Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-19 / 190. szám

»CEB/V7ÍK If J6 muţjanztan iff. Bn Eleijeid «ufóid Abesszíniából Has-Desia magyar udvari orvosa Rettenetes percekéi éttel* ái a (ebérek Addís-Abebában CLUJ. (Az Ellenzék ludósitójúlól.) Gyakran irtunk az Ellenzék hasábjain az Abessziurában éld dr. Sáska László Ardeal-i származású orvosról, ki a nagy háború óta újra eleijeit adott magáról. Dr. Sáska évekig élt Abesszínia Sidanió nevű tartományában és az ottani alkirály- nak. Ras-Destának volt udvari orvosa, o tartomány fővárosában, Irga-Alemban szép lakása és gazdagon felszerelt or­vosi rendelője volt. mert persze ezek már csak a mult szép emlékei Desta-Ras csúfos bukása után a for­radalom lázában dr. Sáska feleségével a német követségre menekült Addis- Abebába. Közben a feketék Addis-Abe- bát löm kezdték, köz és magánépülete­ket egyformán tönkretették s rabláshoz fogtak. Fehér és fekete hullák hevertek a főváros utcáin és néha egy-egy lövés érte a menekülőkkel teli német konzu­látus épületét fs. Csodával határos a vé­letlen szerencse, midőn közvetlenül Sáska dr. felesége mellett repült el egy golyó és megállóit egy eucáliptus fa törzsében. Általában a sűrűn fásitott helynek köszönheti a konzulátus, hogy megmaradhatott, mert a falnak irá- nyúló golyók gyakran az épületet kör­nyező fákba fúródtak. Egy idő múlva a követségen szorongó menekültek azt vették észre, hogy a golyózápor mind sűrűbb lesz. Kitűnt, hogy a zendiilő feketék egyszerre támadták meg a: összes kö­vetségeket, hogy azok segíteni ne tudjanak egy­máson A rettenetes perceket élő fehé­rek az épületből a pincébe menekültek, mely biztosabb fedezéknek látszott. Szi- vettépö jelenetek játszódtak le. „Gyermekek és nők ordítottak félel­mükben mert a helyzet nagyon reménytelennek látszott. Azt hitték, hogy a feketék biz­tosan beveszik az alig védett épületet. Egy kínos nap és borzalmas éjszaka után elcsendesedett a feketék harci kedve. A menekülök előbujtak és boldo­gan látták, hogy az olaszok a biztos haláltól megmentették őket. Mindenki siet haza megnézni, mit hagyott a forradalom otthonából? Dr. Sáska rendelője tönkretéve, mű­szerei összetörve, nyoma sincsen érté­keinek. Csodálatos, hogy írógépe telje­sen jó állapotban maradt. Ugylátszik, nem tudták a feketék mi lehet a furcsa kis alkotmány, s mint értéktelent békén hagyták. Megmaradt dr. Sáskáné sam- mája is (Abesszin vállkendő), mit Desta-Ras ajándékozott még a háború előtt orvosa feleségének. A sammát ba­bonás félelemből nem bántották, mert épségéhez bizonyos babonás legenda fű­ződik. Örömmel látjuk, hogy az Ardeal-i magyar házaspár szerencsésen megme­nekült a szörnyű háború rémes napjai­ból. most Addisz-Abebába költöztek és újra kezdik az életet, hol az Abesszinek megszakították. Horváth Ella. Beszélgetésem Szilágyi Lászlóval, aki Dénes Oszkár és Fedák Sári számára most írja a Magas Tátrában huszonhetedik operettjét és aki ősszel Kálmán Imrével zenés darabot csinál Zilahy Lajos „Süt a nap“-jából. TÁTRAFÜRED, 1 9 36 aug. < közepén. (COPYRIGHT by Jób , Paál. Utánnyomás tilos.) Tátrafüreden, a Grand Hotel telefonfülké­je előtt este tiz után ketten várják a pesti kapcsolást mostanában: direktor és szerző. Sebestény Mihály, a miskolci színház és a budai színkör igazgatója, a nemrég elhunyt örök