Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-02 / 202. szám

1936 szeptember 2. 0 n.TRAVEt 54. flKORDÉ 1 egény í OKl) 11 Ol TA : L/. 1 00 ISTVÁN Rögtön adott egy befecskendezést a lánynak, hogy meggátolja a betegséget, ami pedig egyáltalán meg sem volt. Mert a lány olyan egészséges volt, amennyire csak egv telivér indián lány lehel. Miután a doktor megtisztogatta a lecskendezö müszerecs- két, azt mondta Kosarionak ,,Az injekció barom pc- soba kerül, neked azonban csak kettőbe. De minden héten legalább hármat kell csinálnunk, ha azt aka­rom, hogy élj és egészséges légy." „De senor doktor, hogyan tudok én hat pesot fizetni egy héten, amikor csak két és felet keresek?' A doktor műszerei körül babrált, vagty legalább is úgy telt Aztán a lányhoz fordult: „Ezt én belátom, Ro­sario, ennyit csakugyan nem tudsz fizetni. De én sem ajándékozhatom neked. Ez a foglalkozásom. Es a hivatási becsülettel ellenkezik, látod, hogy mi orvo­sok ajándékozzunk valamit. A tanulás sok pénzbe kerül és a műszerek és orvosságok igen drágák. De mi hasznod van abból, ha meghalsz, amikor olyan könnyű szerrel megmenekülhetsz! Mégsem akarsz talán készakarva meghalni, vagy igen?“ „Nem, nem. akarok!“ mondta a lány rémülten. „Drága senor doktor, segítsen rajtam, hogy ne hal jak meg!“ A doktor jókedvű lett: „Ez helyes. Ez tetszik nekem. Minek meghalni, ha megmenekülhetsz és még boldog is lehetsz az életben, férjjel és gyere­kekkel!“ Rosario nevetett, de szeme megnedvesedett, ami­kor nevetett. „Megfontoltam Rosario“, folytatta a doktor, „idehallgass csak. Mondanom kell neked valamit De ne szólj a feleségemnek. Agyonver téged, ha meg­mondod. Feleségem nem teljesen egészséges, mégha egyébként egészségesnek is látszik. Azt akarom mon­dani: nem tud velem hálni. Érted, mire gondolok?“ „Igen, értem“, mondta a lány, már sejtve, mi következik. Az eset hasonlított ahhoz, ami első gaz­dájánál is megtörtént, csak durvább és gorombább szavakkal. Legelső gazdája azonban erőszakot alkal­mazott, megverte és megfojtással és agyonlövéssel fenyegette, ha nem pótolja a feleségét. „És nézd csak Rosario, te érted már, mire gon­dolok. Asszony kell nekem. Nem utazhatom el min­den hónapban Tapachulá-ba vagy Tonalá-ba, vagy máshová. Minden héten adok neked három injek­ciót, erre szükséged van, hogy gyógyittasd magad és te fizetsz ezért — úgy gondolom, minden egyes befecskendezésért, háládatosnak mutatkozol. Azt gon­dolom, hogy a te életed és egészséged és jövendő gyermekeidnek élete megér neked annyit. Vagiy úgy hiszed, hogy nem?“ A gyerekek említése azonban ellenvetésre kész­tette: „De én nem szeretnék öntől gyereket, senor doktor. Aztán már nem olyan könnyű jó és megfelelő férjet kapni. Hiszen ezt ön is tudja, senor doktor.“ Az orvos megnyugtatóan vállonveregette: „Hi­szen én doktor vagyok, nemde, az vagyok csakugyan! Ne legyen semmi gondod. Tudom, hogyan lehet meg­akadályozni, hogy gyerek legyen. Nem akarok bot­rányt az én Esposámmal. Nohát, ezt csak mégis el­hiszed nekem. Hiszen, ha gyereked lesz, mindent megtud a senora doktor. Légy efelől csak egészen nyugodt.“ A lány nesa szólt sem «rit. Az ur kissé türelmetlen lett: „Nos hát, ahogyan akarod Rosario. Ha meg akarsz halni, nekem mind­egy.“ Rosario nyelt egyet: „Nem, meghalni nem aka­rok.“ És vonakodva és csöndesen hozzátette: „Igen, akkor valóban meg kell tennem, amit ön mond, se­nor doktor.“ A dolog három hete tartott. Aztán egyik este a senora doktor korábban tért haza valamelyik pletykatársaságból, mint a senor doktor várta A senor doktort és Rosariot pedig együtt találta és még hozzá az ur ágyában, a háló­szobában, A senora doktor nem kiabált és nem csapott botrányt. Mindezt nyilván máskorra tartogatta a se­nor doktornak. Röviden és keményen szólt rá a lányra: „Ro­sario, szedd össze holmidat és gyere rögtön a sala-ba a béredért. Kár, hogy el kell távolitanom téged. Te ügyes lány vagy De takarodjál a házból! Te makk- egészséges vagy. A senor doktornak nem kell gyó- gyitgatnia téged.“ Ezek a szavak Rosarionak uj tapasztalatot sze­reztek. Nem ő volt az első, akit a senor doktornak halálos betegségből kellett kigyógyrtania. És noha szégyent érzett, hogy igy meglepték és a senora, akit tisztéit és becsült, mint valami törött cserepet dobta ki a házból, mindamellett örült, hogy most értésére jutott, nem leledzik halálos betegségben és a további gyógyítást nyugodtan nélkülözheti. öt perc alatt összecsomagolta batyucskáját. Kissé félénken ment a sala-ba a senoréhoz. De a senora nem volt rosszakarattal hozzá. Jól ismerte férjecské- jét. A válást nem engedhette meg, mert katolikus volt. El kellett szenvedők a dolgokat és tűrnie kel ELLENZÉK isaß.*2SKL?,«r v..-,. K art* m lett a senor doktor minden kirándulását a szóin szédba. ... , Rövidke pillanatra azt gondolta, meghitt |a K<> sariot, mert tudta, hogy egy uj lány minden In zonnyal hasonló szomszédságba kend a senor dók torral. . „Fogd a béred, Rosario“, szólt a senora doktor. Hálás vagyok neked azért a derék munkáért, amit házamban végeztél Ut van tiz pesoval löbb, mint amennyi jár neked. De holnap reggel kivid légy a városon, vagy visszadugatluk a fogházba. Es meg egyet: ha egy szót szólsz arról, ami ill történt, gon­doskodni fogok, hogy egy esztendőre börtönbe ke­rüli h-'i/am megsértése miatt. Most már tudod Adios, Rosario.“ Rosario elvette a pénzt Mezítláb állt úrnője előtt és csak hétköznapi gyapjú felsőruha volt rajta Kis batyuját a folyosón az ajtó elé tette. „Mii gracias, senora doktor, a szives bánásmód­ért, amiben önnél részéin volt. Mindig szívesen gon­dolok önre egész életemben. És mii gracias a pénzért Holnap korán elmegyek, ahogyan parancsolta ön és egészen bizonyos, hogy senkinek sem szolok semmit, ezt a szent szűzre fogadom önnek. Egyetlenegy szóval sem védekezett, hogy a senor doktornak áldozata lett, anélkül, hogy valóban akarta volna. Azt hitte, ezzel megbánthatná a senorát Letérdelt és kezetcsókolt a senorénak. Azután kiment a házból. így ért el, kezében a batyuval, a táncolókhoz, abban a reményben, hogy talál valakit, akivel kora reggel együtt mehet el a városból. Azt gondolta, utazó kereskedőkhöz csatlakozik, hogy ne legyen kénytelen egyedül menni. „Nos hát igy történt, Manuel“, fejezte be, „ez az egész. Most elvihetsz magaddal és asszonyoddá te­hetsz. És ha nem akarod, mondd meg, akkor má­sokkal megyek. Mivelhogy' egészen becsületes akarok lenni hozzád, azért mondtam el mindent, ahogyan van. Légy te is becsületes hozzám és senkinek sem beszélj arról, amit én sem mondok el senkinek, mert megfogadtam a senorának. Neked mégis meg kellett mondanom, hogy megismerj. Különben senki a föl­dön nem tudná meg tőlem. A senora mindig jó volt hozzám.“ Manuel leejtette a batyut és átkarolta Rosariot: „Querida linda, amit te elmondtál nekem, azt máris mindjárt elfelejtettem. Valóban, ha most rá­gondolok, nem is hallgattam, oda egészen és amit mondtál, csaknem teljes egészében eleresztettem a fülem mellett, mert mindig csak arra gondoltam, hogy; te mindig inkább és inkább az én asszonyom vagy, mert mindezt elmondod nekem,. Csak te jár­tál az eszemben és hogy mii tehetek, hogy' szivedben vidámmá tegyelek. Uj élet kezdődik nékem is, néked is. Már tudom, mit akarok. És általad tudom. Meg akarok szökni a earretáktól, ahol nincs semmi re­mény. És veled egyiit akarok elmenni, amily mesz- sze csak elvihet a lábunk. A messzeségben van a sza­badság.“ És Rosario, anélkül, hogy' tudatában lett volna szavai igazságának, tisztán bensőséges érzésből rá­mondta: „Mindig a messzeségben van a szabadság.“ 9. Kart-karban és szorosan egymáshoz simulva álltak jóidéig igy a tágas prérin. Anélkül, hogy szól­tak volna tovább, anélkül, hogy gondoltak volna va­lamire, egymást érezve, megértőén, bizalommal egy - másiránt. Fölöttük a csillagok és körülöttük a mély éj szaka Kis távolságra előttük az árnyékban a kékes fekete horizontra ágaskodtak a carreták és a pihenő oklök. A camterok tábortüzei lassan megint fellob bánták, lobogtuk a nyaldosó tiiznyelvek és vörös szik iákat szórtak és lényük a carretákat, ökröket és a dolgozó rarreterokat majd fehér világosságba már­tolta, majd mély árnyékba űzte. Manuel kibontakozott a lány karjából, megint felvette a kis batyui és egymás mellett mentek csapa­tuknak közeli táborához. A legények, ill is és a szomszédos csoportoknál is, már valamennyien ébren voltak. A kormos bádog edények kávéval és a horpadt nagy zománcos faze­kak feketebabbal a tűzön álltak. A cam terok lelnoszogatták az ökröket és hozzá­foglak bejármolni és befogni. Manuel egy ideig tétovázón állt ott és végigné­zett a felélénkülő táboron, ügy érezte, hogy félig- meddig már nem. tartozik ide. Gondolataiban már messze járt asszonyával. „Óllá“, kiáltott Andreu jókedvűen, ahogy meg­látta Manuell, „jó, hogy itt vagy, Manuelito. Hiá­nyoztál Hisz tudod, a többi mind fiatal, bárgyú bir- kácska, aki semmit se tud a bakokról. Átkozott do­log, sehogysem tudunk az ökrökkel zöldágra ver­gődni Nem és nem mennek előre. Egészen elszok­tak a munkától.“ „Ne legyen gondod, Andrucho“, vélte Manuel és szokása szerint rögtön tüzbe jött, „majd felélénkít­jük őket.“ „Azt hittem“, nevetett Andreu és kisimította ar­cából a haját, „hogy alaposan leszoptad magad Ca- ralampiotól vett búcsúképpen és kénytelenek leszünk téged is felrakni.“ „Majdnem“, mondta Manuel, „de más tenniva­lóm volt.“ „Ay, hombre“, kiáltott most Andreu, szokott módján, a munkára figyelmeztetve, „hombre, nézz csak mégis körül, hol bujkál az istentől elrugaszko­dott Amarillo, a fél tülökjével. Éppen most vesztet­tük el szem elől Úgy látszik odalent van Luciano csapatánál.“ Aztán megpillantotta .Andreu Rosariot. „Buenos dias, muchacha“, üdvözölte barátsá­gosan. „Én Manuel felesége vagyok“, mutatkozott be Rosario, „és veletek megyek le Arriaga-ba.“ „Felicitaciones“, nevetett Andreu, „sok szeren­csét mindkettőtöknek. Bienvenido. Hozott isten“. Kezetnyujtott a lánynak: „Most mégse lesz egyedül az én kicsi csillagocskám. Erigy oda hozzá, mucha­cha. Csillagocskám ott fekszik balra a carreta alatt. Feküdj mellé a petatere és aludjál egy kicsit. Fél­órát kell még itt erőlködnünk, mielőtt odébbáHunk. Mindakettőtöknek gyalogolnotok kell, a carreták te­tejükig teli vannak. Ha akarsz, igyál egy korty ká­vét és vidd a kanácskát magaddal Csillagocskáboz.“ Rosario a carretához ment, szorosan Gsillagocs- kához bujt, aki fölébredt és Rosario, a mindkettő­jüknek meghRt nyelven, tiszta és boldog szívből be­szélt és suttogott hozzá. És mintha már régi ismerősök lettek volna. Mert rögtön megértették egymást, hiszen mindakettőt ugyanaz a boldogító remény lelkesítette, ami szá­mukra a szomorú, felegekkel terhes napok után ve­rőfényt ragyogtatok. De mielőtt még elalhattak volna, a csoportok első carretái lassan-lassan, ide-oda inogva, reccsenve és csörömpöli ve elindultak a prérirőL (Vége.) SJUi g&sss Europa—Ellenzék pausálkurák 1! Nyaraljon általunk olcsó utószezoni árak mellett: SSNAD ÉS SO VATA FÜRDŐN Fenti árakban a következők fog­laltatnak benn : Lakás a fürdőtelep legjobb villájában (Pauli villa) na­pi uároin szőri Kitűnő étkezés a fürdő legjobb éttermeiben, válasz­tás szerint, mindennapra fürdőjepy (akár strandfürdődé, akár szénsa­vas kádfürdőbe), valamint az ősz- szes borravalód és állami adók. mSmmm Pausáiárak szep­tember 1— 30-ig érvényesek!! In­dulni bármelyik napon lehet, mind össze annyi kö­telezettsége van, hogy indulás előtt 3 nappal jelent­kezik az Ellenzék könyvosztályban, Cluj, P. Unirii. Telefonszám 109 Fenti árakban következők foglal­tatnak benn: Lakás a fürdőtelep legjobb szállóiban, naponta há­romszori étlapszsrinti kitűnő ét­kezés, fttrdöjegy minden napra, akár szabadfürdöbe, akár kádfür­dőbe, knrtaxák, zanedijak, borra­valók, az érkezésnél és elutazás­nál személy és pcdgyász-szállitáa

Next

/
Thumbnails
Contents