Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-01 / 176. szám
' »CCH/V7 fíK 193 6 au g u uz t ti u 1. 03L, k««*iyományos külsőségek Ííöií zajlik le az aradi iparosság mesíeratató ünnepe Egy darab történelem elevenedik meg a vasárnapi ünnepen Alv-VD (A/ Ellenzők tudósítójától.) Ország-világnak tudnia kell arról a lázas készülődésről, mely egy nem mindennapi ünnepség sikere érdekében hetek óta folyik. Komoly férfiak nap-nap után szakítják meg kenyérkeresö munkaidejüket, hogy a hivatásos színészeket is lepipáló szorgalommal és szives szeretettel egységessé, pergővé, z.ök- kenőmetessé tegyék azt a felejthetetlennek Ígérkező ünnepséget, mely egy arra érdemes emberen keresztül a munkának, a munka megbecsülésének szól. Egy darab patinás múlt. melynek magassága, mézzel kevert egészséges humora csillog-villog szavak, mondatok és mókák közt, egv darab visszatérő élet, mely a történelemismerés odaadó hűségével és bájával, nagyszerűségével, ősprimitivizmusának természetességével jóval fölötte áll a ma ízlésének. Reinhardt Gyulát, az ittélő iparosság 70 éves vezérét avatják diszmesterré, illetőleg a Mesterek Mesterévé Aradon augusztus 2- án, országrészünk iparostársadalmának képviseletei, küldöttségei és a hatóságok vezetőinek jelenlétében, mely iránt máris olyan nagy és általános az érdeklődés, hogy a közművelődési palota óriási terme előreláthatólag kicsinynek fog bizonyulni. Indul a történelem. Felvonulnak az avatómesterek. Sötét ünneplő ruhájukon a szakmát jelképező kötény. A főszertartásmester kezében a hosz- szu ezüstvégü bot: fekete talárban a főnó- táriusmester, a céh-idők tudós figurája: a hirdető mester, oldalain testőrként álló, színes ingekbe bujtatott két harsonással. Kezdődik a cécó. Megszólalnak a kürtök s előrelép a hirdetőmester: — Értesittetnek mindennemű urak, asz- szonvságok és leányzók, kik, mint az nemes aradi céhek vendégei itt összegyülének, hogy Szömörkényi Rudolf főcéhmester urunk vezetésével céhmester uraim őkegyel- méék és funkcionárius mester uraim ösz- szegyülének és megbeszélést tártának. Fő- céhmesterünk javaslatára úgy döntöttek, hogy kollaterális céhmester urunk vezetésével egy csomó érdemes iparos mester Reinhart Gyula urunkat, vezérünket és öke- gyelme kedves családját ezen ünnepségre meghijja és ide közénk elvezeti. A küldöttség már el is indula kocsikon, hogy Reinhart Gyula urunkat, őkegyeimét és családját az ünnepségre elhozza. Befejeztem. Az ünnepelt megérkezik s felvonul a céhvezetőség, elhelyezkedve a színpadon. Asztalfőnél a céhmester, jobbján a kollaterális, aztán a serleg személyzete, külön asztalnál a serlegőr, a pohárnok és pincemester, borvizsgálómester, ki egyúttal az inasok atyamestere is. Középen a vasból készült nagy céhláda, előtte az ünnepeltnek fentartott nagy karosszék, lent, szemben a színpaddal az aradi céhmesterek sora. A hirdetőmesteré ismét a szó: — Bémutatom a mindennémü egyházi és világi uraknak, a tisztes asszonyságoknak és szépséges leányzóknak, akik a mi nagy ünnepünket megjelenésükkel megtisztelték, azon céhbeli mester urakat, akik a mai ünnepen nagy és nehéz funkciót végeznek. — Ez itt a tudós és jámbor főceremónia- mester uram; nagy az ő becsülete a mi sorainkban. Főcéhnóíárius urunk neve előtt ott szerepel azon szó, hogy doktor, ami azt jelenti, hogy tudományokban ékeskedik a mi nótáriusunk. Kutyabőrre, kézzel írott és óriási pecséttel ellátott Írása van arról, hogy kiváló tudósa ő mindennémü jogi és állami tudománynak. Majd mikor sorravette mindegyiket, igy fejezi be mondókáját: — Adassék tisztesség valamennyiüknek, mert igen érdemes utódai ők különböző ipari szakmáknak és annakidején legényládával hátukon még külországok országutjait is bejárták és nagyhírű mesterek műhelyeiben dolgozának. Aztán meg magam sem vagyok kutya! Most mint hirdetőmester funkcionálok, de ott vagyon az én helyem mesterbátyám mellett, mert én vagyok a borkóstoló mester és hogy tudják mindenek, akiket illet, azonkívül én még atyamester is vagyok. Én parancsolok a legényeknek és inasoknak. Jaj nékik, ha az erkölcs ellen vétenek. Fizethetik a dénárokat a kasz- szába, ahonnan a mi szomjas gégénkbe vándorol a büntetés, hires legénylakomákon. jó borok alakjában. Befejeztem. Kürtszó közben megérkezik az ünnepelt. Helyére vezetik, az énekkar a Királyhimnuszba kezd, a főcéhmester elmondja archaikus szövegű avató beszédét s utána következik az avatás különleges zamatu és szépségű, hagyományokat hűen betartó aktusa. Az avatási jelenet. Főocreinönianiester: Felkérem itt jelenlévő összes mestertársaitnal. van-e valakinek kifogása az ellen a javaslattétel ellen, amely tudós és jámbor főcéhnótáriusunk ajakéról remekbeszabott beszéde után az elébb elhangzott? Mesterek: Nincs kifogásunk ellene, azt elfogadjuk és helyesnek Ítéljük. Főcéhmester: Akkor titeket kérlek most fel avatómester testvéreim, járuljatok a megállapított sorrendben Reinhart Gyula urunk elé, akit ezennel a magatok céhének diszmesterévé és ezáltal a Mesterek Mesterévé fogtok az ősi céhbeli hagyományok mindennemű szertartásának felhasználásával avatni. Ez is megtörténik. Egyik köszöntő ize- sebb, kedvesebb és szellemesebb, mint a' másik. Például ilyeneket és hasonlókat monda nak: — Legszebb kötelességem teljesítem, mikor Téged az ősi cipész céh diszmesterévé fogadlak Az igazat nem hamisítottad, a hamisat nem igazítottad. Vagy: — Mint a szabómesterek nagyhírű céhének céhmestere. diszmesteriinkké fogadlak, mert nagy eszed főlénk emel. Vezetőnk vagy. akinek nincsenek ellenfelei, csak ellenségei. Fogadalomtétel. Miután mind a husz.bonhárom avatómester elmondja a magáét, következik a fogadalomtétel. A Főcéhmester kezdi: — ősi céhbeli szokásaink szerént mindennemű avatást fogadalom kisér. Mostan immáron diszmesteriinkké, azaz a mesterek mesterévé felavatott Reinhart Gyula urunkat főcéhmester! szavammal felmentem a fogadalomtétel alól. Majd felkéri a tudós és érdemes főnótáriust, hogy olvassa fel a fogadalom szövegét: — Mi, aradi iparosmesterek, mint a régi céhbeli hagyományok letéteményesei, ígérjük és fogadjuk néked, akit magunk között elsőnek ismerünk el, hogy minden jó- szándéku törekvésedben és a mi érdekeinket szolgáló munkálkodásodban tőlünk telhető legnagyobb áldozatkészséggel és jóakarattal követünk téged és segítünk neked. Áldjon meg y/. Isten téged szép családod és a mi javunkra, valamint a tiszta ipart hazánk boldogulására. Mint egy eleven, búgó orgona ismétli a szövegel a szavalókórus, titánná egyenként a mesterek, aztán dicsőítő éneket ad a dalárda, hogy annál dusabb a pompásaid) legyen a bevezetője a tiszlességtétel felemelő és megindító jelenetének: az üllő és kalapács szereplésének. Tiszt ességadás és mivlátók. A főcéhmester ünnepélyesen felkéri a fő- szertartásmestert, hogy a munka két ősi szerszámának, az üllőnek és kalapácsnak felhasználásával messzehangzóan juttassa kifejezésre a tisztességadást azáltal, hogy minden tíz esztendőéri egyel ütnek az ülőre. Majd előkerül az avatási okmány, amit a kollaterális hangosan felolvas. Következik a mivlátómesterek jelentése: Főcéhmester: Hozott Isten főmivlátó mes- ler uram és titeket is mivlátó mester uraim Mijáratban vagytok? Főmivlátó mester: Jelentéstételt akarunk tenni főcéhmester urunk előtt az összes aradi céhek számára, hogy megbízatásunkban hűségesen eljártunk. Mi öten. a tisztes aradi céhek mivmeglátó mesterei szerény személyem vezetésével megvizsgáltuk a diszmester urunknak adandó ajándékot, azt jónak találtuk és kívánjuk, hogy lalálja Reinhart Gyula urunk örömét benne. Ismét egy kedves humoros jelenet következik: A Föceremóniamester felkéri a borvizsgáló, serleghorctozó és serlegörzö mestereket, hogy hozzák elé a felszentelt serleget a céh billikumot. Miután ez megtörténik és színpadias mozdulatokkal az asztalra helyezik, a föceremóniamester felkéri a főpohárnokmestert, hogy töltsön a kostolómester poharába, mondván: lássuk, tegyen előttünk ítéletet, megfelel-e a bor a mai magasztos ünnepünkre? A válasz csak ennyi: — Jó bor ez s nem csigér, Megihatod testvér! Utána köszöntők, küldöttségek tisztelgései, az ünnepelt válasza és a berekesztő beszéd következik, hogy kezdetét vehesse a diszmesteravató lakoma nagyszerűnek ígérkező szertartása. A lakoma Amikor az asztalnál elhelyezkedtek, egy mindenki által jól látható helyről elkiáltja magát a hirdetömester: — Imára! És állva mondják az imát: Aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott. Kis külön asztalkán terítenek a főkóstolómesternek. A vendéglős kötényesen, han- gerlivel a kezében felszolgálja kóstolásra a fogásokat. Ugylátszik, kitűnőnek találja az ételeket, mert a hozzáhajló hirdetőmester fülébe hosszasan besúgja a véleményét, aztán ez hangos szóval továbbit: — Főkóstoló mester urunk szakavatott és minden rendbeli éhes vendég által kockázat nélkül elhihető Ítélete az mai lakoma különféle fogásairól ezennel ünnepélyesen kihirdettetik: azt minden egészséges ember nyugodtan megeheti. Pincérek hada felszolgál s a lakoma alatt folytonosan felköszöntők hangzanak el, melyeket mindenkor harsonaszó jelent be. Az első köszöntőt, billikonnal a kezében a ser- legőrzőmester mondja, őfelsége a királyra. A lakoma ételeinek kritikusa a mesterasszonyok vezetője, őt kérdi a hirdetőmester: — Mély tisztelettel bátorkodom megkérdezni asszonynénémtől ősi céhbeli szokások figyelemben tartásával, hogy nékem itt való kihirdetés végett megmondani szíveskedjék, saját Ítélete szerint, melyet én a nyilvánosság elé tárandok: jó volt-é a lakoma? A válasz előreláthatóan kedvező lesz. A lakomát, sajnos, egyelőre csak mímelik. Előirás és rendezői instrukciók szerint azonban igen élénk és kellemes lesz, a végén a hirdetőmester — ez a mindvégig izes és kedves figura — szigorú rendszabályokat hirdet ki, sokak okulására: — Százhetvenharmadik igen fontos paragrafus. Aki Istennek ajándékát, az bor- italt elöntené, oly nagy helyre, amelyet saját tenyerével be ne födhet, egy garassal, azaz húsz lejekkel biintettetik. A pénz az Iparos Otthon javára fordittatik. Az elöntés helye megméretik, mert a borfecsérlés sajnálatos helye figyelembevétetik. Ahány arasz, annyi .garas. Kétszázhatvanegyedik még fontosabb paragrafus: az fiatalemberek, nagyon véssék fe jükbe és szivükbe azon rendelvényt, hogy az lakoma alatt az öreg mestereknek udvarolni tartoznak és őket kellemetes beszéddel tartani kötelességük. Hogyha a lakoma rendjén egyes öreg mester urak az jó boritalok túlságos élvezetétől megrészegednének, az fiatal mesterek kötelesek őket nagy tisztelettel hazakisérni. Hogyha az megrészegedés foka a kelleténél nagyobb volna, Noé apánk ezen öreg örököseit az fiatal mesterek ugyancsak a legnagyobb tisztelettel ölben hazaszállítani fontos kötelességüknek tartják. Hatszázkilencvennegye- dik paragrafus: minden rendű és rangú fiatal és öreg, nős és nőtelen iparos és nem- iparos tisztességes ember, aki ezen lakomán jelen vagyon, jól vésse szivébe és agyába, hogy az jelenlévő hölgyekre kívánatos és kellemetes pillantások vetése szigorúan tilos, nehogy a hölgyeket ártalmas szemverés érje. Ez a legszigorúbb szakasz. És azt hiszem, épp a jelenlevő nő vendégekre való tekintettel nem kellemes tulszigoruan venni. Hiszen, ma már a szemvelés ártalmatlan. Az összeállítás, rendezés és betanítás nehéz munkáját Némedi Gábor hirlapiró végzi, páratlan szorgalommal és hozzáértéssel. Jenei József. 3 könyv a gyermekről: BÁLÍNT ALICE : A gyermekszoba pszichológiája, Lei 95. (A modern gyermeknevelés könyve, szülők, nevelők és pedagógusok részére.) SZÉKELY BÉLA: A gyermekévek szexualitása, Lei 66. (Beszélgetések az anya és gyermeke között a nemi felvilágosításról.) SZÉKELY BÉLA: A Se gyereked, Lei 60. Nincs rossz gyermek és nincs buta gyermek! Ha mégis rossz lesz, ez a nevelés hibája. Ez a könyv csecsemőkortól kezdve nevelni tanit. LEPAGE náf, Cluj. Postán utánvéttel Kér en teljes ingyen jegyzéket Lepagetól, Cluj Julius3i. (Petőfi halálánah éi fordulója) Színit- megmagyarázhatatlan, hog van nő ki a X.IX. századközép polgári biedermeieréből egy egész Európát átfogó zu- badség-forrád«lom. Polgári életformák és u polgári gondolkozás vezéreszméi nek a térhódítása: ez a biedennaier. I^y kor, mely el akart vetni minden nagy jelszót és kothurnust s még a művészetien is egy groteszkül közvetlen, túlságosan meghitt hangulafu irányt teremtett meg. E korban minden kisarányu, szelíd é.s jóindulatú, egy szóval: polgári. S a különös az, hogy e polgárkorszakban fogainzik meg az a nacionalizmus, mely ma éli ki teljes mértékben a l>enne lévő pokoli erőket. A ,,nemzeti szabadság“ — ez az az eszmény, mely ma az egymással szemben álló népek mély gyűlöletét füti. Ez az eszmény azonban akkor, 1848 európai polgárforradalmában még olv jóindulatú, oly szelíd és testvéries vo!t, hogy egy táborba hozta Becs és Budapest torira dahnárait, kapcsolat keresés re indította Kossuthot és Baloescut és a magyar forradalom magyar költőjének lantját a „népek szctbadságáért“, „u szent világszabadSágért* fakasztott dalt. Julius 81 lélekben ünnepe minden magyarnak. de bántódottság nélkül megünnepelheti Páristól Bucuresti-ig minden európai nemzet fia, mindazok, akiknek nagy- atyjain átviharzott e szent, népi idealizmusban fogant szabadságmozgalom, melynek legszebb kiteljesedése Petőfi volt. Petőfi halálának a napja julius 31. Petőfi halála áldozat volt. A hivő ember áldozata, aki nemcsak szónokol, nemcsak ir azok mellett az eszmények és eszmék mellett, melyeknek felismerte az igazságát, hanem teljes élettel áll azoknak szolgálatáru. A szentek és a gyermekek tudnak csak olyan rendületlen hiltel hinni tapasztalatfeletti dolgok valóságában —'amilyen bittel hitt Petőfi a világszabadságban. Egy eszme fogamzott Európa minden népének lelkében: a nemzeti szabadság. Egy gondolat kísérte ezt: az eszme megvalósítható, ha mindenütt lerázzák a zsarnok igáját s a szabad népek szabad egyesüléséből jöhet elő a történet uj korszaka. E szivárvány messziségben tündöklő gondolat csalta elő 1848 polgári kis forradalmait, gyenge próbálkozásokat, melyek sehol sem teremtek eredményt. Páris, Bécs, Budapest, Bucureşti forradalmai nem hasonlíthatók a mi századunk fanatizált tömegmozgalmaihoz, — inkább a jószándéku, felvilágosultabb kevesek, diákok és polgárok tüntetései, népgyülései ezek az 1848. évi események. Még a legnagyobb arányú, legtovább tartott magyar szabadságharcot is végig kiséri egy alkotmányjogi vonás, a törvényességnek és kiegyezésnek líékós keresése. Petőfi alakja kiválik ebből a polgári háttérből, — ő egyedül az, aki teljesen, maradék nélkül kivánta és szolgálta a szabadságot. Azt a szabadságot, melynek nevében nem szabad alkudni s amelyik nem több és nem kevesebb, mint a világszabadság. 1849 julius 31-i halála pecsétet tett, végleges bizonyítékot erre a szolgálatra. Másodsorban pedig tiltakozás a Petőfi halála. Ez az igazság lep meg, ha Petőfi iitolsó napjairól és a nagy csatáról szóló feljegyzéseket olvassuk. Mennyi körülmény állott vele szemben, a feleségétől Bem tábornokig hány ember óvta, figyelmeztette, hogy ne vegyen részt a harcban. A csata elveszte után, a menekülés hevében előbb egy százados ajánlja fel kocsiját, majd egy közhuszár segíti a menekülésben —, de ő mindegyiktől különválik. Valami fiátum- szerü van ezeknek a napokban és óráknak a történetében. Nem mintha a halált keresné. Nem. Csak a saját életét és személyét nem akarja elválasztani az ügytől, melynek szolgálatába szegődött. S ha a csata a szabadság ügyének bukását jelentette, úgy Petőfit i-s el kellett találnia az orosz dzsidának. Ott kellett meghalnia, nem azért, hogy ő legyen a kivívott diadal áldozata, hanem: hogy ő legyen a tiltakozás, az igazságos ügy igaztalan elnyomásáért. Akárhonnan, nézzük Petőfi halálát, — jel volta mindenünnen elénk domborodik. Julius 31 nemcsak a nemzeti elfogultság, hanem a nemzeti körvonalak feletti nemzeti szabadság emlékünnepe. Megemlékezésünknek ez a múltból, — mába hangzó szempont kell, hogy az irányítója legyen. J. 1. Dani bá‘ mókái 36 lejes propaganda- kiadásban. A rádióból közkedvelt Hosszú n Zoltán tréfáinak gyűjteményes kiadása az eddigi 88 lejes kiadás helyett most rövid ideig 36 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékiek 45 lejt küldjenek be pénzben, vagy postabélyegben. .1