bohémnek, Sebestyén Gézának öccse és Szilágyi László, annyi sok sikeres operett szerzője egyformán kiváncsiak arra, hogy mennyi a „Csárdás“ esti bevétele. És amikor leteszik a kagylót, mindkettőnek ragyog az arca: a Csárdás — közel a századik előadás­hoz — még mindig telt házak előtt szalad. Lenn a bárben Titkos Ilona táncol, Huber- man Broniszláv figyeli a muzsikát, Incze Sándor iil egyedül Hunyady Sándorral, a sa­rokban Andrássy Géza gróffal — a még min­dig fiatal kegyelmes ur egyike a monarchia kevés v. b. t. t.-jének — előkelő közönség húzódik félre, de Szilágyi Lászlót és Sebes­tyén Mihályt este tiz utánig nem érdekli más, csak a telefonos, aki mindennap pontos idő­ben jelenti: — Itt van Budapest . . . A pesti beszélgetés után' aztán nyugodtan el lehet már diskurálni Szilágyival. „Én és a kisocsém“ cimü darabja, amely­hez Eisemann Mihály szerezte a muzsikát, százhúszszor ment a Fővárosi Operettszin- házban, kétszázszor Koppenhágában, Prága, Lipcse és Frankfurt után most kezdi meg Román Nemzeti Utazási és Idegen forgalmi vállalat sajátvezetésealatt álló szállodáit Modern konforí, p ensió szisztéma. fürdők, stb. Egyé­ni pausál-kurák ! Mérsékelt árak ! CafEiíen Sylvan május hó 15-én megnyitottál HOTEL MOVILA, HOTEL BĂILOR, HOTEL NOU, VRAJA MĂRII VILLÁM szék ezzel a du rabbal, talán megvalósíthatom .régi terveimet: opereLtaziapúdra vinni Zi­lahy I^ijos darabját, a „Süt a nap“-ot — Kiss Ferenccel és Rózsahegyi Kálmánnal volt nagy sikere a Nemzet ilxvn é.s ehhez a da­rabhoz Kálmán Imre komponálja majd a muzsikát. — Tizenhárom évvel ezelőtt, 1923-ben ment első darabom: a Levendula. Azóta: 27 darabot irtaim. A legtöbbel ilt a Tátrában. Valahogy itt tudok legjobban dolgozni. És különös játéka a véletlennek: Tátrafüreden ugyanabban a szobában irtain három légna­gyold) sikerű munkámat: az Én és a kis- öcsém-et. a Zsákbamacskát és a Meseáruhá- zat. Ugyanabban a szobában készül most a Gólyaszanalórrum. Nincsen magyar kompo­nista, akivel ne dolgoztam volna még együtt Buday Déaies, Eisetnanaj .Mihály, Zerk/rvilz Béla, Brodszky Miklóa, Álzrahám Pál, Vin cze Zsiga egyaránt szerzőtársaim sóráim tar toztak. Most összekerülök Kálmán Imrével is . . . Pár perces beszélgetés a szomszéd asztal nál ülő Hunyady Sándorral. Dolgozik vata min? Nem. „Csak novellákat irok és pihe nek. Elvégre novella is irodalom. Pihenek sétálok és gondolkozom. Darab? Most sem mi. Majd ősszel . . Nagy utakat tesz meg a hegyekbe. Azt mondják: a következő szezonra sokat beszél nek még az emberek a legnagyobb sikerű magyar iró uj darabjáról. De Hunyady Sán­dor hallgat . . . Dosiorhángcgetcs Szófitsb&n A babonás icmeg eí a aria égdni c:jy hárombaru és egyszemű szörnyszülött anyját SZÓFIA, augusztus hó. Középkori je­lenetek játszódtak le tegnap a bulgár fővárosban. Szófia szegény negyedében, Konjovicában egy koldusasszony há- romkaru, egyszemű gyermeket hozott a világra. A szörnyszülöttben nem volt élet. Mint a futótűz, úgy terjedt el az eset hire a városrészben. A műveletlen, babonás lakosság egyszerre azt kezdte hangoztatni, hogy az anya boszorkány, a gyermek pedig az ördög szüleménye. Elhatározták hát, hogy „kif üst ölik a: ördögöt“ és lángbaboritották a szeren­csétlen asszony lakóházát. Amikor az asszony föllápászkodott a gyermekágy ból és csekély erejét összeszedve, ki akart menekülni a házból, az őrjöngő tömeg visszahajszolta a lángok közé Végre rendőrség érkezett, szétverte a gyujtogatókat és kimentette a lángokból az asszonyt, aki súlyos égési sebeket szenvedett. Uj rendelet a kenyérsütésről PAÁL JÓB RIPORTJA: fFeiiámaci-e haló poraiból az operett? diadal útját Bécsbe.n Bársony Rózsival és Londonban Kun Magdával és Gyergyay Ist­vánnal. Amott karácsonykor, emitt október végén lesz a bemutatója. Filmváltozatát Ber­linben az UFA készíti, Eggert Mártával. Egy másik darabja, a „Zsákbamacska“, — Rökk Marika aratta benne első igazán nagy sikerét — világnak minden nyelvén ment. Valaki azt mondta nekem tegnap: Szilágyi László ma az egyetlen magyar operett-iró, a többiek már nem mernek próbálkozni, mert az operettnek befellegzett . . . Előbb azt kérdezem tőle: min dolgozik? így felel: — Uj darabom harmadik felvonását feje­zem be. Darabom elme: A gólyaszanatórium. Muzsikáját .Eisemann Mihály komponálja. Egy szerelmi szanatórium életéről van ben­ne szó, francia stilü zenés bohózat lesz. A szanatórium tulajdonosát Fedák Sári fogja játszani és a Gólyaszanatórium lesz Dénes Oszkár első darabja Pesten. Nem tudom, hol kerül még szinre: vagy a Vígszínház uj színházában, a Royal színházban, vagy pe­dig a Magyarban. Nekünk ma nincsenek operettszinházaink, a prózai színházak kény­telenek operettet játszani: igazi sikerüket ez­zel érik el. Nincsen operettszioház: ez az oka az operett hanyatlásának, még Kálmán Imre is kénytelen darabjait Zürichben kihozni. Én azonban hiszek az operett reneszánszában, hiszen minden darabomnak nagy nemzet­közi sikere van. A közönség vágyódik a jó muzsika »és a jó operett után. Ha készen le­BUCURESTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Amióta a búzáértékesitésröl szóló törvény életbe lépett és annak folyamányaképen jú­nius 25-től bevezették az ellenőrző kenyér- bélyegrendszert, a pékek és a közönség kö­rében is meglehetős bizonytalanság uralko­dik a törvénynek főképen ama rendelkezése miatt, amely szerint házilag készített kenye­ret még csak sütésre sem fogadhatnak el a pékek. Ezt a gyakorlatban kivihetetlen ren­delkezést azonban módosították és a pékek ■változatlanul elfogadnak sütésre magánosok­tól kenyeret. Most ebben a kérdésben olyan rendeletet küldtek a prefekturáhor; mely újra szabá­lyozza a magánosok által készített és pék­nél sütött kenyér ügyét. A rendeletet a fö'dmi- velésügyi minisztérium mellett működő Köz­ponti Buzaértékesitő Hivatal adta ki augusz­tus 11-én és ebben elrendeli, hogy a pékek magánosoktól csak három kilogram súlyon felüli kenyeret fogadhatnak el sütésre, ennél kisebb kenyeret pékmiihelyekben magánosok részére sütni nem szabad. A magánosok által készített kenyér men­j tes ugyan az ellenőrző kenyérbélyeg alkal­mazásától, de csak kereskedelmi malomban őrölt lisztlíöl készíthető, vagyis olyanból, amely után már a malomban lefizették a 90 banis ellenőrző illetéket. A rendelet előírja, hogy falusi, azaz pa­rasztmalmokban őrölt lisztből a városban pé­keknél kenyeret sütni nem szabad. A rendelet szabályozza az eladásra kerüiő pékkenyér kérdését is és kimondja, hogy ma­gánszemélyek, akiknek nincs törvén5’esen be­jegyzett pékmühelyük, nem árusíthatnak ke­nyeret sem üzletekben, sem nyilvános pia­cokon, sem pedig semminemű más helyeken. Az ez ellen vétőket rendkívül szigorúan bün­tetik. A rendelet végrehajtását a hatóságok úgy kívánják elirrtézni, hogy úgy a pékek, mint a közönség érdekeit ne tévesszék szem elől. AZ EMÉSZTŐSZERVEK MEGBETEGEDÉ­SEINEK KEZELÉSÉNÉL reggelenként i — i po­hár természetes „FERENC JÓZSEF“ keseriiviz abszolút megbízható hashajtó. Orvosok ajánlják. —— Három hank a spanyol polgárháború távcsöven ái A déliranc aországi fisrdóhelyek borzalmas látványossága t PÁBIS, augusztus hó. Azok a délfrancia­országi fürdőhelyek, amelyek az Atlanti- óceán partján fekszenek, az idei nyári évad­ban hátborzongató látványossággal szolgálnak a vendégeknek. Ez a látványosság a spa­nyol polgárháború. Saint-Jean-de-Luz például mindössze ti­zenegy kilométernyire fekszik Hendayetől, a spanyol—francia határállomástól, ahol jó ki­látás nyílik Irunra, a gyönyörű fekvésű régi spanyol városra, amely körül szakadatlanul tombolnak a forró harcok. És San Sebastian, a polgárháborúnak ez a nagy tűzfészke is mindössze 30 kilométernyire van innen. A határról áthallatszik az ágyuk tompa dör­gése. A tamarindákkal beültetett tengerparti sé­tányon túl, nem messze a tarka fürdősátrak­kal megintett homokparttól, komor hadihajók horgonyoznak. Már napok óta itt áll egy francia ágyuna- szád és egy francia törpédóromboló. De majdnem minden délután uj hadihajó jele­nik meg a láthatárom. Majd egy amerikai cir­káld, majd egy angol torpedóromboló buk­kan föl, néha pedig egy-egy tengeralattjáró, amelynek keskeny, sötét körvonalai borzon­gató módom ütnek el a kikötőben horgonyzó nemsakkal kisebb luxusjachtok derűs képé- j tői. Hamar elterjed a hire, hogy megint mene­kültek érkeztek. A kikötőben vegyes tömeg verődik össze: vannak benne unatkozó fürdő­vendégek, helybeliek és — különösen nagy­számmal — már régebben érkezett mene­kültek. Izgatott emberek sorfala között lép­nek partra a menekültek, vállukon kis cók­mókjukkal, amelyet a menekülés előtti utol­só percekben szedtek össze sietve. Ujjongó 'feleségek férjükre találnak a most érkezet­tek között; gyermekek, akiket jó emberek hoztak magukkal, a sok aggodalomtól hirte­len megőszült szülök zokogva szorítanak keblükre. De többet is láthat ilt a spanyol polgár­háborúból, akinek ez sem elég. A határ kö­zelében hirtelen magaslat pupozódik; az alat­ta hevenyészett bódék sokasága, az ország­úton várakozó autók uagv száma mutatja, mennyien kapaszkodnak fel a magaslatra, hogy szemtanúi lehessenek e veszélytelen helyről a határon túl lejátszódó borzalmak­nak. A kilátás innem gyönyörű. Szemben 1500 méter magas hegyláncolat szaggatott vonala látható, alatta hivogatóan tárul fel írun városa. Jobbfelé a végtelen tenger hul­lámzik, balkéz felől a Pyrennsok erdősége. A határon túl látni az állá so kát, a polgárhá­borúban álló spanyol csapatok ütegeinek helyzetét s a pusztító gránátok lecsapódását és robbanását. Nagy a forgalma egy élelmes franciának, aki vadonatúj hatalmas távcsö­vet szerelt fel a magaslaton és készségesen közelebbi ehozza néhány száz méterrel a pat- gárhábonet. Három frankba kerül öt perc; ennyit mindenkinek megér . . . Jó beszélőkép’sségü és megjelenésű munhanílilli hölgyeit és arait magánfelek látogatására kerestetnek. Ajánlatokat »Jó jövedelem 1128“ jel­igén Rudolf Mosse Sibiu, továbbit. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents