Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-23 / 194. szám
19 36 augusztus 23. nwmmmm ii Ép testben ép lélek? Vakok, nyomorultak? eîmebaţosoh és a sport BUDAPEST, (augusztus h<S.) Sportolnak-e ® vakok? A laikusok persze azt hőseik, hogy a tsestdezésre képtelenek. Mi a véleményük a sportolásról? Bizonyára gyűlölik. Hiszen mindaz, ami elérhetetlen s a tehetetlenség érzését ébreszti, megvetni valóA vakok azonban tehetségükhöz mérten sportolnak. A világtalanakat gyámolitó egyesület Hermina-uti székhazában élénk sportélet folyik. A vak futóbajnok (Folmann igazgató ut, az intézet egyik vezetője ismerteti Intenzív sportéletüket. A vakok futnak, ugranak, súlyt dobnak, tornásznak. Keindl Imre volt a legjobb atlétájuk, aki az ötvenméteres távot két másodperc alatt futotta végig. Ugyanő a helyből magasugrásban is tartja a rekordot 1.20 méterrel. Szabó Károly a sulydobás rekordere- Eredménye: 11 méter. Varga Pista és Molnár azonban az intézet iga-zi .csodái. Talán elképzelhetetlen, de úgy van, hogy már nem helyből, hanem nekifutásból ugranak. Nyújtott karral megérintik a lécet, azután néhány lépést tesznek libegő mozdulattal hátrafelé, majd ugyanolyan ütemben előre Indulnak s átlendítik testüket az 1.30 méterre tett akadályon is. Különösen kedvelt sportjuk a birkózás és a tomászás. Amikor a vak gyermek az intézetbe kerül, még járni is alig tud. Félénk, a legszívesebben egy sarokba húzódna, ott kuksolna egész napon át, ugyanúgy mint odahaza. A tanárok bátorítják, oktatják. A kezdet igen nehéz. A gyermek szervezete a testi s rendszerint lelki tétlenség következtében gyönge, fejletlen. A csontok és Ízületek, a gerincoszlop csupán csekély teherbírásra képes. Járni1 is alig mer- Amikor a tornaterembe kerül és elsőizben teszik a lóra, egész testében remeg, halálos rémület fogja el: az ismeretlentől retteg. A látó mindent utánozhat, de a világtalannak élete megnyilvánulásait önmagában keli megteremtenie Később aztán egyre inkább javul a helyzete. Amit megismert és begyakorolt, azt nagy kedvvel, megbízhatóan elvégzi. A teste megerősödik, önbizalma növekszik, hiszen ugyanarra képes, amire a látó emberek, így beszél az igazgató ur, nagy szeretettel a vakok iránt, ő, aki llát.) Világtalan férfi ilép az igazgatót szobába- Bemutatkozik: Jármer Lajos zenetanár. Mosolyog. Szerényen, szemérmesen meghajol előttem, megigazítja fekete szemüvegét. Leül az asztalhoz, velem szemben. Az elképzelt futball — Tanár ur — kérdezem — sportod? — Hogyne. A rádióban hallgatom az olimpiász híreit. — Hogyan képzeli el a labdarúgást, amelyet még sohasem látott? — Hahómásból. Tudom, hogy a pályáira fából kapukat ácsolnak, mögéjük hálót erősítenek, hogy a labda, ha gólba megy, hát ne repüljön messzire. Mind a két oldalon tizenegyen játsszák, von kapus, hátvéd, fedezet és csatár. Két center. A rádióból én a labdarúgást nagyon élvezem. Elképzelem, hogy milyen az, amikor az egyik a másiknak passzol. — Hogyan képzeli «1? Zavartan nevet. Majd: — Mi mindent ugyanúgy elképzelhetünk, mmt a látók. Csupán mások a látásról a fogalmaink. Latja, sportolunk. A szertornákon legalább olyan tökéletesek vagyunk, mint a látók. Mindabban, ami csak testi és nem iá- > tási ügyességet igényel, bátran állítom, hogy jj akárkivel vetekedhetünk. Még labdázunk is. \ Már megkísérelték, hogy labdarugóm érkő- ’ zéseket lebonyolítsanak velünk. Sikerült. Egy nagy gyógylabdába fémet helyeztek s a hang után tájékozódtunk arról, hogy hol lehet a labda. Persze vigyáztunk egymásra. A mi számunkra a sport ugyanazt jelenti, amit maguknak: a mozgást, a szabadságot, az életet. Sőt továbbmegyek. Nekünk még többet jelent. A látó, ha nem is foglalkozik sporttal, testét akkor is edzi. Nekünk azonban a sport a járásunkat, a mozdulatainkat, a sikkünket fejleszti. Mi korlátolt mértékben ugyanolyan tökéletesen sportolunk, mint a bérliini olimpiász világrekorderei Mi is sokat haladtunk a sportban. Azelőtt, ha futottak a vakok, kifeszitett kötelek között kellett megtenniük a távot. Vagy korlát mentén .szaladtak. Mindez már a múlté. Haladunk! Ma úgy történik ■ a versenyfutás, hogy a célban áll ,a tornatanár, a kezével tapsol, füleljük az irányt 3 ha letérünk, hát a hangjával vigyáz ránk. Csak az jelent akadályt, ha ilejt a pálya. Ilyenkor elveszítjük biztonságunkat. Az intézet egyik tornatanára és egy vak zongorahangoló lép a tálgias szobába. Bemutatkozások. Most már a két vak és a két 1 látó együttesen magyarázza a világtalan élet örömét, amely korántsem olyan, mint amilyennek azt a (látók elképzelik. Tovább kérdezek. — Mit szól az olimpiász eredményeihez? A két világtalan egyszerre mondja: — Elek győzelmének különösen örülünk. A tornatanár: — De tőrrel nem tudnátok vívni. ,,Én nem akarok látni“ — Miért ne? — kérdezi Jármer. Hangja sértődést és önbizalmat fejez ki. — Lehetne. Minden liehet. Mindent, amit a látók tesznek. Hacsak nem valami lehetetlenséget. Én ■a tenniszt kepzelem el a legszebb sportnak. Különösen jól játszanék, mert balkezes vagyak, tehát mivel a jobbkéz mindenfélekent ügyesebb a balnál, nékem két jobbkezem van és így mind a kettővel játszhatom. Mert úgy hallom, hogy forehand del könnyebb az ütés, mint a backhand oldalról. — Furcsa mozdulatokkal mutatja, bogy miként játszana. — Azért, ha látna, hát mindenben jobb eredményeket érhetne el-.. — Nem — szól közbe a zongorahangoló. — Miért? — kérdezi Jármer. — Én nem bánom' a 'sorsomat. Nem akarok látni. Minek? Ha ma jönne valaki és azt mondana, te ember, cseréljünk, láthatsz a két szememmel, csak add nekem a tulajdonságaidat, én bizony nem adnám. Nekem csak egy a célom: én vakon ugyanannyi akarok lenni, mint amennyik azok, akik látnak. Közülünk ez egészségesek kétszeres mohósággal vetik magukat mindenre, amit tehetnek'. A svéd- tornát és a dán gimnasztikát nálunk is SCHÉRK megmutatja, hogy kék, vagy szürke szemhez szőke hajhoz, élénk arcszinhez Mystikum Rachelí; púder és egy kevésOrange arcfesték 'Ilik! Azon- ban ez csak egy példa, mert akár szoke/bar. a, vagy gesztenyeszia ó haja a1 Sehsrk táblázat alapján kiválasztott:—iMystikum púder crcfestek kiegészíti szépségát'és ami.még fontosabb: ki»- meii egyéniségét • „ __ A Scherk táblázat MpSlktSÍIt pintles* ugyanolyan formában tanítják, mint a látóknál. Minden esztendőben pentatlont rendezünk. Versenyfutásban, magasugrásban, most már nekifutásból is, távolugrás ban, sulydobásban és szertornában mérkőzünk. Úgy volt, hogy a süketnémákkal megmérkőzünk. De az nem lett volna reális. Mert a sültetek, mégis, látnak. Csak az a nagy hiba, hogy amint elhagytuk az intézetet, nem sportolhatunk tovább! Nyilvános egyesületbe nem mehetünk, mert ott nem kezelnének minket egyenrangú társként. Az emberek csak anyagi és esetleg lelki értelemben gondoskodnak rólunk. Mi azonban a testünkkel is törődünk. — Tényleg, — mondom — a vakoknak is kellene, hogy sportegyesületeik Hegyenek. S akikor ugyanúgy megrendezhetnék a vakok olimpiászát. A javaslat óriási tetszést arat. örömmel helyeselnek. áz első aranyásó-dráma ábessziulában Néhány hét előtt az egész mü- , veit világot megrenditete két olasz repülőgép utasainak tragédiája, akiket lesből megtámadtak és lemészároltak az abesszinek. Ennek o, sok vonatkozásban titokzatos tragédiának hátteréről számol be alábbi tudósításunk: A kalandorregények olvasótábora aj és szokatlan csemegével gazdagodik a közeljövőben. Abesszínia a legrövidebb idő alatt be fog vonulni a. regényirodalomba a maga sajátos terepével és ismer eden embertípusaival. Alaszka és a Jukon aranyásói, a Vadnyugat és Mexikó túlontúl ismert farmjai <a cowboyokkaí együtt óriási konkurrenciát fognak kapni az ismeretlen észjárású, harcias gaillákban az amharák titokzatos földjén s a kincskereső kalandorok uj típusaiban, akik elindultak és már meg is érkeztek az afrikai Canyonok közé, ahol ugyanúgy folyik a küzdelem az aranyért, mint Klon- dykében, ugyanúgy ömlik a vér és épjxn olyan olcsó az emberélet. Az első regényt már ilejátszotta az élet a nyugati goillák földjén, Lekemtiben, ahol tizennyolc fehér kalandor hagyta ott a fogát, köztük az afrikai aranyásók legendás hirü vezére, Prasso. 1897-ben végezte el a római polytechni- kumot egy Prasso nevű fiatal mérnök. Az akkori Olaszország szűk vollt a kalandos ambíciók számára. Az autók akkor még csak a képzelet álmaiban fogyasztották a kilométereket, az ember még a földön járt és onnét irigyelte a verebeket, hogy milyen tökéletesen repülnek s műszaki hivatalnokok vicinális vasutakat terveztek. Ez volt a teteje minden fantáziáinak1. Pnassoban a kaíían- dos vér különb élményekre vadászott, hajóra ük é® kikötött Dél-Afrikában. Afrika akkor még úgynevezett legsötétebb földrész volt ’s annak, akiben rendben voltak a kalandoridegek, nagyon sokat ígért. A megnyitott, abbahagyott, megint újra kezdett kinberley-i gyémántbányákban éppen akkor teljes erővel follyt a munka, s egy verbell kalandor osak errefelé vehette az útját. Prasso a kinberley-í gyémántföldeken vállalt mérnöki alkalmazásit s egy hosszú félévet ki is húzott a bánya- claimok sivár világában, A gyémántkuta- tás lényegileg abból áll, hogy egy hegyet kell átszitálni, hogy abban megtaláljunk egy fülbevalón Igaz, hogy a földturó koffer, ha talál egy tizkarátos gyémántot, a havi másfélfont fizetésen kívül kap ajándékba egy zsebkést, de a mérnök még eny- nyit se. Ez a légiéiekölő-bb munka, amit az ember maga számára a föld kerekségén 'kitalált. A kincs a társaságé; — akik dolgoznak, azoknak legfeljebb csak egy kiadós nap- szurásra lehet kilátás, egyéb semmire. Ekkor kezdtek el a szomszéd Johannesburgban gyémánt mellett aranyat is találni. Prasso idepártolt át, mert ez többet ígért és tizenkét évet töltött el a vizduz- zasztók és szivattyumüvek közöt. Megismerkedett az afrikai arannyal, annak minden más lelőhelytől eltérő tulajdonságaival. Szaktekintély lett az aranyásók között. Prasso beérkezik öt-hat évvel a világháború előtt hire futott Afrikában, hogy a Veres-tenger környékén nagyobb mértékben kerül elő arany a föld alól s Prasso-val éflén egy kis kalandor- csapat indult el a hirek forrása felé. így jutottak el Abesszíniába, mely akkor az ad- disabeha—aduai határpontok között egyike volt Afrika, legkisebb, de legkmeretilenebb országooskájának. Prasso az akkor még Ras Tafarinak nevezett törzsfőnökkel' egyezett meg s megszerezte az aranykutatás koncesz- szióját Leka tartományára, Lekeroptitől keletre. A 'próbakutatások a harcias gaálák i földjén folytak, afrikai közbiztonsági viszo- ! nyok között, de tűrhető eredménnyel. Kevés aranyat találtak, de annál több platinát. Ez vök a tűrhető eredmény. Az afrikai közbiztonsági viszonyokat pedig az jellemezte, hogy amit) kibányásztak, annak a felét elkobozták a törzsfőnökök és ras- sok, a maradék felére pedig Ross Tafari tartott igényt. Prasso-nak valósággal menekülnie kellett munkatársaival! a bányavidékről s csak néhány mintát tudott megmenteni a kincsekből. Ezek a minták önmagukért beszéltek. Prasso Parisba utazott ® kutatási jogát eladta a Banque de Paris et de Pays Bas tőkéseinek. Békebeli 12.000 frank alaptőkével alakult meg a bányarészvénytársaság. Prasso (tett ®, technikai, vezető s magas fizetésen kívül hatezer darab ötszáz frankos részvényt kapott. Birbir maláriás völgyében És ezzel kezdődött a katasztrófa, mely most legutóbb az aranyásó életébe került. Az európai tőkések megjelenése Abesszíniában megváltozott viszonyokat teremtett- Düsbuti közelsége, a francia érdekek védelme lehetővé tette a munkát, Hailé Szelasz- szié jogos érdekeit kielégítette, a rasszok kapzsiságát fékezte és a bányaművelés megindult a Délaf rí kában bevált Compound- rendszer szerint. Ez a Compound-rendszer annyit jelent, mint fegyház. A bányaterületet szeges drótkeritéssei veszik körül, azon belül vonnak a munkások kalibái és a technikai müvek. A kerítés körül őrség, amely minden szökést megakadályoz. Lélek se be, se ki, a kerítésen túl minden hatósági beavatkozás megszűnik, mert a bányavidék autonóm terület s mindez a gyakorlatban afrikai felfogásban és egyszerűségben érvényesül. A munkások gaUák. Birbir völgye veszedelmesen maláriás, esős időszak alatt minden benszülött messze elkerüli és felhu- zódik a kanyonok hegyi levegőjére A bányaművelést félévre abba kellett volna hagyni, ami a francia tőkések számítását teljesen keresztül húzta volna. Addisz-Abebán keresztül megjött az utasítás, hogy a munkát folytatni kell. A drótiSÖvény nem nyik meg, a bánya- terület temetővé változott s naponta ötven maláriában elpusztult gailáa került a föld alá. Két hónap alatt a társaság kénytelen volt a munkát beszüntetni, de ekkor már a gaHókból csak pár nyomorék maradt. Kiástak negyven métermázsa platinát, körül- belül hatmillió frank értékben s a társaság felszámolt. Ebből a négus egymillió frankot kapott, az elpusztult ezerötszáz embert pedig a gailla-törzs irta fel a veszteségszám- lára. Prasso visszatér Prasso a háború kitörésekor Kairóban élt. A győzelem után elsőnek jelentkezett Massauában, ahol a gyarmati berendezkedés első lázas munkája folyt. Abesszínia afrikai jogrendjét felváltotak az olasz polgári és büntető törvények, a háború alatt épült ötezer kilométeres úthálózat átalakítása az esős évszakra minden munkást és mérnököt igénybe vett s Prasso ezerféle foglalkozást találhatott volna. Akit azonban egyszer megfogott az arany démona, azt többet nem ereszti d. Prasso a Leka-föld arany- és platina-mezőiről kezdett tárgyalni s bányaügyekben máról! holnapra a gyarmatügyi miniszjtérktm tanácsadója lett. Most már a győztes olasz hatalom minden felkészültsége keze ügyében volt, hogy álmai földjét újra birtokba vegye. Két Cap- roni utrakészen állt és elindult a Biribir- völgyébe. Az egyik repülőgépet Itália büszkesége, az óceánrepülő Looatelli őrnagy vezette. Massa-uából Lekemti öt óra repülőgépen. Az expedíció 'baj nélküli tette meg az utat s a gallák békésen fogadták. Minden különösebb elővigyázat felesleges nek látszott. Az sem keltett gyanút, hogy Antonia pátert a gallák elvezették a rögtönzött táborból. Antonio páter a 'kirándulókkal tartott - maga sem tudta, hogy a gallák egy pap megölését balsorshozónak tartják, ami a kopt papi uralom maradványa. ötnapi vándorlás után érkezett met Antonio pater az első okasz őrségre s ő hoz:-a hírül], hogy a gallák felismerték Prassot megöltek mindenkit, aki az ,,átkozott“ kíséretében a földjükbe tépett. — O —
