Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-23 / 194. szám

1936 aitga&zttLs 23. mttmnnm ■wasgaiBMBMii «KBK3MI Négyezer méteres hegyóriások között Kirándulás Svájc legvadregényesebb kanionjába. — Rilke temetkezési helye. — Ä kirándulók és sportolók vidéke BUDAPEST, (Az Ellenzék tudósítójától1.) A Géniben. élő nemzetközi újságírók idei terhes munkaévét a svájci idegenforgalmi hivatal, a szövetséges vasutak és a hires Sei- ler-száikxiák tulajdonosának kezdeményezé­sére háromnapos kirándulás zárta le a va- 1 a isi Aipesekbe. A Népszövetség miatt Géni­hez kötött, a nyugtalan és izgalmas politiká­ba belefáradt újságíróknak kellemes megle­petést jelenteit a zürichi meghívás, hogy le­gyenek nehány napig a svájci hatóságok vendégei és menjenek felfrissülni, jó leve­gőt színi, tülekedést felejteni a téli sportolók és a vakmerő hegymászók kedvenc gyüle­kezőhelyére, Zermattba és onnan Kiffe lalpon keresztül fel a háromezer méter magasan fekvő Gornergratra. A svájciaknak természetesen céljuk is volt a meghívással. A megcsappant idegen­forgalmat akarták ismét feilenditeni azzal, hogy a nagy külföldi lapok tudósítóit ven­dégül látták az ország egyik legszebb részé­ben és kedvet csináltak nekik, hogy elmond­ják olvasóiknak a táj szépségét, kirándu­lási és sportlehetőségüket és mindazt a ké­nyelmet és luxust, amit valóban nagy áldo­zatok árán Svájc az utazóközönség részére teremtett- Más országokban is ez a szokás. Koronként meghívják a külföldi sajtó kép­viselőit, hogy fesztelen együttlétnéi megis­mertessék velük a vendéglátó ország termé­szeti sajátságait, a művészi és történeti em­lékeket vagy a technikai berendezkedéseket. De ha propagandacélt szolgált is a svájci meghívás, szívélyesebben, figyelmesebben, nagyobb stiliüen aligha lehet vendéget látni, mint ahogyan a svájciak gondoskodtak a mintegy 40 külföldi újságíróról, akik a tu­lajdonképpeni politikai szezon után is még együtt maradtak Genfben. Olyan luxusosan, kényelmesen, külön sza­lonkocsikban, jegy nélkül-, gond nélkül, egy fillér költség nélkül, mint ahogyan „a sajtó“ utazott, a többi idegenek persze nem járhat­ják be Svájcot. De újabban a hatóságok és a szállodások vasúti kedvezményekkel, mér­sékelt benzkiiárralL méltányos penzióárakkal, a tartózkodási, fürdő- és 'sportilletékek le- száWi-tásával és egység esitésé vei gondoskod­tak arról, hogy a drága ország hírében álló Svájcban is kiki megtalálja igényei és erszé­nye szerint a számadását. A tavak és az er­dők, a virágos — és milyen virágos! — ré­tek, a havasok pedig egyformán szépek, a levegő egyformán üdítő, a csend fenn a fel- legek vidékén igazságosan megbékítő min­denki számára, a végtelenség egyformán kö­zel van bárkihez. Pá/üma^- és platánligetektől a havasokig Génitől Zermattig az ut a pálma és pla­tán szegélyű tótól a Rhone völgyén keresz­tül, a bortermő domboldalok tövében, majd pedig az alpesi réteken át visz a sziklákig és a havasokig; az olaszos Tessin mellett a svájci táj fteglágyabb, -legdéliesebb pálmájától a legkomoraban, legészakiasabban fenségesig. A milánói expressz Lausonne-ig meg sem áll- Mig azelőtt, alighogy Gfenfből kigördült a vonat, látni lehetett az épülő uj népszö­vetségi palotát, ma ezt a sokat kifogásolt hatalmas épülettömböt elfedi a- vasúti vo­nal mentén nemrégen húzott magas kőfal. Elmarad Bersoix, a kispolgári genfi nyugdí­jasok életvcgj, csendes, kertes lakóhelye. Sza­ladnak a coppet-i kastély parkjának száza­dos fái, amelyek egyikéről vagy másikáról azt mesélik, hogy Necker maga ükette őket, mintán a tártokot és vele a bárói címet meg­vásároltja. Évenként jótékonysági célból kerti ünnepélyt szoktak itt rendezni, felelevenítve Necker nagy rátörő, tehetséges lányának, Ma­dame de Staelnak korát, amikor — a, kez­dődő, valódi európaiság idején — minden rszág neves embere megfordullt Coppetban. Madame 'de Stael, változatos, gazdag élete után, a szülei tnedilett pihen a kastéllyal szemben levő elkülönített kis kertben és sír­ját csak ritkán mutatják meg a kastély lá­togatóinak:. Leszármazottjai — lánya révén, aki egy Broglie herceghez ment feleségül, a francia arisztokrácia tagjai —, részben el­égették Stael asszony kényes ilevelezését. De a kastély még most is temérdek emlékét őr­zi, Goethe, Herder és Byron leveleit meg­kímélte a szigorú unokák cenzúrája. A nagy­üdülő helyek, Bex, annyi filológiai vitára al­kalmat adó „x“ betűjével, St, Maurice, me­lyet külföldiek néha öszetévesztenek sokkal előkelőbb, de más helyesirásu engodini név­rokonával. Itt a határ Vaud és Vaiak kan­tonja között. A legvadregényesehb svájci kanton A sokat háborúskodó Bern, Savoy® és Olaszország között elterülő Valais, vagy né­metül WaiDhs, Svájc egyik legkatohkusabb, legkiterjedtebb, de legszegényebb, főleg, pe­dig talán legvadregényesebb kantonja- A papság nagy befolyása ma is szembekerül a liberálisokkal és a demokratákkail, de ma, amikor a szélsőséges szociáldemokrácia, sőt a kommunizmus is erősen tért hódit Svájc­ban, a -liberálisok, — ha a világnézeti harc­ban választamok kellene — alkalmasint in­kább az egyház iránya mellett döntenének. A kanton területének több mint felét szik­lák és havasok borítják — innen az arány- lagos szegénység, de a búzát és a rozsot 1800 méterig is felviszik, a vidék 'bora mesz- sze hires és az erdők csak 2000 méternél magasabban szűnnek meg- Martigny-ig ® táj aránylag szelid. Ott elágazik a vonal, nyu­gatra Chamonix, délre a Nagy Szent Bernát és a legédesebb, legvirágosabb olasz Aosta völgy felé, mig a zermatti ut északkelet fe­lé halad, Sión (Sitten), a kanton székhelyén keresztül a kedvelt magaslati helyek, Crans és Montana alatt. Sierre-nél kezdődik a né­met nyelvhatár. Azután a leírhatatlan szép­ségű Loetson völgyét szeli át a vonat és úgy jut el Visp-ig, ahonnan már csak egy kőha- jitásnyiria van Brig és ia Simplon, mig észak­keletre, a Furkan át vezet az ut Aro-sa és Davos felé. Loetsc-h és Visp között egy kis elálmodott, ismeretlen falu, Rarogne katoli­kus templomában van Rilke eltemetve. Ö maga választotta ezt a temetkezési helyet, de a táj körülötte csak részben válasz az alá­zatosság költőjének kévéiy kérdésére: ,,Was ESSSüBi szalon egyik falán Rousseau szép, oroszkuos- mas olajportréja függ, a nagy természetba­rátnak alkalmasint kedve ebenere, -háttal a tónak, a kandalló fölött egy metszetről Ben­jámin Constant finom, szellemes arca fi­gyel- Mig Coppet orról- hires, hogy onnan sohasem látni a Mont-Blonc-t, alig nehány kilométernyire arrább, Nyon qi gesztenyé­sén és a római* korbeli emlékein -kívül éppen arra büszke, hogy sehonnan nem látszik olyan tisztán a szeszélyes hegyóriás, mint a tónak erről a pontjáról. Nyon felett St. C-ergue, télen a kedvelt, szelid simezőkkel- Elszaladnak a tóparti villák és kastélyok, századok óta költők, bankárok, -bukott po­litikusok menedékei. Jönnek Rolles és Mor- ges, az int-ézetek városai, csakúgy, mint vé­gül Lausanne. Nárcisszairól hires mezők alatt megy el a vonat Vevey felé, a vidék észrevétlenül megváltozik, romantikusabb és sejtelmesebb, Mo-ntreuxban és Territetben a tó és a szemközti part is a kék és a szürke ezerféle árnyalatával, valószínűtlen kontúr­jaival a mesék tájainak szépségére emlékez­tet. Montreux forgalmi központ is. Onnan mennek fel a Ids hegyi vonatok Gííonba, Cauxba, Mont Pélerinre, vagy beil-jebb a berni fennsikra, Chateau d‘Oex, Gstaad fe­lé, kis kerülővel egészen Adelbodenag. A milánói gyors délnek fordul. Messziről látszik Leysin, gyógyító napsugaraival a nagy-betegek reménysége, jönnek Aigle és Villars, ezek a rendesen télen-nyáron zsúfolt TÖRTÉNELMI NAPLÓ Vitéz Mihály és Király Albert Augusztus közepén ezelőtt Háromszázhar­minc évvel szükebb országrészünk véres ese­ménynek volt a tanúja. J.601 augusztus 19-e volt az ,a nap, amikor a Turda mellett tá­borozó császári sereg egyik vezére féltékeny­ségből meggyilkoltatta vezértársát. Bás-ta ge­nerális féltékeny volt Mihály vajdára, félt, hogy a- -kis transzilván fejedelemség leigá­zása által nyert hatalmat a vajda rövidesen magához ragadja. Ezért egyik francia eredetű alvezérét, Beauri Jakabot 300 vallon zsol­dossal Mihály sátorához küldött s a béren­cek ott egy-kettőre összekaszabolták a véd­telen román vajdát, Rudolf császár megbí­zott hadvezérét. Ez a dátum ösztönöz arra, hogy emléke­zetünkben utána nézzünk Vitéz Mihály alak­jának. Kétségtelenül szomorú emlékek is fű­zik hozzá a transzilván -magyarságot. A szé­kelyek segítségével kivívott diadala Közép- magyarságára sok tekintetben gyászt hozott. Érthető tehál, ha történelmi emlé­kezetünkben Vitéz Mihály, Muntenia nagy vajdája bizonyos komor helyet tölt, be. Pedig nem érdektelen, ha ezen a leap cső­látón túl, megkeressük Mihály élettörténeté­nek. azokat a pontjait, amelyek őt, egészen más viszonylatban mutatják be. A magyar­sággal való pozitív kapcsolatainak köztadat- ba való beiktatása kétségtelenül közelebb visz a Mihály alakjának megismeréséhez iá- Mielőtt ő Transylvania ügyeibe bonyolódott volna, mielőtt hadait észak felé vezérelte volna, ezek a hadiak dél felé intéztek táma­dásokat és a pogány tötökkel szemben vív­tak ki maradandó diadalukat- Ezekben a tö­rök elleni harcokban a munteniei vajda leg­hívebb segítőtársa az ’ fejedelem vök,-aki pénzzel és haddal állandóan támogatta Mihály Vitéz vállalkozásait. A sok kisebb-nagyobb hadakozásnak eredményeképpen 1597-ben a török hatal­mas sereget küldött Muntenia eilen — az akkori kor nagyi-tó .statisztikái szerint ta­lán másfölszázezerre is felment a sereg lliét- \ száma. A helyzet ugyanaz volt, miint a leg­több török támadás idején — a nagy moha­medán sereggel szemben a -keresztyén álla­mok közömbössége egy-egy kis töredékre hagyta a fenyegető vész feltartóztatásának munkáját. És csodák-csodája, a- feliartózta- tás mégis sikerült. A Călugărem-i csata, a Neajllov-patak völgyében (Bucures-ti-től dél­keletre) megvívott küzdelem győzelmet és a török ármádia feltartóztatásál eredmé­nyezte. Ez a csata- volt Mihály Vitéz egész politikai szereplésének legnagyobb ténye. És itt jutunk el Király Albert nevéhez és alakjához. Khrály Albert, Báthory Zsigmond székely hadvezére vezette az segély­hadat. S ez a segélyhad Mihály Vitéz 16.000 főnyi seregének a felét tette ki. A csata megvívásában, a diadalt -kiharcolásában a szé­kely és magyar katonáknak és főkép Király Albert hadvezetőt tehetségének jelentős rész jutott. Amikor a Mihály által -kivívott dia­dalból tisztázni akarjuk Király Albert ré­szét, akkor nem is vailamelyik elfogult ma­gyar történetíró feljegyzéseire támaszko­dunk, hanem a modern román történetírás multszázadbeli úttörőjének, Bălcescu Mik­lósnak a megállapításaira. A küzdelem egyik szakaszában a török elfoglalta, Mihály vajda egész tüzérségét s akkor ,,ennek a rettenthe­tetlen hősnek, Király Al-berünek s-ikerült két ágyút visszavenni-“ A harc ezután ujult erővel megy tovább. Az egész keresztyén sereg a patak hídja köré összpontosult: a hid mögött vett állást Mihály a maga har­cosaival, a hidat oldalról Király Albert véd­te a két ágyúval, egy kisebb magyar gyalo­gos- sereget pedig a török sereg hátába kül­dött Mihály. A keresztyén sereg hídhoz va­ló húzódását visszavonulásnak vette a tö­rök vezér s teljes seregét a hidra zúdította. A keskeny hídon kellett átjutniok, ha győ­zelmüket véglegessé akarták tenni és ezen a ponton -következett be az ütközet fordulata. Egyszerre három oldalról érte támadás- a muzulmán sereget. A Neajtlov hídja s az azt védő magyar és román katonák hősiessége, Vitéz Mihály és Király Albert hadvezetői tehetsége együtt feltartóztatta a hatalmas belei ármádiát. Két név egymás mellett s a török elleni hadtörténetem egyik olyan pontját, látjuk magunk előtt, ahol együtt és egymás mellett álflott magyar és román harcos- Nem vall­juk azt mindem tekintetben, hogy a- törté­nelem- az élet tanító mestere — túlságoson régi és túlságosan megszokott szólom már ez a hétköznapi bölcselkedésben. De azt igenis szükségesnek tartjuk, hogy célzat és tanul­ságkeresés nélkül, emlékezzünk múltúnknak ilyen közösséget mutató tényeire. Az isko­lai történettanítás különben is- igyekszik ki- álczni azokat a pontokat, amelyek a két nép ellenségeskedéseit mutatják. Hadd legyen ez a kis .megemlékezés, Vitéz Mihály és Király Albert közösen -megvívott csatája a gyülö- letszitás múltból hozott érve helyett, az egy­más megértésének történelmi bizonysága. J. I­9 No takarékoskodj, mikor egészségedről van szó. Használd mindig azt, ami a legjobb, mert semmi ko- hasonlít a „Primer03“ által nyújtott boldog bizton ághoz. Aki ismeri ; az előnyben részesíti a csodá­latos és bársonyos „Primeros“ gam.it, mely 5évig tar 1 wirst Du -machen, Gott, wenn ich sterbe! Az ember látó szeme és ámu'ó szive nélkip halott volna ez a legbeszédesebb vidék is. Vispnél délre fordul a most már hegyi v. - lamosvonat. Lassabban kapaszkodik fel foly­tonos kanyarodok és alagutakon át, folyto­nos meglepetések, gyors havasi patakok, er dőtisztások, szakadékok, vízesések között 1600 méterre, Zermattba. Északnyugat-tó. északkeletig a termőfelföld, északkeleten Simpílontól délnyugatig a Nagy Szent Bér náoig a négyezenmét'eres hegyóriások állana.: sorfalat, köztük 4638 méterével Svájc leg­magasabb pontja is, a Mont Rosa Dufour csúcsa. Ezeknek a négyezermétereseknek gerincén fut végig az olasz-svájci megköze­líthetetlen és bevehetetlen határ, mert re­pülőgép sem közlekedik ott soha a veszede: mes ilevegőlyuk-ak miatt. De a járható há­gókon vakmerő csempészek állítólag' mégis egész kecskenyájakat terelnek át. Zermatt Zermattban az évből hét-nyolc hónap a tél. A szezón nehány hétig tart-, amíg jó ■ hó síelni és nyáron is ismét kinyitnak ne­hány hétre a nagyszerű kényelmü Seil er- szállodák, amikor a hegymászók jönnek. A ilevgő vékony, friss és üdítő. A Matterhorn védi a völgyet, de a napot; beereszti. Tüdő­betegek mégsem keresik fel. Ez a kirándu­lók és a- sportolók vidéke. A városka a pá­lyaudvar közelében a szokásos kis fürdővá­ros képét mutatja: Szálloda szálloda mellett, fodrász, bár, hóitok sportkel lékekk el, csipké­vel és hímzésekkel, emléktárgyakkal és le­velezőlapokkal. Este tízig, tizenegyig is árul­nak: az egész évre valót nehány hét alatt kell megkeresniük. Az igazi városka a szál­loda utcáján túl, a templomnál kezdődik. Nehány hegyre kapaszkodó keskeny, fahá­zas utcából áll, a szemközti házak előre- ugró oromtetőben végződő emeletei csaknem összeérnek. Kecskenyájat terel egy gyermek az utcán, pisztrángos hegyi patak szeli át a városkát. A mellékutcákon, amelyeknek a végük már hslevész a hegyoldal rétjeibe, jel­legzetes valais-i házak állanak, olyanfélék, mint a trópusok cölöpépitményei, de itt nem kígyók, hanem a hó miatt hagynak vagy másfél méteres közt a föld és a ház alapja között. Zermatt katolikus városka, a kecskék csengőcsülingelésébe, a kiránduló csoportok szeges cipőinek jellegzetes csattogásába mind­untalan belekeveredik a harang vékony sza­va, -mint ahogyan a hegyvidéki- lakók ősi babonái belekeverednek a keresztény vallá­sos gyakorlatba. A sűrűn vetett keresztek a rossz szellemeknek szólnak, a megpihenni nem tudó fáradt; lelkeknek. Hires a Zermatti muzeum, ahol elnyűtt köteleket, csákányokat, elpusztult hegymá­szók cipőit őrzik, legendás hirü, ezerráncu, fapipás sas-szemü vezetők képmásait, akik­nek már az apjuk és a nagyapjuk is vezető volt, egész dinasztiák, mint a Taugwal de­rek, az Aknersek vajgy a Rkrckerek. A mú­zeum kertjében az úgynevezett angol teme­tő, a Matterhorn első áldozatosnak sírjaival. Itt nyugszik 1865 óta lord Francis Douglas, a „spfteen-es“ -lord, Hudson és Michel Cros, a bátor vezető. De azóta is, csaknem évről- évre uj sírfeliratok jelzik a csudálatos hegy későbbi halottéit. Párámig alakban nő k: a jégmezőből, a legkarosubb, a legszökkenŐbb, a legmerészebb valamennyi güjgjásztiestvére között, bár 130 méterrel alacsonyabb, mint a nyugatabbra fekvő Dufour csúcs, minden­esetre -a legmagányorabb és a legelőkelőbb az egész hatalmas, bdáthűtariom Alpes-sorban. A tövét sokszor felhők lepik d, vagy a csú­csa füstök de néha- — ilyen volt ezeken a tiszta, derűs nyári napon — ragyogóan, ké­ken és fehéren, rejtelmes hailgacásjxm, Ígére­tesen és ellen álihataitlanuf vonza magához az embereket. Közelében mindenki megérti a hegymászók szenvedélyét, az is, i«ki az­előtt csak nevette ezr a veszélyes, értelmet­len, anonim sportoc és fent, három és négy­ezer méter magasságban, megértené a jodíi- zast is. a hegyi emberek furcsa igyekezetét, hanggal' legyőzni küzdelmes életük néma, verhetetlen, örök figyelőit. Szekuia Ajtacs,

Next

/
Thumbnails
Contents