Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-23 / 220. szám

( ellenzik n T epicrrth e r 23. ALICE Most, hogy fio tal élete legszörnyübb órái zuhannak rá pörölycsapásként, elviselhetet­len súllyal, úgy érzem, hogy At veer cl kell innom, vele kell foglaLkomom, nem «z/al a kicsi, jókedvű, jós/ivii, kedves és nagyon szeretett asszonnyal, akj már nem szenved, már nem tud semmiről, mar túl van min­denen és felette áll emberi problémáikon, kínokon, akarásokon és szenvedéseken. Ali- ceröl irok, rá gondolok, erre a törékeny, ti­zennyolcéves, csupa-ideg, félig-gyorekre, akit csak rendkívüli tehetsége cincit más ti zen- nyolcéves lányok sorsa és élete fölé. Alice- röl, aki ngy tud sírni és szenvedni a színpa­don, s a ki most olyan embertelenül és sz.iv- té]H>en szenved. Alioeröl, aki mellett hiába áll porig sújtott édesapja, résztvevő kollégái, aki felé hiába nyúl annyi vigasztaló kéz, akit hiába szeretnek, becéznek most. Csak rá tudok gondolni édesanyja tragédiájával kap­csolatban, mert aki meghal, az titokzatoson és emiteri szemtől, tudástól és gondolattól nem követhetően kiválik a nagy közösségből, távoli és idegen lesz és főleg — igen. főleg — nem szenved töhbé. De Alice itt maradt velünk, hosszú, gazdag, izgalmas, sikeres élet előtt, sok-sok év előtt, amelyben soha és semmivel nem pótolhatóan fog hiányozni neki az egyetlen önzetlen szeretet, az édes­anyja szeretete. Aki csak színpadról ismeri -zt a tizennyolcéves színésznőt és nélia meg­döbben azon, hogy egy olyan gyereklány, mint ő. hogy képes az emberi érzéseknek /Iván hihetetlen gazdagságú sikáláját érzékel­tetni — nem is tudhatja, milyen igazi kis­lány Alice. Ha nem játszott s a nézőtéren volt édesanyjával egy-egy premieren, úgy ül­tek egymás mellett, hogy belekaroltak egy­másba, vagy átölelték egymás vállát. Gyerek Alice, a társalgóban, a szinházudvaron, ba­rátnői között, mindenütt gyerek, csak a szín pádon felnőtt, ahol átszellemül és megválto­zik és idegen életeket él és idegen sorsok szenvedéseit viseli. De máskülönben — együk legutóbbi beszélgetésünkre gondolok — nem is beszél róla, nem is emliti, talán nem is rendkívüli fontos neki, ha BáTdos Arthur Pestre hívja, ha Bajor Gizi-szerepet játszani sürgönyileg invitálja a Magyar Szinház — mindezt mástól tudja meg az ember. Neki csak az fontos, hogy jobban legyen az édes­anyja, mert akkor minden szép, akkor min­den rendben van, akkor nem kiván semmit az élettől. Hiszen olyan boldog itt. Az 'élet nem adhat senkinek tökéletes har­móniát s ba valakinek túlsókat ajándékoz­nak az jstenek. valahol, valamilyen módon megfosztják valamitől — legtöbbször attól, ami mindennél drágább néki. Nem lehet va­laki büntetlenül szép, fiatal, tehetséges, si­keres, boldog és elégedett. Egy kegyetlen kéz kitöröl valamit az ilyen sugárzó és teljes életből, mert egyetlen élet sem lehet tökéle­tesen boldog. Ha majd — ba elmúlt ez az első, az a szörnyű és fájdalmas idő — Alice újra színpadra lép, s törékeny figurája újra ott áll a szeretet és elismerés villanyos ára­mában. Kérjük, gondoljon arra, hogy' mire hivatott, hogy7 mit akar vele a sors, hogy rendkívüli ember. És higyje, mert olyan szép és olyan vigasztaló hinni, hogy édesanyja (annak az édesanyának, akinek nyitott sír­jánál annyit mondott Alice megrendülve: kezét csókolom, Anyuka!) megfoghatatlan és örök szeretete vele van és nem mult, mert nem mulhatik el ebből a fájdalmas és meg­próbáltatásokkal tele világból. (M. L.) ^P.4'llÍTÍiY4IHMU tartatknaz: őszi ruhákat, kosztümöket, kabá­tokat, menyasszonyi ruhákat, esőköpenyeket. 12 oldal kézimunkáméi.éklet, divatos fehér­nemű modellekkel és nagyított mintaiwel. Gyermekruhák, Befőzés. Anyai örömök, anyai kötelességek. Mit kell tudni az ideges gyermekről? Modern szépségápolás. Egyes szám ára 20 lej, vidékieknek .25 lej pénz, vagy postabélyeg beküldése ellenében .azon­nal küldi az Ellenzék könyvosztályta, Cluj, Piaţa Unirii. Előfizetési árak: negyedévre 60, félévre 120, egész évre 240 lej. SZÍNTPÉTI RÍ -GAZDAC-FÉLE Ele na5 ©«gyséfjes ©IvasólciSnyvek KANDRAY-TITZ-FÉLE írJemi 3sko!ai számtanok MINDEN OSZTÁLYRA as E legyeik ikoTsyvosséáSyábara, Cluj, Piaţa Unirii, kap- h tó c! ! — Iskoláknak jeDntős árkedvezmény! hály Fekete Mi színházat nyit Budapesten... iBUDAlPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) Itit ülök s/.timl)en vele, Fekete Mihállyal, a l»i i<l:i|X“Hti MügyaT Színház társalgó jól»««, Vaszary János legújabb cta rabjának, n Höl­gyek. és tinik cumi vígjátéknak a második éa harmadak felvonása között. Pár éve már annak, hogy nem találkoztam Fekete Mihállyal, a mozgalmas életű Ardeal-i színigazgatóval és a kitűnő színésszel, aki változatos és bizonytalan esztendők irtán ez év nyarán a Janoivics Jenő dr. által rendezett szegedi ünnepi játékokon tűnt fel, úgyis mint a szabadtéri előadások egyik rendezője és ugyis, mint az egyik drámai figura kitűnő megrajzolója, akinek alakítását az egész ma­gyar sajtó egyöntetűen kiemelte. A szegedi siker eredményezte a biula|>esti szerződést is, amely most Fekete Mihályt a budapesti Magyar Szinházihoz köti, amelynek első darabjában már fel is léptették. Kiesi a szerep, nyúlfarknyi, inkább azért volt szükség — valljuk l>e őszintén — Feke­te Mihályra, mert tíz enwn molett Gomba- szögi Ellának hasonló testalkatú férfi iparí­nért kerestek, de a |>esti közönség, amely hámor szeretetébe fogadja az igazi művésze­ket, két mondata után nyiltszini tapssal ho­norálja minden este Fekete Mihály teljesít­ményét. A nyiltszini taps egy pár jK'reccl ezelőtt jutott el a fülemig és most Fekete Mihállyal arról beszélgetek a fővárosi színház társal­gójában, hogy mit érez, amikor Budapesten megtapsolják. — Nem lehet erről még beszélni — mond­ja Fekete Mihály — túlságosan nem régen jöttem el még Ardeal-ból, amelyet imádok és amelyet sohasem tudnék elfelejteni — ahhoz, hogy már nyilatkozni tudjak erről az oj életről, erről az uj otthonról, «hol most vagyok. Túlságosan friss a sei), amely azt hi«//om sóba sem fog begyógyulni. Itt most erjijrlöre csőik darabokra szer­ződöm — mondotta Fekete Mihály — Ez a divat fíudof^sten ős ehhez alkalmazkodni kell. A Vaszary-darabnatk nagy sikere van, gondolom, hogy ötven estére már biztosítva vagyok. Hogy mi lesz aztán? Nagy és érdekes terveim vannak, amelyek valószínűleg való­ra válnak. Komoly és jelentős tökeesoport- tcil tárgyalok amely főleg Ardeal-i származá­sú pénzembe re k'lxil áll, akikkel meg akarom csinálni Budap<*st ,.Erdélyi Szinház“-ál. Erre a célra a Kamara Színházat szemeltem ki, nmelyt éppen most kapott meg Szűcs László, az Ardeal-i származású é-nerkcs, akinek ro­konszenves a gondolat. Arról lenne szó, hogy egyelőre csak meghatározott estéken játszana itt az ^Er­délyi Színház“, csokis Ardeal-i szerzők At- deal-i tárgyú darabjait és a társulat tagjai ottani magyar színészek ’ennének, akiket most a sors ide vetett. Vagyunk egynéhá­nyon — mondja rezignáltam Fekete Mihály — kitelne l>elölünk két színházi együttes is. — Az Erdélyi Színház“ megalakításának híre kedvező visszhangot vert — mondja a volt Ardeal-i színigazgató — nemcsak Buda­pest Ardeal-i származású lakosai között, de a bcjiszülötlek között is. annál inkább is. mert az Ardeal-i irodalomnak most konjunk­túrája van a magyar fővárosban. Benczel Béla. Beszélgetés a Vatikán magyar Dr. Nlonay Ferenc római élményeiről nyilatkozik ARAD. (Az Ellenzék tudósítójától.) Egy esztendei távoliét után a napokban jött haza néhányheti szabadságra Rómából a Vatikán magyar gyóntntója, a római minoriták gene­rális asszisztense, dr. Nlonay Ferenc. A szó igazi értelmében pihenni jött és ezért lepő­dik meg, ha újságíró keresi fel: — Ugyan miről nyilatkozhatnék én az Ellenzéknek? Mit mondhatok én, a pap, egy olyan lapnak, mely országos jellegénél fogva általános és közérdekességü eseményekre kiváncsi. A közvélemény bizonyára politikai vonatkozású hirek után vágyik s én ennek, bár sajnálom, nem tehetek eleget. Én nem politizálok, soha semmilyen formában. Beszélgetésünk során megkérdem: — Milyen az abesszin háború után Róma? — Ha egy városról elmondható az, hogy mosolyog, úgy az Örök Városról gondolko­dás nélkül merem állítaná — kapom a vá­laszt. — Az afrikai háború érezhető hatást a mindennapi életre nem tett s kedvezőtlen nyomokat azután se hagyott vissza. Hiszen olyan messze volt a hadszintér. Gazdasági tekintetben viszont — gondo­lom — még előnyösebb helyzetbe került Olaszország. Mert kétségtelen, hogy edzet­tebbek és fegyelmezettebbek lettek azáltal, hogy a külföld szorongató bojkottja követ­keztében kényszerítve voltak kimondottan önmagukra utalva lenni. Ehhez járult aztán az is, hogy külföldi se­gítség igénybevétele helyett belföldi kölcsön­nel oldották meg problémáikat, aminek me­gint óriási előnye van, hogy a kamatokat a polgárság fogja élvezni. Már most, ha hozzá­vesszük a lehetőségeket, amiket Abesszináa gazdag földje gyarmatárukban és bányakin­csekben igér, könnyen érthető a boldog és elégedett mosoly. — Milyen hatással van az olaszokra a spanyol forradalom? — Elképzelhető iszonnyal gondol minden­ki a szomszéd nép testvérháborujára. Talán egyetlen nemzetet sem érint olyan érzéke­nyen, mint éppen az olaszt, akn olyan becs­ben tudja tartani évszázados és évezredes kulturális emlékeit s most látnia kell azt, hogy Spanyolország legdrágább történelmi j emlékei, éppen a spanyolok által egyik nap­ról a másikra teljesen elpusztulnak. Olyan értékek, amelyeket soha többé visszaszerezni nem lehet. Természetes és érthető, hogy nem rokonszenvez a központi kormányzat­tal, hiszen éppen az ellenkező pólus. — Menekültek jönnek át? — Hogyne. Az elmúlt héten is jöttek néhányan, köztük papok is. A Szentatya hétfőn fogadta őket és üdvözlésében rámu­tatott az üldözés és az azt követő veszedel­mek beláthatatlan perspektívájára. Ugyan­ekkor figyelmeztette a népek vezetőit, hogy ha Európa kultúráját meg akarják menteni, ne csak lokalizálják a tüzet, hanem igyekez­zenek az egyes országokat a tüzveszedelem­től megvédeni azzal, hogy megszüntetik a panaszok okait és a békét, a gazdasági békét polgárainak visszaadják. — És a spanyol felkelőkkel szemben...? — Nem tudom, de nem is szólhatok hoz­zá. Annyit mondhatok, hogy az egész csete­paté úgy indult, mintha eszmei háború len­ne és az eszme most ki sem látszik a véget nem érő rombolásokból. — Hogy fogadják az olaszok a német fasizmust? — Ez már politika. Kapcsoljuk ki. — Jó. De vájjon nincs-e kitéve Európa annak, hogy a hitleri fasizmus, mely sok mindenben különbözik a Mussoliniétól, maga alá gyűri emezt? — Az ki van zárva. Az olasz nép csaknem teljes egészében katolikus. Az olasz fasizmus a nép belső lényegéből fakadt, ugv hogy állíthatom, hogy ott a fasizmus a nép leTkii- lete. És ezt nyomban észreveszi az, aki is­merte a régi Olaszországot és alkalma van látni a mait. Amig eddig egyet-mást egyked­vűen, csak éppen hogy meg legyen módon intéztek el, addig ma az összlakosság a vas­fegyelem és kötelességtudás mintaképe. De ez a vasfegyelem nem bilincs, hanem termő, kifele és befele ható szükségszerűség, mely az ország minden lakójának nyugodt, kul- turemberhez méltó, megelégedett életmódot, szabadságot és önálló mozgást jelent — Épül Róma? — Utolérhetetlen nagy lépésekben. A re­neszánsz pápák óta századokon keresztül nem haladt annyit, mint az utóbbi eszten­dőkben. A Duce dolgozik. És munkájában mindenki résztvesz; számszerint még az a csöppnél is kevesebb kisebbség is, mely a nagy olasz tengerben időnként meg-meg­csillan. (j. j.) Benes körútja 'J'OZkSONY. (Az Ellenzék távirata.) Benn» o»«h szlovák köztársasági elnök feleségével együtt hétfőn vett búcsút Szlovenszkó ló­vá nisáíiak lakosságától. A távozó elnök atiló- utját egy kis incidens zavarta meg. A kar­hatalom kordonját keresztül törve, (így asz- szony vált ki a tömegből és szaladt az em­berek sorfala között haladó elnöki autó felé. A rendőrük első pillanatban azt hitték, hogy az asszony merényletet akar elkövetni a kőz- társasági elnök ellen, később azonban kide­rült, hogy a nő csak egy szál virágot akart átnyújtani Benes elnöknek. A csehszlovák köztársasági elnök a hétfői nap folyamán még több kisebb szlovenszkóf helységben tett látogatást. A vegyeslakossá- gu helységekben szlovák és magyar nyelvű feliratok várták a körúton lévő államfőt és az üdvözlő beszédek is ezen a két nyelven hangzottak el. Ha harmincnyolc éve, 1898 szeptember 22-én még mind száma» cikk szól a szeptemlier 10-én megöli és 12-én eltemetett Erzsébet királyné emléké­re páratlan szeretette! rendezett ünnepsé­gekről. Előző ní»P iktatta törvénybe a ma­gyar országyiilés Erzsébet érdemeit cs ke­rült nyilvánosságra, hogy a király Erzsé- bet-rendet alapított. Az első kitüntetett a boldogulnak udvarhülgye: Sztáray grófné, aki ;i nagy keresztet kapta. Páréban forró a hangulat. Két nap előtt mondta k; a minisztertanács a Dreyfus-ügy pörujitását és megbízta Sarrien igazságügyminisztert a tennivalókkal. Zurlinden hadügyminiszte»- lemondott s újra Páris katonai kormány­zója lelt. A hamisító Valsin-Eszterházy volt Őrnagy Londonira szökött. Az utca tüntet a Brisson-kormány ellen. Az or'e ansi hg. láziló kiáltványt adott ki. A pór újítását hatalmasan elősegítő Picquart tá­bornok polgári pőrét Labori ügyvéd min­den fáradozása ellenére is elhalasztották, mire a kiváló fogoly kijelentette, ha ezek után a katonai bíróság letartóztatja és ? cellájában halva találják őt, ez gyilkosság • és nem öngyilkosság lesz. Marehund amerikai milliomos hálószo­báját, amely 1,937.000 forintba került, oz Ellenzék részletesen ismerteti. A Sicnlia rt. első málnási szénsav fúrása kitűnő eredménnyel járt. Lapunk keményen kikel hogy a városban csak egy hely van, az Újvilág című vendéglő, ahol az országos gyász külső formáin leghamarabb igyekez­tek tultenni magúkat. Tegnap este már ví­gan szökdécseltek a Luciellák.“ Az Unió kiállítást Deákv Albert ünnepélyesen be­zárta és a nagyközönség a 48-as zenész: Salamon János bandájának hangjai köze­pette oszlott szét. A Muzeum Egylet vá­lasztmányi ülése a Bethlen-bástya megmen­tésének és helyreállításának, a városi mú­zeum s egy mükiállitás ügyével foglalko­zott. Az Irodalmi Társaság első ülését Er­zsébet királyné emlékének szenteli; Szá- deezky Lajos emlék beszédet és Felszeghv Dezső költeményeket olvas föl. Országré­szünkben uj lap indul meg: a „Nagyvá­radi Napló“, amelynek szerkesztője Fehér Dezső. Megjelent Follinusz Aurél műve­zető-igazgató előzetes színházi jelentése, mely szerint a társulat jelentősebb tagjai: Fáy Szeréna, Hatala Györgyike, K. Arpássy Katalin, Lányi Edith, Laczkó Aranka, Margó Zelma. Miklósy Ilona, Székely Irén, Turchánvi Olga, Bartos, Heltai, Janovics, Kassay, E. Kovács Gyula, Leövev, Mezei, Vendrey. A konzervatóriumban fölállították a zenetörténeti tanszéket és ellátására Riethly Károly kegyesrendi tanárt hívták meg. Ţapule*** sU Cherestesiu: 100 újságcikk alapján románul a felnőtt nyelvtana. Gyors és biztos mód­szer. Teljes anyag 150 lej. Két részbe gyiitj- ve részenként 75 lej. Kapható az ELLENZÉK könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. ! Banca Română de Comerţ Mégis az ország leg­szerencsésebb sors­jegy főelárusitóia a Bucureşti, mert a szeptember hó 15-iki húzáson 1,000.000 lejt a 243120 sz. melléksorsjeggyel, 100.000 lejt a 34174 sz. fősorsjeggyel, 50.000 lejt a 268280 sz. melléksors­jeggyel, 30.000 lejt az 51871 sz, fősorsjeggyel, 30.000 lejt a 64260 sz. fősorsjeggyel és még rengeteg kisebb nyereményt ebből a kollekturából húztak ki. — C1 a j i képviselet: „ELLENZÉK“ KÖNYVOSZTÁLYA , Piaţa Unirii 9. szám alatt. — Telefonszám : 109. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents