Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-08 / 182. szám
BLLBNZfiK I 93 (> augaaztuM H. rn »Aixirr wsurm are» sr Síéi végiéi je is Kcrcssoscü, 20 Kilós hóvei ugrottam a Dunába..:1 Éietuntf hudiipesii Kárpitot»* eged drámai búcsúlevelei lii/.ouy áru sok vitára ad majd alkuimul .1/ u cikk, amely ;:/ Oradea n megjelelni S alnulsag legutóbbi s/ámában hit ott uapvi- !:c4<i!. Hegedűs Nándor kitünően s/erkes/- i, íl lapja /úttal a berlini olimpikonokkal i l.tlk . ik. „Kovács Mohácsa" cim alatt :. ,»i ir a Szabadság, hogy a mütyür nyelv- :< ! i. t ken l ilictctlcn megdöbbenést keltett Ke. ács Józsefnek, a berlini olimpia magyar futó-favnritjáiiak lcmaradii.su. Keserű liun- gon állapítja meg a cikk, hogy ors/aigré- •/ünkb n nincs olyan kisebbségi serdülő ifjú, aki ne ismerné Kovács Józsefnek az olii.i: ai bajnokjelöltnek nevét, olyanok vi- s ci i c/> :számra akadnak, akik báró Eötvös József nevét hírből sem hallották. Azt is ragyon valószínűnek tartja a cikkíró, hegy országrészünk középiskoláinak magyar ifjúsága a mohácsi vésznek történelmi dátumát sem jegyezte meg, ugyanakkor azúrban Kovács József Mohácsa valósággal nemzeti gyászt jelent a magyar diákok számára. Végső következtetésként azt állapítja meg a cikk, hogy az olimpiai játékoknak túlzott reklámot csinálnak és a sportesemények mellett elhalványulnak a magyarság életbevágó, döntőfontosságu nagy problémái. Kétségkívül nagyon érdekes szempontot vet fel a Szabadság cikke. A cikkíró állást foglalt az egyik véglet mellett, vagyis helyteleníti azt a világszerte kihangsúlyozott fontosságot, amelyet a test kultusznak tulajdonítanak. Úgy tartja, hogy a sportok iránti rendkívüli érdeklődés olyan véglet, amely túlnő a megengedett határokon. Ön ként adódik ezzel szemben a másik véglet, amely felhagy az „ép testijen lakozik az ép lélek 4 elvével és helyette csupán a tudományok imádatát választja. Nyilvánvaló túlzás van mind a két oldalon. Ezek a végletek azonban csak a mi kisebbségi helyzetünkben adódnak. Az csakugyan nagyon szomorú, hogy a kisebbségi ifjak nagy részét jobban érdekli Kovács József futóbajnok Mohácsa, mint a magyar nemzet egyik legnagyobb tragédiája, amely szervese® kapcsolódik bele a világtörténelembe is. Nem szabad azonban egyedül a sportőrületet felelőssé tenni ezért. Helyte- leoiteai sem lehet, hogy az ifjúság rajong a sporteseményekért és nemzeti dicsőséget Iát olimpiai győzelmekben. Csakugyan nemzeti dicsőséget jelent az erőnek, ügyességnek és a testnevelésnek szempontjából, ha valamelyik nemzet első dijat nyer ott, ahol ötvenhárom különböző ország versenyzői mérkőznek a bajnokságok pálmájáért. Ma már nem lebet letagadni a különböző sportágak jehsrtáségái és azon sem lehet csodálkozni, ha a berlini bajnoki torna jobban érdekli az emberiséget a diplomácia zürza- varos sakkbázásainál. Felnőtteknél és fiataloknál egyaránt kortünet ez, amelyért gán- escskodás senkit sem érhet. Azt iiisszuk, az egész vitát egyetlen szócskával lebet eldönteni. Magyarországon tudniillik a kisebbségi ifjúság nemcsak a magyar győzelmek iránt érdeklődik. Hibátlan nul tudja a magyar történelmet i s. Lekese dik a magyar múltnak édesbus eseményeiért is. Ez az is szócska az, ami nálunk hiányzik. Nem vehetjük azonban rossznéven, hagy a kisebbségi diák nem ismeri annyira a magyar nemzet történetét, ahogyan fajunk ezt méltán megkívánja. Nagyon sok olyan tekintélyes magyar közéleti embert ismerünk, aki gyermekeit a román nyelv alapos elsajátítása érdekében a gimnázium alsó osztályaiban román iskolába járatja. Felekezeti iskoláinkban sincs alkalom a magyar történelem alapos ismertetésére. Kérdezzük azonban meg országrészünk vezető román politikusait, hogy nem tanitották-e őket a magyar iskolában előadott magyar történelem mellett szülői házuknál a román történelemre i s? Ha felelősség terhel valakit, az elsősorban az öregek vállára nehezedik, mert az otthon és az olvasmányok irányítása kell megadja azt, ami a középiskolai tantervből hiányzik. Ahogyan a magyar éra alatt nem vették rossznéven a románoktól, úgy nem hibáztathatja most senki sem a magyarságot, ha a jövő generációt megtanítja nemzeti hőseinek megbecsülésére. Az otthonnak, a szülői háznak és a magyar társadalomnak feladata ez. Pótoljuk ezt a hányt és akkor nem kell keseregnünk az ifjúság sportérdeklődése miatt. Az „i s“ szócska eldönti a vitát és nyugodtan lelkesedhet az a test kultusza terén szerzett nemzeti dicsőség iránt, aki fajának sok hősi eseménnyel színessé tett múltját i s ismeri és becsülni tudja. Végh József. r ELLENZÉK a haladást szolgaija* \ izcbbségi és emberi jogok elöhasQQiJU BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) Szerdán hajnalban az Erzsébetiéül budai hídfőjénél szolgálatot teljesítő rendőr a járda szélén egy szerszámosládái talált, amely kárpitos szerszámokat és két búcsúlevelet tartalmazott. A ládából Dobinek Imre kárpilossegéd nevére kiállított munkakönyv és két levél került elő, amelyek közül az egyik a rendőrségnek volt címezve, a másikon pedig csak „Édesanyám“ felírás volt olvasható. A rendőr a szer- számos ládát bevitte a főkapitányság központi ügyeletére és ott felbontották a rendőrségnek címzett levelet, melyben Dobinek a következőket irta: „Még mielőtt megválnék az élettől, kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy azért menekülök a halálba, mert nem bírom idegekkel az életet. Kérem a rendőrséget, hogy holttestem után ne is kutasson, mert húsz kilós követ kötök magamra és igg menekülök a halálba. Nem akarom, hogy esetleg még élve kifogjanak. Tisztelettel Dobinek Imre. Az életunt kárpitossegéd az édesanyjához címzett búcsúlevélben csak any- nyit irt: ,,Isién veled, drága jó édesanyám. Majd fenn a csillagos égben találko- i zunk. Számtalanszor csókol, fiad Imre“. 1 A rendőrség megindította a nyomo- j zást a rejtélyesnek látszó öngyilkosság hátterének felderítésére. KSES-' Genf ben tartózkodott a berlini olimpia megnyitásakor a játékok megalapítója Hogyan jutott az olimpiászok gondolatára Coubertin báró ? GENF. (Augusztus hó.) A berlini olim- piász megnyitó ünnepélyéről egész sereg sporttudósitó azt jelentette, hogy Coubertin báró, az újkori olimpiai játékok alapitója az 53 nemzet csapatainak elvonulása után fellépett a szónoki emelvényre és üdvözlő beszédett mondott. Tiszta hangú, szép francia beszédét a rádió szertevitte a világba. Ez igaz is. De a beszéd — gramofonlemezről hangzott. Az olimpiai játékok alapítója. Pontosabban abban az időben, amikor hir szerint Coubertin bárónak Berlinben kellett volna lennie, a 74 éves, eleven, szeretetreméltó francia arisztokrata, a régi idők szellemes és finom beszélgetője, Genfben tartózkodott, egy csendes, öreg kertek között eldugott villában, ahol rendszerint megszáll, ha állandó lakhelyéről, Lausanneröl átjön. Elég gyakran teszi, mert sok az ismerőse a régi genfi családok és az itt megforduló külföldiek között, vagyis igazából mindenkit ismer és mindenkire emlékszik és minden nemzetközi esemény érdekli. Olyan fiatalos, friss és mozgékony, évszámok és nevek oly pontosan szövődnek a mondataiba, hogy annak is, aki ismeri, egész természetesnek tűnne, ha a XI. Olimpiász megnyitására Berlinbe ment volna és ott személyesen mondja el a beszédét. A hatalmas tér az uj berlini stadion előtt az ő nevét viseli. Az egyetlen élő francia, akiről Németországban utcát vagy teret kereszteltek. Olyan sokan keresték fel az Olimpiász előtt nyilatkozatokért és emlékekért, véleményért és jövendölésért, hogy bár készséggel felel minden kérdésre, érthető, ha már egész iratcsomóval vár, a könyveire és a különféle kiadványaira utal, ahol meg lehet találni munkásságának és a modern Olim- piászoknak történetét. Több mint 60.000 oldalt irt mintegy ötven év alatt, megszámlálhatatlan beszédet mondott, bejárta az egész világot, nem is egyszer, ismertetett, harcolt, szervezett, ellentéteket simított elmert korántsem volt könnyű feladat megnyerni az államokat és a nemzeti sportegyesületeket az olimpiászok gondolatának. A berlini híreken kicsit elmosolyodik, ötvenhárom nemzet sportfiatalságának legkiválóbbjait, a sok százezer nézőt, a kormányok és városok képviselőit, akik a stafétákat üdvözölték, a temérdek munkást, szakembert, iparost, akik az előkészítő munkálatokat végezték, az egész nagyszerű német rendezőséget alapjában mind ő mozgósította, a négy évenként ismétlődő hatalmas ünnepség, a közben folytatott szorgalmas gyakorlatozás az ő elgondolásának, kitartásának és lelkességének az eredménye. Szerénységében, mai elvonultságában nagyobb befolyása volt a nemzetközi életre, mint bárki másnak. Hogyan született a nagy gondolat? Hogy mint is jutott az olimpiászok gondolatára? Szerette az egészséges, szép, ügyes fiatalságot, szerette az antik életet, a testi és lelki készségek, tehetségek harmonikus kifejelesztésének ezt a remek valóságát, de szerette a modern emberiséget is és mert a saját életlehetőségeit sokban kiváltságosnak tartotta, kitűzött egy célt maga elé, amit a közösség szempontjából hasznosnak vélt és ennek szentelt 50 esztendőt. A fiatalságot azért szereti, mert romlatlan, egészséges, törekvő, cselekedni vágyik és minden képessége megvan a győzelemre. Az olimpiai játékok a felnőtt fiatalság ünnepe, az igazi hőse a kiváló fiatal egyén. Coubertin báró humánista és individualista. Egész múltja, műveltsége, lénye, ízlése ezt vallja és alaposan félreértenék a szándékait, ha a modern olimpiászokban a tömegek vagy akárcsak a csoportok dicsőítését keresnék. De az egyéni olimpiai versenyző és győző mögött a nemzetek állanak és ezekkel a nemzetekkel elgondolása és célja van. „Az emberek nem angyalok", mondja ,,és nem is hiszem, hogy az emberiségnek nyereséget jelentene, ha nagy részük angyalokká válna. De az az erős ember, aki tud saját magának parancsolni és aki koronként a közösségnek is megálljt tud parancsolni az érdekeiért folytatott, bármily méltányos harcában. A magam részéről el tudom képzelni, hogy egy háború közepette az ellenséges csapatok felfüggesztik a harcot, hogy to- yalisan és udvariasan megünnepeljék az Olirnpiászt. Azt kívánni a népektől, hogy szeressék egymást, gyerekesség. De azt el lehet érni, hogy megbecsüljék egymást, csakhogy ehhez az szükséges, hogy tudjanak egymásról és ismerjék meg egymást." Ennek a békét biztositó kölcsönös megismerésnek a szolgálatába kívánta állítani Coubertin báró a sport-olimpiászokat, de egyben azt szeretné, hogy minél előbb szellemi olimpiásszal egészítsék ki az ünnepélyeket és pedig a költészet mellett a történelemnek kívánja az első helyet biztosítani: „Olirnpiászt tartani annyit tesz, mint kapcsolatot tartani a történelemmel, a történelmi ismeretek pedig, ha a helyes, százados arányokban tanítják, az igazi nemzetközi béke egyetlen igazi alapja. A fiatalság az eleven, a dicsőséges kapocs mult és jövő’" között." ő maga, páratlanul megőrzött fiatalosságában is ilyen eleven kapocs. Mindent átmentett a saját fiatalságából, ami érték, szépség, szabadság volt abban a korban és tele van bizakodással a jövő iránt, noha a mai nemzetközi helyzetet zavarosnak látja és korántsem veszélymentesnek. Hibáztatja Franciaországot az elmulasztott alkalmakért, hogy hatalmas tényleges és erkölcsi befolyását nem használta fel igényes barátai mérséklésére, hogy nem közeledett előbb és nagylelkübben volt ellenfeleihez. De bizik hazája megújhodási képességében, a francia nemzet remek, gazdag, népi tartalékaiban. Magyarországot jól ismeri. Sokéves barátság fűzte Tisza Istvánhoz. Berzeviczy Al- bertben kedves ismerősét vesztette el. Örvend, hogy Andrássy Géza gróf friss egészségben ülte meg nyolcvanadik születésnapját. Erdélyből a Telekiek iránt érdeklődik. ( „Az igaz és szép dolgok örökké élnek" — j mondja búcsúzóul „és kell is élniök". j Szekula Ágnes. MIT IR A ROMÁNSAJTÓ Utazások. Tisztviselők. Tan ügy. — Hitel. VIITORUL: Divat, hogy külföldre utaz nak tömegesen. 'Minden indokot felhasznál nak erre, főleg egészségügyi okokra hivatkoznak, mikor kiállításról s olitnpiászról van szó. Az utazás a legtöbb embernek nincs hasznára. Könnyen találnak társaságra és mulatnak. Fáradtan térnek haza s fantasztikus történeteket mesélnek nj barátaikról. Ezzel szemben roppant veszteség éri az államot. Százmilliókat érő idegen valuta szivárog ki az országból. Mindenki siet, a jegybank alig képes eleget tenni a sok kérelemnek. Főleg a konverzió és kény szeregyezségek kedvezményében részesült egyének sietnek. Ha nem lenne aktiv a külkereskedelmi mérleg, a sok utazás komoly állami ügyet jelentene. Indokolt tehát, hogy véget akarnak vetni a szerencsétlen állapotnak, főleg azon államokkal szemben, melyek nem viszonozzák a látogatásokat. A külföldi utasok száma igen kicsiny s nem remélhetjük, hogy a jelenlegi zavaros európai helyzetben számuk növekedjen. A strai- nek takarékoskodnak s gonddal néznek a holnap elé. Mi pedig pazarlunk s sétálunk. Ezt az alsóbbrendűséget állami közbelépéssel meg kell szüntetni sürgősen. Csupán addig van helye a pazarlásnak, míg nem ártunk ezzel a közérdeknek. Itthon elpazarolhatjuk vagyonúnkat. Ez legfeljebb egyeseknek árthat. A határon túli pazarlás azonban alacsonyabb színvonalra sülyeszt a többi államokkal szemben. A kormánynak joga van a külföldi valuták felhasználásának ellenőrzésére. Főleg a 200—300 személyes külföldi kirándulásokat kell ellenőrzés ala vegye. Van elég fürdő és üdülőhelyünk, látogassuk ezeket. DREPTATEA. Bentoiu igazságügyi államtitkár valamivel el akarja tölteni idejét s kidolgozta a köztisztviselők uj szolgálati szabályzatának tervezetét. Régtől elégedetlenek a köztisztviselők. Akinek politikai összeköttetése volt, az előlépett. Mi a célja Bentoiu tervezetének? Biztosítani akarja, hogy választás esetén a tisztviselők kétharmad részét előléptethesse. Ha tehát a tervezetből törvény lesz, a tisztviselő munkája és érdeme elismerését nem remélheti. Sorsa a politikusok kezébe lesz letéve. A nyár folyamán már láthattunk ilyen kinevezéseket. Heteken át jártak a tisztviselők ajánló-levelekért, mert csak igy került sor előléptetésükre. így aztán érdemes tisztviselők maradtak ki a névsorból. Bentoiu tervezete szerint a köztisztviselő évről-évre jelentést kell tegyen vagyoni helyzetéről. Helyes intézkedés lenne ez, attól tartunk azonban, hogy fegyver lesz a mindenkori kormány kezében. Félünk, hogy a politikai összeköttetéssel nem rendelkező tisztviselők üldözését szolgálja a Bentoiu-féle tervezet. PATRIA: A Cluj-i rendőrség egyik ügycsomójából megállapíthatjuk, hogy a helybeli kereskedelmi felsőiskola igazgatósága május hó folyamán feljelentést tett Petcu Vasile diák ellen, aki — több szemtanú állítása szerint — nyilt utcán egy süketnéma aranygyűrűjét erőszakkal elvette s eladta. Egyéb dolgok is vannak Írva terhére. Az iskola igazgatósága a legnagyobb fegyelmi büntetést alkalmazta vele szemben. Eddig 'rendben volna minden. Később azonban a befolyásos emberek egész sorát mozgósították, hogy a fiút megmentsék s a közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy újból vizsgálják meg az ügyet. A tanári kar fen- tartotta régebbi határozatát, ugyanakkor azonban a közoktatásügyi minisztériumban a direktorok és subdirektorok segélyt utaltak ki Petcu Vasile részére, majd betették oktatónak az egyik Bucuresíi-i tanonciskolába. A tanári kar határozata máig sincs megerősítve, a közoktatásügyi miniszter pedig engedélyt adott, hogy Petcu Vasile más középiskolába iratkozhasson a most következő tanévben. Mindez fényesen bizonyítja, hogy a politikai kapcsolatok minden tanügyi rendeletnél erősebbek. A középiskolai tanárok fel kell emeljék szavukat. Nemcsak a politikai mozgalmaktól, de a politikusoktól is távol kell tartani a diákokat. ARGUS: Már a bankárok is szervezkednek. A banktörvény miatt panaszkodnak, mely minden haszon nélkül akadályt képez az üzletmenetben. A bankok ellenőrzése sehol sem járt még eredménnyel. Ez is divat, mely csak gyanút kelt s növeli a bizalmatlanságot a közönségben. A bizalomtól és a válság mérvétől függ a hitelélet. A konverziót s kényszeregyezséget sohasem fogja ez a generáció elfeledni. Az állam maga köl- csönkötvényekkel rendezte el tartozásait, ily körülmények között ne kívánjuk, hogy a bizalom visszatérjen. Az állam legutóbbi rendelkezéseit a hitelezők ellen intézte és a hitelélet terén bizonytalanságot teremtett. P^sgyoîi uSs<vé;nsy-?í>?c3iá ás A szakmabeli előkészítésről és az iparosok gyakorlásáról szóló törvény ismertetése magyar nyelven 40 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre 45 lej pénz, vagy postabélyeg beküldése ellenében azonnal küldjük.
