Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-30 / 200. szám
, 8 B L L B N Z É K / 9 3 6 n tffj uaxtun .10. muMM TÖRTÉNELMI NAPLÓ TREFORT ÁGOSTO Augusztus 28, Tretort Ágoston halálának az évfordulója. A muilt sí- ázad magyar történetének egyik iegmunkásabb alakja hunyt .1 benne 1 888 augusztusában. Nem tartozott a vezérek, e fordulatos történelmi század nagy akaratú, nagy koncepciójú, nagy harcokat vivó politikai vezetői köze. O azok közé tartozott, akik nagy elméleti felkészültségükkel cs szakadatlan munkájukkal lettek a magyar ó et alakító tényezőivé Jellemző reá, hogy sem Kossuth, sem Széchenyi, — a későbbiek közül pedig sam Deák Ferenc, sem Tisza Kálmán — tehát e nagy szazad egyealen nagy politikai vezére nem volt reá különös hatás ,!■ Egész pályafutásán végig a legtudósubb és legnemesebb politikusnak, báró Eötvös Józsefnek volt a hive és fegyvertársa. Már 1844-ben kialakul a magyar politikai életnek egy kisszámú, népszerűtlen, de azért jelentős csoportja, melyet akkor is és azután is a történetírás ® doktrinerek csoportjának nevezett el. Eötvös József körül helyezkedett el ez a kis csoport tagjai pedig Trefort Ágoston, Szalay László, Pulszky Ferenc voltak. Ök voltak azok, akik 1844-ben átvették Kossuth tói a Pesti Hírlap szerkesztését, amelyet Kossuth « bécsi cenzura nyomására volt kénytelen kiadni a kezéből. Ezen a lapon keresztül, valamint a po itikai elet más fegyvereinek a felhasználásával is doktriner mivoltuknak megfelelően vaskö- vetkezetiességgel akarták <a nberálizmus politikai programját megvalósítani. Ugyanaz a program volt ez, amelyet Kossuth is képviselt, de azért sok különbség volt közöttük. Eötvösék programjában több volt a külföldi példákból szedett, elméleti alapon felállított követelmény. Kossuth és csoportja sakkal inkább az otthoni adott viszonyokból indult ki programja megrvalósifásánál. Viszont Kossuthék csoportjában több volo a heveskedő lobbanékonyság, a doktrinerekben több a körültekintő óvatosság. Kossuth maga első sorban, de munkatársai is mmd ragyogó szónokok, Eötvös, Szalay, Trefort pedig főképpen tudósok: politikai, közgazdasági, történelmi tudományos müvek irói. A két csoport az 1848-as eseményekben egy darabig együtt halad, az első magyar felelős minisztériumnak egyaránt tagja Kossuth is, Eötvös is, Trefort pedig államtitkár. Ahogy azonban a megindult politikai mozgalom, hova tovább szélsőségbe csap át, majd bécsi kezdeményezésre kénytelen fegyveres szabadságharcot vívni — az Eötvös-csoport kikapcsolódik az eseményekben való további részvételtől s tagjai egytőil-egyig külföldre mennek. Az esemenyek őket igazolták. A magyarság nem tudta fegyverrel megvédeni jogait, a szabadságharc elbukott s 18 évi elnyomás után ismét csak békés utón kellett megki- s ereim & nemzet ás az ország megszervezését. Ebben a munkában találta meg Eötvös és csoportja s igy Trefort is azt a munkarészt, melyet nekik kellett a magyar élet egészében elvégezniök. 1867 után a Deák- part, majd a közismert „fúzió“ után a Tisza Kálmán vezetése alatti szabadelvű párt veziaste Magyarország politikáját hosszú évtizedeken át. Eötvös József és csoportja belekapcsolódott a kormányzó, konstruktiv munkát egyedül végző politikai pártnak a munkájába. S akkor, amikor a politikusok zöme közjogi és pénzügyi kérdésekben vitázott, ez a csoport volt az, amelyik a legtöbbet tett a kulturális felépítésért. A kiegyezés után az első közoktatás és vallásügyi miniszter maga Eötvös József lctc. Halala után Pau-ler Tivadar, majd Treten Âgosiuon került ebbe g nagyfontosságu miniszteri székbe. Trefon 16 éven át, 1872- tol 1888-ig volt az iskola-, egyház- ás kulturális ügyek legfőbb intézője. Hogy ez milyen nagy dolog. azt csak g mai politikai c'et folytonos változásai és kapkodásai között tudjuk igazán felmérni. Igazán szükség volt arra, hogy céltudatos, egységes vezetés irányítsa a magyar művelődési ügyet- A sokféleképpen elmaradt országra a kiegyezés szinte elbirhatatlan államadósságot rótt, a-melyeţ» folytonosan növeltek a fegyverkezes kiadásai. Ami pénzt ezek nem emésztettek fel, azokat mind beruházásokra kellett fordítani, hogy növeljék az ország adózó képességét. Közismert az az adat, mely szerinti a kiegyezés után egyedül csa-k az álílami ménestelepek fejlesztésére kétszer annyit fordítottak, mint amennyit iskolákra (elemi, középiskoláik, egyetemeik) és egyházsegélyekre. Ilyen anyagi nehézségek között kellett Eötvösnek, majd T-reforrnak európai színvonalú közmű velődéri és iskolai koncepciójuk meg valósi tás ín fáradozni. 1 rcfort isko- 1.(törvényei közül legnevezetesebb az 1883-i középiskolai törvény. Ez a törvény természetes iovábbépitésc volt az Eötvös-féle nép- ísko ai törvény által lerakott -alapoknak. Jellemzője: modern európai szervezet és tanrendszer bevezetése régi módi, patnár- chális közoktatásunkba; továbbá az iskolázás központi ellenőrzése. Kétségtelenül! bátor és nagy alkotás volt ez, olyan lépéis, amelyikre szüksége volt az ország közoktatásának. Azokat, akiken az iskolareform közelről érintett, heves ellenzésre tüzelte. így egyfelől a protestáns egyházak folytattak ellene harcot, iskoláik önállóságát féltve az állami el- enőrzéstői — a törvény alkalmazása azonban Trefort tapintató, kezei alatt mindig csak add g a mértékig és úgy történt, hogy az a protestáns iskoláknak is csak előnyére szolgált. Másfelől pidig a kisebbségi iskolák fenntartói igyekeztek minden módon küzdeni a törvény ellen, tanú óik elnemzet-i- etlenitésétő félve. Különösen hangos volt a szászok tiltakozása, akiknek nevében Teutsch NEWYORK, (augusztus hó) A felhőkarcolók rengetegében szédü.ő fejjel támolyog első napokon az Európából érkező utas- Mintha egy hatalmas gépház zugó-zakatoló belsejébe került volna: fülei megssiket ülnek a pokoli zajtól, szemei előtt kápráznak a száguldó autók s rohanó emberek ezrei. Napok kellenek, mig ebben az őrült forgatagban magához tér és tárgyakat, személyeket, fogalmakat meg tud különböztetni. Mert ez a zagyva, kavargó» pillanatnyi behatásként összevisszaságot mutató tömeg valójában szigorú rendszer szerint él és mozog. Egy belső, láthatatlan motorikus erő hajtja valamennyit, emberek és gépek millióit. A „dollár“, ez a hatalmas ur, melynek parancsára Newyork- ban, a világ leghatalmasabb városában -naponta reggeltől késő éjszakáig tízmillió ember lót, fut és verejtékezik. A mai kor Kolumbusz Kristófja a világnak együk természeti kincsekben, népesség millióiban és területben leggazdagabb birodalmában jár, melyet Európától nemcsak az óceán mérhetetlen víztömege, hanem lakosságának felfogása, életberendezése és szelleme is elválaszt. Newyork kialakulása és jelenlegi, közel tízmilliós lakosságának letelepülése az emberiség történetének egy.k érdekes fejezete. A Manhattan félsziget sziklás, kopár taiaján 1609-ben kötött ki a holland szolgálatban álló Hud- soon „Felhő d“ nevű hajójával, amin- az At- lanti-Ócen felől vizi átjárót keresett a Csendes-Óceánhoz. Alig másfél évtized múlva már a Holland Nyugat ind lai Társaság áldandó telepesei jöttek és e.ső kormányzójuk, Minuit Péter, 60 holland forintért. alig 4500 lejért megvette az indián benszülöttektől a sziklás félszigetet. És ezen ia kopár, alig termő területen három évszázad alatt fe’építették a világ leghatalmasabb városát, melynek felhőkarcolóit, élükön a 102 emeletes Empire Slate's Buildinggel, korunk Bábel -tornyainak tekinthetjük. Területe 75 hektár és minthogy a terjeszkedési lehetőség korlátozott volt, -a város felfelé nőtt és kicsire szabott telkeken ég felé törő 25—30 emeletes épületeket emeltek. A piszkos Newyork De nemcsak méreteiben kelti ez a város- kolosszus a modern Bábel benyomását, hanem az ott uralkodó nyelvzavarnál fogva is. A világ összes nemzetiségei képviselve vannak — hisz kikötője kapuja és főbejárata a bevándorlóknak — és ma Newyork London után nemcsak a föld legnagyobb városa, hanem egyben a legnagyobb néger, sőt Budapest után a legnagyobb magyar város is, Itt jelennek meg. a legkülönbözőbb nyelvű napilapok, az utcákon, nemcsak cirill, vagy kínai irásu lapokat árulnak, de több hébernyeivü napilapot is. Ebbe az ember-őserdőbe toppant európai, vagy amina n-épszerüen nevezik: ,,zöldfülű" csak úgy tud önmagára találni, ha leveti otthonról hozott ölveit, szokásait és modorát és tetőtcil-taipig amerikai mezbe öltözik. Mert enélkül mindig és minden amerikai területen — töltsön ott bármily hosszú időt idegen marad, aki igen gyakran I értetlenül fog megállni az amerikai élet leg- 1 egyszerűbb, mindennapi nyilvánuilásia előtt püspök hevesiíangu memorandumot adott £t, a miniszternek. Trefort a püspöknek adott válaszában Jmzöjg|azüe: „szükséget, hogy minden állampolgár beszélje az illám nyelvét ez neon jelenti még a német nyelv elnyomását. A cranazUván szászok nem egyes agitátorok jelszavai ved, Iranern a magyar lakossággal való mmél sűrűbb én bensobo étintkezéssdl fogják a 'közös haza javát» és sorját érdekeiket oiőmozdicani". Ugyanaz. az elv, «melyet ma művelünk sacşşez szembe a többségi nép s mindkét esetiben — objektiv szemmel nézve — meg kell látnunk az elv igazságát. De miiyen nagy különbség van az akkori és mostani követelések között! Ma az állami tanterv valósággal kétnyelvű oktatást ir elő iskoláink számára r ezáltal vuló- .ággal ehetetlenné teszi, hogy gyermekeink bármelyik nyelven is elmélyülő tanulást folytathassanak. A Trcfort-féle törvény szabadelvű intenciói szerint a nem magyar tannyelvű iskolákban csak a 7-ik és 8-ik osztályban irta elő a magyar nyelv és irodallom kötelező tanítását. Ma, amikor a szabadclvüség nemes hagyományaival egy egész gyiilölküdő világnézeti áramlat áll szemben, Trefort halálának évfordulóján tiszte'ettőljes emlékezéssel állunk meg, a magyar liberálizmus legképzettebb csoportjára cs annak egyik legmunkásabb képviselőjére gondolva. . J. I. Newyork ban döbben rá első Ízben és az egész amerikai kontinensen legélesebben az óceánon rulról jött látogató, hogy valójában az ellentétek országába jutott. Nézzük csak Newyork utcáit, — a hosszában futó 12 Avenuet és az ezeket derékszögben szelő 240 „street“-et — amelyeket a modern technika remekei gyanánt készült fe hőkar- colók szegélyeznek, a mamrnut közlekedést lebonyolító villamosvasút pedig hol alatta, hol felette száguid száz kilométeres gyorsasággal. Amilyen mély benyomást keltenek ezek a technikai remekművek, oly visszataszító a piszok és a gondozatlanig. Számtalanszor elnéztem a reggeli órákban üzletébe, irodába siető newyorki polgárokat. A szürke ,,subway“ nádfonatu p-szkos ülésre félve ül le a kényesebb ízlésű európai: körülötte a lepedő-újságokba temetkező utasok, köztük bőven szürkés-fekete arcú négerek, — akik itt az éttermek, szállodák kivételével legalább a közlekedésnél egyenjogúságot élveznek — és valamennyien demokratikus egyenlőséggel forgatják szájukban a rágógumink. Ez a tipikus és valójában esztétikusnak nem mondható amerikai találmány a .degraga szkod óbb“ utitárs. Alig lépünk a hajóhidról a szárazföldre, már talpunkra ragad és onnan lekaparni nemcsak hosszú időbe kerül, hanem valósággal külön tudományt Igényel1. De pár nap alatt, -mint annyi más apróbb kellemetlenséget, ezt is megszokja az ember. Amilyen gondozatlanok az utcák, ugyanolyan rendetlen és hanyag öközetüek az emberek is. Nyáron kihajtott inggallérral, kabát nélkül és a fejük búbjára tóit szalmakalappal rohannak, té en legalább a nyakkendőjük ferde és a nadrágjuk gyürött- sége védekezik az elegancia ellen. Az amerikai lovagiasság Azonban ebben a rideg és csak pénztke- resni akaró amerikai üzletvárosban is első helyen áll az amerikai lovagiasság legszentebb erénye: a nők tisztelete. A kalap az. amerikai fejéről ritkán kerül le, férfiisme- rőseinek csak újával böki meg a karimáján, fején tartja boltban, automata éttermekben és lunch roomokban is — de eső- ben-hóban is kalapja rögtön lekerül fejéről, ha hölgyismerősével találkozik, sőt akkor ás leveszi, ha ismeretlen hölgy lép a liftbe- Ez a kalaplevétel mintegy számbólikusan jelzi, hogy Amerika a nők birodalma. Nem kell huzamosabb ideig odaát tartózkodnunk, hogy lássuk: ez nem frázis, hanem élő valóság. A nők befolyása érvényesül minden vonalon, politikai és társadalmi életben egyaránt. A több, minţ egy évtizedes „száraz" Amerika, a nők alkoholellenes küzdelmének volt a diadala és ha megfigyeljük az amerikai szellemi élet megnyilvánulásait, nemzetközi mozgalmakba való bekapcsolódásukat, mindenütt nők játsszák a vezető szerepet. Ennek oka igen egyszerű: »az amerikai nő kultúrában, műveltségben átlag fetlüllhaladja az amerikai férfit. Ugyanis az amerikai férfi életcélja' elsősorban a dollár, lehetőleg' dollármillió megkeresése, mely minden idejét és teljes energiáját leköti- Munkájának gyümölcsét elsősorban az asszony élvezi, akinek háztartás- vezetését a technikai vívmányok sorozata IDEGENBEN Szemed, az most is itt sugárzik, minden mosolyon, árnyon ál; rám-villan, utáiuijordulok s tűnődne járom idegen kőnek idegen lábnyomát. Arcod — e hamvas, égő felhő, mint otthon, úgy simul felém, ha hetük tanából felmerül tekintetem és messze száll, ahol fogan a költemény Kacagsz — ilyen aolt legelőször: csilingelt, pergő gyöngy nirág, és igy kisér végtelenbe el: a hangod — életritmusom; szépséged — ez a nagyvilág. Kezed nem tudott elbocsátani: nincs távol és nincs te<fnapi — szivünk csengő, fiatal ércét bonthatatlan egy haranggá ötvözte össze valaki. Velem ángy, bárhol jársz a lelkem örök közelben hallgat, lát... S nem tudom, mért rezzenek össze, mit várok mégis mindig úgy, ha nyitják szobám ajtaját. (Bázel, 1936. VI. 1-) Horváth Jenő. teljesen leegyszerűsítette és igy fizikailag :s több idő áll rendelkezésére tanulásra, önképzésére, ismereteinek kibővítésére. Ezt tanúsítja az európai kirándulók arányszáma Ls. mert százaiékberileg jelentősen több nő jön európai tanulmányútra, mint férfi. A kulturális fensőbbség még inkább emeli az amerikai nők elhelyezkedési .lehetőségeit, akiket ma már nemcsak magánvállalatok vezető állásaiban, hanem igen gyakran fontos állami h-vatalokban is ott találunk. Jaj annak, akinek nincs pénze! Az amerikai éles ellentétekről való rövid analízisünknél nem hagyhatjuk említés né.- kül azt a szembeötlő különbsége;. sem, amely az amerikai bűnesetek nagysága és az amerikai átlagpolgár jószive között fennáll. Mert hiába emlegetjük az amerikai gengszterek hátborzongató történeteit, minden Amerikát járt európai kivétel nélkül elismeri — még az őket kegyetlen szatírával emlegető franciák is — hogy alapjában véve az .amerikai jólelkü, nyiieszivü, istenfélő nép, akinek említett darabosságát idomulják jó tulajdonságai. Csak a megbízhatóságot, pontosságot említjük, amely a kereskedelmi élet erkölcsi alapja. E tekintetben is vannak kivételek, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az .amerikai nép 130 milliós tömeg, melyet évről-évre a különböző nemzetiségű bevándorlók nem mindig megbízható ezrei hígítanak. Valójában egy gyermeki elkü nép, amely jólét és boldogság közepette élt mindenkor és épp ezért fogadták olyan csodálkozással, amikor ■a gazdasági válság 1929-ben Amerikán is végigsepert és százezrek váltak egyik napról a másikra centnél kiéli nyomorgókká. Ugyancsak Newyork reprezentálja legélesebben, hogy Amerika a dollár hazája- Származás, faj, vallás nem befolyásolja a. egyéni életpályái, egyedül csak az életre valóság, » küzdelmeket, fáradalmakat le- gyűrni tudó energia és munkabírás, melynek fokmérője a megkeresett dollárösszeg. Mert csak az ur Amerikában, aki ezt megfeie.o dollárokkal tudja bizonyítani. A pénzkereseti módszere talán legjobb példa, hogy míg a magyar megkeresi, a német megszolgálja (Geld verdienen), addig az amerikai „csinálja" a pénzt (to make money). Ma is ott vannak aránylag a legjobb kérésén viszonyok, mint ezt az egyik válságesztendő (1929) fejenkénti bevételeiről szóló nemzetiközi statisztika igazolja. Nálunk a lakosság egyedeire eső évi kereset 77 dollár. Francia- országban 173, Németországban 1S9. Angliában 329, Amerikában pedig 637 do lár, tehát kétszer annyi, mint a legnagyobb fejkvótát felmutató európai országban, Angliában, A dollármilliók adják a hatalmat az amerikai polgárnak, de jaj annak, aki ezen a kontinensen nem tud kiemelkedni a cent nélküliek légiójából! Ezek seregét a diadalmas és magasbatört dollárgazdagok cőzhen- gere félrerolja az útból és sorsuk szomorúbb, nehezebb, mint a milliomosokban szegényebb Európában élő sok millió sors Társuknak. A nagy gazdagság, jólét és boldogság fényözönében kirívóbban és szembetűnőbbet is hat rongyos ruhájuk, sápadt, kiéhezett, nyomorbarázdált arcuk. V. L.
