Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-12 / 159. szám

*EZEN7fíK 'I Q 3 6 lulluM 12. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ Doiicncii Külpolitika Véde­Lr/sS Tftn'kví« DREPTATEA: Alccu Constnntinescu volt földművelésügyi miniszter lég megmondta: •V törvény esnk :»/ alantas közegeket korlá­tozza. Így tudott a Cagero-eég kétmilliárd lej fölött rendelkezni, ez a felfogás tartja fönn lihiata képviselőt, ki meg nem enge­dett módon használta fel a prefektnrn alap­jait, igv került iDonesen Bucuresti-i főpolgár­mester a tanuk közé annak dacára, hogy a l'.otnoceni-i haláltribün építésére közeli ro­kona: Hristodorescu adott engedélyt Drutu bádogosnak. A bádogosból építész lett, más­nak pénzével öt régi vaskapcsot vásárolt, melyek összetartották a rothadt deszkákat. \ szerencsétlenséget nem lehet szóval lefes­teni. Az ötezer ember közül sokan halottak és sokan kórházban vannak ma is. Kezük, lábuk eltörve, arcuk eltorzítva, nendétezök- nek kell őket tekinteni. Ki felelős ezért? A bádogos kis üzletember, a mérnökök egy­szerű hivatalnokok. A felelősség azt terheli, aki aláírását adta, kinek kötelessége lett volna a munkálatok ellenőrzése. ,,Jöttem, láttam, győztem“ — így beszél Donescu. Ennyi ravaszság, alattomosság láttára aggo­dalommal gondolunk sorsunkra. EPOCA: Midőn Németország el akar vala­mit érni Londonban és Itália úgy érzi, hogy elhidegiil tőle Franciaország, olyankor min­dig olaszbarát cikkek jelennek meg Berlin­ben s németbarát cikkek Londonban. Kul- tnrközeledésröl, kedvezőbb gazdasági kap­csolatokról beszélnek ilyenkor. lEzidoig ezek a kísérletek sikerre] jártak. Amikor iMusso- lini barátságos húrokat pengetett Berlin felé, nyomban felkiáltottak Franciaországban: ..Közeledik egymáshoz a két diktátor. Min­den inkább, mint ez!“ Laval sietett eleget tenni Róma kívánságának. Az eredményt látjuk. Mind több ked vezményben részesül- I tek a mások bőrére. A legutóbbi táviratok szerint Itália az abessziniai győzelem teljes kiaknázásához ragaszkodik, Németország pedig nem akar felelni az angol kérdőpon­tokra. Úgy látszik azonban, hogy most meg­fordul a kocka. A ,,'Le Fopulaire“ irja, hogy a Földközi-tengeri szövetséget Itália nélkül is megkötik. Az angol lapok ugyanakkor annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy nem szükséges Németország az európai egyensúly biztosításához. Midőn Itália éj Németország érezni fogják, hogy egyedül rájuk van bízva Ausztria sorsa, kikerülhe­tetlenül összevesznek. A félelem a Iegrosz- szabb külpolitikát eredményezi. TARA NOASTRA: Elítélték mind a tizen­kilenc antifasiszta vádlottat Craiova-ban. Egyetlen román volt köztük, a többi străin. Érdekes, hogy azok akarják megreformálni az országot, akik nem tartoznak hozzánk. Az antifasizmus nem jön a román tömegek leikéből, hanem külföldről, hogy zűrzavart keltsen nálunk. A Craiova-i bünper beiga­zolta, hogy Moszkvából kapják az utasítá­sokat s az antifasizmus nem egyéb kommu­nizmusnál. A katonai birák tág teret enged­tek annak, hogy a vádlottak kifejtsék elvei­ket. Ezek aztán megfeledkezve a vádlottak padjáról, rendre beismerték, hogy kommu­nisták. A Craiova-i Ítélet csak néhány sze­mélyt sújtott, a többi szabadon dolgozik s előkészíti a sztrájkokat. Helyesen állapította meg ÍPamfi] Seicaru, hogy a középeurópai események folytán Moszkva nagy súlyt he­lyez Romániára. Stalin véleménye szerint a nacionalista mozgalom közelebb viszi Hitler­hez országunkat, már pedig Némtországnál ma nincs nagyobb ellensége Szovjet-Orosz- országnak. Rövidesen sztrájkok lesznek Ro­mániában is. Már is bejelentjük Franasovici közlekedésügyi miniszternek a vasúti mü- helymunkások sztrájkját. Most Románia ke­rül sorra. Egyelőre a bevezetésnél vagyunk. Meg lesz pecsételve sorsunk, hogy ha nem védekezünk kellő időben. PREZENTUL: A háború után soha nem volt még ily zavaros Európa politikája. A jelen pillanatban olyan események küszöbén állunk, melyek felboríthatják a békeszerző­désekkel teremtett egyensúlyt. A Népszövet­ségnek nem áll oly eszköz rendelkezésére, mely megakadályozhatná a konfliktusokat. A Népszövetség érdekeket képvisel s nem képes általános megegyezést elérni. Meg kell állapítsuk mi is, hogy nem számíthatunk az imperialista célt szolgáló hatalmakra. Ne feledjük, hogy Sir Staford Cripps angol munkáspárti vezér két évvel előbb meg­mondta: Az imperializmus lesz az oka a modern világháborúnak. Az imperializmus nem várja be a nemzeti fejlődést s mindent átugorva, háborút akar. A nyugati sajtó tel­ve van háborús hírekkel. A hirek valószínű­nek látszanak ezen a területen s azt is tud­juk, hogy Anglia és Franciaország nem haj­landók egyedül azért háborút kezdeni, hogy a németek ellen megvédjék a kisállamokat. A Sudnay Times legutóbbi száma szerint Németország arra törekszik, bogy Jugoszlá­via és Itália semlegessége mellett szabad utat nyerjen Románia, Ukrajna és a Fekete-ten­ger felé. Addig védekezzünk, mig időnk van. Mintha Románia nem volna más, mint Abesszínia Európában. Térjünk eszünkre és szűnjön meg a széthúzás közöttünk, SCHERK Síherk táblázatra ... 1 «utgmOfotjo, hogy kék, vogy szürke tíomhfiZ, • izüké liojlioz.éilénk arejzinher Myilikum Pachet |) (púder éi egy kevés Orange arcfeslék illik I Azon­ban ez csak egy példa, mert akár szűke, barna, vogy ţjes/tenyeszin a hója o Stherk táblázat olopjdn kiválasztott — Myitilcum púder orcfesték Aiegészili szépségét 6$ ami még fontosabb: kie- (tneli egyéniségét* _ _ ,'A iSdierk -táblázat eee ^minden üzletben Á ^7^ J 1 » ki wan függesztve. PAÁL vasárnapi riportja Roda Roda nem ír regényrf a világháborúról A nagy világégés legizgalmasabb napjairól mesél a világhírű humorista: a legbrav urosabb haditudósító. — Azt a híressé vált Höfer-jelentést, amely hí­rül adta, hogy: „Lemberg még birtokunkban van“, Ferencz József fogalmaz­ta, de amikor a jelentés megjelent: Lembergbe már bevonultak az orosz csapatok. — Hogyan közölte Roda Roda elsőnek a világgal Przemysl be­vételét. Trencsénteplic, 1 936 j u I i us elején. (COPYRIGHT by Jób Paál. Utánnyomás tilos.) Hétágra süt a nap és ezúttal Roda Rodán sem feszül az elmaradhatatlan piros mel­lény, amelyből egyébként 27 darabot őriz a garderobja. A világháború egykori krónikása a trenc-sé.nteplici kurszalón terraszáu brid- zsel minden délután és különösen nagy örö­me telik abban, ha nagy szleimnet, vagy kis szlemrmet csinál. Katonabanda játszik a tren- csénteplici kurszalón terraszán és Roda Ro­da — aki a balkán-háborúban öt lovat nyar­galt végig — különös örömet talál l>enne, ha leteriti az asztalra lapjait és behunyt sze­mekkel hallgathatja a banda muzsikáját . . . Olt ki bicelek mellette és ez az intervju a bridzsasztal mellett kezdődik . . . Megírták a lapok, hogy „A pandúrok“ — ez volt a cime Roda Roda legutolsó regényé­nek, amely tavaly jelent meg és Trenck Fri­gyes megrázó életéről szólt — nagy sikere után a világháborúról ir regényt a kitűnő iró. Megkérdezem: hol tart a munkájában, így felel: — Hozzáfogtam, de — abbahagytam. Va­lahogyan úgy érzem, hogy a világ ma békére vágyik és az embereket nem igen érdekli már a háború. Ma, amikor a fegyverkezés gondjai izgatják a hadseregeket, amikor egy­más után találják fel az öldöklő szerszámo­kat és az öldöklő gázokat, a tömegek egyet­len vágya: békességben élni. Az életnek leg­kisebb eseménye is jobban leköti az olvasók figyelmét, mint a háborúról szóló legnagyobb regény. Talán ez az oka annak, hogy nem folytatom a munkámat . . . A beszélgetést aztán este folytattuk: engem felette érdekelt mégis, hogy Roda Roda há­borús esztendeinek melyek voltak legmegrá­zóbb és legnevezetesebb eseményei. Az iró két háborút küzdött végig a tollá­val. Az 1912. évi balkánháború idején ott járt valamennyi fronton: Törökországban, Görögországban és Szerbiában, a világháború alatt pedig mint a Neue Freie Presse, Az Est-lapok, a Vossische Zeitung és a Münche­ner Neueste Nachrichten hadi-tudósi tója, nemcsak a főhadiszálláson gyűjtötte a híre­ket, hanem nem egyszer srapnellek robba­nása és ágyuk bömbölése közben születtek meg irodalmi értékű tudósításai. Vájjon ma, 22 évvel a nagy világégés lángjának feltörése után akadnak-e emlékezetében események, amelyek nem láthattak napvilágot akkor, amikor nemcsak ágyuk szavától volt hangos az északi és a déli front, hanem a cenzor kék plajbásza szántott barázdákat az újságok hasábjain? — ezek voltak kérdéseim Roda Rodához éjfél felé a trencsénteplici Grand Hotel árnyas terraszán. Elgondolkozik. Aztán elmeséli nekem a világháború két érdekes epizódját. Mind a kettő érdekes ak­kor is, ha az emberek egyébként már nagyon is vágynak a béke után. . , Ferencz József egyetlen újságírói munkája Ki ne emlékeznék arra a Höfer-jelentésre, amely birül adta, hogy „Lemberg még bir- i tokunkban van“. Amikor a lapok első olda­lán ez a jelentés megjelent, Lcmbergben már a cár tisztjei parancsoltak. Még jóval a világ­háború lezajlása után is mosolyognak sokan ezen a jelentésen. Roda Roda mesélte el nekem most Tren- csénteplieen, hogyan született meg ez a ha­di jelentés. — A hadi jelentések — mondotta — ál­landóiul Höfer tábornoknak, Hötzendorifi Conrad helyettesének aláíráséval jelentek meg és ezért a háború alatt röviden ,.Höfer- jelentésnek“ hívták őket. Néhány mondat­ban beszámoltak az elmúlt 24 óra esemé­nyeiről. Úgy készültek, hogy délután meg­szövegezték őket a főhadiszálláson, éjjel sür­gönyben adták tovább Bécsije és hajnali öt­kor a szárnysegéd Ferencz József elé ter­jesztette jóváhagyás végett a szöveget. Ha az uralkodó parafába a Höfert. került az vissza a főhadiszállásra és jutott az osztrák Corr. Bureau és a Magyar Távirati Iroda révén a lapokhoz. — A háború első esztendejében, 1914 szep­tember elején az északi fronton nagyon pap­rikás volt a helyzet. Az orosz offenziva elő­retört. Szeptember másodikán már előre lát­tuk. bogy Lemberg tarthatatlan. De a Höfer jelentésben erről nem volt egy szó sem. Szep­tember 3-án hajnali ötkor Ferencz József a schönbrunni kastélyban kezében tartotta a Höfer jelentést. Elölte, mint a cövek, állott a hadsegéde. Az uralkodó elgondolkozott egy pillanatra, aztán bemártotta ludtollból faragott pennáját a kalamárisba és nőies, de mégis markáns vonásaival beleszurta a je­lentés sorai közé ezt a történelmivé vált mon­datot: ,,Lemberg ist noch in unserem Besitzei. — Délelőtt 9-kor érkezett vissza a jelentés Teschenbe, a /főhadiszállásra. Hötzendorfi Conrad és Höfer a bajukat tépték, hiszen közijén Lemberg felől a legtragikusabb hí­rek érkeztek, de tenni nem lehetett semmit, hiszen a császár kézírásán változtatni nem szabad. Tiz órakor megkapta a jelentést a távirati iroda embere, az nyomban tovább ment Pestre és Becsbe és 11 órakor, amikor a Höfer ökölnyi Ijetiii megjelentek a pesti és bécsi lapok első oldalán, az orosz csapatok katonazene mellett masíroztak be Lemberg utcáin ... — Mi volt a célja Ferencz Józsefnek ez­zel a beszúrással? Senki sem tudja. A dolog­ról soha se volt szabad beszélni a bécsi Burg falai között . . . Bizonyos csak az, hogy ez. volt Ferencz József egyetlen zsurnalisztikái cselekedete . . . Aki elsőnek közölte a világgal Przemysl megvételét — Mi volt a legfeledhetetlenebb élménye a háborúból ? — Przemysl. A régi monarkiának ez a Gyengült fogak Az okok sokfélék és különbözők í gy u szájban levő fertőzés a szervezel ál­talános gyengesége, egy bülés követke/ ménye vagy r/iás betegségek. Az orvos­tudomány megállapította, hogy ezen veszélyek ellen hatásos fegyver: :i jód Fertőtlenítő hutása minden fertőzést megelőz, antireumatikus, általános tisz­tító, érelmeszesedés elleni stb. — a jód tartalmú Jód kaliklora fogkrém ellen­hatással bir a fogakra hátrányos zava­rokkal szemben. Nagy felfedezésnek tekinthető tény, mely a fogak és száj egészségét meg­őrzi, lévén egyidejűleg kitűnő óvszer. bevehetetlennek hitt erődítése kétszer volt körülzárva. Első Ízben 1914 szeptember tő­ikétől októljer 9-Lkéig. Amikor felszabadult, én voltam az első ember, aki ljejutottam a várba. Es én voltam az, aki a következő esz­tendő júliusának elején mindenkit megelőzve hírül adtam a világgal, hogy Przerny.slt visz- szavettük . . . — Fura egy történet, érdemes elmesélni. — Huszonegy évvel ezelőtt is itt voltam Trencsénteplicen, Űrnapjára azonjjan a fő­hadiszállásra. Teschenbe utaztam. Szereltein volna megnézni az urnapi körmenetet. A Brauner Hirsch-hez címzett szállodában már nem találtam üres ablakra (is a gazda hosz- «zns kérésemre megengedte, hogy lakása ab­lakában foglaljak helyet, de feltételül kö­tötte ki, hogy reggel IK-t óra előtt kell nála jelentkezzem. Én már hat órakor a hotel terraszán reggeliztem és egyszerre csak ész­revettem, hogy egy trisztiszoíga világos drapp parolival izgatottan szaladgál, szemmel lát­hatóan keres valakit. Tudtam, hogy a vilá­gos drapp paroli a 93-ik gyalogezred színe és tudtam azt is, hogy egy 93-as főhadnagy desifrirozza n przemysli telegramokat. Bizo­nyos, hogy: sürgöny érkezett Przemysl-ből és a tisztiszolga ezzel a sürgönnyel keresi a százados urat. Amikor a szállodás pár perc múlva értem jött és betessékelt e liftbe, hogy felvigyen a hotel legfelső emeletére, én a második emeleten megnyomtam a gombot és a szállodás legnagyobb megrökönyödésére ki­ugrottam a liftből. Egyenesen Hoen generá­lis ajtajához szaladtam, bekopogtam és ami­kor a tábornok pizsamában és álmosan ki­futotta az ajtót, ezt mondottam neki: ,,Tá­bornok ur, Przemyslt visszavettük!“ Úgy né­zett rám, mint egy őrültre, de én erősitget- lem. hogy biztos értesülésem van. erről a győzelemről. A generális nyomban felöltö­zött. átjött velem az operáló főparancsnok­ság vezetőjéhez, Metzger vezérőrnagyhoz és mialatt vele beszélgetett én a következő te­legramot fogalmaztam meg: Dringend Neue Freie Presse Wien Przemysl várát ebben a pillanatban fog­lalták el osztrák—magyar—bajor—porosz —egyesült német csapatok. A támadás északról, délről, keletről, nyugarrol történt, csapaJaink 100, 300, 400, 500 ágyút zsák­mányoltak, az ellenség északra, délre, ke­letre, nyugatra vonul vissza. — Amikor Metzger tábornok megerősítette a hirt, amelyet én csak sejtettem, átadtam Hoen generálisnak a sürgönyt azzal a kérés­sel. hogy a „nem kívánt szavakat“ törölje belőle. így is történt. A sürgönyt azonnal a táviróhivatalba küldöttem, én pedig Hoen irodájának előszobájában foglaltam helyet, hogy vigyázzak rá: a fontos hírrel ne előz­zön meg senki . . . — Két óra hosszat kellett vigyáznom. Ha ugyanis két órán belül Sectionchef von1 Kony, a bécsi Corr. Bureau szerkesztője vagy Gáspár miniszteri tanácsos, a Magyar Táv­irati Iroda kiküldöttje tudomást szereznek a dologról és megtáviratozzák az eseményt Bécsbe vagy Pestre, engem a táviratuk meg­előz. Másfél óráig nem történt semmi. Ek­kor megérkezett Kony ur. Valami lehetetlen mesét mondottam el neki egy rokonomról, akii orosz állampolgár és Münchenben van és akinek az érdekében ajánló levelet kértem tőle Wiesner miniszterhez. Amikor a levelet megírta, én leitatás közben tintával öntöttem le azt, mert — még húsz perc hiányzott. Konynak újra kellett Írni a levelet. De még mindig bátra volt 15 pere. Kony bement Hoenhez és ragyogó arccal jött ki onnan. Elmesélte nekem, hogy Przemyslit bevették. Én azt mondottam erre: „ön ezt nem siir- gönyözheti meg a Corr. Bureaunok, mert a magyarok megharagszanak, ha Becs előbb jön ki a hírrel, mint Budapest“. — igazat adott nekem és elindultunk megkeresni Gás­pár doktort. A tanácsos ur beretválkozott. Mire elkészült — letelt a fél óra is és mire a hivatalos hir megérkezett Bécsbe, a Neue Freie Presse különkiadása már az utcán volt . . . Heltai Jenő: A NÉMA LEVENTE. Á leg­nagyobb budapesti színpadi siker könyvalak- ban, illusztrált, amatőr kiadásban 119 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents