Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-03 / 203. szám

mzvBrrTßx I 9 3 ft xzepfemher 3. BARNUM DOKTOR, A CSONTVADÁSZ“ n LONDON. (Az Ellenzék tudósítójától.) Bármim Brown. Biz ez furcsa név. A tömör és férfias angol nyelven épp úgy hangzik, mintha egy derék magyar tudóst Szabó Be- ketownak vagy Lakatos Gzájának hívnának. Valóban, Brown dr.-hoz, aki a világnak oz- idöszerint legkiválóbb őslény hu vára, egészen cifra uton-módon ragadt a Barmira kereszt­név. Nem mai gyerek már a doktor, 1873- han látta meg a napvilágot Kansas-ben, pont amikor épp ott tanyázott a Barnum-cirkusz. Barnum-láz dúlt akkor egész Amerikában s ez a járvány annyira hatalmába ejtette a nagy tudós szüleit, hogy habozás nélkül ad­ták egyszülött fiuknak a szen-tkeresztsőgben a Bármim nevet. Tulajdonképen meg lehet érteni az öreg Brownt és életpárját, hiszen a cirkusz a blazirt vén Európát is valóság­gal önkívületbe ejtette, amikor áthajózott az óceánon, ám minden megértésünk mellett se kétséges, hogy a kis Bamumon is beteljese­dett a nőmén est omen törvénye: amilyen egyszerű volt a vezetékneve és szinte mar különc a keresztneve, épolyan lassu, minden háborgástól mentes mederben folyt az éle­te, foglalkozása viszont keresztnevéhez alkal­mazkodott, hiszen az őslénytanra legjobb in­dulattal se lehet ráfogni, hogy tulsokan \al- lanák szenvedélyüknek. Egy élet az őslénytan szolga* latában. Brown dr. hatéves kora óta él hivatásá­nak. Már kicsigyerek korában különös sze­retettel gyűjtögette Kansas aszú mezőin az östengerhátrahagyta csontokat. Azóta persze megjárta a világot, utazott gyalog, lóháton, kocsin, vasúton, sőt, mint például mostaná­ban, repülőgépen is, hogy kőzetekre vadász- szón, amelyekből csontmaradványokat lehet feltárni. Trófeái, mert bízvást nevezhetjük diadalmi jelvényeknek tudományos munká­jának eredményét, Newyorkban az ameri­kai természettudományi múzeumban vannak kiállítva s ott egész terem őrzi a gyűjteményt és nincs az a csontméret, amellyel ne talál­koznánk itt. Főiskolai tanulmányait is a kansasi egye- temen végezte. Egy-kettőre kitűnt hallgató- társai közül és legkiválóbb tanibványává lelt W'ilbston-nek, a földtan professzorának, akit ma is Amerika egyik legnagyobb őslénybu- várának tartanak. Igen, Brown elválasztha­tatlan társa lett Williston-nek és résztvett valamennyi expedíciójában, egészen a nagy tudós haláláig. A tudományos barátság, az egymást kiegészítő munkatársi viszony töké­letes példája volt közös tevékenységük. Wil- listoa lángelme volt a föltárt csontkövek megmagyarázásában, de hamar elvesztette tü­relmét ásatás közben. Brown viszont rendít­hetetlenül vájta a kőzeteket, akármilyen ne­hézségekkel került is szembe. Sőt éppen az ásatások térés mutatkozott rendkívül talá­lékonynak. Hogy futó bepillantást nyerjünk kutató munkájába, el kell mondani, hogy az ásatá­sok alkalmával mindig árat használ, olyan szerszámot, amely inkább többé, mint ke­vésbé hasonlít a cipészek hagyományos fegy­veréhez, csak persze nagyobb valamivel. Ez­zel az árral távolítja el a földet és a kőda­rabokat, amelyek a leletet borítják, magát a leletet azonban benne hagyja talajában. A tö­rékeny csontok ugyanis, mihelyt levegő ér hozzájuk, gyorsan szétmállanak. Hogy elejét vegye ennek a veszedelemnek, nyomban sel- Jakkal vonja be az egész csontállományt. A sellak-papirra azután japán rizst önt, ami tudvalevőleg cukor és párisi gipsz keveréke. Ebben a pillanatban el lehet választani a csontokat a talajtól. Ezután történik meg a csontok „áttelepítése“. Az uj talaj hajszál­pontos mása a réginek, csak éppen párisi gipszből van. Úgy bánnak az őskori marad­ványokkal, mintha egy spanyol miliciahar- cos vagy egy svájci-angol turista törött lá­báról volna szó .. . Brown dr., amint az egész tudományos világ tudja róla, az ősvilágnak minden ed­dig ismert lényével személyesen találkozott dgaa——■——— már ásatásai során, az őshallal ép úgy, mint az ősemberrel. Indiából hozta azt a kőga- lambot. amely életében hőbbet nyomott egy tonnánál. Arizona elhagyatott síkságán meg találta a krokodil ősét, Pa tagon iá ban a tör ténelemelötti lovat, Kubában pedig a lajhá lomha elődjét, amelyet szintén az özönvíz söpört ki az élők világából. Hogy milyen nehézségekkel kell megküz denie az ősi én ybu v á ma k, érdekes mozzana tok mesélik Brown dr. életében. Montana ban rábukkant a tyrannosaurus csontvázára A tiszteletreméltó szörnyetegnek csupán ( feje közel járt a nyolc mázsához, az egész csontváza pedig meghaladta a tonnát. A relmes doktor elővette jól bevált módszerét és utána úgy rakta lx? vagonba az egész csontvázat, mint egy szétverhetetlcn bronz szobrot. 1897 óta Brown dr. a természettudomány múzeum alkalmazásában áll. Egyetlen egy szer hagyta el a múzeumot, 1922-Iven, hogy Abesszíniában petróleum után kutasson, az angol-amerikai olajtársaság I ölszól i tusára Petróleumot nem talált, persze csak azer nem, mert nem volt petróleum, de annál ér dekesebb csontmaradványokat tárt föl -u abesszin föld méheböl. Az olajtársaság ezzel is meg volt átmenetileg elégedve s állandó szerződést kínált a doktornak, olyan föl tété lekkel, hogy uj állása ötszörié magasabb jő védelmét biztosított volna, mint tudományos tevékenysége, Bármim megköszönte az aján latot s aztán visszatért a csontvadászathoz Mi a titka sikereinek? Az. hogy megfele azoknak a követelményeknek, amelyeket tu dományémak egyik büszkesége így öntött sza-vakba: t\ jó ,,csontvadász-nak“ egyszerre geo* grnfusiuik, földmunkásnak, kémikusnak és régésznek is kell lennie. Sőt ezenfelül: meg kell. hogy Jegyen 1 tenne a szimat, az ösztön, amit nem lehet megszerezni, ami vele szüle­tik az emberrel. Kétszáz évszázaddal vénül „az első amerikai ember“. \ wyoming-i Greybulla-ba dinosaurus- csontvázakra bukkant a doktor. Ezek az óriásgyikok, amelyeknek mindegyike ma s több tizenöt tonnánál, egytöl-egyig szomjan pusztultak el, mégpedig szörnyű ütközet köz- jH.n Alig negyedlioldnyi területen huszon- egyedmagukkal. Csak képzelőtehetségre és színes tolira vár most már a dinosaurusok Marne-csatája. A doktor nevéhez fűződik annak a kérdés­nek is a végleges eldöntése, hogy mikor jelent merj az első ember az ameri­kai szárazföldön. Az uj-mexikói Folsom han ugyanis barátjá­val, Figgins dr.-ral, rendkívüli leletre buk­kant. Hat méter mélyen megtalálta a lörlé- nclemclőtti bölény csontvázát s a jobbsorsra érdemes und palás jobbsze­mében egy rendkívül finoman kidolgozott kő nyíl at. Nosza doktorunk össz.etelegrafalta az. Egye­sült-Államok busz legkiválóbb régészéi s egy tncatravaló futott is a helyszínre esze nélkül. Lgybehangzóan állapították meg, hogy a nyíl cqy húszezer eves amerikai keze munkája. í gy hatott a tudósok véleménye, mint vala­mi meseszerül kinyilatkoztatás, mert addig a szakemberek is esküdtek rá. hogy Amerika első lakosai legföljebb kétezer esztendeje jelenlek meg a szárazföldön s a „folsomi ember* 1- egv csapásra vagy két­száz. évszázaddal öregebbnek bizonyult. Túl a hatvanon, még mindig fiatalember a doktor ur. Sokat ásott már, de sok helyet tud még, ahol szintén lesz mit ásni. 3Z »LEKS AMY amerikai négereknek kivándorlásáról! Libériába NEWYORK. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Libéria afrikai néger köztársaság beleegyezését adta hozzá, hogy az Egye­sült Államokból kivándorolni akaró amerikai négerek területén megteleped­jenek. A terv felett Amerika színes lakói közt szenvedélyes vita indult meg és Libéria legalaposabb ismerőjének, a tizenkilenc- éves amerikai kutató utazónak, Hillers Árnynak, aki felolvasókörutat tart, Libé­riáról szóló előadásait mindig zsúfolt te­rem hallgatja. Hillers Amy ez előadásai­ra nemcsak a színes, de a fehér hallga­tóság is valósággal özönlik, amiben an­nak is része lehet, hogy Hillers Amy nemcsak Libéria legeredményesebb ku­tatója, de egyike Amerika legszebb leányainak, akit előadásain a kérdések tömegével ostromolnak. Hillers Amy az amerikai négereknek Libériába való kivándor- lóisóit a legoptimisztikusabban Ítéli meg — Libéria kormányának nagylelkű el­határozása — jelentette ki a napokban Hillers Amy egy amerikai újságírónak — sokban hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok egyik legnehezebb problémája kielégítően és méltó módon oldassák meg. Libéria elnöke, egy rend­kívül magasszellemü és lovagias szemé­lyiség, újabb bizonyítékát adta ezzel ki­váló államférfim tehetségének. Mert az afrikai néger köztársaság, Libéria, a végtelen lehetőségek országa és az ame­rikai négerek bevándorlása erre az or­szágra a legnagyobb áldást jelentené. Li­béria gazdagon tagolt partjaival, mérhe­tetlen nagyságú őserdőivel, talajának fel­tárásra váró roppant kincseivel az ame­rikai négerek bevándorlása révén hallat­Román Nemzeti Utazási és Idegen forgalmi vállalat sajátvezetéseaíaít álló szállodáit I Modem konfort, I pensió szisztéma, I fürdők, stb.Egyé- I ni pausál-kúrák ! Mérsékelt árak Csffüieii SySváii máius hó 15-én megnyitotta! mmn movila, hotel bailor, HOHL 100, VRAJA MĂRII VILLÁM lan kulturális fellendülésnek nézne elé­be. Az Egyesült Államok négerei a mű­vészet, a tudomány, a technika és a nemzetgazdaság terén a világháború óta felnyomultak az első sorba és annak az üldözésnek, melyet egy számbelileg sem­miképen sem jelentős, de annál brutáli- sabb csoport részesíti őket, főoka éppen sikerük. Amerika fehér lakosságának többsége azonban határozottan elitéli a négerek üldözését. Az amerikai négerek közül kerül ki a kiváló színes egyetemi tanároknak, technikusoknak, feltalálóknak, nemzet gazdászoknak, kereskedőknek, írók­nak, színészeknek, énekeseknek, me­zőgazdáknak egy kiváló avantgárdája. Nagyon megbecsülik Amerika színes ipa­rosait megbízható, pontos munkájukért is. Libéria afrikai néger köztársaság meglehetős ritka lakosságú terület, meg­lehetős nagyszámú amerikai négert ké­pes felvenni a lakosság minden rétegé­ből. A magas intellektuális fokon álló amerikai négereknek az érintkezése az elementáris erejű afrikai őslakossággal, mindkét részre nagyon érdekes lenne. Libéria köziársaság, amely mostani el­nökének kormányzása alatt joggal mondhatja magát boldog országnak, olyan fellendülést érne meg, amit ma még elképzelni is alig lehet. Az a lelkese­dés, amellyel Amerika néger lakossága ezt a tervet fogadta és amelyet Amerika irányadó tényezői is a legnagyobb szim­pátiával fogadlak, a legszebb reménye­ket kelti a jövővel szemben. Hillers Amy, aki egy gazdag amerikai család sarja, fejtegetéseit azzal a kijelen­téssel fejezte be, hogy hozzátartozói és nagyszámú fehér barátja nagyon szíve­sen kész pénzügyileg is támogatni egy néger kivándorlás tervét. És a gáláns Amerikában különös értéke van egy esz­mének, ha azt egy szép fiatal leány tá­mogatja. * VIII. Uj angol bélyegek. Londonból jelentik: Most jelennek meg az uj angol bélyegek első kiadásai. Ezeken a bélyegeken már VIII. Edward király képe szerepel. Az uj postabélyegek külső formájukban abban is eltérnek a régi bélyegektől, hogy a király­nak csak a fejét ábrázolják, mig a régi bé­lyegeket mellkép diszitette. Az uj bélyege­ken VIII. Edward király arcképe van, szí­nes alapon. A bélyeg balsarkában az összeg áll, jobbsarkában pedig az angol királyi korona. Egyik könyvkereskedő ismerősöm pana-, szolja, hogy városunkban a detekli vregény fogyasztása érezhetően rnegc; appant. Nem birja kérem a konkurrenciót si­ránkozott az irodalomárns. Mert nézze (■‘■ok kérem... Miért olvasson az a vásárló soho-belj eseteket egy-két gyilkosság körül, mikor a napilapokban olyan lx'i izgalmat nyerhet a spanyol viadal kapcsán? Magam is beláttam: ez az igazság. Ki van zárva, hogy akadjon west endi csirkefogó, aki annyi szellemmel tudna gyilkosságot végrehajtani és o'yan tömegben, mint