Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)
1936-09-27 / 224. szám
1936 szeptember 27. BETmwmm Svájci havasok lábánál Barangolás az Alpok tövében vidékek és emberek hozott SCWERK um-iiiu« SiliBPk táblázafra megmufatjo, Hogy kék, vagy szürke szemhez szőke hajhoz, élénk arcszinhez Mystikum Rachelí púder és egy kevés Orange arcfesték- illik I Azon» ban ez csak egy példa, mert akár szőke, barna, vagy gesztenyeszin a haja o Scherk táblázol alapján kiválasztott — Mystikum púder arcfesték kiegésziti szépségét és ami még fontosabb: kiemeli egyéniségét • _ _ _ A Scherk táblázat $fy§tÍ Ml III púder INTERLOKEN. (Szeptember.) A svájci he- j gyek közötti barangolás mindig nagyon kedves. Télen hó borítja nemcsak az örökké fehér magas csúcsokat, hanem a lanlcás dombokat is, ahol tavasszal hangos kolompszó- val vándorló tehenek legelésznek. Nyáron, fenn, egészen közel az örök hó birodalmához, vidáman ugráló kecskenyájak keresik táplálékaikat. A svájci hegyek közölt azonban legszebb a korai ősz. Ilyenkor, szeptemberben, már lassan végeszakad a turisták áradatának, akik egy hét alatt mindent meg akarnak nézni. Ilyenkor már csak a hegyek örök vándorai, a svájci vidék szerelmesei és a pi- heníést és emlékezést keresők járják a vidéket. Talán most van az a csendesség, mely a nyarat a téltől itt elválasztja. A MAGAS HEGYSÉGBEN Majdnem egészen üres (vonaton érkeztünk meg a Simplon alaguton keresztül az első svájci állomásra, Brigbe. A határon szigorúan udvarias tisztviselők vizsgálják meg az utasokat. Az állomásból kigördülő vonat a Rhone folyó völgyében szalad. Az egyik egyenesen e folyó völgyében Lausanne felé, a másik, amerre most utunk minket is vezet, lassan emelkedik fel a hegyek közé a Lötschthalon keresztül vezet észak felé. Sok apró alaguton szaladunk keresztül, már messze mélyen folyik alattunk a gleccserek vizétől fehéres-szürkésre festett Rhone vize. Szemben velünk a „Mont Rose“ és az elmosódó ködös fellegek mögül itt és ott előbukkan a Zermatt hegyes, éles csúcsa. A vonat már elkanyarodott a Rhone völgyétől s magasan az Alpok hegyei között kanyarog. Apró kis (vízesések szaladnak alá a hegyek közül s hol jobbra, hol balra emelkednek .egészen magasra a hegyek ormai. Az utolsó nagy alagút után már Lőtschen völgye szivében vagyunk és Kanderstegben, a hegymászó turisták édenkertjében pihenünk meg. Itt már látni az Alpok fehéres csúcsait. Valahol már ott van a berni Alpok királynője is a Jungfrau csodálatos, fehér, szépséges pompájában. Apró kis havasi falvak mellett áll meg vonatunk s a kis állomásokról hegymászó turisták indulnak el a hegyek távolban elvesző ormai felé. A völgy lassan elébejön az igyekvő utasnak és a Thuni-tó kék vize mélyen a hegyek erdőko- szoruzta öléből üdvözöl bennünket. Még csak pár perc és már Spiez állomására érkeztünk, ahol a vonat elágazik az egyik legszebb svájci nyaraló és kirándulóhely felé. INTERLAKEN Lennt a völgyben apró kis csomóknak lát- sáfk az a hajó, müv elviszen majd minket is utunk célja felé. ó villamos kanyarog le a völgy mélye fel- s ez visz le a tó erősen sötét kékes-zöld vize mellé. A nagy hajóra már kevesen várnak. Utunk azonban igy még kellemesebb. A tavon ide-oda kanyargunk a kis havasi nyaralóhelyek között. Azután ösz- szeszükül a völgy körülöttünk s egy szűk, mesterséges kanálisban haladunk s jobb és baloldalon erdőkoszoruzta hegyek ölelnek körül. Már csak néhány perc, mert már látjuk a villákat és szállodákat és megérkeztünk