Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-13 / 186. szám
4 BLL BN 7. fi K 113<> aurju*rtan 13. Ó, BOLDOG ALBION! A boldogság tízparancsolata — egy angol lap tükrében LONDON, augusztus hó. A londoni The Daily Mirror cikksorozatot hoz ,,.\ly guide to happiness“ tiniinel, amelyben rá akarja téríteni a jó angolokat a boldogság útjára. Azt hiszem, mindenki másképen képzeli el a boldogságot és különösen eltérő ebben a le- kiatetben az egyes népek felfogása. Kiég, hu n tulvilági paradicsomra gondolunk, amelyet a különböző nemzetek más ás más gyönyörök kai ékesítettek. Így keletkeztek Allah gyönyört Ígérő berkei, az indiai Nirvána, a polinéziai arany-lvanánliget, az. olimjKisz, hogy csak néhányat említsünk. Nézzük hát, miben látja az átlagos angol a boldogságot es hogyan keresi az eszközöket, amelyek hozzá elvezetnek. Itt van mindjárt az első cikk, amelyet a derék The Dally Mirror közöl ezzel a címmel : Charm ... A cián alatt mindjárt nagy betűkkel ez áll: ,,Hn hiányzik önnek — a „charm", vagyis a báj — ez a cikk segít önön.!“ Nos, lássuk, hogyan lesz bájossá az ember? A báj nem attól származik, hogy az ember magát igyekszik bájossá tenni, hanem abban áll, hogy másokban keressük a bájt, mire ők, hálából — meg tesznek győződve a mi bájosságunkról. Tégy bájossá másokat és bájos leszel magad is, hangzik a cikkből a brit bölcseség. Tedd ezt annál inkább, mert boldog csak akkor lehetsz, ha mások bájosnak találnak. .Amikor valaki igy kezdi: „Igen, érdekes ember, de . . .“, akkor már baj van a „bájjal“. És ilyenkor mindig az illető az oka, akiről szó van. A bajt tehát meg kell előzni és ennek két főmódja van. Az első: u hallgatás művészete. Mindenkinek van valami kedves témája, amiről beszélni szerel. I így hangzik a tanács: hallgasd meg őket, ki- i véve, ha betegségről vagy sérelmekről beszél- nek, mert az. ilyenek nem teljesen normálisak. C), boldog Albion, ahol sérelme csak annak lehet, aki nem normális! A második jótanács: sohasem nézz barátságtalanul! A legtöbb emlH'rnek kellemetlen uz arca, vagy legalábbis hideg, mini a kártyáé, amit az angol ,,poker-face“-nek nevez. Olyan ez, mint I a Tmdisznó tüskéje: .védelmi célt szolgál. A j leglöblx'ii félnek embertársaiktól és igyekeznek őket t á volta rt a.n i. A barátság falun arcú emberről mindenki azt gondolja, hogy ellenséges érzelmű és ugyanazt gondolja az illető is mindenkiről. Kz cireulus vitiosus, amely- | bő] csak úgy lehet kijutni, ha nz ember mindig barátságos arcot vág. Ha észrevesszük, hogy valaki barátságos hozzánk, vagyis más szóval felfedezte bájosságunkat, akkor fejlesszük benne ezt a jóindulatot. Iliinek módja, ha megengedjük, hogy szívességeket tegyenek nekünk, eltűrjük, hogy kölcsönt kérjenek tőlünk — bizonyos határok között — tanácsot kérjenek tőlünk — ami azt bizonyítja, hogy okosabbaknak tartanak bennünket maguknál. És becsüljük meg embertársainkat, akik értékelik tapasztalatainkat — amikor még busz évnél fiatalabbak vagyunk. valamint azokat is, akik értékelik fiatalságunkat és szekszepihin- ket — amikor már túlvagyunk a negyvenen. Boldogság az esernyő alatt Erős a gyanúm, hogy vajmi kevesen lehetnek, akik a pénzkölcsönzést járható útnak gondolják a boldogság felé. Mert valljuk be őszintén, erősen hiányzik ennek az anyagi alapja és sajna, eltűntek immár azok a „bizonyos határok“, amelyeket a ieltebb zsebü ángliusok maguknak megvonhatnak. Egyébként olvasóimra bizom a kritikát, hiszen az nz ö dolguk. Az enyém viszont az, hogy tovább folytassam a „Mirror“ cikkeinek ismertetését. „Stop being a boré“, mondja a derék lap. a bore olyan jó angol kifejezés, hogy szükségesnek látta a cikk irója definálni. A bore az ember, aki magáról beszél, akkor, amikor ön szeretne beszélni saját magáról. Vagyis ő a kellemetlen ember. Különös- képen az, ha mindent lekritizál és alig nyitja ki a száját valaki, máris leadja ellenkező véleményét. Az ilyen negativ emberektől tartózkodni kell és mégimkáhb ügyelni kell arra, hogy saját magunk ne váljunk olyanokká. Johnson — aki beírta nevét a történelembe, mint nagy7 csevegő — ilyen negativ ember volt. Mindenben megtalálta a hibát, mindent nevetségessé tudott tenni, de maga sohasem volt képes arra, hogy a lecsepiilt állítás helyett jobbat mondjon. A beszéd dönti el, hogy valaki kellemes, vagy kellemetlen-e a társaságban. Mit kell tehát tenni? Az angol lap szerint, amikot először találkozunk valakivel, sokat kell beszélnünk, szinte le kell hengerelnünk őt a csevegéssel, hogy lássa, milyen sokat tudunk. Később aztán hagyjuk beszélni őt. Ekkor már nem fogja gondolni, hogy7 — butaságból hallgatunk. Mi okozza a legnagyobb ‘boldogtalanságot? A rosszul megválasztott pálya ás a rosszul megválasztott feleség. Az embernek tisztába kell jönnie azzal, mihez van leginkább hajlama és azután igyekezzék azon a pályán elhelyezkedni. A szűkös körülményeket is könnyen elviseli az ember, ha foglalkozása kielégíti. Ugyanez áll a házasságra is. Az embernek először ki kell próbálni házastársát, hogyan viseli el az élet kellemetlenségeit. Leghelyesebb, ha az ember az ismerkedés után lehetőleg kiválaszt egy olyan napot, amikor esik az eső és elviszi sétálni jövendő életpárját. Aki mindjárt felhúzza az orrát és indítványozza, hogy talán inkább beülünk egy bárba, az nem való sem férjnek, sem feleségnek. Lehetőleg ilyenkor az emlber ne vigyen magával esernyőt és figyelje meg, milyen védelemben részesül a másik részéről a zuhogó mennyed vízzel szemben. Aki az esernyőt csak a saját feje fölé tartja — az szintén nem megfelelő. Nagyon jó i próbeerő a bridzs. Kevés ember van, aki eszteni tasd, anélkül, hogy elégedetlenségét ne nyilvánítaná. Még ennél is rosszabb, ha: valaki mindenáron értésére akarja adni partnerének a kezébe lévő lapokat és meg nem engedett jelekkel táviratoz neki. Ha pedig szivünk választottja nincs tekintettel a másik fél gavallériájának pénzügyi határaira, akkor — lásd fenntehb — szintén alkalmatlan a házasságra. Alapjában véve az élet minden vonatkozásában úgy kell az embernek eljárni, mint a jó kereskedőnek. Először alaposan meg kell fontolni a vételt, mert utána már hiába lógatjuk fejünket, attól az üzleti eredmény nem lesz jobb. Anglia ősi kalmárszelleme nyilvánul meg ebben a megállapításban. A kereskedelmi szokások és az üzleti erkölcsök mutatják meg legjobban — az angolok szerint — a boldogsághoz vezető utat. A pálya- és feles égválasztásl, a család népességét és a társadalmi érintkezést mindig ennek kell befolyásolni, az ember ne nyújtózkodjék tovább, mint a takarója ér. A műveletlen ember maradjon a műveletlenek között, mert szellemi tőkéjének kicsiségére úgyis hamar rájönnek. A szegény keresse a boldogságot a szegénységben és ne utánozza a gazdagokat. Viszont, mint minden üzleti (vállalkozásban, meg kell lennie az emberi életben is a törhetetlen optimizmusnak. Bízni kell a sikerben, az eredményben, a nyereségben. Politikusnak pedig lehetőleg ne menjen el az ember. A közügyek szolgálata sok szenvedést jelent és gyakran felbontja a családi élet harmóniáját. Márpedig a család, a nyugalmas otthon az angol legfőbb ideálja. Ezen a ponton nem szabad senkinek se megalkudnia, kíméletlen önzéssel kell megvédenie az otthont mindenkivel — elsősorban pedig saját becsvágyával szemben. Őrködj, hogy el ne kaphasson feleséged hiúsága és ne akarj túlságosan imponálni gyermekeidnek — hangzik a bölcs tanács. Az asszonyok sokat akarnak, soha sincsenek megelégedve férjük társadalmi pozíciójával. Több férfiből csináltak már politikust a nők, mint az ember gondolná. Az igazán tehetségesek ritkán szánják rá magukat a közszereplésre, de ott van mindig az asszony, aki erre az útra viszi őket. Cim és rang egyenesen az ő számukra van kitalálva, pedig az idevezető ut a legritkább esetben vezet a boldogsághoz. Az angol paradicsom a középszerű kereskedő családi otthona, amelyben jó polgárok élnek. És ahol mindent előre kell kalkulálni: az egyéni bájt, a pénzkölcsönzést is ideértve, a jó kereskedő gondosságával kell megválasztani pályát és feleséget és a családi részvénytárseságban csak annyi gyermek szerepelhet, amennyit az (évi osztalék, megenged. Nem hiszem, hogy tetszene ez a paradicsom Allah követőinek, vagy más, színesebb fantáziájú népeknek. Az angoloknak azonban úgy látszik, megfelel, vágyaikat kielégíti. És talán ezért az övék a föld legnagyobb paradicsoma: a hét óceántól mosott óriási világbirodalom. (—v) Öngyilkosság marólúggal. Diciosanmartin- ból jelentik: Ferencz József né 17 éves fiatal i aradi illetőségű asszony, ki férjétől kiilön- váltan élt, öngyilkossági szándékból marólúgot ivott. A mentők súlyos állapotban kórházba szállították. A fiatal asszony szerencsétlen házassága miatt követte el tettét. F. Towns USA. a 110 m.es gátfutás bajnoka. MINEVICS ITT — MINEVICS OTT... Akaáéisiááá alapííoM a száiiiariKiaiiíE^ások líisálya BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Minevics Borrah, az orosz—amerikai szájharmonika-virtuóz ez idő szerint „csirkefogóival“, ahogy zenekarának tagjait nevezi, európai körúton van. Hangversenyei kezdete előtt fellép a dobogói a: —. Szabad önöknek bemutatnom Minevics Borroht és tizenkét csirkefogóját? És a közönség még meg se nézheti jól a „csirkefogókat“, már kezdik is a hangversenyt. Mindegyik játékos melleit egy tucat szájharmonika fekszik, amelyeken felváltva játszanak olyan virtuozitással, ami még azokat is elképeszti, akik nemrégen hallották ennek az Egyesült-Államokban ez idő szerint nagyon népszerű hangszernek másik reprezentáns művészét, Adler Larryt. Minevicset az óceánon túl a szájhanmo- nikások pápájának nevezik. Szava 125.000 ember számára parancs. Ennyi növendéke vari ugyanis az általa alapított és a vezetése alatt álló szájharmonika-akadémiának. melyben 100 professzor tarát, akik mostani mesterüknek még nem olyan túlságosan régen, tíz esztendővel ezelőtt, mikor a végtelen lehetőségek országában a felhőkarcolók városának utcáin újságot árultak, kollegái voltak. Minevics Borrah, akinek vezetése alatt egy gigantikus ipar fejlődött ki, amely évenként 30 millió szájharmonikát állít elő és még igy is alig tud eleget tenni a keresletnek, ma dollánmilliomos. Karrierje előtt rikkancs volt Boston egyik forgalmas utcasarkán. Coolidge felfedezi Minevicset Borrah egy a forradalmi orosz időkből kivándorolt héttagú család legfiatalabb sarja. Ma 33 esztendős, de alig néz ki felnőttebbnek egy 1‘iftboynál. Bostonban délelőtt iskolába járt, délben, mint rikkancs kereste meg a tandijat, délután ingyenes zenetörténelmi előadásokat hallgatott. Mikor az utcasarkon álldogált és a még nyomdaszagu esti újságokat árulta, időnkint edővette rozsdás harmonikáját, melyet egyszer egy ószerestől vásárolt pár centért, hogy zenes zónáját ezen az olcsó, számára egyedül hozzáférhető hangszeren elégítse ki. Az utca nagyon.' forgalmas volt s Borrah alakult körülötte a hallgatókból s hallgatták, mikor harmorikáján a legújabb slágereket játszotta. Coolidge Calvini, aki akkor Boston kormányzója volt, naponta arra vitte az útja és mindennap vásárolt Bőrráktól újságot, ö volt öz első, aki a fiatal gyermek óriási tehetségét felfedezte, de mielőtt mé‘g bármit is tehetett volna érte, Amerika elnöki székébe hívták. Borrah addig kuporgatta a pénzt, míg végre fel tudta magát vétetni a kollégiumba. De angol nyelvismerete még mindig nagyon hiányos ivóit s a vizsgán megbukott. De tanárja jóakarattal volt iránta s azt ajánlotta neki, hogy írjon értekezést tetszése szerint választolt témáról, hogy bebizonyítsa tehetségét. Doktori értekezés a szájharmonikáról Borrah keveset tudott a világ tudományaiból, de egyhez értett — a szájharmonikához. Munkához ült s megírta a szájharmonika biográfiáját, a legteljesebb technikai és zenei részletezéssel jövőbeli lehetőségeivel s ennek az elhanyagolt zenei hangszernek a modem zenében való jelentőségével. Értekezése szenzációt keltett. De még időbe telt, mig ez az egyedül áltó munka megnyitotta számára az utat a világhírhez. Mint érusitósegéd belépett a nagy orgonacéghez, Wurlitzerhez. Ennek a cégnek new- yorki központjában minden héten orgona- hangversenyt rendeztek gyermekek számára. Egy nap Borrah a zenekari emelvény lépcsőjén állott s mikor a bangversenynek vége volt, szájharmonikáján elismételte az egész műsort. Wurlitzer Howard, a cég főnöke, hallotta játékát, magához kérette és szólistának szerződtette egy ntagy filmszínházba. Ettől fogva Borrah minden este színpadon játszott. Eleinte csak kísérte az óriási orgonákat, később mint szólista játszott. Kinyomatták iskolai dolgozatát is és máig sokmillió példányban! adták el. Borrah hires lett 'és szájharmonikája népszerű. Egyszerre mindenki szájharmonikázni akart. Egv nagy céggel társulva egy intézetet alapított Borrah. melynek 125.000 tagja vám, akiket 100 professzor tanít a szájharmonika művészet rejtett titkaira. Borrah azt tapasztalta, hogy a szájharmonika legiga- zabb virtuózai a rikkancsok >s ezért volt rikkancs kollegáit szerződtette az intézetbe tanárokul. Ma valamennyien hiresek és gazdagok. Rikkancsok, akik Amerikát tanítják... (n■) Jete pompásan ment. Gyakran egész kor Âi, tiiittiPÁ Modern konfort, pensió szisztéma, fürdők, stb. Egyéni pausál-kurák ! Mérsékelt árak ! Román Nemzeti Utazási és Idegen forgalmi vállalat sajátvezetésealatt álló szállodái! SySván ítá tis hó 15-én megnyitotta! HOTEL MOVILA, HOTEL BĂILOR, HOTEL NOII, VRA|A MĂRII VILLÁK
