Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-09 / 183. szám
2 ELLEN Z EK 193 6 auguBxtua 9. A vadember Ez a vadember nem átriumi eldugott őserdőnek a mélyén lakik, hanem u nagy népszerűségnek örvendő fürdő köreiében. Sem is valami félelmetes torzonbor: alak, hanem szőkehaju, mezítlábas és mindig maszatos arca gyermek. Kiáll a kapu elé, írlwl a kn- oicsos utón fürdő vond égek, öreg néni kék, meg fiatal lányok sétálnak, hogy valamit szippant Itassanak a mező, a körül lévő erdők illatából, ami drága és üdítő, de amivel a vadember nem törődik, mert rajta nőtt fel. Ö a fürdöj*endégeket kéndeli és akit bizalmasabb arcúitok talál, megszólítja. Néni, tessék adn<i két lejt.- Na nézd csak . . . Minek az neked fiacskám? — kedveskedik az asszony. Anyuka beteg, iteki kell. Öreg ur jön arrafelé, hatalmasan lihegve, mint egy fujtatógép. Az öreg urak mindig elrontanak mindent, az asszonyokkal sokkal könnyebb bánni, tudja ezt már a vadember is. .A: öregur rákiált a iHtdcmbcrre, aki ilyen újszerű módon fosztogatja áldozatait. — Takarodsz be rögtönf Majd adok én neked! — Azután az összesereglett ké-t-három hölgynek magyaráz, mint aki lovagiasan segítségükre volt valami nehéz ligniten. — Nem lehet ezekkel a fickókkal másképen élni. kirabolják, valósággal kirabolják az embert, uton-utfélen. minden lépésre. Kétségbeejtő, hogg ma már a gyermekek is ilyen szemérmetlenül hazudnak, igy hijjával vannak minden jobb érzésnek. Tessék elképzelni, milyen roncs lehet már ennek a fiúnak a lelke, hogy szemrebbenés nélkül az anyja haldoklásával csapja be a- embereket s ha pénzt kap. röhög magáltan és elkölti haszontalanságokra. Ki ne merj jönni! .4 fiú azonban mégis elődugja fejét a kapu mögül. — Igazán édesanyám mondta, hogy kérjek. — ügy hivatkozik erre, mint valami végső | igazságra, hiszen amit az anyja mond. az nem lehet rossz. — De nekem kell a pénz, nekem akar édesanyám egy piros mellényt venni. — Piros mellényt? No halljunk csak oda! — kacagnak fel az asszonyok és a fiú eleven, egészséges arcát nézik, a kis mellét, milyen jól állana ott a piros mellényke ezen a pöttöm bátor legénykén. — No ide hallgass, tollem kapsz öt lejt, de oda add ám anyukádnak! — mondja egy később jött asszony és kinyitja a táskáját. Hamarosan a többiek is adakoznak, ki öt lejt, ki tizet, sőt a haragos ur is fejcsóválva előveszi tárcáját és pénzt nyom a fiú markába. A gyermek boldogan számolja össze vagyonát, megvan a mellényke ára, még több is valamivel. Ilyen boldogság! Beszalad a mamájához, aki természetesen nem beteg, hanem nagyon is viruló egészséggel rendelkezik a hórzban. A mellényre adakozók elégedett arccal néznek egymásra, mint, akik bebizonyították egymás előtt, hogy mindnyájan jószivüek és mosolyognak, mikor a fiú ismét megjelenik az ajtóban. Az egyik néni abban a reményben, hogy a vadember most megköszöni a pénzt, mit az előbb elmulasztott, megkérdezi. — Nos, mit mondott anyukádé A vadember a világ legtermészetesebb hangján egyszerűen igy szól: — Azt, hogy még kérjek. — Hahaha! — szalad végig a nevetés az egész társaságon. — Ez nagyszerű, ez eredeti! Nézd csak ezt a bátor gyermeket, ez nem esett a feje lágyára; Az asszonyoknak nagyon tetszik a fiú. Az öregur azonban, mintha elméletét látná igazoltnak, diadalmasan, lelkesülten bizonyítja előbbi álláspontját. — No, ugye mondtam! Szemtelen kölyök! Akármennyit ad nekik az ember, tovább szemtelenkednek. Nem érdemes a szavukra hallgatni, úgyis mindig hazudnak. A vadember nem érti ezeket a vádakat. Hiszen ő nem hazudik, ö mindig igazat mond, úgy, amint az anyja tanítja, egy szót sem másít meg. Éppen azért vadember, mert őszintén megmond mindent, tisztán és kereken, de ez a müveit felnőtteknek nem tetszik, mert ők házzá vannak szokva az ál- utalchoz, a tettetéshez , ahogy semmit se halljanak úgy, ahogy igaz. A vadember annyira nyíltszívű és becsületes, hogy azt sem tudja, hazugság amit az any ja, a másik felnőtt, mondat vele. Ha tudná, nem állna ki igy bátran az emberek elé, hanem elbújna és sima kétségbeesetten. Bözödi György. Orvosi MémökS Öyari Minden magyar, német (25°/o redukció!), francia, stb. folyóirat és könyv* megrendelned és előfizethető Lepagenál, Cluj. — A lapokat közvetlenül kapja a kiadótól. Kérjen ingyen jegyzéket Lepagetól Cluj. Közölje, mely szakma érdekli. A BERLINI OLIMPIA KÉPEKBEN. Hitler boldog . . . Jobbján Eleischer kisasszonnyal, a női gerelyvetés bajnokával, balján Krüger kisasszonnyal, a második helyezettel. Kisebbségi színészek és színigazgatók harca a jövőért Gyönyörű példát mutatott Targu-Mures a magyar közönség áldozatkészségéről. — Nemzeti kérdést kell csinálni a magyar színházak ügyéből! III. közlemény. CLUJ, augusztus hó . . . Javítani kell országrészünk kisebbségi színházainak helyzetén! Ebben a jószándékban mindnyájan megegyezünk, akik azt állítjuk magunkról, hogy a magyar jövő sorsát isz ivünk ön viseljük. Sajnos, a színészet ügyében csupán hangzatos szólamok mutatják, hogy kisebbségi életünk vezetői törődnek valamennyire ezzel, a magyar kultúra szempontjából döntő fontosságú kérdéssel. Szórványos eset, amelyet aranybetiikkel keLl felírni színészetünk történetébe, hogy akadt olyan város is, ahol 1A00 aláírással biztosította a magyar lakosság a színház fennmaradását. Torgu-Mures szolgáltatta ezt a gyönyörű példát, amely a közelmúltban ezzel o bizonyítékkal hívta meg vendégszereplésre a Thál'ia-szintársulatot. Nem kell azonban messze mennünk, ha követendő és hasznos példákat keresünk. Sajnos, ös-ak a magyar társadalomból hiányzik az a lelkesedés, amely kisebbségi színházaink fenntartásához elengedhetetlenül szükséges. A szászok példája Országrészünk német anyanyelvű lakossága egyetlen színtársulatot tart fenn. Ennek a társulatnak anyagi jóléte azonban már a színházi szezon elején biztosítva van. Nem csak művészi, hanem politikai kérdést is csinálnak aibból a szászok, hogy szín- társulatuk kifogástalanul és anyagi nehézségek nélkül működhessék. Hans Otto Roth, a kitűnő szász képviselő veszi magának a fáradtságot és beutazza mindazokat a városokat, ahol szászok laknak, hogy anyagi támogatást biztosítson a német színház számára. A szász képviselők személyesen veszik kezükbe minden esetben színészeiknek sorsát öz egyes városokban a vendégszereplések alkalmával. Minden szász nagyvállalat a politikai párt felhívására jelentős összeggel járul hozzá a német színészek támogatásához. Ez alól az öínkéntes adó alól éppen úgy nem vonja ki magát a braşov; Scherg-posztógyár, mint a városunkban élő szász nemzetiségű polgáirok. Nem is történik baj sohasem a német színtársulattal. A szászok nemzeti ügyüknek tekintik, hogy a szintársulat dicsőséget hozzon kultúrájúkra. A másik véglet Mindnyájunkat megdöbbenthet az a kétségbeejtő eset, amely jellemzi, hogy milyen emberek kaphatnak játszási engedélyt a magyarság nemtörődömsége folytán. Városunkban napok óta beszélik azt a felháborító esetet, amely a közelmúltban városunk egyik előkelő klubhelyiségében egy magyar színigazgatóval történt. A színigazgató két jóhiszemű úrral romit játszott. Másfél óra leforgása alatt a játék alapjához viszonyítva horribilis összeget nyert. Egyik partnere véletlenül figyelni kezdte és megállapította, hogy a színigazgató minden kétséget kizáróan: csalt. Tanuk 'és jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy ugyanakkor, amikor ezt a játékot tizennégy kővel kell játszani, a színigazgató húsz rö- mikövet csempészett magának. Ez a színigazgató a most lezárult színházi szezonban több hétig játszott társulatával országrészünk egyik legnagyobb városában. Nem a színigazgató személyére való tekintettel, htnem szégyen érzetünkben mellőzzük a csaló nevének kiírását. Amint értesülünk azonban, komoly színészek figyelmeztették a hamis játékost, hogy amennyiben az uj szezonban ismét koncessziót merészel kérni: országrészünk összes lapjaiban közölni fogják az esetet a tanuk nyilatkozataival és a szín- igazgató megfulamodása után. felvett jegyzőkönyvekkel együtt. Egyben kérni fogják a hatóságokat, hogy azonnali hatállyal vonják vissza játszási engedélyét. A magyar társadalom közönye okozta azt, hogy idáig züllöttek a viszonyok. Senki sem emelte fel tiltakozó szavát a játszási engedélyek tömeges kibocsátása ellen. Sőt, az is megtörtént, hogy a mult szomorú példái ellenére, a: aradi magyarság hivatalos fóruma ajánlotta ismét színigazgatónak Szendrei Mihályt, a sorozatosan megbukott botrányhőst. Ez a másik véglet a szászok nagyszerű példájával szemben. Mit kell tenni? Túl vagyunk azon, hogy a színészet kérdését fölényes kézmozdulattal intézzük el. Országrészünk magyarsága többszörösen kihangsúlyozta, hogy életszükségletének tekinti a magyar színházak fennmaradását. Mindentől függetlenül, magyar kultúránk egyik legerősebb védőbástyája a magyar színház, amely városról-városra hirdeti anyanyelvűnknek gyönyörű szép muzsikáját. Elsősorban politikai képviseletünknek kel! tehát foglalkozni a magyar színészet problémáival. Emelje fel szavát a magyar párt központja a vidéki játszási engedélyek iigvében és avatkozzanak bele a mi képviselőink is a koncessziók kiadásába. Kérjék ki országosan elismert és tekintélyes magyar színészek véleményét és bizonyos, hogy határozatuknak meg is lesz a kívánt hatása. A kultuszminisztériumnak teljesen mindegy, hogy kinek ad játszási engedélyt. A színészet nem politikai kérdés és ebben a tekintetben szívesen elfogadja a magyarság illetékes tényezőinek javaslatait. Országrészünk magyarságának van annyi tekintélye, hogy teljes erélyével tiltakozzék a szerencselovagok és kalandorok szinházala- pitálsi tervei ellem. Áldozatkészség Abban a pillanatban, amikor a. magyar társadalom látja, hogy a színészettel komoly és arra hivatott emberek törődnek, megmozdul majd közönségünk, szive is. Biztosan állíthatjuk, hogy a targu-muresd példa nem lesz egyedülálló. Kellő szervezési munka esetén minden városban összeállónak a magyar vezetők, hogy a színészet fennmaradását biztosítsák. Ennél a kérdésnél a szegény ember 10 leje éppen; olyan fontos, mint a gazdagok ezresei. A fontots csupán az, hogy legyen miért áldozni. Csapnivalóan rossz színházi előadások számára lelkiismeretlenség követelni az amugyis anyagi gondokkal küzködő magyarság segítségét. Néni kívánjuk av.t, hogy mm den magyar ember járuljon áldozati adóval ho/./|ii h/.inészetülik fellendítéséhez, csupán az előadások látogatására kérjük. Bedig nyu godt lélekkel állíthatjuk, hogy ebben az országban legalább ennyi tehetős magyai ein Ixrr ói jól mei iö magyar vállalat ran, mud ■amennyi szász. Miért hiányzik nálunk az a. dozatkészség? Szervezzük meg a magyarságot színész«- bünk n ivóse bbá óv jobbá tételére. Szoktassuk rá kisebbségi sorstársainkat, hogy a színészetért áldozni mindnyájunk érdeke. Ha meg van adva a föltétel az életlehetőségekhez, önként következik a mcgoldáis is. Ila támogatjuk a színészeiét, követelményeket is állíthatunk fel. Mindaddig azonban, amig a szin-házuk c-sak önerejükre vannak utalva és a bérleteket csak házról-házra való rimán kodással lehet biztosítani: nem remélhetjük a szomorú helyzet jobbra fordul ásót. * Eredetileg azt terveztem, hogy a targu- murcisi példára való hivatkozással befejezem a kisebbségi színészetről szóló cikksorozatot. Az első cikk megjelenése óta azonban számos hozzászólás és hatiz-nos megjegyzés érkezett hozzám. Színészek tettek javaslatot a színhazakhoz nem való elemek kirostálásának módozataim. Magyar társadalmunknak számos értékes- tagja szólott hozzá- a fontos kérdéshez és mindezek a megjegyzések azt igazolták, hogy az Ellenzék nem végzett hiábavaló munkát, amikor a kisebbségi színészet válságát a magyarság plénuma előtt kívánta megtárgyalni. Jóleső érzést jelenthet mindnyájunk számára, ha látjuk azt. hogy kisebbségi színészetünk nagyfontosságu kérdései előtt felolvad a fásultság jégpáncélja és éppen ezért az Ellenzék helyet fog adni azoknak a hozzászólásoknak, amelyek a magyar kisebbségi színészet sorsát érintik. Végh József. A VÉR FELFRISSÍTÉSE^ céljából — kíváhkép középkorú férfiaknak és nőknek — ajánlatos nehány rupon át korán reggel egy pohár természetes „FERENC JÓZSEF“ keserüvizet inni. Orvosok ajánlják. A mezőgazdasági hamara ui tanácsán sfí Lg)ai CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Augusztus 1-ig kellett letenni a jelölőlistát a Cluj-on augusztus 12. napjára kiirt mezőgazdasági kamarai választásra. Miután csupán egy listát tettek le, a választás nem lesz megtartva s a következők kerülnek a mezőgazdasági-kamara uj tanácsába: Gheorghe Suciu, loan Mihalca, Ghe- orghe Cosma, Titus Moga, dr. Iordache Drágán, Romul Rusu, Gheorghe Po- I pescu, Petru Nicolae, dr. Emil Habor, Traran Gálos, Alexandru Bochis, Dumitru David. Trif Nicolae, Teodor Drá- goiu, Emil Petrán, Vasile Costea, Constantin Velea, Anthal István, Neamtu, Stefan Tosa, loan Biji, Marian Vasile, Alexandru Chitii, Simula loan Nichie, Rus Hie, Blogos Traian, Sârbu Pavel, Buzgariu Gavrilă, Nită Grigore, Târziu Stefan, Dumitru Vuscan, Stefan Petean, Enache Vasile, Muresan loan, Dimof- tache Tânase, Pipos Victor, Botezau Pompei, Vasile Oprea I. Gheorghe, Filip Vasile, Mera loan, Ormenean Vasile, Dranda Vasile, loan Botei, Man loan Tilican, Vasile Rusu, Dâmbeanu, Sasu Iosif, Tacaciu Dumiru, Mihai Lazar, Eugen Rădulescu, Ghie loan Dolgoz, Vasile Oprea, Muresan loan Buchi, Tereu Nicolae, Nicolae Tibrea, Vasile Pop. 5 könyv a gyermekről: BÁLINT ALICE: A gyermehszoha pszichológiája, lei 95. (A modern gyermeknevelés könyve, szülők, nevelők és pedagógusok részére.) SZÉKELY BÉLA: A gyermekévek szexualitása, Lei 66. (Beszélgetések az anya és gyermeke között a nemi felvilágosításról.) SZÉKELY BÉLA: A te gyereked, Lei 60. Nincs rossz gyermek és nincs buta gyermek! Ha mégis rossz lesz, ez a nevelés hibája. Ez a könyv csecsemőkortól kezdve nevelni tanít. LEPAGEri Cfuj. Postán ulánvéfrfei Kérjen teljesingyen jegyzéket Lepagetól, Cluj
