Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-02 / 177. szám

• r vmn ELLENZÉK I *> 3 0 n u U u a z î ii $ 2. tm DE Szolgálat és iris S ilv> Zoltán kö/Jóól>ŐJ tudjuk meg, hogy egy csoport I író s/crve/kedett nuinki:i közösségre. ,,S/olg.il.it o Írás Munkatársa- ság“ egyesülésük neve. litvi alapjuk: „Irivk. tx>ílíor\.ttók. szociális munkások ós tudósok elsősorban írással, könyvvel végezhetnek szociális szolgálatot“. Munkaprogramjuk: ..Szociográfia és tailujavitas. a varost munka- nélk-iilJisó- enyhítése. Az értelmiség uj fed - udcuvállalása. A paraszti életforma válsá- gu. Népfőiskolák felállítása. Magyar nép­lap kérdése. Vannak erdélyiek is közöttük: Pintér József, Mák kai László (a püspök fia), Jékely Zoltán, Toldalagi Pál. Generációs jegy? Szabó Zoltán figyelmeztet, ne értsem félre. Hz az irócsoport gondolkodási és céiközössóg szerint szerveződött, neun azért, mert valamennyien husz-huszonkét évesek. Nem ez a generációs jegy rajtuk. Hanem az, hogy rájuk, a legif jabbakra vár a tisztázási szerep. A társadalom hibái kibontakoztak s az ellentmondásuk nyilvánvalóak. Ma már nem lehet a romantika eszközeivel elavult intézmények újjászületéséért csdekelni. A társadalmi ismerettől távol állók is látják, hogy a munkanélküliség, a válság, a föld­műves-nyomor, a városi munkásság földalá- szoritott életigénye — társadalmi kérdések, ök a legfiatalabbak, akár regényt Írnak, akár tanulmányt, szociográfiát vagy verset — mindig a tisztázás nrunkájtuk szerepe. A szociográfia — uj műfaj A halott statisztika helyébe lép a szocio­gráfia. Nem lehet adatokkal életet ábrázolni, — mondja Szabó Zoltán. A Tardi helyzet többet mond el a magyar földmunkás kér­déséről, mint a statisztikai hivatalok vaskos kötetei, arra a kérdésemre, hogy miért ép­pen Tardot választotta tárgyául, elmondja Szabó Zoltán: — Tíz falu között választhattam. Azért érdekelt Tárd, mert nem érdekes. Az óro- mánsághan még nlatriarehatust találtam — mondja — s az Alföldön a legfurcsább szek­tákat. önpusztitást, magtalanságot hirdető­ket. Tárd szürke matyóvidéki falu. Ám nem egy Tárd van, de száz és száz! A cardi élet a magyar falusi élet átlag típusa. Kiismerte őket, velük élt. Megszerették. Az őszinte leírást egy kicsit rossz néven is vették tőle. Szegyeitek az iró dokumentá­lásában vádiratként feltárt életük őszinte té­nyeit. — Csúffá tett az urfi bennünket — mondták —, pedig, hogy szerettük?! Ebben a „csuffátételben“ nagy szerepe van a tardi gyermekeknek. Két kérdést adott ki a taní­tó utján a tardi gyermekeknek írásbeli fel­adatnak. Mi szeretnék lenni? Ez az egyik. Mit ettem a héten? — volt a másik kérdés. Százával jöttek be az irom­ba betűs feladatok. Lényege mindnek egy! Egész héten kenyeret ettem. Nem akarok földműves lentul Ez a hang jellemzi Tárd és az összes Tardok az egész parasztság állapo­tát- Számukra a paraszti lét — sorscsapás, A jég veri őket « az. ég dörög rájuk, vagy a gróf? Egyformán viltozhatatlnn természeti erőnek h*g|ák tni mindhármat. Nem is gon­dolnak arra, hogy a paraszti sors embertelen állapotán változtatni is lehetne. Csak egy mód van a menekülésre: Otthagyni. A tardi földműves gyermek csendőr, ur, jegyző, hen­tes, kéményseprő szeretne lenni. Íme né­hány szemelvény a krujeáros irkulapokból. ,,lvn miniszter szeretnék lenni. Én azért szeretnék miniszter lenni, mert jó fizetése van, meg jó módja. A miniszterelnök be­utazza más országokat, itthon jóvá teheti (t. i. ci bajokat), azért nem akarok földműves lenni, mert sokat kell dolgozni.“ „Én csirkefogó szeretnék lenni. Ha én csirkefogó lennék, a csirkéket mind megfog­nám, lemészárolnám, eladnám és lenne sok pénzem. Azért nem szeretnék földműves lenni, mert naigyon sokat kell dolgozni. In­kább élek csirkefogással, mint azzal u sok dologgal.“ ,,En képviselő szeretnék lenni. Azért, mert sok pénzt kapnék, meg autón járnék- Én azért nem szeretnék földművesnek lenni, mert a földművesek sokat szántanak és so­kat dolgoznak. A képviselő meg mindig jó­kat eszik.“ ,,Én szeretnék hentes lenni és mészáros. Azért szeretnék, mert sok húst is ehetnék. Meg nagyon szeretnék kövér lenni, hogy nem bimék menni és fogadnék inasokat és pedig ennék, innék, vennék sok birkát és él­nék igen boldogan, meg is házasodnék, elven­ném a leggazdagabb leányt, a keresztesi bíró lányát. A hentesnek van a legjobb dolga. Élnék boldogan halálomig.“ ,.Én csendőr szeretnék lenni, mert annak jó a fizetése és mikor felül lóra, élvezet neki egyik községből a másikba valami kárt ke­resni. Például az orwadászok puskáját, vagv a lopó csiszárokat megfogni s ha megfogják és nem akarják kivallani a bűnt, jól felpo­fozzák. Vehet akármijót, kolbászt, jó süte­ményt, cukrot, Sőt, ha megöregszik, nyug­díjba lép. Földműves azért nem szeretnék lenni, mert annak sokat kell dolgozni és ha megöregszik, nem törődik vele senki, csak az Isten.“ Szabó Zoltán rakosgatja asztalán a füzet­lapokat, a falusi levelek százait. Nagyon nyugodtan; annak a hangján, aki a dolgok leikébe belelátott, magyarázza, hogy a tar- diak magatartását nem lehet mégse osztály­árulásnak nevezni. Teljesületlen vágyak, re­ménytelen kívánságokban lázadás megy itt végbe. A parasztság í öladta a hitet a sorsa intézői iránti bizalmat. A tardi társadalom válaszol a tardi helyzetre. Néma bizalmat­lansága lázadás és ez nem tardi, hanem ál­talános hangulat. Válasz az egyke is, a szek­ta. Nem érdemes parasztnak lenni. Ha velük él az ember — emlékezik visz- sza Szabó —, ha valóban velük, nemcsak közöttük, akkor az az érzése, hogy itt min­denki kifelé igyekszik a faluból. Az öregek a temetőbe, a fiatalok egy másik életbe. A temetőben vágott szemembe Tardnak ez a kétségbeesett erőlködése — mondja. Egy di- i szes sírkő egy tardi legény szüleinek büszke- I — És Vera? — kérdeztem — mit szól eh­hez Vera? Ő belenyugodott. Egyelőre pedig vissza­ment Moszkvába. Csak. a télen jön vissza. — Leveleznek? — Levelezünk — természetesen — mond­ta Tarsia. Egy kicsit 'hallgattunk most, mialatt ittuk a méregerős kávét és szittuk qz illatos an­gol cigarettákat. Mária a maga csészéjéből kitöltötte a kávé legnagyobb részét, tejet öntött hozzá, pancsolt vele, gyanúsan kós­tolgatta s még így is félt tőle, hogy ártani fog a szivének, ami gyönge volt. — Miféle dolog ez ezzel a Verával? — kérdezte tőlem, mert nem ismerte a dolgot és én enged elmet kértem Tarsiától, hogy el­mondhassam neki a két barát szerelmét az egy leány iránt és hogy Lorenzo, hogy tért ki az útból. Mária végighallgatta és utána az ő né­met tárgyilagosságával csak ennyit mondott: — Wie blöd! Szerencsére Tarsia nem értett németül s igy nem hallotta véleményét a dologi felől. Én azonban tüzöe jöttem és azt mondtam neki: — Nem gyermekem, ez nem blöd, ez va- lyami más! Ezt te meg sem tudod érteni. Ez a história ennek a korszaknak a lelkisé­géből született és te nem tudod, hogy ilyen blödségekre vagyunk beállítva, mindnyájan, ilyen fölösleges erőpazarlásra, ilyen gyáva és értelmetlen heroizmusra. A korszak ter­méke ez a dolog és ez a korszak halálra van ítélve, én mondom neked. Az önzetlenség és önfeláldozás, egy fáradt és céltalan embe­riség utolsó erőfeszítése arra, hogy valamit még kihozzon magából, amivel javára válik a másiknak. De ez már nem tarthat sokáig, meglásd! Itt valami történni fog a lovaggal. Lorenzóval és mindnyájunkkal. Velem és veled is. Nem élhetünk már sokáig ebben a tespedt lelkiségben és nem édeleghetünk so­káig a saját aszkezisünkben. Valami erős ököl feltámad és közénk vág és mi szédülve ocsúdunk majd fel valami más, uj, erősebb és durvább életre, ami a megváltásunk lesz. Vége lesz a mi hold világos romantikánknak, nem fogunk gitárt pengetni és nem fogjunk haldokló mosollyal tort ülni egymás szenve­dése fölött. Uj terveink és uj céljaink lesz­nek, önzők és erőszakosak leszünk, mert csak igy lehet majd élnünk, ha azt nem akarjuk, hogy eltapossanak bennünket. — Te mire gondolsz? — kérdezte Mária ijedten és a kezei reszketni kezdtek. — Nem gondolok semmire — mondtam — de érzem, hogy ez igy már nem tarthat sokáig. Tarsia nyugtalanul nézett egyikünkről a másikra, mire én azt mondtam neki: — Bocsásson meg, hogy idegen nyelven beszéltünk, de Máriának meg kellett magya­ráznom a dolgot és most, ha úgy tetszik ha unja az éneket és a játékot, kimehetünk sétálni a terraszra. De Tarsia nem mozdult. Még egy csésze kávét kért, még egy cigarettára rágyújtott és egyik lábát a másikon keresztül téve, meg­mutatta karcsú bokáját a finom selyemha­risnyában, melynek színe éppen olyan hal­ségél hirdeti. Majdnem jegy/ő lett ci fiúitól! A büszkeség a falué, hogy majdnem sikerült egy közülük való parasztot maguk lölé emelni. A sirküvön áll: Itt nyugszik Pelyhe István, aki nyolc gimnáziumot végzeti és Jegyzőgyakornok volt és joggyakornok volt. Milyen nagy volt a fájdalma, olyan nugy legyen az üd­vössége. Állította édesatyja, Pelyhe István és édesanyja, Nagy Anna. Szabó Zoltán hallgat pár p>crce. Nem be- iszélt többet a taráinkról. Kérdezősködik tő­lem az erdélyi falvak állapotáról. Vógeznek-e Íróink szociógráfiai munkát? Az óromániai falukutató mozgalomról nagy elismerésül emlékszik meg. Gusti professzorral szemé­lyesen megismerkedett. Mull évben nálunk járt, Romániában Németh Lászlóval. Ö az a szociógráfus, aki ennek az utazásnak köl­tői leírásában megérniitésre kerül; mint ,»saj­nálatos epizód“, ő az, aki pénzhiány miatt Bucurcsüben lemaradt és nem folytathatta az Erdély felé tervezett utat. Bizonyos, hogy itten is érdekes megfigyelést tehetett volna­Szeghő Julia. 3 IVAT Rovatvezető: JULES EROS. Nemzetközi divat­ötletek A divatot Parisban az egÓ9z világ szá' mára csinálják. Amit Páris divat-fejedelmei I elfogadnak, kitalálnak, divattá emelnek, azt a világ minden táián elfogadják. Nagy a megértés ebben a kérdésben. Nemcsak Amerika milliomos asszonyai és Skandiná­via karcsú germán lányai értenek már egyet abban, hogy divatban az a jó, ami Páris- ból jön, hanem Tokio „mondén“ hölgyei is a párisi viseletét tartják modernnek és szép­nek s az ősi kimonók nem változó divatja mellett lelkes hódolói az európai „modern“ divat legtöbb ötletének. Ez az igazi nép- szövetség, itt aztán egyetértés van az egész földön. A „Divat-népszövetség“-nek sike­rült eddig legjobban megvalósítani az egyet­értés nemzetköziségét. Dr a divat terve­zői tudják is, hogy az egész világnak dol­goznak. S munkájukhoz, nagyon helyesen, a világ minden tájának, népének öltözkö­dési szokásaiból, hagyományaiból meríte­nek ötleteket. Különösen nagy, gazdag kincset jelentenek a d vattervezők számára a különféle népviseletek. A magyaros öl­tözködés neme 3 hagyományaiból épp any- nyit tanulnak, merítenek, mint a tiroli ru­hák hagyományaiból, vagy a kinaiak ér­dekes öltözködéséből. A színeket és for­mákat a tervezők, a szabók éppoly elősze­retettel keresik a népművészet ő-i kincsei között, amilyen szeretette! fogadják ezeket a népi eredetű modelleket a nők Parisban, Londonban, Amerikában és Budapesten. A modelleket természetesen módasii ja, átala­kítja, a helyi szükségletedhez és hagyo­mányokhoz formálja minden egyes kultur- közösség és egy-egy ilyen közösségen be­lül is minden egyéni izlés. Az ajándék te­hát, amit az egyes országok és népek egy­másnak adnak, nem mennek át tisztán a másik nép birtokába, kereszteződének vég­telen sorának vagyunk csodáló szemlélői és sokszor bizony egy-egy modellben rnúi alig tudjuk felismerni az ősmintát. A di­vatnak ezt az irányzatát rnár ősszel ér­lelhettük, a tendencia a tavasz folyamán még nyíltabbá vált és nem lehet tudni, mi lesz a jövőben. Valószínűleg soká fog élni, amin igazán nem csodálkozhatunk, hiszen a néprajz felfedezésével éa birtokbavételé­vel a divat egyszerre annyi kombinációs elemmel gazdagodott, hogy a lehetőségei aligha fogyhatnak ki, aligha válhatnak unal­massá egyhamar. Tőlünk, magyaroktól is kapott egyet-mást ez a divatirányzat, elég, ha utalunk a magyaros zsinor-diszitésre, amelyet egy-egy egyszerre magyaros és mégis európai ruhamodellünk a svájci tou- ring-klub magyar estjén tett; a világsiker felé most elindult halasi csipkére, stb. A világ természetesen nagy, nép és népmű­vészet igen sokféle van, úgyhogy a magyar sikerrel meg lehetünk elégedve. Ha tisztá­ban vagyunk az arányokkal, akkor nem is kell nagyon irigykedve tekintenünk más népek talán még nagyobb hódításaira. A legnagyobb sikert — mint ma már min­denki tudja — újabban a kínai színek és formák érték el: annak a bizonyos sokat emlegetett londoni kinai kiállításnak ihlető szellemével igazán minden városban lép- ten-nyomon találkozunk. Az egyiptomi ha­tás, amely Tutankamen sírjának feltárásá­val kezdődött, még mindig tart. Mellette sorra ielvonulnak a mexikói kanászok (elő­kelőén szólva : cowbovok) kalapjainak min­tájára készített széles karimuju lapos kala­pok nemezben és szalmában, a tiroli föveg, a bajor vadászkalap változatai, a spanyol torerók kantáros kalapjai, szintén spanyol I hatás alatt a bolerók, a cukorsüveg for­májú honkongi kuli fejfedő, a flamand fő­kötő. Látjuk a mandarinok hereijeinek le­származottjai, a japán szabású kabátokat, az oroszos kazakokat, a berlini olimpiász hangulatát idézi egy-egy kétrészes öltöny: barna szoknya, homokszin kötött blúz és tarkamintás sál. Folytassuk ? Itt a Stuartgallér, az osztrák parasztruha, a sok reneszánsz- és bieder- inaier-stilus, a görög szandál és az angol matrózok jelvényeivel mintázott strandruha. A földrajz, a néprajz és a stiltörténelem minden alkalmas eleme együtt igyekszik ma di8ziteni és szépíteni a divat tarka nép- szövetségében 1936 leányait és asszonyait. Növényvédelem és Kertészet juliurl számának tartalma: Almafa és körtefa varasodása. Ürgeirtás. Időjárás. Ürmösbor készí­tése. A tarack. Madirkárok. Hírek. Tanácsadó. Alanyok és nemes gyümö.crfajok együttélése. A mai kor kertjei o. sziklakért. Az őszibarackfa szaporítása. Lepin jegyző körte. Hogyan ter­meszthetünk rendkívül nagyságú kiállítási gyű* möl csőket? Gyümölcrkertészet. Zöldségkertészut. Virágkertészet. Dijtarin színes mümellék e:: Lepin jegyző. Egyes szám ára 40.— lej, vidékiek pénzben, vagy postabályegban 4s.— lejt küldje­nek be a romániai főbizományoshoz: Ellenzék könyvosztályához, Cluj Pian Unirji. Előfizetési árak: negyedévre 100.—, félévre 200.—, egéfiz évre 400.— lej. Régebbi számokból 5.— lej, postabélyeg beküldése ellenében készséggel kül­dünk mutatványszámot. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok előbarcosa. ványlila volt, mint a nyakkendője. — Ez is az — mondtam Máriának — fi­gyelmeztetve őt a nyakkendő és a harisnya színére — látod, ez is az! Mária hallgatott, Tarsia pedig újra ölébe vette a gitárt és szólt. — Ezr adalt még nem ismeri. Ma reggel jutott eszembe, öltözködés közben. Egy sokszázéves bölcsődal, melyet kiskoromban hallottam. Az anyám énekelte nekem, még akkor is, mikor már iskolába jártam. És átadva szivét az emléknek, fátyolos, haldokló hangján belefogott az énekbe: Ninna nanna, nanna oh! Kinek adjam a kisfiút? Ha odaadom a Mikulásnak Egy hétig megtartja magának! Ha a fekete bikának adom, Esztendeig sem láthatom! Ninna nanna, őrangyalka, Aitasd el a kisfiút! Aludjon az ő bölcsőjében Jézus és Mária nevében. Ninna nanna, nanna oh! A diai szép volt, édes és meleg, könnye­ket csalit a szemünkbe. De most ezeket a könnyeket valahogy szégyeltem. Bosszússá és türelmetlenná tet­tek. Ideges lettem tőlük. Szerettem volna felugorni és kirohanni az esti terraszra, amelyen túl sötéten, szinte fenyegetőn nyúlt a felhők közé & nagy torony. Szerettem volna, kemény és haragos sza­vakat mondani Tarsiának, amiért itt ül és bölcsődalokat zengedez, mig Lorenzo ott úszik valahol az óceánon. Szerettem volna, ha érzi azt a nyugtalan­ságot, amit én éreztem ebben a pillanatban. De nem szóltam, hallgattam én is és néztem Tarsiát, amint az ölében fekvő gitárba bá­mul mély déli szemének haldokló sugará­val. És ahogy igy ültünk a csöndben, a nyi­tott ajtó előtt, hárman, egyszerre csak meg- kondulr fejünk fölött erős, ijesztő kondulás- sal a campanile harangja és ezzel majdnem egyszerre, anélkül, hogy Tarsia érintette volna, elpattant egy húr a gitáron és hal­kan belejajdult a harangzúgásba... Tarsia elsápadt és mintha kísérletet lá­tott volna, egész testében reszketve felállt és iszonyodva tette le kezéből a gitárt. — Istenem — mondta alhékült, reszkető szájjal — valami történt. — Érzem, hogy valami borzasztó történt. Lorenzo meghalt... — Ugyan Tarsia! — mondtam neki bosz- szusan — maga képzelődik. De ő akkor már nem hallgatott rám. A kalapját és a botját kereste és dadogva mondta: — Nekem haza kell mennem. Bizonyosan vár otthon valami hír. Bocsánat — jóéjsza­kát! — Wie histerisch! — mondta csendesen Mária, mikor becsukódott mögötte az ajtó. Ez 1914 májusán történt. Azóta sem történtek velem iáyen finom dolgok...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents