Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-15 / 188. szám

19 3 6 augusztus 1 S. ELLENZÉK A világ fegyverkezési versenye Feltűnést keltő könyv jelent meg nemré­giben a világ fegyverkezésérők Az írója Wullf Bley, a neves katonai szakértő. Félel­metes tank ágaskodik a cimlapról az olva­só felé. Előtte katonák hevernek a földhöz lapulva, rajvonalban. Arcukon gázálarc. Fe­jükön rohamsiaak. Körülöttük gázfelhő hömpölyög a giz-gazos lankán. A cimké-p — sajnos — rendkívül időszerű: 1936-ot írunk. Címe: Korszerű seregek — korszerű fegy­verek. Már a világháború után európaszerte nap­világot láttak azok a törvények és rendele­tek, amelyek a háborús tapasztalatok alap­ján az uj háború előkészületeit megalapoz­ták! E törvények lényege az, hogy, ha a há­ború újból küszöbön áll, ezentúl nemcsak a hadköteles férfiakat hívják fegyverbe, ha­nem csaknem minden épkézláb embert, nőt és férfit egyaránt köteleznek a köz szolgála­tára, nem különben az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági szervezeteket, valamint a közlekedési intézményeket. Leszerelés helyett — fegyver­kezési verseny arra kényszeritette, hogy fegyveres erejét megfelelő ilég,i és szárazföldi erőkkel is ki­egészítse. Az angol hatalmi politika mögött tekin­télyes erőtartalék áll, de az angol külpoliti­ka érti a módját, hogy ha csak lehet, elke­rülje annak latbavetését. Az angol hadsereg a modern harcieszközök célszerű alkailmaza- !S>a- terén úttörő-. Egyetlen gyengesége, hogy nyersanyag tekintetében a tengerentúlra van utalva s csak .a tengeri és -a légi flotta együt­tes működése biztosíthatja részére az anyagi utánpótlás útjait. A könyv végigvezet csaknem valamennyi európail, ázsiai és amerikai hatalom hadsere­gén. Rámutat azok előnyös és hátrányos öl- dalaira, valamint hadiiparuk helyzetére. Azokban az államokban, amelyek a nemzeti el.len tétek gyújtópontjában állanak, a fegy­verkezés kiadásai, továbbá az ipari mozgó­sítás előkészületeire és az ipari önellátás fel­építésére fordított költségek a polgárság ál­dozatkészségét a maximumig feszitik. A hadi k:iadások az európait lakosságot fejenként és évente 10—6o aranyfrankkal terhelik. Vannak államok, ahol a férfiak hadköteles A totális háború képe — amint látjuk — nemcsak Ludendorff tábornok elképzeléseiből riad felénk, hanem tényént merevedik meg az egymással versenytfegyverkező államok legújabb véderő törvényeiben. Sorba véve az egyes államok katonai hely­zetét, a könyv megállapítja, hogy Franciaor­szágban 1935 tavaszán 650.000 ember állott fegyverben, akiknek csaknem a fele tovább­szolgáló, tehát tökéletesen kiképzett katona volt. Ez a szám azóta valószínűen még na­gyobbra nőtt. A francia hadiipar 1926-ban havoma 118.000 puskát tudott előállítani. A géppuskát gyártó üzemek kapacitása havi 1500 darabra rúg. Gázvédelmi eszközök gyár­tásával 21 magánvállalkozás foglalkozik, me­lyek havonta 200)000 gázálarcot tudnak ké­szíteni. A hadianyagipar egyéb területén ugyanilyen és ehhez hasonló arányokkal ta­lálkozunk. Franciaország kereken ötödfél milliárd aranyfrankot költ évente a fegyveres erő fenntartására és fejlesztésére. Ezek a horribi­lis kiadások megokolatlanok, mert Francia- ország — területi fekvésénél fogva — ellen­séges támadással szemben könnyen megvéd­hető. A franciák Európa leggazdagabb és legmegelégedettebb népei közé tartozhatná­nak, ha a hadikiadások nagysága nem okoz­na állandó társadalmi feszültséget, sőt gyak­ran gazdasági természetű betegségi tüneteket is. Anglia a világháború ellőtt alig költött szárazföldi hadseregére. Fegyveres ereje súly­pontját a flottára helyezte. Ugyanezt az el­vet akarta követni a háború után is, de az európai1 államok fegyverkezési versenye utóbb életkora1 70 éves korig terjed és háború ese­tén nemcsak -a nőknek, hanem a gyerme­keknek is be kell vonulniok kisegítő szolgá­latra. Az imperialista Szovjetorosz- ország Szovjet-oroszország hadserege számban erő­sebb, mint egész Európa hadserege együttvé­ve. A hadikiadások fejkvótája 50 aranyfran­kot tesz ki évente. A szovjet: 1,300.000 em­berből álló békehadseraget tart állandóan fegyverben. Wuilf Bley azt állítja, hogy Oroszországban az imperiálizmus jobban túlteng, mint bárhol másutt: Európában. Az egész ország lakossága tulajdonképpen egy nagy vörös hadsereg, amelynek első és legdé­delget ett-ebb polgára: a katona. Az orosz imperiálizmu-s hátterében bő emberanyag és szinte kimerithetetllen nyers­anyagforrások állanak. Egyetlen gyönge ol­dala a közlekedés nehézsége. A japán fegyverkezés irányát főleg az szab­ja m-eg, hogy Japán az ázsiai kontinensen helyzetét minden körülmények között bizto­sítani akarjaj. Az Egyesült-Államok területi elhelyezke­désük következtében a fenyegető háborús veszélytől legtávolabb esnek. Ennek következ­tében az Egyesült-Államok kormánya meg­engedheti magának azt1 a luxust, hogy csak keret-hadsereget tart fenn. Fíáborus h-adi- a-nya-gszükséglietének csak öt százalékát tartja készenlétben. A többit háború esetén állítja elő. Az 1920-as véderőtörvény az elnöknek szinte korlátlan rendelkezési jogot biztosit az állam polgáraival és javaival szemben. Gyalogság — lovasság — tüzérség Bármennyire el is terjed a hadsereg gépe­sítése, a döntő szó még sem a gépé lesz, ha­nem a katonáé, még pedig első sorban a gya­logságé, amely az ellenséges terület megszál­lását végrehajtja. A gyalogságnak ma sokkal többféle fegyvere van, mint régen. Közöttük különösen az önműködő kézi lőfegyvernek van jelentősége, amellyel 10—15 lövést lehet leadni perce-nkéntj. A szerző a tankoknak nagy jövőt jósol, de szerinte az a- gondolat megdőlt már, hogy a gyalogság nem egyéb, mint a; tankhadsereg segédfegyverneme. Ami,g a lovasság részére könnyű táplálé­kot találni akárhol, addig a motor üzemanya­gának utánpótlásáról külön kell gondoskod­ni. Ez a körülmény a gépjárómüvek katonai alkalmazását erősen hátráltatja. A lovasság alkalmazását nem lehet túlhala­dott álláspontnak tekinteni. Vannak felada­tok, amelyek a lovassággal előnyösebben old­hatók meg, mint bármely más fegyvernem­mel. Ilyen a harcászati felderítés és a meg­vert hadsereg üldözése. Az a látszat, hogy a lovasság létjogosultságát elvesztette, abból a világháborús tapasztalásból fakadt, hogy az arcvonalak megmerevedtek s a lovasság kény­telen volt leszállni a lóról és gyalogság mód- 1 jára, fedezékek oltalma mögött keresni mene­déket, valamint uj föladatokat. Amint azonban megmozdultak a merev arcvonalak, a lovasság is visszanyerte eredeti hivatását és e szerepkörében számos emléke­zetes sikert aratott]. A tüzérség fejlődését a világháború óta főleg abban lehet összefoglalni, hogy az ágyuk hordtávolsága és a lövedékek hatása megnövekedett s a lövegek mozgékonysága nagyobb lett. Az uj, messzehordó ágyuk lő- távolsága mintegy 120 kilométer. A műszaki csapatok föladata alig válto­zott. Áthidalni az akadályokat, utat nyitni a főfegyvernemek támadása előtt: ez képezi ma is, éppúgy, mint régen, a műszaki csapa­tok főfeladatát. A gépesített hadsereg és az em­berséges harci gáz A harci gázok alkalmazását sokan embersé­gesebbnek tartják, mint & többi harci eszkö­zét, mert a gázsérültek halálozási irányszá­ma sokkal kisebb, mint a gyalogsági, vagy tüzérségi lövedék sebesültjeié. Egyébként e té­ren a világháborús tapasztalatokat túllépő meglepetések aligha várhatók. A zölddel jelölt harci gáz hatása azonnal jelentkezikl. Ilyen a fojtó hatású foszgén és a peranyag (difoszgén). A kék színnel jelölt gázoknál a hatás két- három percnyi lappangási idő után jelentke­zik. Ilyen az ingerlő hatású Clark L, Clark II. és az adansit, amelyek haliéit ugyan nem Viktória szállodába 900 Lei Transilvania „ 1085 Lei Dacia „ 1225 Lei A hét olcsó napos húréban bénítóglaltatiki napi háromszori étlapszerinti étke­zés. Lakás, gyógy vagy hullámfürdő Az olcsó 7 napos kúra aug.22- én kezdődik, a lenti árak mel­lett október 15-ig hoss :abithaíó. 50 % vasúti kedvezmény a visszautazásnál! Kívánatra Orth. kóser étkez s. Forró iszapfürdők és pakk olások. ÍR ©mánia egyetlen HuUúmíűrdöje szoktak okozni, de az általuk kifejtett szo­rongó érzések, valamint a mérgezés folytán támadt nyálkahártya- és kötőhártyagyulladás • innál tűrhetetlenebb. A sárga keresztes gránátok mustárgázt tar­talmaznak. Itt a mérgezés lappangási ideje 10—12 órát is elér. E veszedelmes, hólyag - huzó gáznak, amely tulajdonképpen nem is gáz, hanem olajszerü folyadék, már az érin­tése is veszélyes, mert a bőrfelületen óriási sebeket okoz, mig gőzének belégzése rövide­sen megöli a szervezetet. Gőze ellen a gáz­álarc tökéletesen megvéd, ellenben a folya­dék a cipőtalpon, a szöveten csodálatos mó­don áthatol és ellene csak különleges eljá­rással impregnált, teljesen zárt gummiruhá- zat nyújt védelmet,. Gép és ember Bármily nagy szerephez jusson is a gép a jövő háborúban, a döntő tényező mégis az ember marad. A szilárd jellem, a vas idegek és a férfias barckészség az anyagi és számbeli felsőbbségen mindenkor halálos sebet ejthet­nek. Ez volt a titka a középponti hatalmak világháborús sikereinek is és ez lehet a re­ménye a jövő háborúban azoknak az álla­moknak, amelyek talán kevesebb tankkal és kevesebb ágyúval, de annál bátrabb szivvel fogják felvenni a küzdelmet a számbelileg erősebb és műszaki szempontból gazdagab­ban felszerelt ellenséggel szemben. Wulf Bley könyve csak a szárazföldi sere­gek és a szárazföldi fegyverek népszerű enci­klopédiájának készült. A légi és a tengeri flottáról nincsen szó benne. A harci gázok ■ai.khlmaziáisávail végrehajtandó légi támadá­sokról, amiket aerochemiai támadásoknak ne­veznek, szintén nem tesz említést a szerző, de a könyv éneikül is alkalmas arra, hogy lássuk, hova fajul a féktelen fegyverkezés. Hát csillag Irta: KÖVESS ISTVÁN. Papp szakaszvezető már első napon, kora reggel számbavett bennünket. Harmincné­gyen voltunk öreg önkéntesek. Felvezetett szobánkba, melyben fekete vaságyak álltak kettesével, szorosan egymás mellett. Leül­tünk az ágyaik- szélére és felöltöztünk csu- kaszü-rkébe. S zalu-táíltgattu nk, gyönyörűnek láttak egymást, csárdást fütyültünk és csár­dást táncokunk egyhelyben. — Kenyérhez! — hangzott az első kato­nai vezényszó. — Sorakozó!... Magasba emelte tenyerét, háta mögé áll­tunk s nevetgéltünk, beszélgettünk közben. — Gscnd! — kiáltotta. — Gsend az an­gyalát!-.. — s úgy állt előttünk, mintha ércből öntötték volna s a földbe lenne gyö­kerezve. — Úgy látszik — folytatta — nem tud­ják. ki vagyok. Ha kiváncsiak, érdeklőd­jenek... Most) pedig mondják utánam tíz­szer: — Pa-ap Ká-á-ro-ly sza-kasz-ve-ze-tő u-ur!.-. Hangosabban!... Mégegyszer!,,, — is­mételtette -a nevét, mintha tábornok lenne. Halálosan komoly pillanatok voltak, né­hány perc alatt katonákká formált bennün­ket. Hangja most is fülembe cseng. Nem volt párja az ezredben. Mindenki tudta, hogy rövidesen őrmester lesz. — Vigyázz! — kiáltotta torkaszakudtá- ból, majd ct nyitott folyosó y«ge felé sza­ladt, hol a szemlére érkező zászlóaljparancs­nok előtt jelentkezett. Ezzel, katonai regla­ma szerint is belekerültünk a világháború örvényébe. Kenyérorsztás után bajnyirás következett. Le kellett venni a saipkát s megvizsgálta fe­jünket. Lóca állt a folyosó alatt az udva­ron, erre ültünk szomorú szivvel... Nem volt nagyobb fájdalom, mint búcsút venni gondozott hajfürtjeinktől1. Papp szakaszveze- tő -néhány perc leforgása' aliatt megtanított a nagy katonai regulára: — A lemondás nemcsak elviselhető gondolat, de százszor és ezerszer kívánt legfőbb jó az uj élet el­viselésére. A lemondás minden fájdalomtól megszabadítja a lelket és testetlenné tesz. Nyírás ás borotválás után mosakodni kel­lett. Hol kezdjünk ehhez? A szivattyús kut- nál, az udvaron mosakodott a legénység. Kiöblítették szájukat, aztán teleszivták fess vízzel, amit lassan tenyerükbe eresztettek részletekben. Mi is igy rettünk, megmostuk arcunkat, szemünket, fülünket. — Reggelizni! — hangzott az uj vezény­szó. Sorba álltunk a kondér előtt, hol a fef- gyürkőzött szakács óriási kanál keserű ká­vét mért csajkáinkba. A kaszárnyaudvart ömözgettük vele. Másnap nyilvános eskütétel következett «1 ; piactéren. Papp szakaszvezető óvatos volt. Tudta, hogy nem vagyunk még kiképezve és az ezred háta mögé rejtett bennünket. Trombitaszó jelezte a szertartás kezdetét. A rend felbomlott s a katonák felekezet sze­rint a papi emelvények köré gyülekeztek. Egyik szószéktől a másikig sétáltunk köz­ben. Legjobban a református lelkész beszé­de tetszett. Tüzes szavakkal lelkesítette a legénységet s Bem-apót — a császár leg­nagyobb ellenségét — emlitgette. A prédi­káció után csöndesen megéljenezték. Aztán megfujták a kürtöket s mindenki helyére igyekezett. Papp szakaszvezető szerint két dologra kellett ügyelnünk: 1. A sorok közt mindig egyenlő távolság legyen. 2. Egy volnalban haladjanak, a fejek s ne bólogassunk le és fel, mint a kőtörő kosok a »tompokban munkaközben. Mintha tüzkévén haladtunk volna keresz­tül, úgy vártuk -a felvonulás befejezését. Ret­tentő rosszul meneteltünk. Az volt a sze­rencse, hogy Papp szakaszvezető elől ment és nem láthatott hátrafelé. Nem vette észre, hogy az ezredes lóhátról kinevet bennün­ket. Délután nagy meglepetést tartogatt ré­szünkre. Őrmesterré lépett elő, aranysárga szalagocskát varrt gallérjára, igy lépett szo­bánkba, lábával ruigva be az ajtót köszönés helyett. — Vigyázz! — kiáltotta az első, aki ész­revette. így parancsolta Papp őrmester sza- kaszvezetö korában. Ha jön s belép: — bármi is van a kézben, akármilyen hiányo­san is vagyunk öltözve, nem mozdulhatunk egy tapodtat sem s feszesen kell állnunk, mént a cövek. Felugráltunk. Ott állt előttünk békebeli díszruhában, csillogó rézgombjaival, napbar­nított ragyogó arccal, kipödrötl bajuszával, büszkén, mintha az övé lett volna az ezred. — Gratulálunk! — kiáltottunk egyszerre. — Vigyázz! — ordított magából kikelve, aztán fölényesen mosolyogni kezdett, meg­engedte, hogy megsimogassuk s kifejezést adjunk örömünknek. — őrmester ur — súgtam' elmenőben — együnk egy dinnyét az előléptetés örömére. — Jó — felelte rövid gondolkozás után — csak hideg és vérbélü legyen! Boldogan rohantam <a kaszárnyakapu elé, hol jéggel ítélt dézsákból árulták a kofák a szebbnél-szebb dinnyéket. Kiválasztottam egyet, meglékelteltem s kóstolónak leharap­tam belőle, nehogy kifogást emeljen a szi­gorú őrmester. — Alföldi dinnye ez önkéntes ur! Papp őrmester is megeheti, nem fül meg tőle!... Hogy tűrik a sok szekatúrát az urfiak. ... Vasból vannak! — Abból ám!... — vágtam el a beszélge­tés fonalán s boldogan rohantam Papp őr­mester szobája felé. Illedelmesen kopogtam ajtaján, ez volt a parancs. Aztán beléptem és megálltam, ke­zemben a dinnyével. — Üljön le önkéntes! — Köszönöm!

Next

/
Thumbnails
Contents