Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-02 / 177. szám
a »CCJ9 N'ZÉK w. PAÁL jód vasárnapi riportja A világ sorsán alá intézői a karikatúra homorú tükrében A karikaturista, aki a világnak minden számottevő politikusát és Európa legtöbb államfőjét már ceruzahegyre vette, beszél Genua, Gent és Stresa kulisszatitkairól. Elmondja, hogyan rajzolta Edwardot walesi herceg korában és miként kapott két percet Stresaban Mussolinitól. A leghálasabb modell: Titulescu és a legnezebb: Csicserin volt. A legtragikusabb konferencia: Genua résztvevőiből alig páran étnek még••• ritELNGSlíMTEPlLdC. (Julius végén.) Amerika lepedönagyságu újságjai: a World és a Newyork 'limes kö/.lik első oldalukon azokat a karikatúrákat, amelyeket az a lo- bogóhaju fiatalember rajzol, aki közel két hét óta velem együtt kavargatja ebédutáni feketéjét a trencsénteplici Grand Hotel ter- raszán és közben érdekes históriákat mesél a világ sorsának intézőiről. Sors Iván, a genuai. genfi és stresai konferenciák hires rajzolója eddig csak rajzolt, nem ért rá arra, hogy beszéljen is. Egész sereg albuma jelent meg a népszövetségi konferenciák primadonnáiról, tizenöt évvel ezelőtt, 1921- ben az ő genuai skicc-könyve volt az első ebből a fajtából, nincsen országa Európának és metropolisa az Egyesült-Államoknak, melyeknek lapjai ne közölték volna portréit és karikatúráit és ahogyan most elmeséli tapasztalatait, éreznem kell, hogy nagyszerű szeme van és a világ sorsának intézőit akkor is pizsamában és papucsban látja, ha azok zsakettben a zöld asztal mellett szavalnak ... Moissi színészetet tanul Lloyd Georgetól... Működésének első stációja Genua volt. Tizenöt évvel ezelőtt itt találkoztak ösz- sze elsőizben a tanácskozó asztal mellett a világnak ama hatalmai, amelyek három esztendővel annak előtte még drótakadályok mögött és lövészárkokban farkassze- met néztek egymással. Itt jelentek meg először frakkban és cilinderben Trockij és Lenin diplomatái: Krassin, Csicserin és Litvinov . . . — Az olasz miniszterelnök, Facta nyitotta meg a genuai konferenciát — meséli a trencsénteplici szálloda terraszán Sors mester — és én Moissival, a salzburgi Reinhardt-előadások felejthetetlen Jedenmann- jával ültem az újságírók páholyában. Moissi azért jött Geimáha, hogy — színészetet tanuljon a politikusoktól és Lloyd Georget tartotta a világ legjobb színészének. Mondta Ls nekem: „Lloyd George jobb színész még nálam is .. — Emlékszem: amikor az elnöki székben első alkalommal ezt mondta, hogy „mi mindnyájan egy hajó utasai vagyunk és ez a hajó a genuai konferencia. Kiváncsi vagyok, mister Csicserin milyen utitársnak mutatja majd magát“ — annyi póz és szi- nészkedés volt a szavaiban, hogy iMoissi odahaza a tükör előtt félórákig próbálta utánozni őt. Csicserin ezerrubeles borravalói... — Az orosz delegáció hölgyei az estélyeken kifogástalan estélyi ruhában jelentek meg és nappal is a legszebb selyemharisnyákat viselték. De frakkban és cilinderben jött el ezekre a fogadásokra — amelyeknek egyikén láttam először Viktor Emámiel királyt is — Csicserin is, aki minden tanácskozás befejeztével tüntetőén kezet fogott a teremszolgákkal és a portásokkal. Hatalmas, néoz-tár cá-la volt és két kézzel szórta az ezer rubeleseket a szolgák között. Igaz, hogy a rubel akkor semmit sem ért és a genuai bankok az orosz bankjegyeket be sem váltották.-- Ha most, tizenöt évvel utóbb visszagondolok, rá kell jönnöm, hogy u genuai konferencia a világ legtragikusabb összejövetele volt. Résztvevői közül alig páran vannak csak az élők sorában. A múltkor kiszámítottam, hogy a genuai konferencia tagjai közül nyolcvanöt százalék meghalt. Egy csomót — közöttük Barthou francia miniszterelnököt, a bul- gár Sztanibiüinszkyt, Rathcnaut meggyilkoltak, de nem élnek már azok a markait* egyéniségek se, mint Krassin, Bratianu, Csicserin, Ymiszilov és a genuai- ak közül egyedül Titulescu és Litvinov aktívak csak Genfben ... (Sors karikatúrája.) — A genuai konferencia alatt történt, hogy a Gorriera della Sera első oldalán hozta Mussolini képét és kimondhatatlan izgalom ülte meg a résztvevők lelkét. Genuából Rómába mentünk és: gépfegyverek álltak az utcasarkokon. A Duce akkor még nem szerepelt a konferencia résztvevőinek névsorában..a 'A* aanenrikai elnökválasztás és a karikaturista. Genuából Párisba ment Sors Iván, itt szobrászatit tanult Bourdelle mesternél, Rodin tanítványánál, kiadta Figure iPerisienne címen azt az albumát, amelyben Auatole ■Francétól Rostandig és Courteline-ig benne van Franciaország irodalmi és művészeti életének minden számottevő reprezentánsa, aztán hajóra ült és Newyorkba ment. — Amerikában az elnökválasztás hullámai csapkodta kmagasra akkor és én szerettem volna elmerülni ezekben a hullámokban — meséli tovább. — A republikánus Hoower és a demokrata Smith állottak szemben egymással és Roosevelt — Newyork állam kormányzója — Smith táborához tartozott. Engem Amerikában Roosevelt fedezett fel. Megérkezésem harmadik napján találtam valakit, aki elvitt a demokraták főhadiszállására, a General Motor Bil- dingbe. Itt — anélkül, hogy észrevette volna — lerajzoltam Rooseveltet és amikor megmutatták neki a rajzot — engem már szerződtetett is Smith pártja. Azt a feladatot kaptam, hogy csináljak egy albumot, I amelyben a demokrata pártnak különböző ’ nemzetiségű vezetőit örökítem meg. Napok j alatt elkészült ez a munka és rengeteg ezer r példányszámban került forgalomba. — Sohasem tudtam, hogy annyi sok nem- I zetiség van a világon. Amerikai albumomban harmincöt különböző nemzetiségű Smith-kortest örökítettem meg. És mindegyiket úgy, hogy nemzeti sajátossága kiütközzék. Japán és portugál, néger és svéd, kínai és holland, indián és spanyol, mesztic és horvát, perzsa és morva, orosz és magyar, svájci és hindu politikusok szerepeltek ebben az albumban és — minthogy Amerika a gyors érvényesülés hazája — a könyv megjelenése után nyomban felkaptak és a legnagyobb amerikai lapok közölték rajzaimat. Ma is sokat dolgozom Géniből a számukra. A wHkí herceg a Rarbi-PUigim ... Vájjon milyennek látja az életben a világ sorsának intézőit a karikaturista?. Erről igy beszél .Sors Iván: LITVINOVNAK MINDIG SIETŐS A DOLGA (Sors karikatúrája.) — Jó néhány tucatnyit ismerek közülük, de nincsen közöttük kettő, akinek a karika- turista szempontjából közös vonása lenne. Legtöbbet Titulescut rajzoltam, de általában Titulescu jelent meg legtöbbször a világ sajtójában. Annak ellenére, hogy arca feltűnően sápadt, Titulescu mindig élénk, viff, mozgásai egyenesen a karikaturista számára valók, közvetleu, kedves és nincsen benne semmiféle póz. A konferneiák legmarkánsabb alakja volt Bri-and, legjellegzetesebb figurája pedig Simond, angol miniszterelnök. Gsicserint alig lehetett rajzolni, ha engedelmet kaptam is tőle, hogy leskic- cdhetem, a szobában folyton szaladgált és szinte körbe-körbe utána kellett lógnom. Jellegzetes és karakterisztikus arca van Bánffy Miklós grófnak, aki különben erős konkur- rensem, a konferenciák alatt folyton rajzolt és karikatúrái — ahogyan megleshettem — nagyszerűek. Szeretett Lloyd George közelében üli, hogy rajzolhassa öt. Rajzolta is mindig. Egész albuma van Lloyd George- rajz okból. — VIII. Eduard angol királyt még welszi herceg korában Franciaország egyik legdivatosabb fürdőhelyén, Paris-Plagon rajzoltam le. Egy egész nyarat töltöttem ott és az egyik délután úgynevezett karikatúra- délutánt tartottam a Golf Hotelben. Kirakosgattam a genuai albumom lapjait, a közönség ezeket nézegette és én közben a publikum karakterisztikusabb alakjait — közülök sokan szerepelnek az élet szinpadán — skicceltem. Egyszerre csak lóhalálában szaladva jön a szállodás és mondja: „monsieur Sors, most szedje össze magát, nagyon előkelő vendégünk érkezik . . .“ Mosolyogva, a golftérröl jövet feltűnt a következő pillanatban a „charming prince“ alakja. Bemutatkoztam neki és megkértem: engedje meg, hogy lerajzoljam. Szívesen állt modellt — két percig, ennyi idő alatt készültem el a rajzommal, de Anglia mostani uralkodója meg volt elégedve munkámmal . . i Mussolini a hydroplánon. — Egyebekben ugyancsak két percnyi időm állt rendelkezésre ahhoz, hogy a Dúcét ceruzahegyre vegyem. Ez a stresai konferencián történt, amely egyébként a legkellemetlenebb emléket jelenti nemcsak nekem, hanem a konferencián résztvett összes hírlapíróknak. Valamennyien a Como-tó közepének paradicsomába, Isola Bellája voltunk úgyszólván internálva és nem hagyhattuk el a szigetet. Stresan folyt a konferencia és a hírlapírók — közöttük olyan világmárkák, mint Jules Sauerwein, Robert Dell, a Newyork Times tudósitója — a hivatalos anyagra voltunk utalva. Csak akkor enyhült a helyzet, amikor a Duce elutazott. A hydroplánjához odaengedtek. Két perc alatt kellett skiccelnem öt és eaen a napon rajzoltam azt a két karikahrHuirat, auruafyek Ara «rí kában olyan nagy nikr-rl éwirk rj... Amerikai iszer/ődéwnn érteiuiétxm Európában eddig nem re{»Tí>d Ilkáiba Main e/eU<-t A-ţ:. i-gyik: kézben tartott korbácsból formáló dik ki Mussolini alakja, a másik: a Duci' kezet fog az Éggel... Van egy másik híres./ karikatúrám, amely bejárta a világot. Ez: ha egyenesen tartom, akkor a Führer, In i I megfordítom: Chaplin .. . — Rengeteget rajzoltam Bene» Eduardot. . a csehszlovák köztársaság elnökét, aki elnökké választásáig Trtnlesouval együtt i konferenciák „őslakói“ közé tartozott. Mai- káns és kedves egyéniség. Mindig nevettünk - rajta — véletlen játéka volt a sorsnak — hogy konferenciákon egyik jelentős súlyú ellenfele, Beck lengyel miniszterelnök mellé ültették. A politikusok a legtöbb képemet aláirták és albumomban együtt őrzöm a világ minden szélsőséges politikai irányának reprezentánsát. Magam sohasem politizáltam és ha néha egyesek igaztalanul meg .. is támadtak, ezek elefeljtették, hogy a ka- - rikaturista kezét sohasem vezeti rosszindulat, hanem egyesegycdül a szeme . .. — Sokan kérdezték már tőlem, hogy azo’< ; közül, akiket rajzoltam, kit tartok a legérdekesebbnek. Erre a kérdésre bajos volna feleletet adni. Az én számomra mindegyik érdekes, hiszen se Genuában, se Tresaban, se - n Genfben nem voltak és nincsenek sablonos l n< emberek. A négus éppen úgy érdekes, mint Litvinov, vagy Ribbentropp . . . Igyekszem :i ' - arcuknak jellegzetes vonását az első percben felfedezni, hiszen azért vagyok portréista és karikaturista. TITULESCU BESZÉL GENFBEN. (Sors karikatúrája ) Roda Roda, a hires iró — aki operát ir r Trencsénteplicen és délutánokat tölt együtt a komponistájával — jelenik meg a szóim -.no széd asztalnál. Sors Ivánnal már nem lehet Ed' birni. A diskurzus abbamarad. Minthogy tv más papiros nincsen kéznél, a mester ki- - kotorja a zsebéből azt a cédulát, amin a t r trencsénteplici kurkomisszió értesíti őt ar- -11 ról, hogy felmenti a kurtaxa fizetése alól és - i 1 erre rajzolja a „Csákó és kalap“ illusztris ?: szerzőjét. Vörös mellényben és az elmarad- hatatlan monoklival a szemén .. . Később meglátogatom a szobájában. A Grand Hotel második emeletén a fal- t: hoz támasztva egész sereg hatalmas vászon pihen. Az egyiken papagályos ember pia- -L: nétát árul és parasztlányok olvassák kiván- : csian a jövőjüket. Egy másikon ragyogó arcú asszonyok térdelnek egy kökereszt mellett ... Sors Iván elpirul . . Rajtakaptuk . . . Titokban olajjal dolgozik .. . És hirtelen arra kell gondolnunk, hogy vg minden komikus álma az: csak egyszer az sr életben adassék alkalom hozzá, hogy Ham- -re letet, vagy Rómeót játszhassam a színpadon, .n: A humorista is arról álmodik, hogy megírja nagy társadalmi regényét. Ha aztán meg- próbálják: a kísérlet fényesen szokott sikerülni . . . Bizonyos, hogyha egyszer a világ megismeri Sors Iván komoly kompozícióit, ezeknek is olyan sikerük lesz, mint a Genuában, Stresaban, Newyorkban és Genfben készült 3li. pár vonásos, de találó rajzoknak 5
