat. — A gyermekek szájtátva hallgatták apjukat s úgy néztek fel reá, mint valami hősre. ..

4.

Két héttel később a főnök ur boldogan újságolta a tisztviselőknek:

— Elfogták a betörőket! Éppen most telefonáltak a rendőrségről!

A hivatalnokok meglepődve ugráltak fel, Äak Boldizsár, a pénztáros nem tudott mozdulni. Hirtelen úgy érezte, mintha minden erő kifoly volna lábából. Füle zúgott s szeme előtt színes karikákat látott táncolni.

— Most... most mi lesz?! — motyogta maga elé.

Még a délelőtt folyamán el is hozták a betörőket a helyszínére s eljátszatták velük az egész betörést. Végül megkérdezte a detektív:

— Hát aztán mennyit is vittetek el a kasz- szából?

A két betörő egyszerre válaszolt:

— Kereken tizennyolcezer pengőt. ..

A főnök, meg a tisztviselők csodálkozva néztek össze.

— Elvesztem! — hasított át a rémület Boldizsár agyán s hosszú másodpercekig szólni sem tudott. De aztán annál kétségbeesettebben kiáltozta:

— Hazudnak! Itt van a pénztárkönyv bizonyságnak! — Huszonháromezerkétszázötvenhat pengő volt a kasszában.

—• Tizennyolcezer pengőt vittünk el —* ismételték a betörők rendületlenül.

— Nem igaz, felügyelő ur! — rikácsolta a pénztáros.

— Miért hazudnánk? — vont vállat cinikus vigyorgással az egyik betörő. — Hiszen egyre megy, ha tizennyolcat, vagy huszon- háromezret ismerünk-e be. A büntetés egyforma.

Kínosan hosszú csend feküdt a hivatali szobára s Boldizsár érezte, hogy gyanakvó tekintetek merednek reá innen is, onnan is. Végre a detektív törte meg a feszült némaságot.

— Az összeg — mondotta — már csak részletkérdés. Majd tisztázódik később. .. Na gyerünk . ..

Zűrzavaros napok következtek ezután Boldizsárra. Csaknem midennap beidézték a rendőrségre, majd a vizsgálóbíró elé. — Faggatták, szembesítették, mert még mindig homály fedte azt a kérdést, hogy mennyit vittek el a betörők. Ezeken a napokon dolgozni sem tudott Boldizsár. Éreznie kellett, hogy kollégái elhúzódnak tőle s a főnök ur is bizonyos tartózkodással beszél vele.

így érkezett el a főtárgyalás napja. Boldizsár izgatottan járkált le s föl a főtárgyalási terem előtt, mialatt a vádlottakat faggatta bennt az elnök. Végre kiáltották a nevét s beszédült a terembe. A sokadalom egyetlen szürke folttá olvadt szeme előtt. Az elnök kérdezgetni kezdte s ő gépiesen válaszolt az általános kérdésekre. Aztán az elnök felemelte hangját:

— ön, ugyebár, a betörés részleteiről nem tud semmit? kérdezte.

— Nem, — válaszolt Boldizsár.

— Hát azt tessék megmondani nekünk, hogy mennyi pénz volt a kasszában a betöréskor?

— Huszonháromezerkétszötvenhat pengő, — jelentette ki Boldizsár határozott hangon.

PARKER LEGÚJABB TOLTOTOLLA

a legszebb ajándék a haladó,

MODERN EMBER RÉSZÉRE

Iţt van egy teljesitő- képes töltőtoll — 8emilyen más nem pótolhatja — Parker legújabb találmánya —a VACUMATIC.

102%—AL TÖBB TINTÁT VESZ FEL.

Ezatömlőnélküli tötőtoll kétszer annyi tintát vesz fel, mint egy gumitömlős anélkül, hogy alakja nagyobb lenne. A tinta kiömlése le- hetctlen-kizárjaaruha vagy zsebkendő bemocskolását.

LÁTHATÓ TINTAKÉSZLET.

Az egész tintamennyiség látható a Vacumatic töltő toliban, mert a szép, áram- vonalu hüvely átlátszó, látható pontosan, mikor kell után tölteni.

ÍRHATÓ A TOLLHEGY MINDKÉT OLDALÁVAL!

Az arany platinával kombinált tollhegy mindkét oldala használható. Az alsó oldal normális írásra, a felső pedig finomabbra: finomirásra és számokra használható.

MAXIMA Lei: 3,000. MAJOR Lei: 2,400.

SLENDER Ui : 2,000. STANDARD Lei: 1,600. IRONOK: 1,000.

i^EaBTOEMBraMBaW—g—ll—I——i—BMWBg

Islfán Király Szállodában |

n. Podmanfezlcya. 8kaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRUSZOBÁT b

Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-43,294-34

9

Kérjen minden s^akii^letbeyi kizárólag EREDETI PARKER töltőtollat.

Vezérképviselet: MAX GRUNDHAND, Bucureşti I. Calea Victoriei 41—Pasajul Român

— Honnan tudja ilyen ponosan? — firtatta az elnök.

— A pénztárkönyvből. Éppen a betörés előtti délutánon készítettem pénztárzárlatot.

— A vádlottak azt állitják, hogy csak tizennyolcezer pengőt találtak a kasszában — közölte az elnök.

— Hazudnak! — kiáltotta Boldizsár. — Talán azt hiszik, hogy igy kevesebb büntetést kapnak ... Vagy gyanúba akarnak keverni mást is .. . engemet, elnök ur, aki tizenöt év óta kifogástalanul szolgálom a céget .. . Tessék csak megkérdezni a főnökömet.

— Nem is vádoljuk magát, — csillapította az elnök a heveskedő embert.-— De ezek az elvetemült emberek mégis be akarnak mocskolni! Elnök ur, —■ fordult sirásra a hangja — nekem súlyosan beteg a feleségem otthon ... meg három gyermekem van ... ha gyanú férkőzik a tisztességemhez, én elveszett ember vagyok! A hivatalomból kirúgnak, nem tudom gyógyit- tatni a feleségemet, a gyermekeim elzülle- nek!...

Hangos zokogásba fúltak utolsó szavai. Amikor végre lecsillapodott kissé, az elnök a vádlotakhoz fordult:

— Nos, hallották, mit vallott a tanú? — Ezek után is megmaradnak előbbi állításuk mellett?

— Meg! — válaszolt egyszerre a két vádlott.

— Hát mondják a tanú szemébe, hogy csak tizennyolcezer pengőt találtak a kasz- szában.

A vádlottak erre Boldizsár felé fordultak. Tekintetük határozott volt, mig Boldizsár szeméből kétségbeesett könyörgés, megalázkodás, a beteg feleség és a három gyermek sorsa feletti sötét aggodalom jajgatott ki.. . így néztek hosszú másodpercekig szemben egymással.

— Nos? — sürgette végre az elnök. — Miért nem szólnak már?

Ekkor az egyik vádlott észrevétlenül meglökte társát, aztán az elnök felé fordult:

— Hazudtunk, elnök ur ... Tényleg any- nyi pénz volt a kasszában, amennyit a tanú ... a pénztáros ur mond .. .

A másik vádlott rábólintott.

Boldizsár arca egyszerre valami különös vigyorgásba torzult, görnyedt teste hirtelen megmozdult, hogy odarohanjon a két vádlotthoz, hogy megszorítsa bűntől ragadós ke züket. Csak az elnök szava téritette észbe.'.

— Elmehet, Boldizsár Pál, — mondotta.

Boldizsár emelt fővel indult kifelé, miközben arra gondolt, hogy mennyi érdekes mesélni valója lesz az ebédnél...