Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-14 / 187. szám

4 ELLENZŐK 193f> aaţrnnz i om 14. AZ OLIMPIA KÉPEKBEN. A KÖZÉPSÚLYÚ SÚLYEMELÉS HELYEZETTJEI. A DEKATLON 100 MÉTER STARTJA. Balról: Khadr El Tonny, a győztes, Ismay német, Az előtérben Parker USA. Wagner német. Nagy sikere volt Szegeden a „ Bizáncu szabadtéri előadásának A Budapest—bécs- párái gyorsvonaton, egy másodosztályú fülkében megjelenik egy izgatott hölgy, ahogy vpi>en eg\ zsúfolt és hangos állomáson áll a vonul. Beront a fül­kébe, nem kérdezi van-e hely, leül arra ti csöpp bársonysávra, amely kalapok, emberi lábak és testek ős csomagok és kabátok küL zött üresen áll és elkezd kiabálni: Idegyere, apuci, ide, ide, itt még van hely. Éjszaka van, az utasok álmosak, törődöt­tek. rosszkedvűek. Megp/ólal egy ur. Kérem itt nincs hőbb hely. Dehogynincs. Apuci nem állhat egész éjjel a folyosón. Gyere lie apuci! Apuci bejön. Kövér, fekete ember. Az ide­gem ur dühös lesz. — Nem értem kérem. Láthatja, hogy nincs több hely. Ilyet még 'életemben nem láttam. Minek izgul kérem? — - Nem izgulok. Gyere apuci! — Déliogy nem izgul. Látja ez a hölgy is most szállt fel, nyugodtam, megkérdezte van-e hely, azt mondtuk van, erre bejött és leült. Lehet nyugodtan is utazni kérem. A ,.hölgy“, aki most szállt fel, én volnék. Nagyon meg vagyok hatva. Az idegen ur,folytatja: — Talán először utazik kérem és okkor érthető . . . — Én először? Biztosíthatom, hogy töblvet utaztam, mint maga. — Nálam? Haha . . . Aki életem három­negyed részét vonaton töltőim. — Bocsánat, nem tudtam, hogy kereske­delmi utazó. Apuci add ide a vizet — hopp, hopp — ó, pardon . . . Igazán mem akar­tam . . . A viz fele a zsörtölődő idegen ur nadrágján folyik szomorúan lefelé. Úti társaink már va­lamennyien felébredtek a hangos szóváltásra és rosszkedvűen, de érdeklődéssel várják a fejleményeket. Egyedül az egyiptomi magyar ur mosolyog, pedig ő lehet a legfáradtabb, mert Kairó—Stambul—Bucureşti után megy haza Budapestre. Az idegen ur beszél, törölgeti a vizet, eny­hén káromkodik, egész szalonképesen. A hölgy szemmel láthatóan szégyelli a történ­teket. Csönd lesz, elindulunk. Az egyiptomi ur érdekes dolgokat mesél. .Elmondja kérdésem­re, hogy körülbelül száz magyar él Kairó­ban, hogy a ruházkodás elképesztően drága és éppen ezért az ő (felesége, ki már Buda­pesten várja őt, mindig a magyar főváros­ban vagy más európai helyen vásárol be ma­gának. Megtudom, hogy ez a száz magyar nem jelenti az ott élő artistákat, mert tudni való, hogy keleten minden második táncos­nő vagy artista magyar. Megtudom, hogy ő azért nem barna, mert Egyiptomban igazán nem lehet lesüind, az égető, szörnyű napsuga­rak alatt, mert ott mindenki csak az árnyé­kot keresi. Megtudom, hogy a jó öreg szfmkszet még jobban kiásták, hogy az egyiptomi kar és lábpereces nők nagyon: szépek, hogy Kairó forró és varázsos város s hogy a Nilusmenti fellah a világ legigényte­lenebb munkása. Egyszer úti társam megkér­dezte az egyik, egyiptomi munkaadótól, hogy miért fizet olyan szörnyen keveset azoknak az emberi páriáknak, mire magától értetődő hangon felelte: Ha többet fizetnék neki, egy héten két napig dolgozna csak és négy na­pig lustálkodna . . . Miközben földrajzi tudásomat ilyen módon bővitem, észrevesszük, hogy a két ellenfél, a leöntött ur s az izgatott hölgy egymás mel­lett ülnek és egészen barátságosan beszél­getnek. Sőt, mintha az idegen ur udvarolna a hölgynek. Halkan beszél, de a hölgy vá­laszai tisztán hallhatók: — Ooh ... áh nem ... áh igen ... oh nem vagyok szép . . . komolyan? Na ne mondja, na ne . . . Közben valamennyien elbóbiskolunk, zö- työgtet a vonat, állomások mellett haladunk el. Végül arra ébredünk, hogy a veszekedős ur szedelőzködik, mert közeledik egy nagy állomás, ahol leszáll. Aztán hosszasan fogja a hölgy kezét, akinek apucija vigan horkol a folyosón, egészen érzelmes hangon beszél, csillog a szeme, egészen1 hősszerelmesnek lát­szik. Majd megszólal a hölgy fuvola han­gon .. . — Igazán, nagyon kedves, nagyon kedves... okvetlen keressen fel, ha nálunk jár .. . meg­van a cím . . . nagyon (fogunk örülni . . . apuci is . . , viszontlátásra . . . Isten ve­le ... pá ,. . Milyen: szépen kibékültek, Istenem . . . (M. L.) Az uj közigazgatási törvény magyar for­dítása (dr. Kiss Endre ügyvéd fordításában) 50 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályá­ban, Piaţa Unirii. Vidékiek 80 lej pénz, vagy postabélyeg beküldése ellenében bérraentve kapják. SZEGED. (Az Ellenzék tudósítójától.) Szombation este ünnepélyes külsőségek között zajlott le a szegedi Dóm-téren Herczeg Ferenc történelmi drámájának, a Bizáncnak előadása. A „magyar Salz­burgénak igazán dicsőségére vált az előadás, amelyet dr. Janovics Jenő ki­tűnő rendezésében Bánky György kí­sérőzenéjével adtak elő egy páratlanul szép nyolcsiku színpadon, amelyet Vargha Mátyás tervezett. Szingazdag csillogó, keleti kép fogadta a nézőket, akik elragadtatva tapsoltak a rendező­nek és a kiváló művészegyüttesnek egy­aránt. Az utolsó kép végjelenete különösen páratlan hatást lett az egybegyiilt elő­kelő közönségre. Ugyanis ekkor kivilá­gosodtak a torony ablakai az árkádok, a Mária szobor, a sokszínű ablakok és BERLIN, augusztus hó. (Berlini munkatér, sunktól). A berlini Qlimpiász díszpáholyá­ban, lennt a vörös solakon, bent az időmérő fülkékben s fenn a sajtótribünön mindenki között a legfürgébb egy 70 éves, angolos ba- juszu öregur: William Mc. Garland amerikai ezredes. Nevét mindenki ismeri, ki a los-angelesi olimpiászt megjárta, mindig nevető, piros­pozsgás arcát akkor ezernyi fotó és rajz örö­kítette meg. Ö volt az utolsóelőtti nagy vi­lág-sporttalálkozó amerikai elnöke, az ö ke­zében futott össze a hatalmas amerikai szer­vezet minden szála, ö töltötte be azt a fon­tos pozíciót, melynek ezernyi gondja itten, Berlinben Lewald tanácsosra hárul. Garland Berlinben azonban másról hires. Az ezredes gondjára bizta ugyanis a nemzet; közi komité négy éven át az ötgyürüs — ere­deti — olimpiai lobogó megőrzését, ő felelt érte s volt őre annak a becses ereklyének, mely ma már a sport históriájában legalább is épp olyan értékkel bir, mint bármelyik középkori aranybulla. Páncélteremben az olimpiai zászló Me. Garland szemef'énye a los-angelesi vá­rosháza egyik páncéltermében pihent négy évig. A valódi selyem, nagy olimpiai zászlót óriási, többszörösen lepecsételt acélhüvely zárta kiörül, ebből a levegőt kiszívták, úgy, hogy az ily módon konzervált lobogón még ma sem látszik egyetlen gyűrődés, de még o legparányibb anyagromlás sem. Ez év jú­liusában azután az olimpiai komité elnöksé­gének ellenőrzése mellett ezt a hüvelyt lead­ták Mr. Garlandnak, ki azt a hómét „Bre­men“ fedélzetének egyik külön kabinjában hozta át Európába. a Dóm kapui feltárultak. Benntröl fel­zugott az orgona, s az oltár felöl meny- nyei fény áradt a térre. Anna császár­nét Tőkés Anna alakította nagy siker­rel. Kiss Ferenc zsoldoskapitánya érc­figura. Több, városunkban is jól ismert színész vett részt őszinte sikerrel az elő­adáson: Tárav Ferenc, aki Konstantin császárt alakitolta, Földénvi László, Oláh Ferenc — és Fekete Mihály, aki Demetert alakította. Fekete alakítása nagy feltűnést keltett és budapesti la­pok nagyon megdicsérték. A többiek: Mezey Mária, Kürthy József, Olthy Magda; Bartos Gyula és a kisebb sze­replők valamennyien hozzájárultak ah­hoz, hogy a nézők egy felejthetetlen él­ménnyel gazdagabban távozzanak az előadásról. A zászló fülkéje előtt az utón állandóan két diszruhás matróz állott őrt feszes vi- gyázzban. Ziegenbein kapitány, a Bremen vi­lághírű sebességrekorder parancsnoka pedig naponta rádiogrammokban tudósította Ber­lint, hogy a „zászló körül minden rendben van“. Az olimpiai zászló egyszóval úgy uta­zott a német luxusgőzösön, hogy azt még a legfelkapott hollywoodi sztár is megirigyel­hette volna. A Berlinbe vöIó megérkezéssel ugyan vé­gétért igy Garland ezredes szép feladata, hi­szen a zászlót most Tokióig Berlin városhá­zája Ifogja megőrizni, mégis, ez népszerű­ségéből mit sem von le s a 70 éves öregur ma épp olyan boldog sürgés-forgással veszi ki részét mindenből, mintha közben nem lett volna ő is 4 évvel öregebb is ma már nem mások — fiatalabbak — vállán nyugodna ennek a gigantikus sporteseménynek minden súlya. Az a Garland, kiből sohasem lenne elég: Mind ezek után az olvasó nyugodtan azt hihetné: persze. Mr. Garland, maga is nagy sportember. Nos, a nagy sportfanatikus, a lelkes sportmecénás, kinek mindkét fia ma­gú is többszörös bajnok, még soha éleiében semmi sportot nem űzött! Garland ezredes igazi szárazföldi „patkány“. Eddig 36-s-zor hajózott .Amerika és Newyork között, viszont sohasem úszott még. Mr. Garland — saját becslése szerint — vagy 500 ízben repült, de még soha sem ült az alig másfél méter ma­gas nyújtón s 8-szor utazta körül az egész földet, de még sohasem futott be akárcsak egy 100 méteres távot! Teóriában? Az ezredes még a sportok el­méletében sem nevezhető nagynak... miben nagy tehát?... lelkesedésben és az eszméhez való nagy szeretetben. Garland akarja jóvá­tenni azt, amit generációja az életrevalóbb nemzedékek nevelésében elmulasztott, ezért tudja még ma is egész szivét, lelkét az olim- piászba belevinni s ezért áldozta eddig a dol­lárok ezreit, azt a pénzt, amit valóban nem könnyű munkával takarított meg késő öreg­ségére. Ez a kis poTtré hozzátartozik az Olim- piáiszboz. Egy embert ábrázol, kiben nem­csak a kuriózumot szabad látnunk, hanem követendő példája annak a férfinek is, ki megmutatja, hogy miként lehet egy eszmét szolgálni még akkor is, ha az ember maga ■nem hódol testével neki. Garland a sportban kulturfejlesztőt lát, az olimpiászban pedig megpillantotta azt az óriási lehetőséget, mely Berlinben ma 51 nemzetet hozott össze a legbékésebb viadalhoz. ÖREGEMBEREK BETEGSÉGEINÉL ÉS NEU- RASZTÉNIÁSOK BAJAINÂL reggelenként egv- egy kis pohár természetes „FERENC JÓZSEF* keserű víz sokszor igazi jótétemény! Az orvosok ajánlják. Olvasóink figyelmébe. P. J. volt textil­munkás kereste fel szerkesztőségünket. A szegény fiatal munkás most került ki sú­lyos betegsége után a kórházból és még mindig munkaképtelen iábbadozó. Öreg édesanyját is ő tartja el s most az a ve­szély fenyegeti, hogy házbértartozás miatt kilakoltatják. Kérjük emberbarát olva­sóinkat, segítsenek rajta. Ugyancsak fel­hívjuk olvasóink figyelmét arra a sze­gény öregasszonyra, aki beteg urának orvosságra kér segítséget. Harmadik sze­gényünk egy nagy nyomorban élő asz- szvny, aki gyermekeivel együtt kér segít­séget. Â szerkesztőség minden adományt a legnagyobb készséggel továbbit AZEUROPA Modern konfort, pensió szisztéma, fürdők, stb. Egyé­ni pausál-kurák ! Mérsékelt árak ! Román Nemzeti Utazási és Idegen forgalmi vállalat sajátvezetésealatt álló szállodáit Sylvára ír áj us hó 15-én megnyitotta! HOTEL MOVILA, HOTEL BĂILOR, HOTEL MOH, VRAJA IIÄf II VILLÁK Doros Ferenc riportja: n berlini olimpiáról A nagy» sportbarát sohasem sportolt: GARLAND EZREDES, AZ OLIMPIAI LOBOGÓ ŐRE Hogyan utazott a becses ereklye Los Angelestől Berlinig?

Next

/
Thumbnails
Contents