Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-27 / 197. szám

2 'B:LUENZÉfC T9Sé 27« MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ Kérvény KonitmimisBiniis — Terv - Vita — Nyilatkozat DIMINEAŢA: Rövidesen megjelenik az uj köz igazgatási törvény végrehajtási utasítása. Reméljük, nem feledkeznek meg az állam­polgárok kérvényezési jogarok Amennyiben ugyanis ma valami kérnivalonk van, kény­telenek vagyunk iBucuresti-be utazni, liogy ott esetleg magánál a miniszternél kérjünk kihallgatást. Ezt pedig igen nehéz, sokszor tehetetlen elérni. így indul el aztán a kér­vény arra az útra, melynek néha nem akar vége leírni. A kérvényt elfogadják, beiktat­ják, aztán belepi a por az. irattárban. A kér­vényező időt és pénzt pocsékol, hogy kér­vényének sorsát megtudja. Az uj közigazga­tási törvény változtatni akart ezen a lehe­tetlen állapoton és — ha jól tudjuk — há­romnapos határidőt szabott a kérvények el­intézésére. Helyes gondolat, csak tartsák tiszteletben illetékes helyen a törvény sza­vait. Jó volna, ha a végrehajtási utasítás erről is gondoskodna. VIITORUL: A nemzeti-paraszt pár than amatőr-kommunistákkal találkozunk. Ezek csak jobboldalon látják a bajt s áldozatok­nak tartják a kommunista agitációért elitéit vádlottakat. Többnyire străinek ezek az. ál­dozatok. akiknél röpiratokat és fegyvert ta­lálnak. Ez azonban csekélység az ő szemük­ben. Az antifasiszta vádlottak egvtől-egyig kommunistának vallották magukat a leg­utóbbi tárgyalásokon. Míg a szerencsétlenek börtönben ülnek, védőik a politikai klub­ban és redakciókban bírálják az oligarchi­kus kormányt, mely fölibiik helyezi az osz- tályuralmat. Az amatőr-kommunisták igy gyöngítik a hatóságok és bíróság tekinté­lyét. Azt állítják, hogy az elítéltek a béké­ért és alkotmányos életért harcolnak. Meg kell szűnjön ez a szerencsétlen rendszer. Mondja meg nyíltan, aki kommunistának érzi magát s vonja le ennek következmé­nyeit. Mert nálunk is van bolsevizmus és mi is védekezni akarunk minden eszközzel a járványos betegség ellen. Aki ezt tagadja, az félre szeretné vezetni a közvéleményt. Aki nem kommunista, helyteleníti a titkos, erőszakos agitációt akkor is, ha ezt tökéle­tes demokrácia leple alatt folytatják. Lehet valaki amatör-fotografus, de az amatőr­kommunizmust nem fogjuk megengedni. PREZENTUL: Aki szereti az országot, ilyenkor egyik végétől másikig beutazza. „Szép és gazdag országunk van“ — mondja a költő. Mi azonban pozitivisták vagyunk és egyedül a való tényeknek, számoknak hi­szünk. Ebből azonban csupán azt a követ­keztetést vonjuk le, hogy szép és gazdag ország lehetne Románia. Egyelőre szegény maradt. Világrekordot tart a pelagrában, ez a szegénység legjobb bizonyitéka. Romá­nia a petróleum hazája, mégis legkisebb petróleum és benzinfogyasztása. Itt fogy a legkevesebb ruházati cikk, itt — a legelők hazájában — jut legkevesebb tejfogyasztás egy főre. Miért? A nép volna a hibás? Az úgynevezett felsőbbrendü népek eltűnnek és a rabságban tartott nemzetek kerülnek az élre. Másutt kell tehát az okot keresni. Lép- ten-nyomon halljuk: „Mennyi kő van he­gyeinkben s az utak mégis járhatatlanok“. „Mennyi fa van az erdőkben és télen hideg­ben dideregnek tisztviselőink“. „Mily nagy­szerű vizierőnk van elektromosság céljára, mégis mily nagy a sötétség az országban“. Terveket kell országrészenként készíteni. Olyan tervet, mely a szép és gazdag ország célját becsületesen szolgálhatja. ROMANIA NOUA: Hitler és Horthy talál­kozása, mint tiszta égből lecsapó villám megrázta a lelkiismeretet és a jelenlegi bo­lond légkörben világosságot teremtett. Vol­tunk néhányan, akiknek nem jelentett meg­lepetést. Csupán azok lepődhettek meg, akik minden logika, minden előjel, minden poli­tikai és erkölcsi tétellel szemben Romániát bele akarták vinni Németország karjaiba. Tiltakozó szavunk elveszett, rá sem hederi- tettek. Öregasszonyok meséjével hozakodtak elő, hogy a német—magyar szövetség nem veszélyes s megcsalja majd Németország a magyarokat kedvünkért stb. Horthy most hagyta el 16 év után először országát, hogy Hitlerrel találkozzon. Sokkal komolyabb ez a szövetség, mint a valahisták látják. Danzig felrázta Lengyelországot, bennünket ez a találkozó kell figyelmeztessen. Most már bizonyára megszűnik a francia-ellenes agi­táció. A vita ezzel még nincs lezárva. PORUNCA VREMII: Azzal vádolnak ben­nünket, hogy Románia külpolitikáját meg akarjuk változtatni. A román jobboldal so­hasem akart olyan külpolitikát, mely alá van rendelve valamely idegen hatalomnak. Ellenkezőleg: mindig a tiszta román érde­kek szolgálatát ajánlotta, mely nem fogad el idegen sugalmazásokat. Ami pedig a né­meteket illeti, ők csak a világháborúban Vs^itamasságj zsebkoîţyv 1936. évre I Minden elektrotechnikával foglalkozó szak­embernek nélkülözhetetlen kis kézikönyv. 2 kötet ára 424 oldalon, rengeteg szakrajzzal 235 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Plata Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk, utánvéttel is. voltuk ollmségeink, ami megváltozott, amint a török és orosz, i« ellenségből barát lehetett idők folyamán. Nincs érzelgősség a külpoli­tikában. A román—-német megegyezés tehát egyedül haláraink biztosításától függ. A né­met revízió nem nyilatkozott oly irányban, hogy a nullán határok megváltoztatását kí­vánja, sem azt nem mondta hivatalosan, hogy változhatatlnnok ezek a határok. Ne gondoljuk azonban, hogy Hitler kedvező nyilatkozata esetén nyomban létrejönne a megegyezés. Románia nem hagyhatja el szö­vetségeseit, a kisantantnt. Csupán akkor le­hetne román német megegyezésről beszél- ni, ha Németország mindhárom kisantant- állain területi sérthetetlenségét garantálná, (Ezt a/, őszinte nyilatkozatot várjuk Német­országtól.------------ 1 —...----------------------------------------------------------------­Helyettes utján akart házasságot kötni magyar táncosnőmenyasszonyával egy máltai szállótulajdonos BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósitójától.) 1.1 Máltában egy dúsgazdag szálló- és bártu­lajdonos, dúsgazdag szülők gyermeke, aki már beutazta egész Amerikát, Afrikát, igy tapasztalatiamnak sem mondható, emellett mindössze 36 éves, fiatal, csinos, napbarní­tott arcú olasz. Neve angolos: Victor Mifsud. Máltai szállójában, amelynek Sanssoucci a neve, bárhelyiség is van, ott táncolt mintegy két hónap előtt Házy Margit szép fekete, 19 éves magyar táncosnő. Victor Mifsud halá­los szerelemre lobbant a fiatal magyar tán­cosnő iránt és mindem vágya az volt, hogy feleségül vehesse. Házy Margitnak azonban hamarosan lejárt máltai tartózkodási enge­délye, úgyhogy egyik napról a másikra el kellett hagynia a szigetet és vissza kellett térnie Magyarországba. Semmit sem változtatott a máltai hoteltu- lajdonos érzelmein, hogy igy rövid napok alatt egész világ tolakodott közé és szerelme közé. Eszébe jutott, hogy van Budapesten egy ügyvéd