egyes spanyol jobb és baloldali terrorvezérek. tegnap azután unalmamban megcsináltam a spanyol belháboru nyersmérlegéi, a külön­böző sajtóközlemények alapján. Calvo Sotelo nemíetipárti politikus meggyUkaiása, azaz 37 nap óta az eredmény a következő: Sevilla jelenti, bogy a, kommunislák na­ponta átlag 300 embert lőnek agyon. Madrid jelenti: A forradalmárok minden­napi átlaggyilkossága 300 ember. Hatszáz bulla tehát a napi termelés, mely harminc­héttel beszorozva egyenlő 22.200 temetéssel. Bátran hozzávehetünk, az előre nem látott kiadások rovatába, még vagy ötezer felnyár­salt torredorjelöltet, a végeredmény tehát 27.200 emberélet. Jobboldali lapjelentések szerint eddig mintegy ötven püspököt és hétezer papot égettek el, húztak karóba, lefejeztek és fel­akasztottak. Annál elismerésreméltóbb ez a teljesítmény, mert egész .spanyolhonban csak 17 katolikus püspökség van, nyilvánvaló lé­hát, hogy a kommunisták püspököldöklésben hatalmas előlegben vannak. A felperzselt templomok és kolostorok szá­ma meghaladja a nyolcszázat. írva vagyon, cl kell hinnünk, noha halvány gyanú él ben­nünk, hogy itt is egy kis ákontó gyújtoga­tásról lehet szó. A nemzeti haderők hírszolgálatától, tizen­két esetben értesültünk, hogy a toledói, mad­ridi, sansebastiani. iruni stb. kommunista milíciák fellázadlak és a felkelőkhöz csatla­koztak. Nyolc Ízben csatlakozott a felkelők­höz a kormány egész tengeri hadereje is. Ez a dolog egészen lehetséges, hiszen az olasz— abesszin harcokból tudjuk, hogy összabesz- szinia lakossága olyan példányszámban hódolt be Badoglio mrasallnak, mely arra enged kö­vetkeztetni, hogy minden amhara legalább négyszer tette le a hüségesküt. No és mi van a spanyol repülőgépekkel? Hát itt kész katasztrófa uralkodik. A kor­mány légelháritói naponta legalább három j felkelő repülőt szednek le a levegőből, mig a sokkal szerénytelenebb nemzeti tüzérség nem bir este lefeküdni, ha legalább öt kormány- gépiét cafatokká nem bombázott. Apropos repülőgépek . .. ezzel nyugodtan rátérhetünk a tulajdonképeni polgárháború­ra. A madridi rádió szerint a felkelők min­den vonalon és állandó visszavonulásban vannak. Veszteségeik rendkívül súlyosak. A legutóbbi harcok folyamán is nyolcezer for­radalmár katona harapott a fűbe. (Szorozva 37-tel, egyenlő 296.000 ember.) Eltekintve ettől a véres végösszegtől, a szerencsétlen forradalmárok kénytelenek uj területeket el­foglalni, hogy legyen hova visszavonulniok a győzedelmes kormánymilicia elől. Viszont, amint Szevillából hallhatjuk, a szétszórt kormánycsapatok az összes harcvo­nalakon vértengert hagyva maguk mögött,; rendetlen futással menekülnek. A napi vesz­teséglistán itt sem szerepelhet kevesebb nyolcezer embernél, elvégre ami a madridi rádiónak szabad, miért ne volna szabad Sze- villának? Ez világos. Es itt vannak a menekülések. A franciaor­szági Hendav városka valósággal nyeli a me­nekülteket. Nem hiszem messze állnánk az igazságtól, ha azt mondanók, hogy a meg­iramodott spanyolok napi létszáma 1000 em­ber (szorozva 37-tel, egyenlő 37.000 mene­külő). A fenti adatokból mindenki könnyen ki­számíthatja, meddig tarthat még a spanyol polgárháború. Mivel Spanyolország összla­kossága szorosan véve 18 millió lélekre tehe­tő, melyből eddig elkergettek, vagy kiirtot­tak, lelőttek és felkoncoltak 663.000 embert, föltételezve, hogy a fegyvertfogó férfiak és asszonyok száma nem lehet több, mint két­millió, még csak rövidke türelem Hölgyeim és Uraim, két hónap még és Molia tábornok egyedül fog megütközni Girai aamiszterel- nökkel. Hacsak, mi, sajtómimkások; közbe nem lé­pünk. Mert a Szevilla és Madrid által adott hírszolgálatból 95 százalékot levonni — ez is egyik módja az igazságkeresésnek. (R.) FÉRFISZABÓK FIGYELMÉBE. Az őszi szezon divatlapjai már nagy választékban kaphatók az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is I azonnal szállítunk.

Next

/
Thumbnails
Contents