Interlakenbe, a svájci hegyek legszebb igazi gyöngyszemébe. Még csak éppen kiszálltunk, amikor a korán sötétedő svájci alkonyat körülfog bennünket. Este a hűvös időben nagyon kevesen sétálnak az utcán. A kávéházak elég üresen konganak, a Kursaal koncertjén gyűl össze a közönség nagy része s a fiatalság, ezután is késő éjszakáig együtt marad, hogy a tánc modern őrületének áldozzanak. Éjszaka az utazás fáradtságától nagyon keveset aludtam. Sokat ültem harmadik emeleti szobám balkonján és figyeltem a csendet, melynek lelke a begyek közé szorított völgyben döbbenetes, visszafojtott hallgatásban nyilatkozik meg. Emlékszem, hogy ugyanígy, este érkeztem meg évekkel azelőtt a francia- országi Chamo ni xba 'és reggel arra ébredek, hogy szobatársam kiabálva gyönyörködik az ablakon keresztül a szinte a szobánkba betóduló Mont Blanc havas szépségében. Hasonló az élményem Interlakenben is, amikor a nagy térségről messze elnézve, a közeli f erdő koszoruzta Grindelwald felett valahol Lauterbrunnenen felöl a felhők mögül előbukkan a hatalmas Jungfrau minden csodálatos, havas-sziklás pompájával. Hosszú órákat lehet egy pádon ülve eltölteni és gyönyörködni abban, hogy a sietve változó nap sugara és a folyton előbukkanó és eltűnő fellegek hogyan változtatják a havas csúcsok színét és alakját. A sziklás, hőfödte csúcsokon az árnyék ezerarcú játékot játszik, éppen úgy, ahogyan lennt a Kursaal csodálatosan szép kertjében a kertészeti kultúra a hegyi virágok színednek ezreitől formálja ki azt a szépséget, üde és friss tisztaságot, melyet a nagyvárosok parkjaiban sehol sem találhatunk meg. BERN ÉS NEUSHATEL Délután már tovább indultunk és Thun mellett elbúcsúztunk a tó kék vizétől, melynek szine gondolatban még sokáig elkísér, Bern házai már bontakoznak a távolból s már az Aare folyó vize mellett haladunk, mely összeköti a Thuni tavat a Neuchâtel-i tóval, ahonnan már csólnakkal le lehet hajózni egészen a Rajnáig. Sőt volt egy vállalkozó fiatalember, aki kis motoros csónakján Neuchatelből az Aaare és Rajnán kérésziül a Caiais-i csatornán átkelve, a Them- zén keresztül, egészen Londonig jutott el vizi utón Bern a svájci szövetséges államok fővárosa, ősi, régi német nyelven beszélő, hasonnevű Kanton közepén, szép völgyben, régi, igazi, svájci kőházikóival és uj, modern negyedével, egyike a legkellemesebb svájci városoknak. Medvéit mindenki ismeri. Szeretett.;1 barangolunk azon az utcán, mely a boltíves, árkádos sor mentén, szép macskaköveken keresztül viszi a vándort a régi város megtekintésére. — Bern után már csak pár percig szaladunk a német Svájc területén és a duplanevü Kerzers-Chietres állomásnál elérjük a francia Svájc határát s beléphetünk a Neuchâtel kanton földjére. Maga a város, amelyik a hasonnevű tó partján fekszik, egyike a francia Svájc legcsendesebb városainak. Üzemei és gyárai a hegyek között vannak és igy semmi füst és por nem zavarja a várost. Sok a nyugdíjas, akik a hosszú tóparti sétányon és a közeli erdők fenyvesében töltik napjaikat. Forel Vilmos, Kálvin barátja volt a város reformátora, akinek szép szobra ott áll a katedrális előtt, háta mögött az egjdtori várral, ahol most e kanton adminisztratív hivatalai vannak elhelyezve. Megkeressük a Valongin felé vezető villamost s máris útban vagyunk. Kilyéni József. Villamossági zsebkönyv "Í936. év?e. Minden elektrotechnikával foglalkozó szakembernek nélkülözhetetlen kis kézikönyv. 2 kötet ára 424 oldalon, rengeteg szakrajzzal 235 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj. Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk, utánvéttel is. KIRAKATRENDEZÉS E könyv a kereskedő igazi munkatársa Jesz. - A főbb fejezetek címei: Általános kirakatszemlélet. A kirakatrendezés felfogása és munkamenete. A kirakati rajz, festés és szövegirás. Kirakatrendezési anyagok leírása és árki- számitási szokványai. Szerszám ismeretek. A színekről. Különféle árunemekből összeállított kirakatok. A kirakatrendezői hivatás. A v a s,k o s, közel 300 oldalos könyv ára csak 165 lei az Ellenzék könyv osztályában, P. Unirii «VIMS'* 1 BBS A jól rendezett kirakat, a JÓ tíZLEiMENET TITKA! Szécsi Hacker József: liffií-lEÜEiS A könyv fontos mellékletei: 50 old. ábrarész, mely a szerszámok használatát, a kirakati mozdulatok tanácsait, a teljes szabadkézi és mértani rajzolás tanmenetét, a kirakat-irást, a színharmónia mérést, a selyemáruk Táncolásának lehetőségeit, a ruha-tüzés alapelemeit mutatja. 35'oldalas képes melléklet: kirakatok, kiállítások és üzlet-homlokzatok. Vidékre utánvéttel is szállít unk. Kérje azonnal a könyvujdonsá- gok jegyzékét! Díjtalan kapja! KOSÁR ’irta: KÖVESS ISTVÁN. Anja Cserbakovval az Ivanovics-csaladnál ismerkedtem meg. Anyja táncosnő volt valamikor, apja keresett orvos, ki csak betegeinek é'lt. A szabadjára eresztett, túlságosan élénk leány nem tetszett nekem. A komolyabb és szebb Ivanovics-lányért lelkesedtem, ő azonban menyasszony volt, — Alexán der Fjodorovics tüzértisztbe szeretett. Irigykedve néztem Léhütő vőlegényét és felvettem a versenyt vele, hogy a jobb sorsra érdemes lányt ^megmentsem“. Kapóra jött, mikor ötven rubelt adtam kölcsön a fiataJlem-ber- nek s a pénzt nem fizette vissza nekem. — Ügyeljen — figyelmeztettem a menyasszonyt — vőlegénye jellemtelen ember, nem tartotta be tiszti becsületszavát és ma is adósom ötven rubellel. A leány nevetett: — Nekem mondja,?... De mi közöm van a jelleméhez? Én — a szemét, a csókos száját, hangját, simogató kezét és a Dnyep-er-part- ján együtt töltött fehér-éjszakákat szeretem. — S jelleme?... hiszen férje lesz! — Sohasem érthet meg bennünket! Az orosz férfi, úgyszólván mind ilyen. Zöldek, könnyelműek. Csak negyven év táján érnek meg, addig kamaszkorban élnek. Majd ember lesz belőle! — Furcsa... — Tudom, fáj önnek, mert egy kicsit szeret. No, de majd vigaszt talál más sze reiemben. Itt van Anja,, — szabad a szive. Álmodozó diáklány, több nyelven beszél, Dosztojevszkijt olvassa s ha arra kerül a sor, maga szövi a legérdekesebb regényeket- Be fogja tölteni a helyet, melyet nekem szánt szivében, Beszóiitotta az erkélyről Anját, ki nevetne mellénk telepedett. A lányok élesen különböztek. Szonja Ivanovics anyja: északoroszországi német volt, leánya: kimondott germán szépség. Szőke haj, ragyogó, beszélő, okos kékszemek, sudár termet. Ezzel szemben Anja Cserbakov: zömök, barna szláv- itipus, sötét haj manduliavágásu szem melyek fölött keskeny, isemmitmondó, zsíros, fényes homlok ékeskedett. Nehezen melegedtünk fel, a balettről beszéltek. Anja mindenkép be -akarta mutatni í tehetségét nekem. Tudta, hogy a tánc igen fontos fegyver a szerelemben s ha másként nem — egyenesen bele akart táncolni szivembe. Szonja zongorához ült. Megtudtam, hogy kevés kivétellel minden orosz uriiány kézitáskájában van bail-ettcipője. Annácska átöltözött s a szomszéd szobából táncolva belépett. Valósággal kicserélődött tánc köziben: egy arasszal magasabb volt, megváltozott arca, tekintete. Anyja vére táncolt benne, kiért két évtized előtt egész Oroszország lelkesedett. Különösnek káprázatosnak tűnt fel, mintha Lepke volna és szárnyai lennének. Sikerük terve: — Szonja Ivanovias a múlté volt a bucsuzás perceiben. Látogatások, ajándékok következtek. Az öreg Cserbakov doktor szerette a bort s a kantinból egymásután küldtem a butéliákat, hogy orosz ellenszenvét megtörjem. Ilyenkor Anja kikérdezte „legényemet“ s esküt vett tőle, hogy nem árulja el ezt nekem. Antal, — a budaörsi, ötven év körüli sváb népfel- | kelő huszár, asz Ferenc József pofaszakállt vi-selt s rendkívül sok jóság Lakott szivében. Kedvezni akart és mind ragyogóbb színben tüntette fel sivár anyagi helyzetem. — Gyönyörű szőlőjük van — meséké Anjának — tizenhatezer tőkével. Ebből mindössze annyi volt igaz, hogy szabadságom idején otthon résztvettünk a szüreten, a szőlő azonban fivéremé volt, az aranyvárost környező hegyekben. A lánynak egyéb sem kellett, hamarosan fejébe vette, hogy feleségem ‘esz. Felkutatta a csatládi fotográfiákat s különösen egy tengerésztiszti uniformisba öltözött, nagyon pisze öregurral dicsekedett: — A bácsim! Az orosz hajóhad vezére. A cár első hadsegéde. A nagybácsi a képről bocsánatkérő-en nézett szemembe. Mintha mondta volna: — Bocsásson meg unam, hogy kicsi húgom annyit fecseg, hisz a cár, hajóhad s Oroszország nincsen már többé! Magam meg gyarmatáru kereskedő leszek Hamburgban, legjobb esetben... Már akkor éltem a gyanúperrel, hogy Annácska forral valamit ellenem. Vasárnap este vacsorát adtak tiszteletemre- Az öreg orvos erős bólét készített s egymásután ürítettük a csészéket. Aztán kitántorgott a szobából s magunkra hagyott leányával és feleségével. — Nagyon fontos, életbevágó dolgot kell közölnöm — súgta Anja kipirulva. — Én... a... felesége.., leszek.,, A bólé már fejembe szállt, az ebédlő, fehér asztali, tányérok, poharak, csillár, arcok, — forogni kezdtek velem. — Ugy-e tréfál? — vetettem közbe, hogy lélekzetet vehessek. — Nem. Elvesz feleségül s magával visz örökre. Hites... felesége... leszek — ismételte, Figyelmeztettem, hogy semmim nincsen és csalódhat bennem. — Nem baj! —• Nálunk másként élnek, gondolkoznak a szegény emberek! Szerencsétlen lehet életére.' Anja meghökkent. — Lányok, asszonyok nem henyélnek —- folytattam, mintha kalapácsütés ért volna s kijózanodnék egyszerre. — R észtvesznek a munkában, kenyérkeresetben. Édesanyám hatvanhárom éves s ma is reggel négykor kel fel, hogy a házi teendőket elvégezze. — Német „szisztéma“! — vágott közbe Anja lenézéssel. — Majd változtatunk ezen! Tovább folytatta volna az „ostromot“, anyja azonban látta, hogy nem számíthat eredményre. Hirtelen fejfájásra hivatkozott s engedélyt kért, hogy lepihenjen. Rettegett attól a gondolattól, hogy Déloroszországban is bóisevizmus lesz rövidesen. Kétségbe esve magyarázta mindig, hogy lányát parasztcselédnek öltözteti, mikor a bolsevisták felülkerekednek. , Az orvos előjött és az előszobába vezetett. Az ebédlőből csörömpölés és veszekedés zaja szűrődött kifelé. Anya és lánya siratták a vacsorára költött drága rubeleket és az elfogyasztott finom halkonzerveket. Közben Anja a családi fényképalbummal darabokra törte a drága bólé-készletet. — Igazad von! — mosolygott Cserbakov doktor, miközben köpenyem felsegítette. — Ez a világ éppen for-cfitottja annak, amelyben ti éltek. Válóban: igy volt. A leány kérte meg a fiú kezét s ez adott kosarat ünnepélyesen.
