Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)
1936-09-16 / 214. szám
6 ■FH0Ö ESD k H s. cpt CM» be- r í b. ULLh IS /. RK BBBBBnBBMfi “ST - KH8EBBI A pmos CF.S.Í.P# Irta: SZABÓ IMRE $ 3. KÖZLEMÉNY A ház foil' van irodákkal, ahol mint általában a hivatalokban, ásítottak, cigarettaztak t\s tnívósokkal, ahol hontalan maot'ilonok lézenglek, koppano sze- nu'kkt'l és éhségtől hegyes polacsontokkal. A ti-ik iro- daban végre megtaláltam azt az urat, aki nekem lel világositást adhatott volna a bombaproblémákról, de akkor éppen két suhancot pofozott, akik ligeti bábuk közömbösségével törték a verést. — Ön az egyetlen szorgalmas tisztviselő — udvaroltam az irodafőnöknek Látom el van most log lalva, de azért szenteljen nekem is egy félórát, mert idegen vagyok. Remélem, ezeket elintézte. — Igazság szerint még egy óra hosszat keltene pofoznom őket. — Legyen ezúttal igazságtalan és inkább álljon a rendelkezésemre. Kiküldte a fiukat, üléssel kínált meg, a szamovárból teát csorgatott, megkínált és figyelmesen meghallgatta kérdéseimet. Fejét tenyerébe vette, gondolkozott, hogyan fogalmazza meg a válaszokat. Kopogtak az ajtón. Fekete bluzos. Iratai nő jött be. Felém lépett és a nevemen szólított: — Csodálkozik ugv,e de most másrói van szc Mindenekelőtt arról, hogy az ön ügye reám tartozik. Tessék, fáradjon az irodámba. A férfi intett, hogy igenis illetékességi hiba tör tént, menjek csak nyugodtan a kisasszonnyal. A kisasszony bevezetett hivatali szobájába és az ablakmefletti karosszékbe dőlt. Jól meg tudtam figyelni: acélszürke szemével kedvesen mosolygott, széles homloka fölött barna haja fiúson volt fésülve. Hivatalnoki nagyképűséget igyekezett magára ölteni, de ezt nem engedtem érvényesülné. — Alapjában véve, maga egy csinos leány — mondottam — miért vállalkozik politikai szerepekre? — Egyszerűen azért — felelte —, mert a természet fejlett igazságérzettel áldott naeg. — Igazságérzettel — mondom — és nyilván fejlett szimattal. — Talán ezért is. Mondja kérem, mit mondott magának a macedón mozgalomról az a vén, gyáva fráter? — Kicsoda? — Gregor királyi szocialista ur, volt miniszter, akit maga a vasútról való megérkezése után meglátogatott. — Információi nagyon jók — és igyekeztem leplezni belső izgatottságomat. Ne kivánja azonban, hogy elmondjak diszkrét kijelentéseket, amiket az öreg ur bizalmasan mondott nekem — Ha nem mondja el, akkor, jól idefigyeljen, majd én ismétlem. Azt mondta: az országból régen köztársaság lehetett volna, ha a parasztok és radikálisok a forradalom idején elég elszántak a királyság megbuktatására, de a hires bolgár bátorság, amely csodákat tett a háborúban másokért, most csődöt mondott. — ön nagyszerűen van informálva, kérem, ne folytassa. Látom, engem figyelnek. — Ugv van, ön megfigyelés alatt áS — mondotta egyszerűen. Cigarettát sodort, ideadta, bogy nedvesítsem meg magamnak. — önt különösen a né miatt figyeltet«», akivel a vasúton együtt jött. — Azt hiszem — vetettem oda — ártatlan no! — No nem egészen. — Tudom, tudom! Az ártatlanságát a politikái* értettem. Ebben a tekintetben, úgy vélem, érintetlen. A barna nö mélyet szippantott, kihúzta asztal- fiókját és kivette Mária névjegyét. — Alig egy órával azután, hogy leszállottak a vonatról, már itt volt és felkínálta nekünk szolgálatait. Hajlandó, mondotta, kémkedni, de jobb díjazás ellenében leteriii vagy megmérgezi a macedón ügy ellenségeit. Instrukciókat kért és némi előleget. Ridegen kiutasítottam. Ezek után, mondja, keresni fogja továbbra is a társaságát? A keleti nők lassú merengésével nézett rám, ami pibanatokra megfosztott elhatározó képességemtől. — Szavamat adtam — mondottam dadogva és szinte védekezőén — megigértem, hogy ma este elviszem Máriát valamelyik mulatóba. De ez lesz utolsó találkozásunk. — Ön nem megy vele — parancsolt rám lenyűgöző biztonsággal. Ha a macedón ügyről felvilágosítást akar, akkor velem jön! Ma este elmegyünk valamelyik mulatóba. Az irodában nem állok rendelkezésére! — De az ígéretem — makacskodtam. — Ha fontosabb az ígérete, akkor tessék! Felállott. Én is illendőnek tartottam felkelni, macska módjára hozzám simult, arcomba fújta a cigaretta füstjét, megszoritotta a kezemet és tompán, érzéki suttogással mondotta: — Dórának hivnak. Este kilenckor várom a Splendid hotel közelében. Újra megszorította a kezemet és kinyitotta az ajtót. Mentem. Délután vtMi*Il«*i»ii 1 találkoztam Máriával Közölni akartain voia, hogy ina oste pihenni szeretnék, de megelőzőn cs elmondta, hogy este találkozik egy ügy. nők^ aki szerződőst igőrl neki. Kérte a kikötött kőts. .!/ lévai, amit készséggel átadtam neki. Végeztünk, mondottam a megkönnyebbülés belső sóhajával Csak pénzügyileg válaszolt Mária. Ni* lődd, hogy velem könnyen lehet végezni! Tragikus komolyság vibrált a szavaiban, de én ezt színészi alakoskodásnak vettem és jókedvűen távoztam A mulatóba későn jöttünk, mert Dóra elvitt előbb a messze munkásnegyed egyik kis korcsmájába, ahol elvbarátaival értekezett. Amikor .később a Ha jnalhoz címzett nulláiéiba beléptünk, már javában zajlott a füstös, italos élet. Mária is ott ült. Köszöntöttem. Nagyon elvörösödött Dóra úgy helyezkedett el, hogiy szembe kerüljön vele. Tudja, kivel ül a lápvirág? — Valami kabaré ügynökkel! Legalább is úgy mondotta. — A jugoszláv terrorszervezet ügynökével. Minthogy nálunk nem ért célt, látom átment hozzájuk. — Zsoldos lélek modern női változatban — mondottam. Mária csak egy félóra hosszat maradt a lokálban, nem bírta Dóra nézését, folyton leszengett. Dórát hazakisértem. Azzal váltunk el, hogy délben tovább utazom és hivatásbeli okok és személyi vonzalmak miatt levélbeli összeköttetésben maradunk. És ime az övé helyett itt a másik nő levele! Sietve lemásoltam és beküldtem Dóra címére. Dóra azonnal és röviden válaszolt. „Nem kell komoly következményektől tartania -— irta — amig a nő Bucurestiben van, addig senkire nézve politikai veszedelmet nem jelent. A bucureştii hatóságok erélyesek és kitűnő információs szolgálat fölött rendelkeznek. Mária főleg azért jött Bucuresti- be, hogy rendije szedje magát, mert a színházi kosztümjein kivül egyetlen rendes ruhája és egyetlen kimenőre alkalmas kabátja sem volt. A jugoszláv politikai ágenseknek azonban megígérte, hogy Bucurestiben lehetőleg bolgár elemekkel ismerkedik, akiktől pezsgőzés közben mindig ki lehet szedni néhány őszülte nyilatkozatot. Persze ez a missziója sem komoly dolog, mert hiszen a mi embereinket a legszi goruhb fegyelem köti, soha a pezsgőzésig el nem jutnak és idegennel, férfivel vagy növel egyaránt nem mulatnak A pénzt, amit elküldött, ne sajnálja, de messzebbre ne bocsátkozzon be vele. Ha megjelenne a maga városában, legyen hűvös hozzá és hárítsa el magútól minden kedveskedését.“ Nehány udvarias búcsúszó, ennyi volt az egész levél, holott én hosszasan irtani neki és azelőtt is többször kapott tőlem levelet. De ezekre sem válaszolt csak udvariasságokat. Láttam, nem érdeklem. Viszont engem a barna nő titokzatos lénye egyre foglalkoztatott és nemcsak rá gondoltam, hanem analizáltam magamat is. Hogyan jött, kérd-ztem magamtól, mik voltak a rugók, hogy ezt ,öt, éppen ezt a férfiasság felé gravrtáló típust, akit ezelőtt soha nem szívleltem, aki ellen újságcikkekben és előadásokon mindig perlekedtem, most megszerettem? Bármily jelentéktelenségeget irt, tízszer is átolvastam abban a magam előtt is leplezett reményben, hátha ta- lok egy szót, vagy utalást benne, amelyből hozzám való vonzalmára lehetne következtetni. Egy napon — mindegy gondoltam — Írtam hozzá egy hosszú levelet és több rendbeli dolog miatt szemrehányást tettem neki. Együttlétünk első és egyetlen estjén a megállapodott program szerint el kellett volna mondania a ..macedón munkáról“ azokat az intimitásokat, amelyeket az ember hivatalos helyen soha sem tudhat meg. Igaz, a helyr és idő nem volt erre alkalmas. De bucsuzáskor megígérte, hogy módot keres rá, Arról is beszéltünk, hogy föltárja saját életét, amely nyilván nemcsak külső kalandosságok - kal van telítve, hanem benső élményekkel. Tudhatja, nemcsak ujságszenzációk miatt jártam Bulgáriában, hanem egyéni impressziókat is akartam gyűjteni. „Látja — irta — ön elárulta önmagát és ebben meglelheti az én rezerváltságomnak egyik okát. Párnázott vasúti kocsiban befut egy városba, taxiba ül, hotelbe megy, megfürdik, friss fehérneműt vesz, meg- beretválkozik és világfi módjára ellátogat politikusokhoz és a kultúra hivatali reprezentánsaihoz. Uj emberzsivaj kel, házbakat és kupolákat lát, szokatlan tereket és nyomort, vendéglőbe megy, az ország különös borát és ételeit eszi és azt hiszi, ezek az impresz- sziók valamikor alkotásokká erjedhetnek. Csakhogy úri komfort és alkotó élmény ellentétes két dolog. Böstellem, hogy nekem adatott kioktatni önt erre. Emlékezzék csak vissza, amikor a mulatóba történt elmenetelünk előtt elvittem magát egy kültelki kis vendéglőbe, mennyire feszengett, milyen erőltetett ud variassággal ejtett ki egy-két szót. Lássa, pedig alkalma lett volna olyan impressziókat szereznie, amik valamikor az emlékek rostáján művészetté tisztulhattak volna magában! De ön sietett, a legjobb számokat elmulasztjuk, nógatott és valósággal cipelt a mulatóba, aminek semmi különössége nem volt, nem is lehetett, hiszen az ilyen helyeknek a szelleme, füstje és ízléstelensége ugyanaz Kairóban, mint Delhiben, mint Stockholmban. A mulatóban pedig azt kívánta, hogy tálcán adjam be magának a macedón ügyet, amä egyetlen keserű sikoly, sok könny és csupa eszelős bánat. Egy nagyratörő nép, akit a testvérnép letipor. Nos, <•/. a letiport nép némelykor össze /s szorítja ökleit és nem néz sem jobbra, sem balra, hanem lesújt br/.o nyála ártatlanokra, mert hiszen egyes riiiixni-k, tiszt viselők és tisztek, akik életüket hagyják a gyülölkö (lésnek ebben a vad őrületében, nem felelhetnek egy rendszerért. Es bizonyára ártunk az elnyomott test véreknek is a bosszú és a harag ilyen véres kirobban tusával, ám a cselekvések nem mindig igazodnak a társadalmi rend logikájához. Nem szeretném magát bölcseik ed ö közhelyekkel untatni, csak figyelmeztetem, hogy rosszul tette, amikor azzal a növel fecsérelte idejét, holott a macedón dolgok után kellett volna járnia, önnek serkentő műn katársru van szüksége. De ezt lebujokban keresi és a mocsár aljáról szedi fel.“ A levél aggasztott, éjszakákon tépelődtem fölötte Fz a nő olyan hibáimra tett figyelmessé, amiket talán le tudnék győzni magamban Az időt Bugáriában elfecséreltem, ezt jóvá kell lennem. De hogyan — kérdeztem magamtól egy nyugtalan éjszaka szundításai köz ben, amikor felbukkant előttem az alakja. Egyszerű volt, mint első találkozásunk alkalma val, cigarettát sodort, mélyeket szívott belőle és szája körül gúny rajzolódott: emlékeztető, feddő, csábos guuy. Amikor fölébredtem, magamra parancsoltam, hogy pakkolok és visszamegyek Bulgáriába. Egy hét múlva már valóság lett ebből az elhatározásból. Clu- jon vasútra ültem és nem állottam meg Giurgiu-ig Átutaztam Húsosukba, a széles ablakok, a jó bor és a nyugalom városába. Arra gondoltam, hogy a nőt ide fogom hozni néhány hétre, hogy ö is, én is pihenjünk és kössük meg egy tartós barátság frigyét. Ruscsukból hosszú az ut Bulgária fővárosába. Luxusmentes a vasút, egyszerű, pontos és megbízható, mint maga a komoly és lumpolást kerülő, dolgos bolgár nép. Az ul a legváltozatosabb. Páratlanul vad és szépséges panorámája állandó érdeklődésben tartja az utast. Sziklás hegyek között tenyérnyi földek, amikből a dolgos bolgár nép mindenfelé látványosságnak is kellemes veteményes kerteket verejtékezett ki. Apró, nagyablakos, szellős házak. A kicsiny, tiszta vasútállomások előtt, mindenfelé festői szláv viseletben leányok és asszonyok, habos lentől duzzadó orsóval, az alagutak előtt lombsátorban marcona őrök, pász- tortiiz és vízesés. A széles hegyek ormairól hómezők szikráznak. A sziklák közül magas, csontos, fekete- szemű emberek szállnak alá lomhán és biztonságosan, mint ősmedsvék. Pagodaszerü sziklák vonulnak el dús zöld mohával az ember szemei előtt, majd szőlőskertek zöldéinek, azután a vonat befordul a Vitosa völgyébe, ahol terjedelmes gabonatáblák terpeszkednek és bivalycsordák böngésznek a legelőkön. A város kontúrjai látszanak. Fehér minaret szökik fel, aranyos kupolák, megint itt vagyok a szép, gondozott balkáni városban, amelynek külsejéről igazán nem látszik meg, milyen irtózatos szenvedélyek háborog- nak benne. Kiöltözködtem és lázasan vártam Dórára a parlament előtti téren. Finom, fejedelmi nyugalom terpeszkedett akkoriban ezen a helyen. Kevesen jártak arra, egy-egy szolga került elő a paloták valamelyikéből, öreg urak álldogáltak, vagy az udvari könyvkereskedések kirakatait mustrálgatták. A sétatér felől egy fiatalemberrel jött Dóra. A partnerén fekete csukott ing volt és értelmes, férfias arcán fekete komorság ült. Harmincas lehetett, szikár, kemény járású. Dóra egyszerű szövetruhájában, kari- mátlan, posztósapkájával a fején most csinosabbnak látszott, mint a múltkor. Követtem őket a város forgalmasabb részébe, láttam, a nők közül is többen utánuk néztek. Az egyik utcafordulónál megállották: a mozgószinházak plakátját és képeit mustrálgatták, nyilván moziba akartak menni. Nem figyeltem őket sokáig, átmentem, hogy szeműje kerüljek Dórával. Köszöntöttem. Az első pillanatokban úgy látszott. hogy nem hisz a szemeinek, csodálkozva meredt reám. megállottám, megismételtem köszöntésemet, mosolygott, mint aki jó hirt hall. Láttam, zavarában nevetni és ujjongani tudott volna. Gyorsan elbúcsúzott kísérőjétől, belém kapaszkodott, de aztán, mint aki meggondolatlanul cselekedett, megint kihúzta karját a karomból. — Ne nagyképüsködjön! Tartsa csak továbbra is karját az enyémben! Ajka megvonaglott, mondani akart valamit, de elfojtotta magában. Pár percnyi elfogódottság után megint vidám lett és kacéran kérdezte: — Miattam tette meg a hosszú utat? — Deheg>r magáért. Azért a fiúért, akivel olyan kedves volt. Nagyot kacagott. Most már ugyancsak karonfo- gott, szinte ölelt és valósággal cipelt egy szőlőindákkal befuttatott, közeli vendéglőbe. A kerthelyiségben egy emelvényről hegedű- és guzlica-sirámok pengtek szomorú énekkiséretként. Vad szomorúság hangzott, ennek a szép országnak bánata. — Azért hozom ide magát, hogy pontosan lássa, hol találkoztak legutoljára Stambulinszkv politikai hívei. Itt eszelték ki a parasztdiktaturát és itt bujkáltak. Ahol mi most ülünk, az ellenforradalom első két napján két parasztvezért koncoltak fel és hatot elfogtak. Nézzen körül, itt komoly polgárt nem lát, legfeljebb szerelmeseket és mindenre elszánt komitácsikat. Most már biztonságban lebet tárgyalni, a politika száműzve van innen, senki nem figyel, senki nem fülel. (Folytatjuk.)
