Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)
1936-09-13 / 212. szám
2 BLLeNZ** T 996 fj. A hei filágpo litfik Madridtól Gen im I oiuhmbnn :i hél derekán összeült a kö- velek tanácskozása. hogy rendezzen spanyol polgárháborúba való he nrin avatkozásnak minden állam által vállalt kötelezettségeit, i s mindjárt kezdetben tehetetlennek is bi- . Diivnll az értekezlet. Portugália nem küldte el követét a tanácskozásra. Alig másfél évtized előtt egy követi értekezlet még Európa sorsát intézte Párisból. A helyzet azóta sokat változott. Ma a kis Portugália, mely iáidig angol putrónusával szemben még a szavat MMi merte fölemelni, a kitartó angol nyomás ellenére is visszautasította az értekezleten \ aló részvételt. Kockázatokat vál- 1 nini merészkedő nagyhatalom szerepét játszó a kis ibériai állam, talán azért is, mert ezzel akarja elleplezni a mögötte szinte biztosan rejtőzködő nagyhatalmat. S ez a valószínűség az, ami különös idegességet vált ki Londonban. Anglia, melyet annyira idegesített az olasz előretörés a -Földközi-tengeren s amely a spanyol kérdést is elsősorban Gibraltár szempontjából nézi, nem szívesen látja, ha uj hatalmi elhelyezkedések jelei mutatkoznak az ibériai félszigeten. A spanyol zűrzavar A spanyol polgárháború véres küzdelmeit a londoni értekezlet igy még csak megrövidíteni sem tudja. A harc tovább folyik egész sor arc vonalon s a szerencséi len ország nap- ról-n-apra több sebből vérzik. Az sem bizonyos, hogy a győző fél, amelyik végül nagy- nehezen kicsikarja a diadalt, valóban ura lesz az országnak. Ehhez mindkét küzdöfél hadserege túlságosan tarka összetételű, mindkét küzdőfelet már mo<st is túlságos sok gátlás akadályozza szabad mozgásában. Az uj madridi kormány kénytelen volt elren- dekij, hogy’ a mellette küzdő fegyveresek közül ne tekintsenek mindenkit a kormánycsapatok tagjának. A fegyvereket nem meri visszavonni a bizonytalan elemektől, de a zsK>ld kifizetését igy megtagadhatja tőlük. A most már erősen baloldali kormány-csapatok mellett küzdenek ezen kívül továbbra is a katalán és baszk autonomisták, akik közül különösen a baszkok hitbuzgó katolikusok. Mindkét népnek hosszú és rossz tapasztalatai voltak a konzervatív és diktatórikus spanyol kormányokkal. Autonómiájukat igy kizárólag a köztársasági kormányzattól várják. És nem nélkülözi az érdekességet, hogy a baszk autonomisták ősi nemzeti jelük,, a horogkereszt jelében küzdenek a spanyol vörös milicia mellett. A tábornokok csoportjának lendületét szintén minden oldalról gátlások fogják le. Fegyveres katonaságuk egyrészét a háttérijén lévő területek rendbentartására kénytelenek fordítani. Az elfoglalt területek tömegeinek hűsége fölött egyáltalán nem biztosak. Csapataik egyrésze marokkói arabokból áll, akiknek megbízhatósága szintén nagyon kétséges. Sokat közülük már a tartalékba is kellett helyezni. Ha pedig Spanyol- Marokkóban zavarok keletkeznének, amire már bizonyos jelek is varrnak, akkor az arab zsoldosok hűsége is a legnagyobb mértékben bizonytalanná válna. Ilyen körülmények között a további harc, mely az eddigi jelek szerint még legalább hónapokig tarthat el, mindkét fél teljes legyöngüléséhez fog vezetni. Évek kellenek majd ahhoz, hogy a polgárháború folytán kivérzett Spanyolország talpraálíjon. Ebből a szempontból ma már nem is nagyon nyugtalanító a helyzet azokra a hatalmakra nézve, amelyek a spanyol küzdőfelek egyikének vagy másikának győzelmétől nagyhatalmi ellenfeleik megerősödését várták. A legyengült Spanyolország évek során át csak fontos földrajzi helyzeténél fogva jelenthet az európai küzdőtéren szembenálló nagyhatalmak egyikére vagy másikára veszedelmet, katonailag és gazdaságilag alig fog többé számot tenni. Uj viták a homloktérben A külpolitikai viták ennek megfelelőleg kezdenek is elterelődni az eddig annyira nyugtalanító spanyol kérdésről. Előtérbe az angolok által újra összehívott locarnói értekezlet, a küszöbön álló genfi összejövetel, melynek tárgysorozatán a népszövetségi reform szerepel és a lengyel—francia viszony újrarendezésének kérdése állanak. S a tervezett nagy nemzetközi tanácskozásokkal kapcsolatban különösen homloktérbe kerül Hitler kijelentése, hogy Németország feltétlenül ragaszkodik gyarmatainak visszaadásához. A Londonban tartandó ,,locarnói értekezletére előreláthatólag nagy rendezési tervvel fognak felvonulni úgy Anglia, mint Németország s valószínűleg Franciaország is. A párisi és londoni kormányok részben azért is ragaszkodnak olyan erősen a spanyol eseményekkel szembeni semlegességhez, mert nem akarják az értekezlet tanácskozásait esetleges összeütközésekkel már előre lehetetlenné tenni, A londoni külügymi misztérium tapogatózása alapján következőképen foglalja össze az angol álláspon- tot az olasz külpolitika vezetőségéhez közelálló egyik nagy római napilap: Anglia mnndenképen békét biztositó megegyezést akar létrehozni Európa nyugatán, a megegyezést azonban nem akarja teljesen elválasztani a földrész keleti békéjét biztositó megegyezéstől. Az uj locarnói értekezleten összejövő öt hatalom elsődleges célját ennek megfelelő leg nem is abban látja, hogy Németország és Franciaország között szüntesse meg a feszültséget, — amit önmagában nem tart lehetetlen dolognak — inkább azt akarja elérni, hogy a németek és szovjetoroszok között hozzon létre tűrhető diplomáciai viszonyt. Fnélkiil ugyanis angol felfogás szerint nem lehet Európában a békét biztosítani. A római lap hozzáteszi, hogy Anglia ebben a törekvésében számit Olaszország támogatására is, az olasz kormány azonban egyelőre bizonyos távolságot igyekszik megőrizni az angol tervekkel szemben. Róma óideklődését ebben a pillanatban nem any- nvira a nyugateurópai, mint a délkeleteurópai események foglalják le. Titulescu eltávozását a román külügyminiszteri székből komoly érdeklődéssel kisérik az olasz fővárosban. Azok a kivételesen barátságos szavak is, melyekkel Antonescn külügyminiszter fordult hivatalbalépése után Giano olasz külügyminiszterhez, szintén aligha maradnak nyom nélkül a római politika terveiben. Német tervek Németország természetesen szintén kész tervekkel fog megjelenni az öthatalmi értekezleten. Ezekről a tervekről lebbentette föl a fátylat Hitler vezérkancellárnak a nürnbergi pártnapon felolvasott kiáltványa, mely Németország gyarmati igényeit jelenti be a világnak. Hitler bejelentése különösen Angliában keltett nagy idegességet. Az angolok nem szeretnék Németországot újra a gyarmati hatalmak sorában látni. A német igényeket egyes nyersanyagok biztosításával próbálják inkább kielégíteni, anélkül, hogy a gyarmati földrészeken újabb módot adnának a német hatalmi elhelyezkedésre. Az angol idegesség a német gyarmati igények nyílt bejelentésével szemben mégis meglepő dolog. Ez a kérdés ugyanis kulisszamögölti tárgyalásokban már régen napirenden van. Angol hivatalos kijelentések, bár mindig visszautasították annak lehetőségét, hogy brit kézben lévő gyarmati területet Németországnak adjanak át, mégsem hangzottak eddig olyan határozottan, hogy német igényeknek ne adtak volna tápot Az sem valószínű, hogy az utóbbi hónapokban annyira megélénkült angol—német érintkezésben Hitler nyilt igénybejelentése előtt ne került volna megfelelő tapogatózásra a sor. A ve- zérkaocellár ugyan már többször állította bevégzett tények elé az európai külpolitikát, meglepő kijelentésekkel is többször lépett már a nyilvánosság elé, mégis szinte hihetetlennek látszik, hogy ebben az esetben váratlan támadással akarná falhoz szorítani az an angol kormányt. Csak a mult héten irta a berlini külügyminisztérium véleményét képviselő egyik beavatott német publicista, hogy „Párásban igazán nem számíthatnak azzal, hogy Németország Angliát végleg Franciaország karjaiba fogja kergetni“. Inkább valószínű, hogy az angol ellenállás végeredményben nem lesz olyan kizárólagos, ! amilyennek az első pillanatban mutatkozik í és inkább a német igények mérséklésére, ; mint azok teljes visszautasítására fog szorítkozni. Mindenesetre már az a lehetőség is, hogy az angol—francia—német hármasban bizonyos eltávolodás jöhet létre németek és angolok között, ugyanakkor, amikor viszont a gyarmati kérdésben kevésbé érdekelt Franciaországnak esetleg javul a Németországhoz való viszonya, újabb perspektívát nyit a mind zavarosabbá váló diplomáciai küzdőtéren. Végjük még hozzá, hogy Anglia számára az európai béke biztosítása majdnem egyértelmű a Népszövetség létének biztosításával, ugyanakkor, mikor Németországnak még súlyos kifogásai vannak a Nép- szövetségbe való visszalépéssel szemben és világosan láthatjuk az ellentétek kiterjedésének újabb területeit is. London a német erő érvényesülését szerette volna megfelelő lekötöttségek teremtésével főleg Európára szorítani. Hitler most Európán kívüli igényeket jelentett be. Érthető tehát, hogy az angol politika kissé kilendült szokott hideg- vérüségéből. Francia—lengyel és francia—orosz viszony A vitákra alkalmat adó külpolitikai ösz- szevisszaságban továbbra is változatlanul I nagy szerepet játszik a francia—lengyel vi- I szony újjáalakulása. Még mindig nagyban j vitatják, hogy Rvdz-Smigly tábornok fran- i ciaországi látogatása mennyiben teremtett újabb kötöttségeket óm mennyiben oldott fel megelőző kötöttségeket Ecu gyei ország részéről. Ez a kérdés ugyanis szoros ku|x-.sola1ban áll egyrészt n francia vzovjrtorosz, másrészl a lengyel német viszonnyal. Eddigi formájukban ezek kétségtelenül összeférhetetlennek látszanak a jelek szerint újra szorosabbá kovácsolt francia lengyel k»p- csőlátókkal. Megindultak tehát a rmigyará /.átok, melyeik hol a francia—-orosz viszony, hol a nemet lengyel viszony meglazul áfáról akarnak tudni. Világosan ezeklxui a kér- désekben még mindig nem lehet látni. Fleck lengyel külügyminiszter szócsöved hangoztatják, hogy Lengyelország kiilpolitikája nein változott. 'Rydz-.Sniigly állami őhelyette« tá- lxirnok franciaországi látogatásával egyidejűleg azonban, amint most kiderül, az orosz hadsereg vezérkari főnökhelyettese i« Franciaországban volt és a lengyel hadserregfóparancsnokkal együtt vett részt a keletfrancia- mszági vidékeken tartott hadgyakorlaton. Az is bizonyosnak látszik, hogy Rydz-Smigly jelentős külpolitikai megállapodásokat hozott létre Páriában, enélkül a beismert katonai megállapodásoknak sem lenne értelme. Teljesen valószínűtlen az. is, hogy Francia- ország nagy keleti katonai szövetségesével szemben adjon fegyverkezési kölcsönt a lengyel hadseregnek. Viszont bizonyosnak látszik, hogy a lengyelek évekig tartó huzódo- zás után, ezúttal sem szolgáltatták ki magukat a francia—szovjetorosz katonai együttműködés automatikus lehetőségeinek. Ez az au too urtizi rajzi ugyaxde Will»'irtási lvrt*rlövF? nélkül tenné minden esetben a ntztyrjetoro szók támogatójává (Lengyelországot én rő met orosz csatatérré változtathatná át L*-n gyclország földjét. Ilyen szranjxmtlx'il tel iá t a lengyelekkel való megállapodás alighanem valóban lazított a (Moszkva és Uárrs közötti katonai kaj>cv>lfttok automatizmusán. Ez megfelel különben annak a .vaotöge - ségá politikának i.s, amelyet a liliuivkonn/nij a vjxwiyol esomónyckkel szemben vállalt • amely elejét akarja vermi, hogy Európa nemzetei két világnézeti frontra szakadva álljanak egymással s/zmdxsu. A né]xfirorit által vezetett Franciaország ebben az esetben a baloldali csoporthoz tartozna, amely szük- ségképen a szovjetorosz elvek felé tolódnék el. De sem a szocialista Bkrm máni.szterel- nök, som a radikális párti í>elbos külügyminiszter nem hajlandók ilyen politikát vállalni. A francia külpolitika harcai ebben a kérdésben átterjednek a belpolitikai harcok területére is, ahol a népfronti kormánynak az utóbbi időben meglehetős nehézségeket támasztanak a kormányzó koalícióban résztvevő kommunista támogatói. A külpolitikai kérdések szoros kapcsolata a belpolitikával kiilönl>en más országokban is erősen mutatkozik. Gladstone mondta, hogy egészséges kiilpolitkát csak egészséges belpolitikára támaszkodva lehet csinálni. Egészséges belpolitika pedig ma az elérhetetlen vágyképek közé tartozik. —s mim Vásznát Alantit Paplant Matrac ii^risíuiát Siwefíerí Ishoiá^Hnah aa^ijengeílínéíiíj!- Rticî árusítani*!!! Elemista, gimnazista leányának vagy fiának az ÖSSZES ISKOLÁKBAN kötelező egyenruházati tárgyakat, úgy mint: ® Eggenmüát © Eg?je?taötan!jt S ® Egyensophát Beretei Tornafelszerelést, sta. stD. Picsában, mint frázitág vagy bárhol,csak nálunk szerezheti be i Jfrrcolcs“ Cluj, cm. its«. f:rű!naad 9. (a ?olí ,,S!ea“-Ozisf) 1 A Székely ügye A Targit-Mtires-i időközi tanács elnöke vitázik a rendzzőhizoíí- sággnl. — Hivatalos nyilatkozat, mely mindent megmagyaráz TARGU-MURES. (Az Ellenzék tudósitójától.) Az egész magyar sajtó révén megdöbbenéssel vette tudomásul a magyarság, hogy a rendkívüli erkölcsi és anyagi sikerekkel kecsegtető kiállítás, melyet a Mures-megyei Földműves Szövetség azzal a célzattal tervezett, mert rendkívül fejlett háziiparának termékeit jelentős közgazdasági tényezőként akarta besoroztatni az ország javainak vérkeringésébe, elmarad. Ezek a nagyvonalú elgondolások valósultak volna meg a mult hetekben, mikor minden előkészület befejezésekor, a megnyitás előnapjaiban, Targu- Mures városi tanácsa a már kiadott engedélyeket az ismert indokolással — visszavonta. A visszavonással kapcsolatban a városi időközi bizottság elnöke több román lapban nyíltan azzal vádolta meg a kisebbségi sajtót és a kiállítás rendezőségének vezetőit, hogy — valótlanságokat állítanak, mikor azt állítják, hogy a „Székely Hét“ fővédnökségét Őfelsége a király engedelmé- vel maga a nagyvajda vállalta el. Ezzel szemben a tényállás a „Székelj7' Hét“ rendező bizottságának csütörtök délután tartott megbeszélésén kiadott következő hivatalos közleményből világ- lik ki: „Mint ismeretes az augusztus 23—29. közötti időszakra kitűzött „Székely kiállítás“ és a kiállítással kapcsolatos „Székely kulturális hét“ elmaradt, mert a városi időközi bizottság az eleve kiadott engedélyeket augusztus 13-án, közvetlenül a kiállítás megnyitása előtt visszavonta. A kiállitás rendezőbizottságának sajnos a rendelkezésre álló rövid idő alatt már nem volt módjában a kívánt miniszteri engedélyek beszerzéséről gon doskodni. A „Székely Hét“ rendezőbizottsága * hó 10-én délután a kiállitás megtartása ügyében véglegesen határozott. A rende-‘ zöbizottság elnökének Máriaffi Lajosnak, a királyi főudvarnagyi hivatallal augusztus lS-án történt személyes tárgyalása folyamán ugyanis a kiállitás időpontjául a fővédnök trónörökös őkirályi fenségének az országból való távolléte miatt a szeptember 15-ike utáni időt javasolták. A rendező bizottság alapos megfontolás után elhatározta, hogy a kiállítást sajnálatára akkor már nem tarthatja meg, mert a szükséges helyiségek az iskolák megnyitása miatt többé nem állanak rendelkezésére. De elhatározta egyúttal azt is, hogy a kiállítást a jövő év nyár elejére megtartja. Ezen elhatározásában, hogy a rendezéssel járó nagy munkát és tetemes költséget ismét vállalja lényegesen befolyásolja az a körülmény, hogy Őfelsége a király legkegyelmesebb engedélyével Mihály nagyvajda ő királyi fensége a kiállitás védnöke. Máriaffi Lajos, a rendezőbizottság elnöke. lonios könyv ! í Vigyázzon egészségére! Dr, Bucsányi Gyula: Napfürdőzés és a napfény gyógy hatása, Lei 86*— Dr. Bucsányi Gyula : Természetes gyógymód és táplálkozás, Lei 132-— Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában, Clu;. Kérje azonnal a népszerű orvosi könyvek díjtalan jegyzékét.