ismerőse, aki régebben kint járt 1 nála La Valettában és az ügyvédet valóság- I gal elárasztotta telefonfelhivásokkal és ká- I beltáviratokkal. Azt kivonta tőle, eszközölje I ki, hogy helyettes utján Budapesten kössön j házasságot Házy Margittal, aki azután, mint angol állampolgár, már zavartalanul vissza­térhet Máltába. A fiatal ügyvéd először tele­fonon. majd kimerítő levéll>en felvilágosítot­ta Victor Mifsudot, hogy kérése teljesithetet- { len, mert a magyar törvények értelmében házasságot csak a felek együttes és személyes jelenlétében lehet kötni. A háború alatt ta­lán megtörtént, hogy fronton levő katonák helyett kivételesen helyettes vezette Budapes­ten vagy valamelyik vidéki városban oltár­hoz a menyasszonyt, ez a rendkívüli lehető­ség azonban azóta teljesen megszűnt s újból a házassági törvény rendelkezései léptek élet­be. A máltai ezt selmgy sem akarta megér­teni. Egy napom azután itt termett Budapesten, felkereste az ügyvédet és felszólította, járja végig vele az egyes hatóságokat, amelyek a helyettessel való házasságkötés ügyében in­tézkedhetnek, vagy legalább felvilágosítást adhatnak. Az ügyvéd eleget tett a felhívás­nak és elment ügyfelével az angol konzulá­tusra, majd a VI. kerületi anyákonyvvezető- ségre és mikor mind a két helyen megerösi- tették információját, Victor Mifsud végül is be letöröd ött a változhatatlamba és megbízást adott, hogy most már tegyék lehetővé a mi­nél gyorsabb rendes esküvőt. Ekkor váratlanul újabb akadály merült fel. Kitűnt, hogy Házy Margitnak férje van. Igaz, lx)gy évek óta nem él vele együtt és a bontóper is megindult már korábban, befejez­ve azonban még nincsen. Vidor Mifsud, aki Budapestre is fölváltva hajón, vonatom és repülőgéppel jött, megkérte az ügyvédet, hogy sürgősen bonyolítsa le a válópert, az­után újra repülőgépre ült és visszatért Mál­tába azzal, hogy két vagy három hét múltán, mikor a »válóper előreláthatóan befejeződik, újra Budapestre jön és megtartja az akkor­ra már szabad Házy Margittal az esküvőt. HA FAKADT ÉS IZGATOTT, tó a hasban feszülés érzése kínozza és gyakori félelemérzetben szenved, akkor igyák reggelenként éhgyomorra egy pohár természetes „FERENC JÓZSEF' ke- serüvizet, mert ez megszünteti az emésztési zava­rok okait, csökkenti a mérges bélgázfejlődést s elhárítja a, vértódul ásókat. Orvosok ajánlják. ■■■.... .... .......................... üitanő benyomásokkal hucssazotí a magyarországi cserkészek csapata Benda EKáEmán csapatvezető nyilatkozata CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A bra- sovi jámboré külföldi képviselői között a magyarországi cserkészek is szép számmal I szerepeltek. A budapesti református gimná- J zium Bethlen Gábor csapatának Zrínyi Mik­lós raja vett részt az idei, romániai nemzet­közi jámborén. Néhány map óta már elhagy­ták a tábort, hogy nagyobb kirándulásokat rendezhessenek. Három nap óta városunk ut- oáin tűmnek fel fehér színfoltjukkal, vizi- cserkész öltözetükkel. Benda Kálmán, csapatvezető röviden be­számol romániai utjukról: — A világ különböző tájairól összegyűlt cserkészekkel való találkozásunkon kívül fontos érdekűink volt Románia és Ardeal megismerése. Célunk — ha nem is teljes egészében — sikerült. Képet alkothattunk az itteni helyzetről s mondhatom, meglepő volt számunkra az itteni élet, hisz egészen mások a román és magyar viszonyok, mint ahogy azokat hallomásból ismertük. — Utunk a Dunán vezetett és Turnu-Se- verinben léptünk romám földre. Megérkezé­sünk alkalmával kedves, udvarias fogadta­tásban részesültünk. A város polgármestere, a helyőrség parancsnoka és a központi cser­kész szövetség kiküldöttje üdvözöltek. A vá­ros megtekintése után a fővárosba utaztunk, hol két és fél napot időztünk. Megérkezé­sünk napján koszorút helyeztünk az isme­retlen katona sírjára, majd megtekintettük a város nevezetességeit. — Hálával tartozunk a cserkész szövetség­nek azért az igen figyelmes és udvarias bá­násmódért, melyben részesített. Kieszközölte ugyanis, hogy díjtalanul látogathattuk végig az összes múzeumokat és állandó vezetőt adott mellénk. — Milyen benyomást keltett a főváros? — Lázasan fejlődik. Központi része világ­városi nivón áll. Hatalmas épületeivel, utcái­nak fényével nyugatias benyomást kelt. Kül­városai kissé keletiesek. Különöis város, szin­te küllőn világ számunkra. A fővárosból Brasovba indultunk, közben, pár órára, megszakítottuk utunkat Sinaian. Brasovbam szintén feledhetetlen fogadtatás­ban volt részünk. A hivatalos kiküldöttek mellett rengeteg közönség sereglett az állo­másra és valósággal elhalmoztak virágokkal. K at o naze ne k a r és hatalmas tömeg kisérte ki­bontott zászlónkat. A táborban cserkészbol­tot állítottunk fel, ami állandóan zsúfolt volt. Egy-kettőre szétkapkodták áruinkat. — A táborozás ideje alatt végig jártuk a román cserkészek sátrait. A fiuk igazán ked­vesek, előzékenyek voltak hozzánk. Különös figyelmet ébresztett bennünk a romániai cser­készek föld-munkában mutatott kiválóságuk. Ebben jóval előbb állnak, mint mi, nálunk nem fektetnek ilyen nagy súlyt ezekre a munkálatokra, pedig esős idők alkalmával felette fontos a sátrak körülsámeolása. Feltű­nően szépek voltak a díszítések, a virágsző­nyegek. Megint romániai cserkészkiválóságok. — A táborból kirándulásokat tettünk. Megnéztük az örökké ködös Cenk-tetőt, vol­tunk a Nagykő-havason. Ellátogattunk a Szent Anna-tóhoz, a Bálványos-várhoz. Visz- szatérve még 3 napig táboroztunk, aztán Si­biu felé vettünk utunkat. — Hazafelé vezető utunkra kísérőt kap­tunk magunk mellé Nemes Alexandru főhad­nagy személyében, kinek őszinte lekötele­zettjei maradunk. Kedves, szimpatikus em­ber. Mindent megtett érettünk, hogy kényel­münk és zavartalanságunk biztosítva legyen. — Sibiu—Alba-Julia—Turda után érkez­tünk Ardeal fővárosába. Megtekintettük kul­túrintézményeit, templomait, bejártuk az egész várost. Sorra néztük történelmi emlé­keit. Vasárnap kirándultunk Galatel egyik le­gendás szépségű falujába. A falu szinpompá- jába, a népművészet csodálatos szépségébe valósággal belefáradt szemünk. Feledhetetlen élmény marad. — Még egy napig maradunk Romániában: Oradean. Nehéz lélekkel fogunk átmenni a Király-hágón. Az itten tapasztalt szeretet, a kékes havasok, a beláthatatlan erdők, a ba­rátságos városok, a legendás öltözetű faluk, mind megnehezítik a búcsút. Olyan lesz el­válásunk, mint az itten érzett őszi hangulat, — szomorú. Élményeink emlékeit azonban féltve fogjuk őrizni Budapesten. (ni.) Spanyolul egy negyedóra alatt Ha a világtó borúban illett tudni az újság­olva« 6 embereknek u temérdek francia, tói­ga, német, olasz, lengyel, orosz, szerb és ro­mám helyiségneveknek és a hadvezérek ne­veinek kiejtését, a most zajló spanyol pol­gárháborúiéin előforduló neveket sem ejt­heti ki az ember úgy, ahogy magyarosan be­tű szerint kiolvassa, anélkül, hogy ne vádol­hatnák miiveletlenséggel. A spanyol: világ­nyelv. Ismerkedjünk meg hát egy kissé vele. Előre megmondjuk, hogy a pontos kiejtést a hirlapszedés nyomdatechnikájával nem le­het megadni. Arra törekszünk tehát, hogy közelítőleg helyes legyen a közölt kiejtés; olyan, amivel már nem vallunk szégyent spanyolul tudó ismerőseiuk előtt sem. A hangsúly a magánhongzós végű szavak­nál az utolsóelőtti, a mássaihangzós végiiek- Yiéi az utolsó szótagon van. Ez a főszabály, ami alól bőven vannak kivételek. A legfon­tosabb kivételes eset az n-re és az s-re vég­ződő szavak hangsúlyozása; ezek a szavak, az imént ismertetett főszabály ellenére, utol­sóelőtti szótagokon viseb’k a hangsúlyt. Ha mégxincs igy, akkor azt a spanyol ékezesse! jelzi. Az ékezés mindig a kivételes hangsú­lyozás jelzése. Ahol az ékezet, ott a hang­súly. Nézzük most a szavakat, elsőbben is a személyneveket. Sanjurjo: Szánthurho — Franco: Franko — Mola: Mólá — Queipo de Llamo: Keipo de Ljáno — Gabanellas: Kábá­neljász — Romanones: Románonesz — Ruiz: Ruisz — Gil Robles: Hi! Roblesz — Agro- mento y Cortijo: Ágrámonte i Kortiho — Gonzales: Gonzálesz — Decarces: Dekár- szer — Danez: Dánesz — Casanella: Kászá- nelja — Rokamora: Rokámorá — De Puja- das: De Puhádász — Azana: Ászáná — Com­panys: Kompányisz, a kaíaián Generaiidad fhenerálidá) elnöke. Mint láttuk: egyik spa­nyol név sem ékezetes, tehát hangsúlyozásuk főszabály-szerinti, figyelembe véve az n és s végűek szabályát is! Térjünk a helynevekre. Albecete: Álbeszeíe — Alcázar (hangsúly!): Alkászár — Alican­te: Álikante — Andaluzia: Ándálusziá — Aranjuez: Áránhvesz — Badajoz: Bádáhosz — Barcelona: Bárszeloné — Bilbao: Bilbáo — Burgos: Burgosz — Cadiz: Kádisz — Cartagena: Kártáhéna — Casilla: Kászilja — Cataluna: Kátálunya (Katalónia) — Ceuta: Szeutá — Ciudad Real: Szjudá Reál — Cór­doba: Kordová — Escano: Eszkászo — Es- tepana: Eszteponá — Estremadura: Esztre- miádurá — Galicia: Gáliszja — Guadaljara: Gvádálhárá — Guadalquvir: Gvádárkivir — Hendaye (kis határállomás): Endáje — Hu­elva*: Velvá — La Coruna: Lá Korunyá — La Linea: Lá Lineá — La Roque: Lá Roke — Lobrigo: Lobrigo — Madrid: Mádri (az utolsó i betűn a hangsúly) — Malaga Málá- gá — Mallorca (sziget): Máljorká — Menor­ca (sziget): Menorká — Murcia: — Murszjá — Navarra: Návárrá — Oviedo: Ovjedo — Oyarzun: Ojárszun — San Juan — Szán Hván — San Sebastian: Szán Szevásztián — Santander: Szántánder — Segovia: Szegovjá — Sevilla: Szeviljá — Sierra Guadarrama: Szjerrá Guádárrámá — Somosierra: Szomosz- jerrá — Tajo: Táho — Tarragona: Tárrá- goná — Toledo: Toledo — Tolosa: Toloszá — Valencia: Válanszjá — Zaragoza: Szárá- goszá. (Az utolsó helynevet a világsajtó gyak­ran írja — olaszosan — Saragossámák. A spanyol nem is ismeri a kettőzött s betűt, ahogyan nem ismeri a kettőzött n-et sem; ezért például az Anna keresztnév spanyol megfelelője Ana). Itt említjük meg még, hogy- a hadijelen­tésekben előforduló guardia civil (gvárdiá szivil) a csendőrségnek megfelelő fegyver­nem, nem pedig „civilgárda“, avagy „pol­gárőrség“, ahogy a spanyol viszonyokkal távolról sem ismerős, egyes hírszolgálati té­nyezők fordítani szokták. (—nn., Érdekes könyvujdonság!! DR. JANCSÓ ELEMÉR: magyar sza hadk omuvesseg Irodalmi és művelődéstör­téneti szerepe a XVIIl-ik században. 282 oldal Lei 60, ugyanaz képes kiadás, csak föO Sei Kapható az „ELLENZÉK“ könyvosztályában CLUJ, Piaţa Unirii No. 9. Vidék­re utánvéttel is szállítjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents