Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-09 / 156. szám
/I A BLLfíN TfíK 1*13 ft I nil un 0. Íeíemrefiivás az aradi magyar színészei ravatalánál Micri sülyedlí a magyar színjátszás itt a nívó alá? — ki a lelelös ? Vdsi-e Liui? és lehetőség arra, hogy ismét a régi szinvonalra jusson? 1. a felelősség alól. Néhány kivitelével <**- küdt ellenségei a direkciónak, tessék-lássék inéi Íjén végzik feladataikat és ahelyett, hogy segítséget igyekeznének nyújtani a vezetéknek gáncsolják ékel. Pedig, ha spirituálisán egyhefnrrna igazgató és tag s lia mindkét részről éreznék nd, hogy úgy mellékeden magyar ügyről, magyar kultúráról l.s szó vau, akkor nemcsak a miivészi színvonal emelkedne, de a gazdasági nehézségek is csökkennének vagy eltűnnének. Tudunk rá jó példákat. A felelet erre egy kicsit akadozik. He/ zog, ha a jelűit ni olt Jenné azok közúti • illatozó hársJá.k között, amely«; idelát' ' riak a tornatermi nyitott ujLiján k«-r< ztál? Az elnök Jóa'kuratulag v/.ól kö/.iw — Mondja magyarul. Mialatt az öt jelölt közül hátralevők a filozófiáiból folytatják a feleié-.! az <-lsó mar a táblánál van és Írja a képleteket: plus, minus, egye-ndé, ,stb. Siri csendUn kopog a kréta a k«-zéfben, fás miután Jev«-/«-ti a szám- taui műveletet, valami hiba aka<l a vég«-redAll.vn. (Az Ellenzék tudósítójától.) A tojástánc az Arad Timisoara-i magyar s/in- játs/ás körül esztendők óta tart. Az alig <0 pere alatt átfutható távolság, mely e két várost összeköti, úgy látszik eggyé forrasztotta azt a lehetőséget is, ami ma már másképen el sem képzelhető, hogy ennek a két városnak közös színtársulata legyen. kombináeióba se jöhet más elgondolás, mert, ha Arad népi összetétele a magyarság szempontjából kedvezőbb arányt is mutatna, akkor sem lenne valószínű, hogy egy ősztől nyárelőig tartó idényt e városok közül valamelyik is megtörjön. Hiszen még igy is, hogy felosztva, hol itt, hol ott játszottak, gyéren látogatott előadások követték egymást, hát még ha egy teljes szezont kellene végigcsinálnia a társulatnak. Ennek a természetes és önmagát megmagyarázó oka kézenfekvő még abban az esetben is, ha a működő társulat mindenkor színvonalas előadásokat produkálna, mert a leszegényedett kisebbségi polgárnak, ha mégolyán kulhirigényeit is kellene kielégítenie a szi »házi át ugat ássál, tagadhatatlan primer szükségletei is vannak s ezeket az elsődleges, a szorosan vett megélhetés körül nyargalászó szükségleteket nehezen, vagy egyáltalán nem nélkülözheti. Ez tény, amit le kell írni és amivel számolni kell. Tehát kétségtelen, közös társulatot kell tartania e két jelentékeny városnak, ez felel meg leginkább a gazdasági számításoknak, de ez a helyes megoldás művészi szempontokból is, mert ebben az esetben az erősebb anyagi alapokon nyugvó vállalkozás megadja a lehetőségét annak, bogy' a mindenkori színházigazgatók olyan erőket szerződtessenek és igy olyan együttest hozzanak össze, mely tényleg művészi nívón áll. Az ma már nem titok, nem is lehet titok, hogy minden művészi vállalkozás csak úgy tud eleget tenni feladatának, kifelé és befelé is, ha kereskedelmi, azaz üzleti számításai is reális alapokon nyugszanak. A kapcsolatnak tehát okvetlen szervesnek kell lenni, különösképen az olyan intézménynél, mint a magyar színjátszóké, akik nem számíthatnak állami támogatásra, amiből akármilyen kevés is lenne, de mégis csak kiegészítené azokat a hiányokat, amelyekkel küzdenek. Hol a hiba? Mi az oka annak, hogy az utóbbi egynéhány év alatt és különösképen a most lezárult sziniévad alatt az aradi színház iránti érdeklődés lényegesen lecsökkent, estéröl-estére üres, vagy csak félig telt nézőtér előtt hazudott fel a függöny, sőt nem egyszer történt meg Aradon, hogy egyszerűen elmaradt az előadás, mert egyetlen jegyet sem tudott eladni a pénztár. Mi az oka annak, hogy például Arad város közönsége, mely kulturált és határozottan érzékkel bir a művészi teljesitmények iránt s mely nem huzza fejét gallérja alá, ha kisebbségi intézmény támogatásáról van szó s különösen akkor nem, amikor a magyar szó fenmaradásának szükségszerűségét érzi, még akkor sem, ha anyagilag túlterhelt, vagy már nem teherbíró. Hol itt az ok és mi itt az ok? Személyi, tárgyi, vagy művészi okok játszanak közre — vagy mind a három? Bűnök és bűnösök Néhány esztendő óta ifj. Szendrey Mihály és Róna Dezső kapta meg a várostól a színházat s igy a magyar társulat az ö igazgatásuk alatt működött. Rengeteg támadás érte őket a közvélemény, sőt a társulat tagjai részéről is. A közönség részéről azzal vádolják őket, hogy néhány művész kivételével harmadosztályai szereplőket szerződtettek, a díszletek rongyosak, a legenyhébb kritikát sem bírják ki, a rendezés felületes, a hebehurgyán, szegényesen összetákolt színpad minden egyébre alkalmas, csak arra nem, hogy illúziót keltsen, míg a színészek szemére vetik a direkciónak, hogy pontatlanul folyósítja a fizetéseket. De miért? A színigazgató azt mondja: nem megy a színház, nincs bevétel, nincs miből; a közönség pedig: szivesen mennénk, ha jó darabokat játszanának, elsőrangú erőkkel és Ízléses kiállítással; mig a színészek: ha nem lenne kenyérgond és pontosan számítani lehetne a fizetésre, más kedvvel dolgoznánk. Kinek van igaza?. Mindegyiknek és egyiknek sem, mert: függetlenül attól, bogy mennyire látogatott a színház, a vezetőknek gondoskodni kellene arról, hogy ilyen nagy városokban, mint Arad és Timisoara, mindenkor nívós előadásokat produkáljanak. Legyen szivük és legy en pénzük ahhoz, hogy a színpadot ízléssel, korszerűen és cs innal rendezzék be, hogy ne kelljen izgulnia a közönségnek, jaj, pont most fog összedőlni a fal, vagy lezuhanni a szekrény; és ne kelljen hangosan felnevetni egy' „tiszti“ felvonuláson, amikor hat „egyenruha“ közül mind a hat másféle; vagy lehet-e komikusabbat elképzelni annál, hogy például a Méltóságos asszonyban — a statisztáló érettségi előtt álló diáklányok C>—7 éves, rövid zoknis, hanyagul öltöztetett, bámészkodó kisleányok voltak, vagy bonvivannak beállítani a gégeheteg — egyébként igen jó és tehetséges szerelmes színészt, aki még suttogva sem képes kiadni egy zenei hangot sem. Nem lehet ezek mellett csak úgy elmenni, de nem is szabad. Itt nem csak arról van szó, hogy rosszul megy a színház, nincs bevétel és ezért nincs miből másképen gazdálkodni, itt felületességről, nemtörődömségről és fegyelmezetlenségről is szó van. Gondos, odaadó munkával sokszor többet lehet elérni, mint pénzzel. És itt a társulat tagjait sem lehel kivonni Jutalom játékok előnyben A szezonvégi jutalom játékok, amelyek tudvalevőleg az illető színészek üzemköltségén peregtek le. majdnem mindenkor telt házat hoztuk, sőt volt eset, amire normális idény keretében egyetlen egyszer sem, hogy a 'zenekar helyét is székekkel tömték tele és eladták. Olyan zsúfolt ház gyűlt össze, hogy egy gombostűnek nem volt már helye. Pedig semmilyen más attrakciót nem hirdettek, mint azt, hogy „ma este gondos rendezés lesz“, vagy „a színpadon vázák, szőnyegek, teritök lesznek* a bútorokat pedig a hutor- raktár kölcsönzi“. Kétségtelen, a telt házhoz hozzájárult az illető művész személyes ténykedése, olykor lázas buzgalma a jegyeladás körül s az cs, hogy vigyáztak arra, hogy a szerepek kiosztása alkalmas kezekbe kerüljenek. De miért szép csak ilyenkor a színpad? ■Miért jó csak ilyenkor az előadás? A rendező, igazgató vagy vezztőszinész miért nem törődik azzal, tuigy mindenkor gondos legyen, miért csak olyankor, amikor sz/Mnélyes presztízséről és anyagi érdekeiről van szó? És ha éppen ezek a jutalomjátékok a bizonyítékai annak, hogy lehet másképen is csinálni — miért nem csinálták? Miért hagyták. hogy a közönség érdeklődése lecsökkenjen és rajongása közönnyé változzék át? Ebben a direkció épp olyan bűnös, mint a társulat tagjai. Jenei József. Látogatás — az érettségin Ahol a jövő nemzedék Színes karcolatok CLUJ. (Az Ellenzék tudósitójától.) Egyik helybeli leánygimnázium néma, elcsendesült folyosóin lépkedünk. Kihalt itt minden. A zajos tizpercek, a csengetés, a vidám, eleven játékok valahol fürdőhelyek világában, réten és mezőkön szétszórva folytatódnak. A folyosón konganak lépteink az ürességtől, a falakon pedig a csoportképek rámákba foglalva a múltat, pihennek csendben és várják, hogy' mikor jön a füttyös festölegény, hogy újra mázolja a falakat. A tornaterem felé tartunk. Mikor benyitunk, még nagy'obb csend fogad. Valahol a nagy terem végén, hosszú zöld asztal előtt egy széken ülő alakot látunk. Hajlik jobbra, hajlik balra, szemben vele pedig hol fejbó- 1 int ás, hol pedig fejcsóváiás kíséri ezeket a hajladozásokat. Csak mikor közelebb megyünk, üti meg fülünket valami egészen halk, fátyoLszerü hang. — Érettségi ! . . . Szörnyű nehézségeket sejtető ez a szó! Anyák, apák gondterhelt arca még komorab- bá változik, mikor a nyolc óv alatt — attól a pillanattól, hogy a gyermekeiket beíratták a gimnáziumiba — meghallják ezt a szót. Pedig milyen egyszerű az egész ! Legalább ás most ennek tűnik fel. Kérdés és felelet. .. iFeleletre pedig csupán bólintás: igen, úgy van, na vigyázzon egy kicsit, gondolkozzék csak? Feltűnően finoman, kedvesen megy az egész. — Ja persze az eredmény? . . . Hát erről meg is feledkeztem. De szolgáljon mentségül, hiszen az illetékesek is . . . csak most kezdenek tanácskozni, hogy valamit tenni kel’ lene. '■ Egylcor — és most Mielőtt elhelyezkedünk és figyeljük a kérdéseket, mind azon tűnődöm, hogy milyen mást jelentett az érettségi régen. Miután levizsgáztak ... (ez akkor, a mostanihoz képest jelentéktelen1 kis részét képezte az érettséginek) szabad volt a cigaretta, a bothordás, gyönyörű botpéldányok kerültek a diákok kezébe és szabad volt a nyilvános pezsgőzés a várva várt nagy banketteken. Csupa örömet, felszabadulást és a kicsengetett kamasznak nagyon tetsző berendezkedést jelentett az érettségi. Hol vannak már ettől a mai „érő“ urak. Ezek a fiuk nem a botjaikkal mutogatják érettségüket, hanem a munkanélküliség és állástalanság tudatának dacára, vasszorga- 1 ómmal, akarattal akarnak bizonyságot tenni erről. Sajnos, nekik már nem okoz örömet a bankettezés ... és a cigaretta pedig? Vannak akik szívják és vannak akik nem sorsáról döntenek. — a vizsgáztatásról szívják. Függetlenül attól, hogy szabad-e vagy, nem? Szóval nem virtusból, hanem élvezetből szívják és nem gyávaságból, hanem elvből nem szívják. Ez bizony ixilamelyes érettségről tesz tanúságot. Az érettségi külső képén is valami francia könnyedség és angolos egyszerűség ömlik el. A komor, ünnepélyes feketeruhában kemény krágliban feszítő vizsgáztatók és vizsgázók, mindez már a múlté. Ma, a jelölt, ha kell apacs ingben . . . szabadon izzadhat, ameny- nyit csak éppen akar. Az elnök pedig egyszerű világos sportruhában, a tanárnők (a számtantanár az egyedüli férfi ebben a bizottságban) utcai ruhában, adják fel a kérdéseket, mint ahogy minden nap teszik ezt iskolájukban. És nem reprezentativ vizsgafeleleteket várnak — amikre meghatódottan szoktak könnyezni a büszkeségükben piruló papák és mamák a széksorokban —, hanem apró rövid és változatos kérdésekkel firtatják a jelölteket. így folyik, látszólag egyszerűen a vérfagyasztó csend közepette a jövőjükért izguló jelöltek harca. A vizsgaterem A bizottság hosszú zöld asztala a tornaterem színpadának leeresztett függönye előtt fekszik. A jobbsarokban egy ideiglenesen felállított tábla mellett lecsukott zongora jelzi, hogy nincs itt mindig ilyen halálos és ijedt csend és izgalomtól rekedten suttogó, szürke próza. Fent a mennyezeten a körhinta felakasztott karjai tárulnak szét a közönség felé, akik között koUegálc, gimnáziumi igazgatók, kisérettségizők és magántanárok figyelemmel hallgatnak és jegyeznek. Egyik kisebbségi Iskola jelöltjei vizsgáznak éppen. Feleltetés Ás ványtanból megy a feleltetés. Arról van szó, hogy az andezit, hogy kristályosodik. Aztán a többi kérdések következnek. A jelöltek szépen felelnek. A .filozófia tanárnője kéri most be az előre kiosztott cédulákat, amelyet a jelöltek húztak ki és a rajta feltüntetetett tárgykörből felelnek. Rokonszenves, fiatal tanárnő kérdi: —- Beszéljen valamit az altruista érzésekről. A jelölt nagyot sóhajt s bizonyára arra gondol, hogy legöuzetlenebb tett most az lenne, ha átengednék. Más kérdés következik: — Mi az a temperamentumé. mén y l^en. — Töröld le — mondja a tanár. — De tudom kérem .siet a válasszal a fiú és kijavítja a végeredményt. A jövő — Mi akarsz lenni? — k«'-rdi az elnök (kü- lönlxm ezt mindenkivel megteszi. Mig az érettségin tartózkodtunk mindenki orvos mérnök és pap akart lenni). Jelölt: Mérnök. Ezután a latin vizsgákra kerül a sor. A jelöltek Liviusliól és Tacitusból fordítanak — meglepően jól — románra. Majd uj széria következik. Dél felé jár már az idő. Cvik hármat vesz a bizottság. Körülöttem suttogni kezdenek. Az első, tiszta tizes volt mind a nyolc éven keresztül. — Szóval kiró!ygyüribs? Ne lássuk. — És tényleg nagyon szépen felel. Az elnök láthatólag meg van elégedve. Elnök: Mit olvasott Cosbuctól? — Jelölt: Az összes müveit. Elnök: Maga is kisebbségi intézetbe járt? Jelölt: Igen. Egy másik jelölt, aki különben az utolsó a délelőtti .szériában, kerül sorra. Mellettem két fiatal leányka — kisérett- ségisek — izgul és súgja, hogy a fiú már négyszer bukott, megismételte a nyolcgimnáziumot és most van ötödször. — Most a kisujjában van az egész — mondják lelkesen. (Úgy látszik a kisérettségit gyengébb szálak fűzik a nagyérettségihez). A profi érettségiző, hasonlóan az előbbi királygyürüshöz — meglehetős szépen felel. Nem várjuk ki a végét. Elmegyünk azzal a reménnyel, hogy átment. Ha pedig tévedtünk volna, jövőre újra eljövünk ... és ha találkozunk, megtudjuk a mai eredményt, Fő a kitartás ! (i. z.)-------- — !■ W I ■■■" --------Ady Endre osztálytársainak 40 éves érettségi tmáihozója ZALAU. (Az Ellenzék tudósitójától.) Ady Endre 40 évvel ezelőtt, 1896 junius havában tette le az érettségi ’vizsgát a Wesseiényi- kollégiumban. Tizenhetedmagáva] maturált az ősi református iskolában s azután a fia* tál „érettek“ szétszóródtak a nagyvilágban. A nagy poéta volt osztálytársaiból ma már csak nyolcán vannak életben, azok közül Is három olyan súlyos beteg, hogy a négy évtized után először összehívott találkozóra, amit Budapesten tartottak meg, nem tudott felutazni. Az öt véndiák: Gáspár Ferenc já- rásbirósági elnök, Kovács Barna ny. ezredes, dr. Teleky Endre járásbiró, dr. Újhelyi Sándor ügyvéd és dr. Zilahy Tibor ny. OTT tisztviselő, valamint egykori tanáruk, dr. Petri Mór ny. tanfelügyelő és a költő test- véröccse: Ady Lajos budapesti tankerületi főigazgató meglátogatták Ady Endre sírját* melvre koszorút helyeztek. A halott osztálytárs sírjánál Ady legjobb barátja, dr. Zilahi Tibor tartott könnyekig megható, gyönyörű beszédet. A zaiaui véndiákok bensőséges találkozója közös vacsoráival ért véget, mely után összeesókofózva búcsúztak egymástól azzal, hogy ezen a földön’ talán már utoljára Látták egymást. Itt írjuk meg. hogy érdekes hír érkezett a napokban az érmelléki Meteni községből, Ady Endre szülőfalujából, amely arról számol be, hogy a nagy költő szalma- fedeles kis szülőháza, amelynek utca felőli homlokzatán az elmúlt év őszén állították fel Ady-nak relief-szobrát, rövidesen gazdát cserél. A „bogárhátu“ kis ház jelenleg még özv. Ady Lőrincné tulajdonát képezi ugyan, de a nagyasszony, számítva arra, hogy a fennálló törvények szerint halála után mezei birtokot és azon álló épületet külföldi állampolgár nem örökölhet, tehát a nagy poéta szülőháza nem mehet öiccse, Ady Lajos buda. pesti tankerületi főigazgató tulajdonába, elhatározta, hogy a kulturális szempontból is felbecsülhetetlen értékkel biró épület tulajdonjogát egy régi, hűséges cselédjére, Kovács Katalinra ruházza át, hogy igy leg-, alábbis belátható időkig biztosítsa a ház jövőjét és gondos karbantartását. Kovács Katalin évtizedek óta szolgálja hűséggel és szeretettel az Ady-kuriát igy sikerül lelkiismeretes kézre bizni azt a darab földet és házat, ahol a felejthetetlen költő először látta meg a napvilágot.
